Valamivel jobban van a férjem, tegnap, tegnapelőtt kapott vért, állítólag ma is kap. Azt is mondták neki, hogy ma délután lehet, hogy "megcsapolják", vagyis valahogy leszívatják a vizet a hasából (bocs, vagy ahol van), remélem, rendben fog menni. Láza hol van, hol nincs, de legalább már nem olyan magas, mint 2-3 hete volt! Múltkor el is felejtettem írni, hogy jún. közepe óta egyfolytában lázas volt minden délutánra, a csúcs 40,8 oC! Most már "csak" 38 körül van, az sem minden nap. Majd meglátjuk, mi lesz délután! Neked gyógyulgat a sebed? Amikor a férjemé begyógyult, 3-4 hónap után már ment focizni (ő a kapus).
TamásD Tényleg, ha már a focinál tartok, mint kapus, 2002. nyarán kapott egy óriási rúgást a gyomra körülre, az létezhet-e, hogy az valamit beindított belül, mert 2002. októberében sárgult be, akkor kezdődött nálunk "hivatalosan" is a betegségi pályafutása. Mondjuk, szeptemberben volt egy-két szüret is, jó nagy lakmározás részéről, amik gondolom, szintén nem tettek neki jót
Most nemrég jöttem vissza a kórházból, simán, minden vita nélkül felvették (gondolom, előre megbeszélték a dolgokat, amikor az ambulanciáról felszóltak), de nem a Bel-osztályokra, hanem a kardiológiára! Mindegy, csak ne szórakozzanak előtte ezzel az ide nem/oda nem vesszük fel dologgal!
Az előző kérdésre, igen lehet olyan, hogy egyszer látnak tumort, máskor meg nem. A szövettani vizsgálatnál mikrométer vastagságú szeleteket vágnak a mintából, és előfordul, hogy abba a néhány szeletbe pont nem esik tumoros szövet, hiszen az nem egyenletesen terjed.
A másik, a művesekezelés alapja csakis a meglévő vesefunkció. Lehet, hogy valakinek egy vesével is jók a salakanyag szintjei, van akinek kettővel sem. Csináltassatok friss laborvizsgálatot és a művesés orvos ez alapján el tudja dönteni, hogy kell-e kezelés. A vizesedésen segítene, a sárgasághoz a vesének nem sok köze van. Ha tehát a salakanyag szintek indokolják, akkor próbáld meg, csak úgy látatlanban nem szabad (abba is bele kell gondolni, hogy ez két-három-négy naponta majd félnapos hercehurca, amit egy legyengült, vérző beteg nem biztos, hogy tolerál).
Az előbb volt fent nálunk valaki, akinek a valakije... volt bent a helyi művese állomáson és gyorsan megadta az ottani igazgató telefonszámát, kérdezzek rá, lehetséges-e bejutnia a férjemnek valahogy és tudnák-e kezelni. Ugyanis az egyik veséje úgy néz ki, már leállt. Igazából én nem értek hozzá, azt mondta az illető, 1-2 kezelés után a sok felgyülemlett víz is lemenne róla, meg talán a sárgaság is. Mondjuk, azt sem tudom, az illető mennyit ért hozzá !!?? Holnap amúgy irány a kórház a vérzés miatt, de arra gondoltam, ha ez a dolog valahogy mehetne, akkor jó lenne elintézni! Szerinted?
A műtétet végző orvos a következőket írta le- no meg mást is, de konkrétan a daganatról ezt: ".....A daganat az egész pancreasfejet elfoglalja és a mesocolonon keresztül a processus uncinatus magasságában ujjbegynyi területen áttört a hasüreg felé. A daganat nem választható el a vena mesenterica superiortól...." **** Olyan kérdésem lenne, létezhet-e olyan eset, hogy egy adott szövetmintában valaki nem talál daganatos szövetet, ugyanabban a szövetmintában másvalaki meg igen ?? (csak egy "sima" kérdés!) Egyébként már ma délután vagy holnap ismét kezdődik a tortúránk, mert reggel szól a férjem, hogy ismét vérzik! A 106-os hozzászólásod utolsó soraihoz csak annyit tennék hozzá, hogy az a doki, aki ilyen ellenszenves, ő a főorvos, valójában nem is nagyon találkozott vele a férjem, csak a viziteken, meg még az elején egy komolyabb vizsgálat során. Egy 4 évvel ezelőtti haláleset miatt (a férjem anyukája halt meg bent a kórházban, ennek a dokinak az osztályán, korábbi, kicsit tisztázatlan körülmények után - hát ezért nem nagyon akartuk/juk felvenni vele a kapcsolatot). A kis dr-ok, akik mellette/alatta vannak, nagyon rendesek, csak érződik néha, hogy bizony a pozitív hozzáállást egy ilyen rettenetes főnök bizony nagyon könnyen ki tudja irtani azokból, akikben még van ilyen!! Valójában őket is megértem, én sem hiszem, hogy kapásból ellentmondanék az igazgatómnak, de bizony nagyon sokszor kiálltam a saját igazságom mellett - szerencsére még meg van a munkahelyem! No, mindegy, úgysem lehet pár embernek megváltani ezt az óriási, kórházakkal kapcsolatos problémát - sajnos! Arra azért kiváncsi lennék, amit mások is sokat emlegetnek, hol van az a pénz, amit a férjemtől és tőlem is levontak 30 éven át? Mert a férjem soha nem volt kórházban, én meg szültem 2 gyereket, akkor eltöltöttem bent 2 x 5 napot!? No, mindegy, bocs a kis elkalandozásért, de akármilyen is a helyzet, héha jó róla beszélni, írni!
Nézzük sorban. Sajnos kinézetre a tumort teljes biztonsággal általában nem lehet megkülönböztetni a daganattól. Daganatban is gyakran előfordul párhuzamosan gyulladás, mert a tumor növekedése során elzárhat kis pancreas vezetékeket, ami mögött megpang az pancreas nedv és begyullad, vagy a széteső nekrotikus tumormassza is okozhat gyulladást. A másik ok, hogy műtét során a pancreast nagyon nehéz látótérbe hozni, nem úgy kell elképzelni, hogy a sebész nézegeti, forgatgatja, eldönti. Általában úgy megy, hogy egy kicsit megbontja a környező szöveteket, tapint egy kőkemény tömött valamit a pancreasnak megfelelően, aminek a méretéből, elhelyezkedéséből, a környező szövetekkel való összekapaszkodásából (ez a sebész számára "életveszélyes" terület, közeli nagyerekkel) megmondja, hogy operálható vagy sem. Ha nincs előzetes szövettan, akkor vékony tűvel vesz két-három mintát. Ha ez nem igazol tumort vagy tumor de a mérete alapján operálható, akkor megcsinálja a rezekciót, ha már nem operálható, akkor bezárja a hasat, mielőtt nagyobb bajt csinálna. Annyit lehet tenni ilyenkor, hogy (mint a ti esetetekben is) az epeelfolyást biztosítandó a közös epevezetékeket beleszájaztatja valahol a vékonybélbe, mert a növekvő tumor előbb utóbb elzárja. Sajnos a kemotherápia a gyakorlatban hatástalan, persze adni kell, hátha, de sokat nem szabad tőle várni.
A leírt szövettan érdekes, ritka. A Vater papilla (az a szájadék, ahol a pancreas vezeték és a közös epevezeték beleömlik a patkóbélbe) tumor valójában átmenet a vékonybéldaganatok és a pancreas daganat között, mert a vékonybél falából indul ki de rátör a pancreas fejére. Az adenocarcinoma rosszindulatú daganattípus, de maga ez a Vater paplla tumor sokkal jobb prognózisú, mint az igazi pancreas tumor. Ez magyarázhatja a férjed 3 éves túlélését. Ha időben elkapják, rezekcióval esetleg teljesen meggyógyítható, sajnos nálatok már nagyon nagy volt. Itt a beteg halálát általában nem is a tumor terjedése okozza, hanem a következményes szövődmények (sárgaság, vérzés, általános legyengülés).
Én is visszaolvastam, tényleg nem írtam a szövettanról! Elnézést, valahogy kimaradt. Még itt a helyi kórházban vettek tőle 3 alkalommal szövetmintát, az első kettőben nem találtak semmit, harmadszorra a fejrészből, ott már az alábbiakat írták. A műtét során nem vettek ismételten mintát, előtte 4 héttel történt az itthoni szövetvétel. A sebész látta, ő mondta, kb. alma nagyságú a daganat. (Egy komoly sebész össze tud-e keverni egy daganatot egy gyulladással?) Bocs a buta kérdésért, de a későbbiekben még ehhez is vissza fogok térni, biztosan!
Most gyorsan csak a Kórszövettan utolsó sora:
Dg.: Adenocarcinoma papillae Vateri, esetleg pancreas tumor ráterjedés (?).
Holnap majd beírom a bővebb véleményt is, de addig megkérhetlek rá, hogy megírd, ebből te konkrétan mit olvasol ki??
Majdnem elfelejtettem: Pénteken hazaengedték a férjemet, csütörtök éjszaka óta nem vérzik!! No, ezt nem nagyon szeretném elkiabálni!! Most viszont már teljesen besárgult, a szemei is csak úgy világítanak, viszket is a bőre. A lényeg, hogy itthon van.
Elolvastam a története(teke)t. Nagyon szomorú. Egy kérdésem lenne mindenek előtt. Azt, hogy biztosan daganat, a sebész honnan mondta ki. A műtét során vett szövettanra mintát? Csak a műtét előtti leletekből vagy ránézésre? Igazából (főleg látatlanul) nekem is nagyon furcsa az eset (elnézést, hogy ezt írtom a férjedre). Az tény, hogy egy pancreas tumorban 3 éves túlélés a tankönyv szerint nincs. Persze lehetnek kivételes esetek, nagyon erős szervezet, abberáns tumor, de a statisztika ennek ellentmond. A tünetek vérzés (a tumor gyakran betör egy nagyobb érbe), sárgaság, általános fokozódó legyengülés mind megfelelnek a tumornak. Ezért lenne fontos, hogy legyen egy biztos szövettani diagnózis, mert akkor tiszta sor (bocs ha írtad, csak nem vettem észre).
Ami a leveleid érdemi részét, a gyógyíthatatlan tumoros betegek ellátását, el nem látását illeti, sajnos a magyar egészségügy egy nagyon gyenge pontját szemléltetted tökéletesen, a krónikus fekvőosztályok hiányát. Ha általánosan nézzük, van egy beteg, akinek ismert a betegsége, meggyógyítani nem lehet, a kórházban különösebben tenni nem tudnak vele mit tenni, maximum tüneti kezelést kap, fájdalomcsillapítokat. Otthon sem maradhat, mert rosszul van, gyenge. A beteg ugye azt mondja, hogy alanyi jogon jár neki az egészségügyi ellátás, ha baja van, bemehessen a kórházba, és az orvosok amit tudnak, tegyenek meg érte, még ha gyógyíthatatlan is. Maximálisan igaza van. A másik oldal az örökös anyagi és esetleg helygondokkal küzdő kórházi osztályé, ahol ez a beteg a második bentfekvéstől fekve pontot, tehát bevételt nemigen hoz, viszont rengeteg költséggel jár (csak a ti eseteteknél maradva, a heti 3-4 egység vér bizony súlyos százezreket jelent a kórháznak). Alapvető gond az OEP finanszírozás hülyesége, pl. egy betegség kezelését csak egyszer térit egy meghatározott időn belül. Ha tehát valaki ugyanazzal a bajjal (pl. megint vérzik) mondjuk 30 napon belül visszamegy a kórházba, azt a bentfekvést az OEP nem fogja téríteni a kezelését, mert okos módon úgy veszi, hogy a kórház az első befekvés során hibázott, nem tudta meggyógyítani a bajt, tehát "garanciálisan", ingyen kell, hogy kezelje. Ez ugye egy krónikus, gyógyíthatatlan betegség esetében marhaság. A másik aspektus, hogy ezeket a krónikus, tumoros betegeket az osztályok azért nem látják szívesen, mert foglalják a helyet az aktív ágyakon, ahol új, gyógyítható, tehát pénzt hozó betegeket kezelhetnének.
Ha az adott beteget nézzük, természetesen csakis a beteg érdekét lenne szabad, hogy egy orvos nézze, sem etikailag, sem szakmailag nem tehetne mást. Az egészségügyi vezetés hatalmas hibája, felelőléssége viszont abban rejlik, hogy társadalmi szinten nem lenne szabad hagynia, hogy egy kórház/osztály azért kerüljön a csőd szélére, mert oda nem való betegeket is kezelnie kell, pl. egy aktív belgyógyászati osztálynak inop. tumoros betegeket. Ki kellene építeni egy rendes krónikus kórházi benntfekvő osztályos rendszert, ahol speciális feltételekkel, speciális finanszírozással, morgás nélkül lehetne kezelni az ilyen betegeket. Sajnos a mai helyzet az, amit te leírtál.
Mivel most rólad van szó, nincs mese, minden egyes vérzésnél jogod van bemenni, ha kell, légy határozott, ne adj isten, némi pénz fejében keress egy olyan helyet, orvost, ahol megtesznek mindent a férjedért. A fentieket csak azért írtam, mert lehet, hogy a morgolódó orvosok fejében ezek fordulnak meg, nem szimplán érdektelenek, undokok, stb.
Elnézést a késői válaszért, de hát ez ilyen hurrá nyaralunk hónap.
Majd mindent végigolvasok, most csak a vér, ha még érdekel.
Vércsoport nem számít, árban egyforma. A sima csoportazonos vörösvérsejt koncentrátum (tehát nem az adott betegnek egyénre szabottan kikevert) 250 ml nálunk Debrecenben olyan 5000Ft, a csoportazonos 25000Ft körül van. Nem tudom, hogy máshol eltérnek-e az árak.
Tavasszal, talán március vége felé ismét gyulladása vagy más problémája lehetett, mert magasra felment a láza. A házi orvos adott neki antibiotikumot és kész. Utána néha már féjt is neki valahol belül, be is sárgult. Aztán lett egy kevés belső vérzése, így bekerült az itteni kórházba. Az első nap endoszkópos vizsgálattal körül akartak nézni belül, honnan jöhet a vérzés, de mivel valami szűkület miatt nem tudtak, azt mondták, majd másnap. Persze, azóta sem végezték el a második vizsgálatot, hanem azt írták a papírjára, valószínüleg a daganat kilyukaszthatta a patkóbelet és az vérezhet. Kapott vért, a vérzés is abbamaradt, hazajöhetett. Csak a nagy probléma, hogy egyre sűrűbben ismétlődtek a vérzések! Ő persze próbálta minél tovább otthon húzni az időt, de az ereje meg egyre inkább ment el, így megint csak a kórház. Közben telefonáltam a prof.úrnak, aki műtötte 2002-ben, elfaxoltam neki a legutlsó leleteit, megkérdezve, tud-e segíteni. Sajnos, a válasz az volt, hogy sebészi úton nem lehet tenni semmit. További kérdésemre ajánlott valakit, aki ér-katéteren keresztül próbálkozott, kemo-s kezelést is kapott így, májusban, júniusban. Viszont most már ott tartunk, többet vérzik, mint nem. Múltkor 2 hétig bent volt a kórházban, majdnem minden nap kapott vért, múlt hétfőn hazaengedték, de csütörtöknél tovább nem bírta, vissza kellett mennünk. Az egész betegsége lefolyása alatt a legfelháborítóbb akkor történt! Mentünk az ambulanciára, 5 perc alatt bent is volt (ez csoda, mert volt, hogy majdnem 2 órát kellett ott várnunk és már ülni alig tudott, olyan gyenge vol!!!), ment a beteghordó a kis tolóülőkéjével és csak nem jönnek ki! Eltelt majdnem 10 perc, mire kijöttek. Kiderült, hogy ismét nem akarták felvenni a egyik belgyógyászatra sem, a kardiológiára akarták betuszkolni, ott nem fogadták. Azért írom, hogy ismét, mert amióta vért kell kapnia, ez a tortúra megy, hogy egyik bel-re sem akarják felvenni, össze-vissza hazudoznak és tologatják ide-oda. Kimondottan béke-tűrő a férjem, nem szokott kekeckedni, de most, hogy végre felértünk az eredeti (ahol először is volt) bel-osztályra, azt mondta, menjek be valakihez panaszt tenni! Mivel a fő-fő orvost nem találtam a helyén, bementem az igazgatóhoz. Normálisan előadtam, hogy kb 2,5 hónapja szinte állandó látogatója a férjem a kórháznak, vért kell kapnia. Tudjuk, hogy ez problémás dolog a 0 neg miatt, de élni szeretne! A betegségéről nem tehet, de amit vele művelnek minden felvételnél, az már sok! Nagyon megértőnek mutatta magát, de a következő kijelentéssel: A betegek ilyen legyengült állapotban nagyobb részt minden kisebb dolgot is bántásnak vesznek, nagyon érzékenyek.... Mondtam, mi nem így látjuk, de mindegy! Néhány perc után kijöttem tőle, felmentem a férjemhez. A bel- bejáratánál állt az egyik dr.nő, vele szemben az a dr. (ő nem ismer engem), aki állandóan elutasítja a férjem felvételét és nagy hangon mondja a dr.nőnek: "Ide hozták fel a ........-t, de nem tudom, milyen alapon!" ÍGY, SZÓRÓL SZÓRA - bent a kórteremben egyből leírtam egy papírra.
Utólag gondoltam rá, meg kellett volna állnom, bemutatkozni és megkérdezni, ha erre az osztályra nem, akkor hova, talán a szülészetre???? Mindenesetre arra nagyon kiváncsi lennék, miért is nem akarják felvenni az osztályra????
Szóval ott tartunk, hogy egy hete vérzik, kapja a vért, tegapra már nagyon be is sárgult, a lábai jól fel vannak telve vízzel és ennyi.
Az én vágásom még egy kicsit nagyobb is, olyan jó 30 centis....
Gyógyulgat a seb, de egy nagy részen teljesen érzéketlen. Azt mondták, ez normális dolog, lehet nagyon hosszú idő múlva tér vissza az érzés, de lehet, soha.
Sokat vagyok fáradt. Igaz ma 3 hete műtöttek, tehát ez nem is csoda. iszont jó lett az étvágyam:))))
Szia! Ja, hogy miért bírálja felül a sebészt? Ki tudja? Meg ha csak azt bírálta volna felül! Na, ezt hagyjuk egy darabig, de majd biztos erről is lesz még mit írnom!
Már nem járunk hozzá, tavasszal már a férjem is kiakadt miatta. Csak az igazi probléma az, hogy mivel elég sokáig szinte tünetmentes volt az állapota, nem volt kezelőorvosa, azért is mentünk fel az OOI-be. A decemberi fertőzés miatt nem tudtunk felmenni az OOI-be MR-re 12.16-án. Telefonáltam a doktornőnek, hogy mi van, erre mondta, hogy kérjek egy újabb időpontot az MR-re ! ÉN!!! Kaptam is egyet febr.22-re, de valahogy dec. közepén kicsit nagyon távolinak tartottam, 2 nap múlva kerestettem egy febr.eleji napot, majd ezután szóltam a dr.nőnek, hogy mi már alig vártuk a dec-i MR-t, nem lehetne valami közelebbi időpontot kapni? Így lett meg az időpont talán jan közepére ! Nagyon sokszor volt MR-en és CT-n, az elején enyhe regressziót állapítottak meg, a későbbiekben stagnált a helyzet, úgy gondolták, betokosodhatott a daganat. Ez végül is csak jó volt, főleg a férjemnek. Az említett doktornő mindenáron sebésszel fel akarta nyittatni, hogy megbizonyosodhasson a daganat létéről/nem létéről, de ehhez nem járult hozzá a férjem, mondta, elég volt neki az egyszeri 22 cm-es vágás, utána a gyógyulás, és persze attól is tartottunk, ha megpiszkálják, ki tudja, hogyan reagál rá a daganat, ismét "feléled"? Mivel ehhez nem járult hozzá, attól kezdve szinte csak átnézett felettünk, mintha nem is oda tartoztunk volna. Kezdtek emésztési problémái lenni a férjemnek, nagyon felfúvódott a hasa. Amikor márciusban fent voltunk nála, kérdeztem a dr.nőtől, nem lehetne-e valami enzim pótló gyógyszert felírni neki, amire a válasza kerek-perec NEM volt! Hát, akkor voltunk nála utoljára! Attól kezdve viszont kezdtek felgyorsulni az események.
Majd holnap folytatom.
Te hogy vagy a műtét után? Neked is ilyen nagy vágásod van? A férjem sebe nagyon lassan gyógyult, már két idősebb bácsit is hazaküldtek mellőle, az övé meg csak nem akart begyógyulni! 2 hétig volt vele bent a kórházban. Amúgy szépen begyógyult, sportolt, dolgozott rendesen 2 évig.
Azt nem értem, a doktornő miért bírálja felül a sebészt.??? Valószínű a férjed jó fizikai állapota és kitartása segített át Titeket ezen a nehéz helyzeten. De akkor sem egy sima gyulladás, könyörgöm.....
Szerintem a CT és MR-ről a leleteket és a filmeket oda kellett volna adnia, hiszen ezt minden újabb vizsgálatra vinni kell.
Nem egy szimpatikus viselkedése van, az már biztos. Miért tartotok ki ennyire mellette?
Most nem sok időm van írni, de amíg tudok, írok. Tavaly májusban felvettem a kapcsolatot egy orvossal a Kék golyó utcában, telefonon keresztül megbeszéltük, hogy mikor mehetünk fel és majd kap újabb kezeléseket. Ja, azért Pesten, mert ahová eddig járt, onnan az orvosa tovább ment egy másik kórházba és úgy gondoltuk, Pestre egyszerűbben fel tudunk jutni, mint a korábbi helyre. Meg is volt az időpont, jún. 29. az első kezelésnek. Csakhogy közbe jött egy ismételt gyulladás, magas láz. 29-én felmentünk, de a doktornő, akihez kerültünk, azt mondta, mivel gyulladásban van, nem lehet kezelést adni. Most már rájöttünk, valójában nem is akarta adni a kezelést, mert az első pillanattól kezdve úgy kezelte a férjemet, mint aki nem daganatos beteg! Szerinte ilyen nincs, hogy valaki ennyi ideig "túlélné" ezt a betegséget és ez nem lehet daganat! 1,5-2 havonként mentünk fel hozzá, sorba állás, hol CT, hol MR, amikről sosem adott se képet, se CD-t. Novemberben megint magas láza volt, kiderült, vese problémái adódtak, a bal veséje szép lassan kezdte megadni magát. Itthon ultrahangon nézték meg, fél napos rtg felvételt készítette. Ezeket felvittük hozzá és ő szerinte azokon a felvételeken nem volt semmi! Persze az itteni orvos másképp látta! Még korábban volt a férjem Debrecenben is PET vizsgálaton, annak a szines képeire is csak azt mondta, csakis gyulladás lehet! A veséje meg szép lassan kezdte megadni magát. Felkerült a helyi urológiára, ahol ambulánsan! (tudtommal steril műtéti körülmények között szokás ezt csinálni) feltettek neki egy katétert. Ettől aztán kapott egy Pseudomonas nevű bakteriális fertőzést! 2 féle antibiotikumot adtak neki utána, meg 1 hétig kellett 2 x bejárnia (karácsony estéjén is) injekcióra. Szerencséje volt, ha lassan is, de elmúlt a fertőzése. (az egész osztályt fertőtlenítették utána) Majd holnap a többit! Jó éjszakát!
Az alma nagyságú az nagyon nagy! Ez a rák hátulütője, hogy már csak akkor okoz panaszt, amikor már kevés a remény a teljes gyógyulásra. Ha jól emlékszem, a betegeknek mindössze 20 %-akerül úgy sebészhez, hogy operálható a daganat.
Kapott, csak az előbb el kezdtem írni, aztán kitöröltem, nehogy az legyen, nem idevaló téma. Akkor folytatom: Még itthon, ahol lakunk, a besárgulása után egy stentet raktak be neki, mert az epevezetéket nyomta - mint később kiderült, a daganat. Nov.22-én volt a műtét, előtte 10 nappal volt még egy hasnym. gyulladása, már attól féltünk, a műtét is elmarad! Végül is "rendbejött" addigra és megvolt a műtét is. Az igaz, hosszabbra és másabbra számított mindenki, csak hát a felnyitás után derültek ki dolgok. Jó almanagyságú daganatot látott a prof.úr, de nem tudta kivenni, mondta, többet ártott volna vele, ha hozzányúl. Ha jól rémlik, az epehólyagját kivették és még egy-két dolgot "átkötöttek" neki ott belül. Dec. 16-án volt az első kemo-s kezelése (gemzar), kapott belőle 2 x 6 alkalommal, amit jól viselt. Dec. elején voltunk Szegeden természetgyógyásznál is és közben megszereztem neki egy bizonyos növényt, amiről a műtétje utáni napokban a klinikán olvasott, hogy milyen jó hatással van daganatos betegek esetében. Bocs, de ilyen esetben az ember mindent kipróbál!! A növényt több, mint egy évig minden nap fogyasztotta, a termgyógyásznál fél év alatt összesen 3 alkalommal voltunk (ezt azért írom, mert tudok olyanokról is, akik képesek a pénz miatt akár hetente is vissszahívni a pácienseket!!) Hivatkozva az előző pár soromra, TÉNY, hogy a kezeléseket jól viselte, a haja nem hullott ki ! Ajánlották, ne fogyasszon sertéshúst és burgonyát, ezeket is sokáig betartotta. Iszonyú akaratereje volt - ami szerintem a legeslegfontosabb - , mivel sportolt is, gondolom a kondíciója is jó lehetett. Mint tudott, a pancreas tumoros betegség kifutási ideje néhány hónap, gondolom, nem véletlen, hogy a 2002-ben operáló prof.úr is csak nézett, amikor megjelentünk nála 2004. tavaszán! A férjem akkor teljesen jó egészségben volt! A rosszabbra fordulás júniusban kezdődött, 2004-ben. Majd folytatom...
Azon csodálkozom, ha 2002-ben van egy hasnyálmirigy-fej daganat, ami inoperábilis, akkor miért nem kaptatok kemót. Az egyik szobatársam is felnyitották, szövettant vettek, kivették az epehólyagot és valami idomot ültettek be az epeelvezetés miatt(palliativ terápia), de vele közölték, hogy kemoterápiát fog kapni.
2002. októberében besárgult a férjem, az amiláz értéke 97.000 volt, a többi is nagyon magas, csak erre emlékszem, mert irtó magasnak tűnik! 2002. novemberében Pécsen volt a műtét, a hasnyálmirigy fejében van a daganat - végül is nem vették ki, az ominózus doktornő pedig az OOI-ben Bp-n mondta, amit mondott. Hogy ne szóljanak meg és gondolod, e-mail-ben írhatok többet is.
Sziasztok, végre gépközelben vagyok. TamásD! Elnézést, ha tegnap az Ari túl konkrétan tette fel a kérdést, de gondolom, egy hozzávetőleges összeg megismerésével még nem tartanánk orvosi titkok megsértésénél - ha esetleg ez volt az akadálya a válaszadásnak. Inkább nem érdekel a válasz, de nem szeretném, ha ez miatt esetleg a topic és a hozzászólók látnák kárát az egésznek, értem én arra, hogy máskor nem kapnak választ tőled! Amúgy végigolvastam a topicot, lehet, hogy nem is igazán jó helyen járok, bocs, nem én találtam rá. Azért, ha már esetleg felcsigáztam a kedélyeket, dióhéjban néhány szót írok a férjem állapotáról. 2002. novemberében inoperatív pancreas tumort állapítottak meg nála. Akkor a prof.úr max 1 évet adott neki, esetleges kezelésekkel a dupláját. (férjem külön kérése volt, hogy a műtét után ez legyen a prof.úr felé az első kérdésem!!!) Mint kiderült, előtte már több pancreatitis-e is lehetett, az ultrahang vizsgálatokon látták állítólag a nyomokat. 1 éve volt egy óriási gyulladása, aakor másik kórházzal próbálkoztunk. Néhány hónap után a doktornőt - aki egyébként szentül meg volt győződve arról, hogy nem daganatja van, hanem gyulladása! - kérdeztem, nincs-e olyan gyógyszer, ami enzimpótló hatású? Teljesen elutasító válasza az volt, hogy NINCS! Most júniusban ismét másik prof.úrnál voltunk, aki végre felírta a Kreon-t, csak lehet, hogy már későn! Azóta majdnem 3 év eltelt, az állapota most fordult rosszra, szinte állandó belső vérzése van! Ami a legelszomorítóbb, a bel.ambulancián, amikor mennénk fel a kórházba, szinte elutasítják a felvételét!!!!!!!!!!! Ott mellette azon vitatkoznak, hogy egyik bel osztályra sem akarják felvenni!!!! Egyszerűen nem tudjuk felfogni, MIÉRT ? Hiszen nem drogos, nem alkoholista (nem félreérteni, ha az ő életükről lenne szó, akkor ennek sem kellene számítania, de az ő esetükben ŐK tehetnek a betegségükről, a férjem viszont NEM !!), nem hisztizik - ritka csendes ember! Egyszerűen élni szeretne és ezt az orvosok nem akrják megérteni? Most csütörtök óta ismét kórházban van, vért kap, 0 negatívot. Ezért érdekelt volna, hogy megtudhassam, esetleg a költségek miatt nem akarják fogadni? De kérdem én, hol van az a 30 évnyi TB pénz, amit vontak a fizetéséből?? ... és aki éveken keresztült kórházhoz kötött egyén...??? *************** Bocs, ha kicsit off topic voltam - ha tudtok segíteni jobb topic címmel, megköszönném! ***************
nobolond
Ha még olvasod, a heck sütéséhez egy tipp: Van egy olyan sütőnk, ami a gofri sütőhöz hasonlít, valami nagyobb alakú szeletsütő, aminek az alsó és a fedél része is teflonos bevonatú. Sütöttem már rajta teljesen olaj nélkül is halat is, húst is, de általában úgy szoktam, hogy tányéron nagyon kicsit bekenem olíva olajjal, hogy ne legyen annyira száraz! Egyébként 1,5 éven keresztül nem evett a férjem disznóhúst és burgonyát, minden nap megevett reggelire 1 kefírt, nagyon visszafogottan ivott néha 1-2 pohár bort - az állapota teljesen jó volt.
Zoli fiú Ha esetleg lenne kérdésed, szívesen válaszolok - persze, csak olyan magasságban, mint aki 3 évet "lehúzott" egy pancreatitises/tumoros beteg mellet!!