Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Anno készítettünk mi is pár ilyen menedéket, eltöltöttem pár éjszakát a környéken, érdekes volt lánctalpnyikorgásra ébredni..., még az is lehet hogy vannak közös ismerőseink :-)
Én úgy tudom zárt és őrzött, és elég jó állapotban van, van ott egy használt katonai felszerelés bolt, abban voltam többször, de beljebb nem jutottam. Ha elmentek akkor szívesen meghallgatnám mire jutottatok ! Szép nagy laktanya. Sok sikert!
Kérem szépen hogy aki mínusz 1 adott egy egyszerű képre ,ha van olyan akkor írja már meg hogy miért ? Kíváncsi lennék, nem tetszik neki a falfestmény ? Rossz a szín összeállítás? Csáré a hajó , lenézi az MN ezen részét ? Tényleg nem értem mit miért ítélnek itt egyesek , egyszer már várnám a szemtől szembe ,miért van is ez reagálást!!!Na bátor nagy mínusz man fejsd ki véleményed !!
Nem Nagytarcsa,nem is Mezőfalva ,és nem is Gödöllő , a képek ( direkt ) kicsit félrevezetők :-) nem Rádiótechnikai alakulat bármennyire is sikerült ilyet is ott fényképeznem .Nemsokára rakok fel egy kicsit más szemszögből is.
Kicsit elmaradtam a sorozatommal ,az év vége meg az új kezdése lefárasztott ,de itt a következő.
A következő a sorban a gyakorlóterek listában a másik sokszor bejárt és kedvenc helyem Szentendre - Izbég , de Annavölgy néven is fut. És most egy pillanatra meg is állok mert az elmúlt időben arra járva azt kell hogy mondjam hogy nagy része most nem kihalt. Felújítások is történtek és aktív kiképzés is folyik időnként a sok részből álló területen. Mégis azért írok róla mert amikor én sokat jártam arra akkor gyakorlatilag kihalt volt , és úgy gondolom hogy az akkor készült képek és gondolatok bele férnek a témába. Viszont fel kell hívnom a figyelmet hogy nagy része most már nem bejárható , de mivel az objektumok a Lajos forrásra és Dömörkapura menő utak mentén fekszenek ezért kívülről is nagyon sok minden megnézhető , még lövészetek alkalmával is szépen nézhető a gyakorlat aki szereti az ilyet. Maga az objektum több részből áll elszórva a terülten. A legnagyobb részt a kézifegyver lőtér alkotja , bár én már láttam ott BTR is lőni gép puskával,gép ágyúval. A Lajos forrásra vezető út jobb oldalán terül el a felfelé emelkedő végű lőtér terület ,irányító torony , foglakozási pavilonok, néhány barakk épület. A terület hátsó sarkában van egy kisebb lőtér,itt beton lövész árok rendszer és egy akadály pálya is található egy elég komoly függő híddal. A lőtérrel szemben levő patak völgyben terül el az Annavölgyi honvéd üdülő , nagyon szép kis hely faházak, villák, illetve egy medence is volt itt .Sokat voltam itt strandolni ,a közelben laktam, és jelképes belépővel bemehetett halandó is. De nem rég jártam arra megint és sajnos kihalt, a gaz veri a kaput és látványosan benőtte a növényzet, beljebb nem láttam de ezek után el tudom képzelni. A lőtér felső sarkánál ha lekanyarodunk a Lajos forrási útra balra akkor rögtön jobbra van az objektum kicsi létesítmény fenntartó „laktanyája” , pár épület , itt van az őrség (HM EI) ,illetve vizes kocsi ,raktárak. Ezzel gyakorlatilag szemben egy teljese elgazosodott sport pálya, sarkában az úgynevezett tűz akadály pálya található. Ez egy körbe kerített terület ,BTR makettal , őrtorony , beton futóárok rendszer , a végében egy kisebb bunker , anno a képeken látszik hogy volt itt egy T34 is félig a földben, ezt elvitte a HM mert kiderült hogy valami ritkaság. A Bólyain hevert évekig , a bontás után nem tudom hová került . Akkor be tudtam járni most újra használják. Tovább haladva felfelé Lajos forrásra van balra egy föld út leágazás ami elvisz az objektum lőszer raktárához . Ide sajnos nem jutottam be még, bár teljesen kihaltnak tűnik de gyakorlatilag tökéletes állapotban van. Nagyon látványos ahogy több nagy bejáratos raktár épület félig bele van építve egy hatalmas föld dombba. Biztos üres jelenleg , már csak azért is mert a kapuhoz vezető a patakon átívelő hidat le is bontották éppen mikor utoljára 2015 őszén arra jártam. Azt már csak hab a tortán hogyha valaki veszi a fáradságot és felmegy Lajos forrásra akkor onnan már csak egy kényelmes séta a Lom hegyi Nyeva osztály objektuma (írtam már róla) . Szóval összefoglalva a képeim zöme 10 évvel vagy annál is régebbi . Akkor gyakorlatilag kihalt volt, de azon ritka helyek közé tartozik ahol most több élet van. Tehát meg kell említenem hogy nem célpont jelenleg a topik címéhez igazodva. Ez már felmerült itt nemrég ,de ugye ahogy Feri bátyámat idézzem ma már csak a Coca Cola receptje titkos. Maga a lőtér ugyanúgy a Szentendrei katonai iskola része , mint az előtte említett csobánkai bázis.
Tulajdonképp tele van az ország hasonló kis figyelőkkel. Gyakran géppuskafészeknek titulálják, de zömében semmi közük nem volt hozzá. Gyárak, vasutak közelében van a legtöbb, az ötvenes években is épültek még, nem csak a háború előtt és alatt. Sok elnevezése volt attól függően, hogy hova rakták: légoltalmi búvólyuk, üzemi helyénmaradó őrhely stb.
Ezen a térképen fel is vannak tűntetve a helyszínek:
A hétvégén egy cimborám elintézte, hogy megnézhessük a herendi vasútállomás épülete alatt kialakított kis szükségóvóhelyet. Az állomás épülete (így az óvóhely is) 1910-ben épült. Tulajdonképpen a pincerész van úgy kialakítva, hogy a kor normái szerint óvóhelyként funkcionálhatott. Jellemzőek a nagyon vastag, erős falszerkezetek, a szellőzőjáratok és a menekülő-alagút.
A lejárathoz képest triplán megtört vonalban megközelíthető helyiség nagyjából 4 x 5,5 m-es, középen egy masszív oszlop támasztja alá. További erősítést jelentettek az íves boltozat alatti sínelemek. Az első képen, a sarokban látható a szükség esetén használható vészkijárat alagútjának nyílása. A jobb oldali fotón a helyiség bejárata. Az állomásfőnök elmondása szerint valamikor egy erős fémajtó zárta, de ezt sok évvel ezelőtt keretestől kiszedték a falból... A bejárat mellett az egyik szellőzőnyílás berohadt zárólemezzel.
A téglával kirakott kis alagút nagyjából 5-6 m hosszú lehet, a végén a függőleges aknát két egyszerű betonlap zárja a felszínen az épület közelében. A srácok próbálták kívülről megmozdítani az elemeket, miközben én lenn voltam, de nem jártak sikerrel, igaz annyira nem is erőltettük a dolgot.
A pincerendszer többi része már „hagyományosabb” helyiségekből áll, ilyen a pl a képen látható egykori széntároló.
Az állomáson még egy érdekesség található, egy II. világháborús váltóvédő bunker. Valamikor az állomás mindkét végénél volt egy ilyen kis egyszemélyes védmű, ma már csak az egyik látható. Biztos vagyok benne, hogy az országban még sok ilyen lehetett, nem tudom, ezek közül mennyi maradt meg.
Következzen a tüzérmúzeum patkó alakú épületének belső tere, ahol a szintén óriási mennyiségű szakanyagot tematikusan és időrendben csoportosítva állították ki. A jegyvásárlás után meghatározott útvonalat követve lehet végigjárni a hatalmas termekben berendezett tárlatokat. Egy ekkora múzeumban szerintem képtelenség egy látogatás során mindent alaposan megnézni (és mellé még elolvasni a kiírt adatokat, információkat is), ezért inkább egy-egy hozzám közelebb álló témánál ragadtam le hosszabb ideig, és volt olyan rész, amin gyakorlatilag csak végigsétáltam. Persze, jó néhány érdekességgel azért így is sikerült találkoznom.
Az előcsarnok a lépcsőházzal:
Rögtön az első teremben - amely az orosz tüzérség történetét, fejlődését mutatja be a 19. század közepéig - néhány egészen bizarr kinézetű hadieszközzel találtam magam szemben. Az első fotó bal szélén látható, 1722-ből származó, 3 fontos öntöttvas ágyúnál például egészen egyedi, négyzetes csőkialakítással próbálkoztak. Természetesen kísérleti példányról van szó. Vajon ebben az esetben a kalibert x*y paraméterekkel határozták meg?
Szintén érdekes koncepciónak tekinthető a következő két mozsár a 18. század közepéről. Az egyik esetében egy vízszintesen elhelyezett fa forgódobon öt sorban, soronként 5 db 58 mm-es csőből lehetett tüzelni, míg a másiknál pedig egy 185 cm átmérőjű fakerékre körben 44 db 76 mm-es csövet rögzítettek. Egy körbefutó fémpánttal lehet a csövek dőlését állítani.
A számos különlegesség mellett természetesen rengeteg a hagyományosabbnak tekinthető tüzérségi eszköz, fegyver. A következő kis dioráma Napóleon oroszországi hadjáratának legnagyobb ütközetét, a Borogyinói csatának egy jelenetét mutatja.
A felső szint termeiben kaptak helyet a második világháborúban használt fegyverek, ahol a szovjet ipar haditechnikái mellett természetesen más országok fegyverei is megtalálhatók. Ilyen például a középső fotón látható német „Nebelwerfer 41” 158 mm -es sorozatvető, mellyel repeszromboló, füstképző, és vegyi (mérgesgáz) rakétákat is lehetett indítani.
Szintén a felső szinten, néhány nagyobb helyiségben, a híradástechnika iránt érdeklődők számíthatnak nagyon sok érdekességre. Nem egy rádióállomás gyakorlatilag szekrény méretű szerkezet…
Az utolsó, földszinti nagy teremben berendezett tárlat mutatja be a számomra legizgalmasabb témát: a rakétafegyverzet történetét, fejlődését. Rögtön az első fotót Charlie miatt teszem ide, Ő tudja miért. :)
Ez a szép, nagydarab ceruza nem más, mint a második világháborús német V-2 tervei alapján megépített első szovjet ballisztikus rakéta, az R-1 módosított változata, a 8Zs38, azaz R-2 (a NATO az SS-2 nevet adta neki). Lényeges különbséget jelentett a több mint kétszeres hatótávolság (az R-2 esetében max. ~600km), illetve ez utóbbinál visszatéréskor (a passzív, ballisztikus szakaszon) a 1,5 tonnás hagyományos töltetű robbanófej levált a rakétatestről. Szintén nem elhanyagolható, hogy a folyékony hajtóanyagot lecserélték metanolra. Az R-1-nél etanolt (némi vízzel keverve) használtak, és ez bizony nem kis problémát jelentett, mivel a rakéta kezelőállománya hajlamos volt rájárni az alkoholra… :)
A következő fotón, az R-2 stabilizátor-szárnyaival a háttérben, az R-1 rakéta RD-100 jelzésű (középen), és az R-2 rakéta RD-101 jelzésű (jobb szélső) hajtóművei, illetve bal szélen az RD-101 hajtóháza (égéstér + fúvócső) a táprendszer elemei nélkül látható.
Talán kevesebben hallottak róla, de a Scud rendszer rakétájának volt egy korai, a haditengerészet számára kifejlesztett változata is, igaz a projekt végül nem bizonyult túl sikeresnek. Mindazonáltal elmondható, hogy ez az R-11FM (az FM annyit tesz, mint: Флотская Модель) kódú volt a világon az első tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta. A 10-50 kt hatóerejű nukleáris töltetű fejrésszel szerelt rakéta hatótávja 150 – 170 km körül volt. A D 1 jelzésű rendszer ’59-ben állt hadrendbe, de a hátrányai, valamint a vele párhuzamosan folyó fejlesztéseknek köszönhetően ’67-ben ki is vonták. Sok egyéb mellett problémát jelentett, hogy - mivel a rakétát üzemanyaggal feltöltve helyzeték az indítótubusokba – az erősen korrozív oxidálóanyag (salétromsav) egy hosszabb, akár több hónapos őrjárat/bevetés alatt kikezdte az amúgy is megerősített és speciális bevonattal ellátott tartályt. A jobb oldali fotón egy R-11FM indítása látható egy Zulu osztályú tengeralattjáró tornyából.
Ha már Scud…, egy fotó erejéig a tapolcai dandárnál is rendszerben állt 8K14 -es rakétát is muszáj megemlítenem.
A harcászati rakéták ősanyja, az 1957-től hadrendbe állított 2K4 Filin komplexum, azaz FROG-1. Az indítójármű ISz-2 harckocsi alvázra épült. A szilárd hajtóanyagú 3R2 rakéta jól látható jellegzetessége a 6 darab stabilizátorszárny és a rakétatest átmérőjénél jóval vastagabb, „megdagadt” fejrész. Ez tulajdonképpen egy több rétegű védőburok, melyben fűtött folyadék tartotta az atomfejet meghatározott hőmérsékleten. A későbbi típusok során már elektromos hőszigetelő védőpaplant használtak.
A középső képen a Luna közvetlen elődje a 2K1 Mars (FROG-2), már PT-76 alvázra építve, szintén hasonló kialakítású fejjel. Mivel hadosztály szinten alkalmazott (igaz, nagyon kevés számban legyártott) taktikai fegyverekről van szó, a maximális hatótávjuk nagyjából 15-30 km körül volt. Egy 10 kt-ás RDSz-4 töltetet robbantva, ez még a „hazai csapatnak” sem egy megnyugtató távolság…
A múzeumban a rakéta sorozatvetőkből sincs hiány... A fotón egy BM-14 -es szerepel, ZiSz-151-re szerelve (akkor még így hívták a ZiL gyárat). A vezetőfülkén látható fém védőrostélyok menethelyzetben természetesen nem voltak lehajtva.
Szintén rendkívül látványos és informatív a légvédelmi rakétákkal foglalkozó részleg. Az első képen elöl a 9K330 Tor csapatlégvédelmi rendszer 9M330 jelű rakétája, mögötte a 9K37 Buk rendszer 9M38-as rakétája, alatta a szállító-konténerével. A jobb oldali fotókon egy SzA-75 Dvina, V-750 -es rakétájának második fokozata, előtte kis üveges tárolóban pedig F. Gary Powers 1960-ban lelőtt U-2 -nek néhány kisebb darabja.
