Mérnök vagyok, tehát a nyelvtudományokhoz lövésem sincs, viszont elég jól beszélek két idegen nyelven, és meg vagyok veszve a magyarért - nagyon szeretem, érdekel minden vele kapcsolatban, és szeretném minél szebben, precízebben, színesebben használni. Ezzel kapcsolatban régóta furdalja az oldalamat egy kérdés: Van-e olyan, hogy "nyelvromlás"? Hiszen a nyelv állandóan változik. Arany János sem úgy beszélt, mint Csokonai, Kosztolányi sem úgy, mint Arany, Örkény sem pont úgy mint az elődei, mégis mindnyájan a nyelv nagymesterei voltak.
Érdemes egyáltalán harcolni bármilyen nyelvi jelenség ellen, vagy mondjuk azt: a nyelv szervesen fejlődik, a magyar nyelv az, amit a magyarok használnak, felesleges és értelmetlen beavatkozni?
Nem vagyunk egyformák. Ámde kétségtelen, hogy a magyarban a páros szerveket eredetileg egyes számban használjuk, tehát magyarosabb az árgus szemmel - attól, hogy kinek tetszik, teljesen függetlenül.
Én attól kapok idegbajt, hogy egy szeme van, meg egy veséje!
Fél veséje van, féllábú és félszemű ember van Magyarországon (eltekintve a Kyklopstól, de ő amúgy sem magyar...)
Vszleg nem jönne a számra az "árgus szemmel", csak az "árgus szemekkel". Ám úgy tűnik, sokan vagyunk így ezzel, a google szerint 4640:14200 a találatarány. Hogy ennyiem nem tudunk magyarusul... :)
Legyen szabad megjegyeznem, hogy inkább azt nézem árgus szemekkel (vagy szemmel? nekem is csak kettő van), mibe tudnék belekötni, és hogy vajon meddig terjed az antinyelvművelők fundamentalizmusa. Sok reményre ugyan nincs okom, de makacsul hiszek a gutta cavat lapidem... igazságában. Rögtönzök is ez alkalomból egy kis latin versikét, Neked ajánlva:
"Amúgy meg ne higgy neki, hanem inkább rendeld meg a www.antikvarium.hu -n a Modern Könyvtár kétkötetes strukturalizmus kötetét: ebből megláthatod, hogy mekkora kulturális hatása volt-van a strukturalizmusnak."
Volt-van... A kiadvány negyven évvel ezelőtt jelent meg.
Alapvetőenn nem neked szólt, hanem a roppant vicces Malaczkynak. Most írt itt egy hosszú helyesbítést, de ettől nem lett róla jobb a véleményem. A vicces benne pedig az, hogy árgus szemekkel lesi a támogatókat. Ha mondasz valamit, ami rímel egy korábbi förmedvényére, akkor azonnal te leszel a legszebb, legokosabb.
Amúgy meg ne higgy neki, hanem inkább rendeld meg a www.antikvarium.hu -n a Modern Könyvtár kétkötetes strukturalizmus kötetét: ebből megláthatod, hogy mekkora kulturális hatása volt-van a strukturalizmusnak. Persze, mindig lesz, aki azzal reklámozza magát, hogy meghalad egy nagy szellemtörténeti irányzatot, de az nem megy pillanatról pillanatra. Chomsky is úgy hgondolta, aztán 5 év múlva megint, de akkor már saját magát haladta meg, oszt ad libitum.
Ami pl. Antal strukturalista nyelvészeti eredményeit illeti, természetesen annak is vannak alternatívái. Sőt, egy itten kollégánk tudományos munkássága is erre irányul. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a neylvtechnológia lényegében ezen a fajta strukturális elemzésen alapszik.
Lehetnek forradalmi elgondolások, de azért a paradigmaváltásig hosszú út vezet.
Hogy ne viselkedjem magam is bunkó módon, kulturáltan is kommentálom ezt a hsz.-t. Kultúrszomjas olvtárssal észrevettük, hogy közeledik a karácsony. Ez alkalmat ad arra, hogy egy kicsit messzebbről és objektívebben értékeljük azt, ami itt, a fórumban az elmúlt napokban végbement. Hochintelligens, magasan kvalifikált, világlátott, több nyelven beszélő stb. stb. emberekként iszapbirkóztunk. Elkeseredett, helyenként nemtelen, méltatlan virtuális szócsaták, amelyek feltornázhatják a vérnyomást akár 200-ra is, érdemben nem sokat visznek előre.
Ha az MTA kávézójában vagy akár egy "kispiszkosban" netán a sarki "késdobálóban" beszélgettünk volna, aligha szabadultak volna el az indulatok ennyire. Egy pszichológus bizonyára ki tudná mutatni, hogy kinek miért van szüksége arra, hogy itt kidühöngje magát. Mi nem vagyunk sem oratores (pl. már csak azért sem, mert nem mondunk le az élet élvezeteiről), sem bellatores (pl. nem kockáztatjuk harcban az életünket), sem laboratores (nem végzünk kemény fizikai munkát), mégis módunk van arra, sőt tán szükségünk is van rá, hogy mint afféle homo ludensek, ide járjunk játszani.
Karácsony alkalmából azt javasolom, hogy ne vegyük túl komolyan ezt a játékot. Végülis mindegyikünk azt szeretné, ha egyre több lenne az igényesen, választékosan, szépen beszélő és helyesen író magyar ember. És ha az ezen — valszeg elérhetetlen — célhoz vezető útról meg is oszlik a véleményünk, nehogy már emiatt zsigerileg gyűlöljük egymást. Gondoljunk csak az olasz parlamenti képviselőkre, akik kedélyesen tudnak kávézgatni a szünetben, miután az ülésteremben kígyót-békát kiáltottak egymásra elképesztő vehemenciával. Kis Ádámnak a jókívánságok dacos, zsigeri elutasítása helyett (ami a neurotikus magyar lélek sajátosságának is tekinthető) ezt az olasz mintát javasolnám figyelembe venni. Az olaszok ugyanis tudnak, és persze szeretnek is élni. A karácsony talán segíthet észrevennünk, hogy azért mindnyájan valahol (esetleg csak a szívünk legmélyén) homines bonae voluntatis vagyunk, mégha erről a vita hevében sokszor meg is feledkezünk.
Tübingenben hallottam, egy még Nálad is ismertebb személytől, habár nem nyelvész. Saussure felfogása ma már eléggé vitatott. Kiindulásként javasolt olvasmány: Poststructuralism címszó az angol wikiben.
Természetesen igazad van. Én csak brutálisan realista voltam, a brutalitást K. Á. provokálta, főleg a "nemá" szóval. Karácsony tájékán valóban kicsit több empátiával kellene viszonyulnunk egymáshoz...
Szerény véleményem szerint az lenne jó, ha senki sem diktálna, szóba állnának egymással a különböző felfogású emberek, és esetleg még tanulnának is egymástól.
Próbáld csak ki. A magunkfajták diktálnak (nem Morvai-féle értelemben, ő is egy nyelvrontó, kártékony perszóna) bizonyos körökben, ha nem is mindenütt. Különben hallottam arról, hogy a strukturalista felfogás leáldozóban van, felemelkedik a posztstrukturalizmus, és akkor nektek annyi.
Azt hiszem, nagyon kevered a dolgokat. Az intellektus és a nyelvi képességek összefüggése nem egyértelmű. Ha valaki jól megtanulta az anyanyelvét, annak a "hibás" nyelvhasználat okoz gondot. Ezért nehéz vegyülni a nép között, miként az Saint Antonio herceg esete is mutatja.
Ez egy rút csúsztatás. A magyar nyelvészek egy része (jelenleg a többsége) számára a nyelvnek nincs társadalmi értéke, más nyelvészek és az értelmiség mértékadó többsége szerint meg van. C'est la différence.