Az Alföldön csak pancsolt bor van... Csongrádon éltem/tanultam 5 évig, és ugyan ott nincs a Frittmann, de a boraik jók. Ettől még a bomlása enzimatikusan gátolt, és max 1 deci az egyszerre bevihető mennyiség... :( A szóda önmagában nem az igazi, tehát főleg a gyereknek szoktam bambit v alkoholmenetes sört venni. Szállás: valkonyai th., Meteor th., újudvari iskola, mesztegnyői faluház, kistolmácsi teleház-üresen- megvolt, este beestünk - hajnalban leléptünk. Az egészséges lokálpatriotizmust támogatom, de definiáljuk a léptéket. A világhoz képest az országos a lokális, az országoshoz képest a községi a lokális. A történelem ismétli önmagát: a hódoltság alatt a XVI-XVII. századból van erre két jó sztori, de hosszú és nem túramozgalom... de majd egyszercsak.
Nagyon OFF, de: mert a lokálpatriotizmus a jelek szerint a fejlett nyugat szemében mindenütt erény, kivéve Magyarországon, ahol egyenesen fasizmusnak számít... :/
Az Alföldet tessék komolyan venni! Alaposan ki lehet száradni 20-30 km-es szakaszon, rosszul kiszámolt vízkészlettel. És itt kevésbé vannak források is.
Egy megdöbbentő élményem volt pár éve Mariazellben. A hegyállomáson(síszezonban) ki volt írva,hogy megkérik a vendégeket,hogy csak az ott vásárolt ételeket-italokat fogyasszák az épület területén.
Nem fogalmaztam egyértelműen. A falusi kocsmákban természetesen nem az jelenti a problémát, ha az ott vásárolt ital mellett megeszem a szendvicsemet, különösen ha erre rá is kérdezek. Ezt én is megtettem számos alkalommal. De ezt nem tenném meg pl. Gánton a Vértes Vendéglőben, ahol meleg konyha van. Természetesen nem kötelező fogyasztani ezeken a pecsételőhelyeken, de ha leülök a kocsmában, és elfogyasztom a máshol vásárolt dobozos sört, üdítőt, vagy ásványvizet, akkor ne várjam el, hogy azt a tulajdonos vagy a személyzet jól tolerálja. Én erre a problémára utaltam a - helyesen - a többiek hátizsákból esznek-isznak gondolattal. Ezt egyébként nincs olyan vendéglátóipari egység Rakacaszendtől a Budai Várig, ahol jól viselnék.
Igen, péntek, hétfő között nem voltam net közelében, inkább az erdőt jártam, és ezalatt betelt a fiók. Egy jó adaggal megjött, holnap talán lesz rá időm. Köszi!
Ahová bemegyünk pecsétért,mindenhol rendelünk valamit,épp mire van kedvünk.Viszont először mindig a stemplit kérem el,szeretem látni a reakciókat és,hogy hogy változik a magatartása a kiszolgálónak(tulaj) amikor látja,hogy üzlet is lesz.
Lehet,hogy szemét dolog tőlem,de élvezem. Persze van sok kivétel is,nagyon sokan akkor is kedvesek lennének,ha nem kérnénk semmit.
Más: Küldtem pár képet,de tele lett a fiókod és nem megy át több! Ha lesz időd helyet csinálni,szólj már és küldök még.
Egyáltalán nem bántó, inkább jót nevettem a hasonlatokon. :)
Két megjegyzés:
Fogyasztok (kipróbált) termelői borokat, és az ezer forinthoz közelítő kategóriájúakat egyaránt. Ezek ugye mind finomak, különben meg nem innám. Éppen ezért, mindkettő esetén pozitív a megerősítést várok, és zavar ha nem ez a helyzet.
Nyáron a káldi iskolában volt tornatermi szállásom. Rossz éjszakám volt, sokszor felébredtem, de ez leginkább annak volt köszönhető hogy eléggé leamortizáltam magam, zuhogott az eső, és egyedül voltam. De volt jó zuhany, matrac, az igazgatónővel pedig pontosan le tudtuk beszélni a dolgokat. Nagyon kellemes volt a fogadtatás. Úgy távoztam, hogy ezért akár többet is fizettem volna! Pont, mint amikor úgy veszed meg a termelői bort, miközben tudod hogy palackozva többe kerül...és úgy is megveszed, ha éppen úgy adódik. Innentől, nekem mondjuk egy ilyen típusú szállásnál nem fér bele, ha mondjuk nem lehet a szállásadót utolérni, és nem bízhatok benne, hogy tényleg ott lesz az a minimális igényeket kielégítő fekhely.
Ellenpélda: Szombathely, kollégiumi szállás (Szelestéről beutazva, mert az ottani szállás tele volt.) A zuhanyban nem volt meleg víz, a környéken pedig munkanap este még egy kocsma sem akadt, nem hogy melegkonyhás hely...Ezért meg, sokallottam az árat, többet vártam a helytől, a városi környezettől. A falusi szálláshelyekkel eddig ugyanis szinte egyáltalán nem volt rossz tapasztalatom, és ez pedig egy hasonló árfekvés.
Boros hasonlattal a lényeg: ha az olcsó és egyszerű borra szavazok, az szódával elmegy, vagy egy kevés belőle jól esik, de attól szerintem még nem kéne hogy fájjon tőle a fejem másnap reggel...
----
Táskából étkezés: ez valóban "túrázási kultúra" kérdése, de csak abban a tekintetben, hogy rákérdez-e az illető, illetve fel tudja-e mérni, ha valahol ez biztosan illetlenség. Hacsak a helyen nincs tízféle szendvics, meleg étel, akkor a vendéglátónak inkább érdeke az, hogy rábólintson! Ha valaki eszik arra még meg is szomjazhat...és a rugalmas hozzáállás viszi tovább a hely jó hírét.
"Nekem arról panaszkodott egy-egy bélyegzőhely kocsmárosa, hogy befut a kéktúrázó csoport, elkérik a bélyegzőt, helyet foglalnak, 1-2 ember esetleg rendel valamit, a többiek hátizsákból esznek-isznak. Ha ezt szóba hozza, akkor a vendég veszi zokon"
Más megközelítésből, a kocsmáros szerzett 1-2 plusz vendéget, mindenféle befektetés és kockázat nélkül. A pecsét őrzése pedig nem szolgalmi jog által terhelt kötelezettség, nyugodt szívvel vissza lehet adni az MTSZ-nek, elvan az egy villanyoszlopon is. Az előbbieket úgy is fenntartom, hogy általában előbb rendelek, és utána kérek pecsétet, és egyedül, legfeljebb egy-két ember társaságában kékezem, nem csoportosan.
Fröccs esetében alaptétel, hogy a rossz borból nem lesz iható fröccs
Ha ez így lenne, akkor pedig minden jó borból jó fröccs lenne? Inkább úgy mondanám: hibás, vagy "csinált" borból nem lesz jó fröccs, de sokszor a fogyasztás körülményei (hangulat, időjárás, jóféle szódavíz, stb.) még ihatóvá tehetik.
Kéktúrás fröccsözésben nekem a Káptalantótiban lévő Horváth Kert volt verhetetlen, egy téli délutánon, útban Badacsonytördemicről Szentbékkállára beültünk oda, kértünk egy fröccsöt...aztán még egyet...aztán még egyet, és úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk tovább. :)
Vbk témában egyetértek, szerencsére a korral nekem is elmúlt a szeretete. :)
Borfronton a forralt bor az Achilles-sarkam, nem ismerem, és különösebben nem is szeretem. Fröccs esetében alaptétel, hogy a rossz borból nem lesz iható fröccs, de a szódavíz neutrális íze okán ez nem is meglepő. A bőséges fűszerezésnek köszönhetően a forralt bor esetében talán ennyire nem kell szigorúnak lenni, de azért a másnap reggel szempontjából sem mindegy, hogy mi kerül az emberi szervezetbe. A vörösboros kóla egykori divatja és a fiatal korosztály körében napjainkban is fel-felbukkanó reneszánsza esetében szintén az olcsó, gyenge minőségű, a fogzománcot agresszívan támadó savakkal bíró :-) vörösbort próbálják domesztikálni a kóla cukros édességével.
... de botrány, hogy nem tér ki a Btk.
arra, hogy emberiség elleni bűntett a vbk.
25 fölött kólát a borba
nem rak már senki, maximum az orrba ...
(Belga: Boros)
Ez eddig olyan kormányszóvivői válasz volt. A lényeg: én nem a legolcsóbb bort venném hozzá. De ez már túlmutat a borvásárláson, általában a fogyasztói magatartásomat is ez jellemzi. Kevesebbet, de jobb minőségűt. Csak a példa kedvéért: egy palack bor elfogyasztása feleségemnek (aki szerencsére szintén borkedvelő, sőt, véleményem szerint egy szuperízlelő - róluk bővebben itt http://alkoholista.blog.hu/2008/03/14/bimboszamolas_es_szuperizlelok) és nekem általában egy teljes hétvége programja.
mi a véleményed a forralt borról? Most van a szezon. Én követem azt a rég hallott de teljesen elfogadott (általam) tézist, hogy a forralt bornál mindegy a minőség. Persze boltit veszek, lehetőleg édeset, hogy kevesebb cukor kelljen bele. De amúgy szerinted is lehet a legolcsóbbat venni? A Dankót is veri a mai szerzemény: két liter "olaszbor", szinte biztos, hogy második préselés, mert nem volt vörös, azaz nem volt teljesen átlátszatlan vörös. 580 forintba került. Kíváncsi leszek:)
Nem áll szándékomban bárkit is megbántani, de azt hiszem, nem lesznek osztatlanul népszerűek azok a szubjektív gondolatok, amiket itt össze fogok hordani. Darab ideje mélázok is a közzétételén, ha éppen olvassátok, akkor megtettem. :-)
1990-ben a magyar lakosság nagy hányada fütyült a szólás- vagy sajtószabadságra, a demokráciára, a mindenféle ütődött értelmiségi által hangoztatott hagymázas álmokra. Az átlag magyar - különösebb erőfeszítések nélkül - egyszerűen csak olyan életszínvonalat akart, hogy a frissen szerzett világútlevelének köszönhetően megismert Mariahilfer Strasse árukínálatában gond nélkül tobzódhasson. Ergo: úgy éljen, mint az osztrák sógorok. Ezért szavazott a változásra. Az 1994. évi országgyűlési választások földindulás-szerű baloldali győzelmének az egyik fő oka pedig az volt, hogy ez a vágy sehogy sem akart realizálódni. Mindössze negyedszázad adatott meg tehát nemzetünknek, hogy tanulgassa a piacgazdaság lényegét, persze, ehhez egy egészséges piac is kellett volna, ill. kellene. Történelmi léptékkel ez az időszak elhanyagolható hosszúságú, így mind szolgáltatói, mind fogyasztói oldalon van még bőven mit bepótolni. Miután szállásügyben a természetjáró jellemzően fogyasztó, íme néhány, talán kicsit zavaros gondolat a szálláslehetőségekről. Bocsánatot kérek a boros párhuzamért, de ebben vagyok a legjobb, feleségem szerint az alapvető élelmiszerek árát nem ismerem, de a különböző termőhelyek különböző borászainak különböző évjáratban termett különböző borainak az értékével abszolút tisztában vagyok. :-)
1. Vadkemping, 0 forint. Szolgáltatás szempontjából semmiért semmi. Tudom, a természettel ébredek, madárdal, stb., ami megfizethetetlen, de ez ebből az aspektusból lényegtelen. Ne vegyél bort, tartózkodj a hedonizmustól, élj természetesen és egészségesen, bár kissé sótlanul. Más megközelítésben: termeld meg magadnak a bort. :-)
2. Alap kulcsosház, kevés pénzért kevés szolgáltatás. Nem sok ilyen szállás van, vizet a patakból nyerhetsz mosdás céljából, az az átkozott egér ott futkározik a padlón, hálózsákot hoznod kell. A szállásár már itt is eléri a négy számjegy alját. Borban (?) a multik alsó polcainak felhozatala: PET palackos, vagy a híres cigányprímásról elnevezett, 300 forint körüli, borszerű italok. Ne várj sokat: fogyasztása után meggyötörten alszol. Más megközelítésben: vásárolj megbízható helyről olcsó, termelői bort. :-)
3. Falusi szálláshely vagy turistaház 2000-3000 Ft magasságában. Számomra az egyik legfontosabb plusz: meleg vízben való fürdés. Korrekt, 1000 forint körüli, reduktív technobor a Hilltoptól. Remek kvaterkázóbor, akár a szállásadóval is poharazgathatod, kánikulában szemrebbenés nélkül spriccelhetsz bele szikvizet.
4. Panzió. Somlói bor Györgykovács Imrétől vagy badacsonyi Bakó Ambrustól, a palackár már-már utoléri a szálláshelyért kért összeg árát. Ünnep a nap, amikor fogyaszthatom, ünnep a nap, amikor kéktúrázhatok. A szállásár reggelit is tartalmaz, TV, esetleg Wi-Fi a szobában, megjegyzem, számomra ez utóbbiak megléte a Tökmindegy kategória.
5. Szepsy István aszúja. Puttonyszámról felesleges beszélni, hiszen csak hatputtonyost készít, az árát megkérik, 25000 pénz a félliteres palack. Mélyvíz! Csak úszni tudóknak! A magamfajta talán csak egyszer-egyszer az életben, egy-egy borfesztivál lezárásakor, kóstolómennyiséget (5 cent) félve ízlelgetve. Idegen pálya. Szálláskategóriában ez bizony már Életmód Hotel a Mátrában a földműves látásának tompítására. Ki akarok én egyáltalán mozdulni a vadonba a szálloda nyújtotta szolgáltatások közül?
6. 2009-es Chateau Margaux Bordeaux-ból, 1300, de a fizetőeszköz nem forint, hanem euró. Egyes megmondó emberek szerint a bor üzletágban az az elképesztő, hogy nincs a világon olyan bor, amit ne lehetne 10 fontból (4000 Ft) kihozni. Tehát nincs olyan bor, ami többe kerülhetne 20 fontnál (8000 Ft). A többi a sznobadó. Fogyasztója jellemzően nem keres hazai szálláshelyet és jellemzően nem hozza lázba az OKT bejárása. :-)
Más
Nekem arról panaszkodott egy-egy bélyegzőhely kocsmárosa, hogy befut a kéktúrázó csoport, elkérik a bélyegzőt, helyet foglalnak, 1-2 ember esetleg rendel valamit, a többiek hátizsákból esznek-isznak. Ha ezt szóba hozza, akkor a vendég veszi zokon. Sajnos nem városi (falusi) legenda, én is voltam már szégyenkező szemtanúja egy ilyen esetnek. Ez egyszerűen viselkedési kultúra, vagy annak a hiánya. Birtokába lehet jutni von haus aus, vagy tanulással.
Vannak meglepően olcsó szállások a Kéktúrák mentén a bánkúti síház matraclágerén túl is. Némi utánajárással iskolák tornatermében (hálózsákkal), önkormányzati szálláshelyeken nagyon kedvező árú szállások találhatóak. Természetesen ez nem jellemző Kőszegen, Sárváron, vagy éppen a Balaton vonzáskörzetében.
Kellenének persze további olcsó tömegszállások is a "Kékek" mentén, de ahogy pavarotti eltalálta szarva közt a tőgyit: ahhoz tömegek kellenének. Azok pedig, hiába vizionáljuk, egyelőre nincsenek. És hisztérikusan nyüszíteni fogok, ha valaki ismét felhozza, hogy "de hiszen az átlagos tömegszállás ára az El Camino mentén nem több, mint 5 juró". A szálláslehetőségek összevetése, tovább megyek, bármilyen összehasonlítás a Szent Jakab zarándokút és a Kéktúrák lehetőségei között értelmetlen. Majd hasonló lehetőségekre számíthatunk mi is szűk ezer év múlva, ha egy nagy világvallás áll a kéktúrázás mögé.
III. Magyar Országos Kéktúra Expedíció (1991. június 20. - augusztus 2.)
(Most csak a napi útszakaszokat és a megszállás módját jelzem, amely 3 fajta volt: bivak, sátor, ház. Ahol nem az épületen belül szálltunk meg, azt külön jelzem).
Maximálisan egyet értek. Minden közgazdásznak elmondom, hogy tanuljon ökológiát is, de sose hallgatnak rám: és tessék! A kereslet-kínálat görbe itt ugyan azt mutatja mint a zsákmány-ragadozó görbe, nyilván mert a folyamat ugyan az (vadban gazdag területen sok a kullancs). Nyilván a kereslet csökkenést idézte elő a vásárlóerő csökkenése.
- Békés Megyének még van egy pár darab (most már -3) 2002-es füzete (500,-Ft/db) és tűzzománc kitűzője, tájékoztatott Varga Judit, aki el is küldi postán a füzeteket.
Akkor nincs más hátra, mint előre. Menni kell és körbeérni!
...ezt én is megfigyeltem magamon, hogy húszévesen elég volt a Magyar Ruhaipari vállalat monstrum hálózsákja a bükki mínusz tízben, tűzben melegített terméskövekkel a csillagos ég alatt; ma meg igyekszem még a sátrat is esőházban felverni, hogy ne kelljen tökölni reggel a szárogatással :) Kényelmesedik az ember a korral...
egy erősen túlkínálati piac volt és van jelen itthon. a "túraboltok"-nak nem tett hasznára a webshopok és a sportáruházak megjelenése sem, nem beszélve a sarki Lidl-ről, vagy Aldiról akik szezonálisan tolják a túratermékeket.
és olyan is volt hogy egy túrabolt úgy dobta be a törölközőt, hogy a bizományba beszállítók hoppon maradtak.
2008 óta számos gyártó és forgalmazó volt kénytelen lakatot tenni a gyár vagy az üzlet kapujára az élet számos területén, a világ számos pontján. Nem akarok közgazdasági fejtegetésekbe kezdeni, nem is értek sokat hozzá, nem is az én asztalom, de a fővárosban a túrafelszereléseket forgalmazó üzletek száma irreálisan magasra duzzadt a válság kezdetére. Látszólag kialakult hazánkban egy, a termékek iránt érzékeny, míg az árakra nem érzékeny, fizetőképes réteg, de a vékony jéggel kevesen számoltak. A marketing ezzel együtt is gőzerővel dolgozott-dolgozik (nagyon szép példa a Turista Magazin piactere), hogy aszongya: ha nem tök, akarom mondani talpig fekvő rókával szimbolizált felszerelésben járod a turistaösvényeket, akkor alacsony lesz a boldogságfaktorod, vagy megöl a kegyetlen pilisi tél.
Bánkút, mint szállás, alig elkerülhető a kéken. Legalábbis trükkösnek kell lenni, aki ki akarja hagyni. Emiatt tényleg jó forgalmuk van. A probléma valóban az, hogy nem egyszerűen fizetésképes kereslet nincs, hanem semmilyen kereslet sincs. Az aktívan túrázók, akik tudnak/akarnak erre költeni szerintem nincsenek többen 20 ezernél. Arról nem is beszélve, hogy a hazai viszonyok között nem is kell olyan brutális felszerelés a túrázáshoz. Aki megvesz 60 ezerért egy bakancsot, az többnyire magasabb hegyekre is tervez.
Meg lehet nézni, hogy Ausztriában/Németországban a túrázás az egyik legkomolyabb tömegsport. A nép azon túl, hogy fontosnak tartja a rendszeres testmozgást, rendelkezik is megfelelő háttérrel, hogy irdatlan összegeket toljanak a hobbijukba.
Pavarotti+Házihold: A bánkúti síház kitűnő példa arra, hogy mi az olcsó tömegszállás. A matraclágerében aludtunk már mi is, mert tél volt. Nekem nincs szükségem netre, kábel tévére, néha áramra se. Meg tudom oldani. Az Overlandos dolog: 2009-óta a harmadik üzletüket zárják be, mert úgy esik a kereslet! Az emberek nem vásárolnak semmit, és a forgalom (kiesés) alapján elég jó képet tudnak alkotni a turisták vásárló erejéről.
Fiatalabb koromban nagy hátizsákkal túrázgattam sátrat nem vittem, ravatalozó, esőház, terasz stb volt az alvóhely, nagyjából csak a fedett hely volt az igény szép időben még az sem. Hatalmas élmény szabadban aludni, mondjuk a Csobánc tetején, este a kilátás, reggel a hajnali fények, párák. Manapság már öregszem, autóval megyünk túrázni, azt a célban hagyva reggel buszozunk a napi adag startjához, majd este keresünk egy autóval megközelíthető esőházat kilátót stb alvóhelynek. Ha több napra megyünk akkor középtájon keresek valami olcsó szállást hogy lehessen normálisan is zuhanyozni. Este érkezünk, reggel megyünk, saját hálózsákban alszunk. A szállás keresés persze nehezítve van mert két kutyával járjuk az utakat. Szóval nekem az ideális szállás az a csendes erdei út menti fedett pihenőhely egy forrással. :-)
