Különösen az ókorral-középkorral foglalkozók számára elengedhetetlen fontosságú az egykori földrajzi viszonyok, a vizsgált történelmi eseményekkel egykorú természeti adottságok ismerete, de a közelmúlt történései szempontjából sem közömbös olykor, gondoljunk csak a Tisza szabályozását megelőző helyzetre...
Ha már Kaukázus, akkor a Nyugat-Kaukázus szóba sem jöhet a sztyeppei népek közlekedésére, mert ahhoz Gruzián kellett volna átgázolni, annak pedig a IV szd-tól nyoma maradt volna az írott a történelemben.
Idézlek."Nem csupán "gyökfordulásokról" van szó, hanem olyan szavak fordított irányú olvasatáról is, amelyek sokkal hoszabbak és összetettebbek, mint amit gyöknek nevezhetnénk".
PÉLDÁK!!! - mert én nem ismerek ilyeneket... de ma estig reagálni fogok.
Nem csupán "gyökfordulásokról" van szó, hanem olyan szavak fordított irányú olvasatáról is, amelyek sokkal hoszabbak és összetettebbek, mint amit gyöknek nevezhetnénk.
Ennél még kirívóbb a szlávban megfigyelhető mássalhangzótorlódás.
A hivatalos vélemény szerint ugye a magyar átvette a szláv szavakat, de magánhangzókkal higította, mert nem tudta kimondani a sok mássalhangzót egymás után. Ez szerintem komplett marhaság, mert csupán szokás kérdése. Ha megfigyeljük a tájszólások természetét, akkor akár két szomszédos település kiejtése is eltérhet, és ki hol nő fel, annak a kiejtését veszi át. Ez annyira beleivódik az emberbe, hogy felnőttkorára sem tud szabadulni tőle, sőt hiába a hosszú iskolaévek, a "helyes magyar" nyelvre nevelés, ez tudat alatt mégis megmarad. Azaz, ha mássalhagzótorlódásos nyomorékszavakat tanult volna el a magyar, akkor az jórészt máig úgy is maradt volna.
Itt szerintem megint inkább arról van szó, hogy valaki tanul írni olvasni, ám a betűket hamarabb megtanulja mint a nyelvet. S mivel olvasni már ugyan tud, a nyelvet viszont alig ismeri, ezért a magánhangzó nélkül leírt szavakat úgy olvassa, ahogy le van írva. Innen a szlávban a mássalhahgzótorlódás, és az is nyilvánvaló, ki vette át kitől a "szláv" szavakat.
A földrajzhoz pedig ez úgy kapcsolódik, hogy minél távolabbi szláv nyelvterület, minél kisebb az ősi magyar nyelvi befolyás, annál kevésbé jellemző az említett mássalhangzótorlódás, amit ezek szerint igazából a szláv sem szeret.
Nekem tetszik!Csak a siculokat-székelyeket hiányolom, pedig nyelvük a magyar nyelv legrégibb vonásait őrzi, rovásírásuk sok ezer éves. Anonymus egyértelműen írja, hogy „a székelyek régebben Atilla népei voltak”
az alábbiakkal annyiban nem értek egyet, hogy szerintem a kérdéses terület ennél sokkal kisebb volt és nem igazán húzódhatott északabbra a mai Vajdaság déli határainál
Az óegyházi szláv írásbeliség megszületése Nagymorávia egyházi és politikai függetlenségre való törekvésével függött össze. Német Lajos 846 augusztusában hadjáratot indított a moráviabéli szlávok ellen, s korábbi fejedelmüket, I. Mojmírt leváltotta, helyébe Rasztyiszlavot, a Margus menti szlávok fejedelmét tette. Német Lajos várakozásával ellentétben Rasztyiszlav (847-870) Mojmír nyomdokain haladt: erőssé és függetlenné akarta tenni fejedelemségét. A Fuldai és a Xanteni Évkönyvek tanúsága szerint 855 és 872 között Német Lajos többször hadat viselt Rasztyiszlav ellen; Rasztyiszlav így arra a megállapításra jutott, hogy egyedül Bizánc nyújthat segítséget fejedelemsége egyházi és politikai függetlenségéhez. Küldöttséget menesztett III. Mihály bizánci császárhoz, szlávul tudó hittérítőket kérve az akkor pogány (!) Morvaországba. Ezzel a hittérítői munkával III. Mihály nyugati befolyását erősítendő a Szalonikiből származó görög születésű, de óbolgárul jól tudó Konsztantyint (közvetlenül halála előtt fogadalmat tett szerzetesi nevén Cirillt) és annak bátyját, Metódot bízta meg. 863 nyarán érkeztek meg Morvaországba, hol 40 hónapig tartó működésük során (a források szerint) a két testvér a szlávoknak a saját nyelvükön prédikált óbolgárul, azaz déli szláv nyelven. Morvaország frissen megszerzett politikai és egyházi függetlenségének letörésére a német klérus eretnekséggel vádolta be őket I. Miklós pápánál. Hogy ezt tisztázzák, Rómába utaztak, hol Miklós utódja, II. Adorján pápa jóváhagyta a szláv liturgikus nyelvet, és Metódot érsekké szentelte. Metód testvére halála miatt egyedül tért vissza Moráviába, előző működésük helyére: Nesztor Krónikája szerint (1120-as évek) Pannóniába, Szent Andronikosnak a hetven apostol-tanítvány egyikének székhelyére. Ez pedig nem más, mint a Dráva-Száva közi Pannónia Savia fővárosa, Sirmium. Vagyis az a Morávia, hol Szent Cirill és Metód térített, a Duna-Tisza közében az egykori Bács, Bodrog és Csongrád megye, valamint a Dráva és a Száva közében Valkó és Szerémség, továbbá a szerbiai Drina és a Morava folyók alsó folyásának közében, a Macsói Bánság vidékén terült el. Ezt támasztja alá az óegyházi szláv egyértelmű déli jellege szemben a keleti cseh nyelvvel. Ez a nézet igen éles ellentétben áll a "hagyományos" szemlélettel, melynek eredete az Első Cseh Verses Krónikára nyúlik vissza (1314 táján). Ebben Dalimil krónikaíró a területileg kicsiny Morva őrgrófságot és Nagymoráviát azonosnak tekinti: szerinte Metód Velehradon (Uherské Hradiste közelében) székelt. A Premysl-ház 1306-os kihalása, majd a négyéves zűrzavaros interregnum után Luxemburgi János került a trónra, kinek hódító terveihez ideológiára volt szükség így jött létre a Cseh-korona országainak fogalma, Nagymorávia utódállamaként.
Ezek a legrégibb marhanagymorva nyelvemlékek annyira nem illenek bele sem földrajzilag, sem nyelvileg a hivatalos nagymorva történelemkoncepcióba, hogy nincs is róluk szlovák vagy cseh nyelvű wiki oldal.
