Rendben, két szempontból, de csak nagy vonalakban, nem akarom, hogy a kelleténél hosszabb ideig szánakozzatok az "erolködéseimen".
Dalszövegként, mint említettem, egész jól megállja a helyét. A témaválasztás nem túl eredeti, te tutira bejön, a szerelemrol szól a dalok 98 százaléka, és jól is van így: gondolom, ez fogja meg a legtöbb embert.
A szövegbol elég határozott, eroteljes, ám titokzatos (ismeretlen?) asszony képe bontakozik ki. Ja, igen, asszony, ez fontos lehet, két dolog is beugrik nekem: egyik, hogy Ákos saját életkorához illo párt keres magának, holott rajongótábora nálánál foleg fiatalabbakból áll, tehát nem azoknak írja, amit ír, akik ot indulásból szeretik (a rajongói, az öüvéi stb.). hanem annak, akit o szeret, és esetleg kívül áll a brancson. A másik: Ákos érettebb személyt keres magának, aki intellektuálisan is felette áll (legalábbis méltó társa), hogy igazán kibontakoztathassa mellette önmagát. Dalszövegként nagyjából ennyi.
Versként, mint mondtam, nem túl nagy szám. Talán tökéletesen illik a dallamhoz, de most versként, tehát a zenétol+dallamtól függetlenül kell vizsgálnunk. Szóval: a vers legegyszerubb formáját, a hasonló végzodésu sorok által összefogott szövegtípust választja, de sem a szótagszám (8, 9, 7, 6 szótagos sorok váltakoznak), sem a licencia alapján nem feleltethetoek meg egymásnak a sorok. A rímek mesterkéltek, eroltettek (kotta-flotta), több benne az asszoszánc, mint a tiszta rím (kezemet-vezeted, nevedet-szeretek, stb.), és ezt az eroltetettséget bizonyítja az is, hogy a második versszak végén a "neved" helyett a "nevedet" alakot használja, csak azért, hogy valamiféle rímszeruséget találjon a "vezeted"-re.
A szavak szintén össze nem illoek, kilógnak a szövegbol. Kotta, csillagflotta, alma, kígyó - szinte tobzódunk itt a kifejtésre váró fogalmakban, plasztikusabb, részletesebb megjenítést érdemlo képekben, ám elmélyülés, részeletezés helyett holmi banális szerelmi nyafi-nyafit kapunk. Az a gondom ezzel a szöveggel, hogy teli van zsúfolva mindenfélével, és ahelyett, hogy ahelyett, kibontana egy-egy képet, vagy hangot adna pillanatnyi benyomásainak, valamiféle elore meghatározott célhoz (szerelmi vallomás) akar eljutni, s csak a hozzá vezeto "utat" tölti ki mindenfélével. Nagyjából tehát ennyi. Várom a te elemzésedet is, Kris!
Csak szeretném tájékoztatni tanár úr :)), hogy mélységesen egyetértek Önnel!
Én már igyekeztem a néha egyenesen bántó hangvitellel a magam módján szembeszállni, de Te sokkal szebben és választékosabban fejezted ki magad. Pont így vagyok Ákossal is. Azért hallgatom és idézem néha verseit, mert sokkal szebben és kifejezőbben tudja leírni mindazt, amit érez! Aki pedig nem tudja az effajta művészetet (ezen biztos ki lesznek akadva...hihi..) értékelni, az szívből sajnálhatja, milyen verbális élményből marad ki!
Egyébként volt egy pár hozzászólással lejjebb egy withe nevű ember, akire sokkal inkább "berágtam", de szerencsére lepattant!
Kicsit eltuntem, pedig látom, azért heveny mód vitázni kezdtetek a sarkosan megfogalmazott hozzászólás kapcsán.
Túlélo muvész kontra muvész... Sikeresen kell vegyíteni mind kettot, ha talpon akarsz maradni. (Keheske, Nightwish)
Értem, Keheske, hogy neked mért üt ez az album. Nálam most ez nem vezérmotívum, lehet, hogy jótékony hatással lesz rám az agresszió, volt már rá példa. Ugyanazon szavak mögé nézoponttól függoen teljesen eltéro értelmezést lehet adni, erre ez az oldal tökéletes rálátást nyújt. Valószínuleg ezért turöd nehezen, ha számodra "baromságokat" tulajdonítanak azoknak a daloknak, amik neked nagyon élnek. De attól azok még más megközelítéspontból érvényesek lehetnek.
Nightwish, darling, szó sincs lelkembe gázolásról, de azért klasszikusokat csak pontosan... Én azt írtam, hogy "Szebb ívunek és igazabbnak tartom azokat az írásmuveket, albumokat, ahol kiegyenlítettebb a pozitív és a negatív muvészi és nem muvészeti energiák megjelenítése", mint ahogy te idézed. Így tényleg nincs értelme a mondatnak. A Kispállal bajom nincs, van amit szeretek, van ami nekem túl elvont. A legutóbbi nóta klippileg, szövegileg, dallamilag egyaránt elnyerte a tetszésemet. Azt hiszem, eddig nekem ez a legnagyobb pozitívum, ami az alternatív dalaikból kikerekedett. Nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy Ákos dalol és nem a Kortársat választotta, bevallottan filmes vonzódású, a szövegeiben nekem ezek a mögöttes képek hatnak leginkább, s az sem kizárt, hogy egy részét csak én képzelem mögé. A Huség klippet nem szeretem, de a KAU, az Ikon vagy az Ismerj fel! kisfilmként se kutya.
Nivi, szó se róla, a klasszikusok azért tudtak egy és mást, csak ezúttal egy kortársról beszélünk, akinek szeme lehet a mai kínokra. Rosszul viselem, ha szembesítenek velük és továbbra se hiszek így a puszta szóban mindig. Azért szó sem volt róla, hogy valaha filozófusként akart volna virítani, Nietzsche meg o nem egy fajsúlyú ilyetén mód, de jó, a szórakoztató zenérol való meglátásod ül. Hallgassa azt, akit szórakoztat. Ami a jóembereket illeti, én vallom, hogy vannak gonosz és jó energiák, a pusztításé és az alkotásé -- ott van például a Jó és Rossz tudás fája. Néha kell a gyógyulásért pusztítani, hogy új élet sarjadjon (lerágott példa: gennyes fog eltávolítása). Elképzelheto, hogy a Huség ilyen, csak még nem vettem észre. Mit csináljak, azért ha lehet, egy kompozíción belül szeretem megkapni mindkettot. Majd jelzem, ha itt tartok.
Szabadíts fel... Mark, igen, Szigi, igen, hívhatjuk a gyönyör démonának, akiben ott az angyali is, meg lehet virtuális szeretkezésként is értelmezni, ha már cyberspace: "Csak én tudom, hogy itt vagy, engem a tested is érdekel." Esetleg társadalmi konvenciók által tiltott viszony. Valaki hivatkozott a verses kötetre, hogy mély kapcsolat, aztán szakítás, meg ennek a lenyomata, igen, így, legalábbis nekem így. Pontosabb a nagy szöveg összefüggésben nézni. Szerintem az Akarod még? is ennek a lenyomata. Nem lényeges egyébként, leginkább mindenki az o saját életére érti ezt is, a párhuzamok száma mindig boséges, errol Ákos gondoskodik (Fene tudja, távolítja, vagy annyira elzárva él, hogy nem lehet tudni a konkrét utalásokat, mert nem teszi közzé a magánéletét, és ettol van így -- mindketto, ha rám halgattok.)
(A legutóbb Szabó Lorinc szeretojérol írva olvastam egy egybekezdéses morális kirohanást a költo ellen, pedig nem hiszem, hogy csak o követett volna el házasságtörést, mérte volna fel tévesen, hogy meddig mehet el, csak van, aki nem írja meg, nem vállalja nyilvánosan. Ez szakmai sajátosság. És emberi gyarlóság ide vagy oda, a Tücsökzene igazán finoman árnyalt, tudatos, pontos alkotás.) Rendkívül vegyes érzelmekkel forgatom az errol a témáról szóló megnyilvánulásokat. Úgyhogy errol többet nem,
Kicsit eltuntem, pedig látom, azért heveny mód vitázni kezdtetek a sarkosan megfogalmazott hozzászólás kapcsán.
Túlélo muvész kontra muvész... Sikeresen kell vegyíteni mind kettot, ha talpon akarsz maradni. (Keheske, Nightwish)
Értem, Keheske, hogy neked mért üt ez az album. Nálam most ez nem vezérmotívum, lehet, hogy jótékony hatással lesz rám az agresszió, volt már rá példa. Ugyanazon szavak mögé nézoponttól függoen teljesen eltéro értelmezést lehet adni, erre ez az oldal tökéletes rálátást nyújt. Valószínuleg ezért turöd nehezen, ha számodra "baromságokat" tulajdonítanak azoknak a daloknak, amik neked nagyon élnek. De attól azok még más megközelítéspontból érvényesek lehetnek.
Nightwish, darling, szó sincs lelkembe gázolásról, de azért klasszikusokat csak pontosan... Én azt írtam, hogy "Szebb ívunek és igazabbnak tartom azokat az írásmuveket, albumokat, ahol kiegyenlítettebb a pozitív és a negatív muvészi és nem muvészeti energiák megjelenítése", mint ahogy te idézed. Így tényleg nincs értelme a mondatnak. A Kispállal bajom nincs, van amit szeretek, van ami nekem túl elvont. A legutóbbi nóta klippileg, szövegileg, dallamilag egyaránt elnyerte a tetszésemet. Azt hiszem, eddig nekem ez a legnagyobb pozitívum, ami az alternatív dalaikból kikerekedett. Amit a költoi kánonba sorolásról írsz, értem. Nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy Ákos dalol és nem egy irodalmi folyóiratban publikál, bevallottan filmes vonzódású, a szövegeiben nekem ezek a mögöttes képek hatnak leginkább, s az sem kizárt, hogy egy részét csak én képzelem mögé. A Huség klippet nem szeretem, de a KAU, az Ikon vagy az Ismerj fel! kisfilmként se kutya.
Nivi, szó se róla, a klasszikusok azért tudtak egy és mást, csak ezúttal egy kortársról beszélünk, akinek szeme lehet a mai kínokra. Rosszul viselem, ha szembesítenek velük és továbbra se hiszek így a puszta szóban mindig. Azért szó sem volt róla, hogy valaha filozófusként akart volna virítani, Nietzsche meg o nem egy fajsúlyú ilyetén mód, de jó, a szórakoztató zenérol való meglátásod ül. Hallgassa azt, akit szórakoztat. Ami a jóembereket illeti, én vallom, hogy vannak gonosz és jó energiák, a pusztításé és az alkotásé -- ott van például a Jó és Rossz tudás fája. Néha kell a gyógyulásért pusztítani, hogy új élet sarjadjon (lerágott példa: gennyes fog eltávolítása). Elképzelheto, hogy a Huség ilyen, csak még nem vettem észre. Mit csináljak, azért ha lehet, egy kompozíción belül szeretem megkapni mindkettot. Majd jelzem, ha itt tartok.
Szabadíts fel... Mark, igen, Szigi, igen, hívhatjuk a gyönyör démonának, akiben ott az angyali is, meg lehet virtuális szeretkezésként is értelmezni, ha már cyberspace: "Csak én tudom, hogy itt vagy, engem a tested is érdekel." Esetleg társadalmi konvenciók által tiltott viszony. Valaki hivatkozott a verses kötetre, hogy mély kapcsolat, aztán szakítás, meg ennek a lenyomata, igen, így, legalábbis nekem így. Pontosabb a nagy szövegösszefüggésben nézni. Szerintem az Akarod még? is ennek a lenyomata. Nem lényeges egyébként, leginkább mindenki az o saját életére érti ezt is, a párhuzamok száma mindig boséges, errol Ákos gondoskodik (Fene tudja, távolítja, vagy annyira elzárva él, hogy nem lehet tudni a konkrét utalásokat, mert nem teszi közzé a magánéletét, és ettol van így -- mindketto, ha rám hallgattok.)
Üdvözlet, mátéffy, huszonhét vagyok, magyar-történelem szakos tanár, és ha szánalmasnak tartasz, ám tegyed. Ha figyelmesen elolvastad volna a korábbi hozzászólásaimat arról, mit miért teszek, talámn más lenne a véleményed. Elhiszem, hogy rajongóként nagyra értékeled Ákost, magyarszakosként azonban határozottabb véleményed is lehetne róla.
Adyt Ákossal egy lapon említeni eros túlzás. És mint tanár, tudnod kéne - gondolom, tudod is -, hogy Ady stílust teremtett, amiben o volt a legnagyobb, és eredetinek, újnak tunt anno, Ákos ebbol a szempontból csak epigonnak tunhet, ha már Ady mellé teszed, amit - még egyszer mondom - nem kéne. A másik: Ady és Ákos muködési ideje között eltelt némi ido, változott a költoi magatartás, a költoi hang, bizonyos szavak megkoptak, átértékelodött a jelentésük is, de hát ezt megint tudod (tudnod kéne), nem is értem, hogy írhattál ilyeneket, hacsak nem ugratni akartál.
Hogy kitol fogad el kritikát az ember, kitol nem, nos, arról csak azt mondom, hogy attól, akitol akar. Lehet, hogy Ákos pontosan tudja, hogy amit csinál, mennyit ér, épp csak nem akarja kívülállótól is hallani. Ez persze a szerencsésebb eset. Amúgy hirtrelen mátyás király jut eszembe, ahogy a parasztbácsit hallgatja, amint kritizálja az udvart. A parasztbácsira ugyancsak nehezen lehetne ráhúzni, hogy Mátyás király elott jár, Mátyás mégis hallgatott rá, és tanult tole. Tehát a kritika meghallgatható másoktól is. Mi több, csak tolük lehet oszinte. A pályatársak (ha ugyan ok járnak Ákos elott az úton) ugyanis vagy irigyek, vagy hízelegnek, így nem mondanak igazat. Ha pedig nem a pályatársak, akkor kik? Ismételten jól hangzó, kissé nagyképu, ám nehezen értelmezheto kijelentést hallhattunk Ákostól.
Azon, hogy tanártársaid felfedezik maguknak Ákos "verseit", sajnos nemigen csodálkozom, csak remélni tudom, hogy mellette más szerzok alkotásait is olvassák. További jó tanítást!
Hízelgo a feltételezés, de nem vagyok költo.
Írok ugyan versikéket, (dal)szövegeket, de a zene az igazi asztalom, ugyanis zeneszerzéssel foglalkozom. Ebben élem ki alkotói késztetéseimet.
Kb. ennyi.
Az Ilyenek voltunk tényleg elég jól sikerült, de én a lírai hangvételu dalait jobban kedvelem.
Régóta nézem ezt a vitafórumot, és eléggé elborzaszt az általános szellemi színvonal. Leginkább az állandó siker-ellensúlyozók, nájtvisek tunnek szánalmasnak a kívülálló számára. Ákoson a dalszövegekben megjeleno nagy szavakat számonkérni botorság szerintem. Nézz bele talán egy Ady-összes tartalomjegyzékébe: az Ákosnak felrótt minden hiba benne lesz.
A minap egy ismerosöm küldött neki egy kritizáló levelet meglehetosen éles hangnemben, közben persze hangoztatta, hogy mindez építo kritika. Ákos ezt küldte vissza válaszul:
"Építő kritikát attól fogad el az ember, aki ugyanazon az úton messze előtte jár. Az éles szem csak akkor erény,
ha a saját életeden köszörülted."
Nagyon sajnálom, de teljesen igaza van. (És úgy látszik, igaz a hír is: idonként válaszol.)
Így hát azt gondolom, elemezzetek amit akartok, legyetek bárkik is, ezek azért csak versek. A dalszövegek is, de legversebbek az eredetileg is versnek szánt irományok. nightwish, komolyan kívánom, hogy olvasd el a Fej vagy írást, például. Majd idemásolom. Mondhatnám A hét parancsszót is: Weöres írt ilyeneket. (És mégvalami: nincs vers, amelyik szeretné, hogy elemzik. Ezt már az itt emlegetett Arany János is kikérte magának. Ugye ismeritek az anekdotát: Gondolta a fene )
Mellesleg harmincöt vagyok (talán nem köveztek meg érte), magyar-történelem szakos tanár, verseket is mondok. Ettol persze nem vagyok hozzáérto: az irodalom, a zene nem olyan, mint mondjuk a számítástechnika, ahol van szakember, meg laikus. Azt veszem észre, hogy míg a hivatalos irodalom nemigen vesz tudomást Ákosról gyanítom, leginkább a popsztárság taszítja oket , addig számos tanár barátom fedezi fel magának ezeket a verseket. Az Articsókában rendezett beszélgetos-verses Ákos-est hangfelvételét például kézrol kézre adják.
Gyorsan búcsúzom, mielott azzal gyanusítanátok, hogy Ákos rokona vagyok :-)
Bocsánat a hosszú hozzászólásért, majd igyekszem sokáig nem írni.
Eloször azt kéne tisztáznunk, hogy versként vagy dalszövegként vizsgáljuk e a szöveget. Mert versként kevéssé értékelheto, dalszövegnek viszont elég jól megállja a helyét. Nos?
Chris: Te vmi féle költő lennél? Pusztán kiváncsiságból kérdem.
Az Asszony szerintem is az egyik legjobb vers/szám Ákostól. Egyszerűen zseniális! Bár a zenéje is nagyon tetszik, ami sokat dob az összhatáson. Meg kell valljam, néha csak a zene miatt szeretek meg egy számot. Ilyen pl. az Ikon, aminek szerintem kritikán aluli a szövege. Viszont a zenéje annyira jó, hogy képes kompenzálni a szöveg miatt ért veszteségekért.
Ez hogy tetszik:
"És úgy, mitha nem fájna semmi kín,
táncoltunk az öröm romjain..."
Tudom, hogy írtam már egyszer, de nem tudok vele betelni. Számomra az Ilyenek voltunk a non plus ultra! A szövege hibátlan, zeneileg pedig tökéletes. Ez minden idők legjobb Ákos száma. Persze van még egy csomó, (pl. Akarod még)
Nem az ázsiómat próbálom növelni, ez a leírt dolgokból szerintem világosan kiderülhetet, nem tudom, hogy érthetted ennyire félre. Ha figyelmesebben elolvasod láthatod, hogy nem magamat raktam előtérbe, hanem a szakmai hozzáértést. Nem engem kell elismerni, hanem azt, hogy ha valaki otthon van valamiben az biztosan többet tud a témáról mint aki kívülről szemléli. Na mindegy befejezem, mert már csak magamat ismételgetem, de ennek csak az az oka, hogy nem szeretem mikor nem értik amit mondok.
De most térjünk rá az elemzésre. Itt van egy általam nagyon kedvelt szerzemény:
Nem mások alkotta kotta
Nem az égi csillagflotta
Remegő kezemet
Egyedül te vezeted
Aki a kígyótól se félsz
És az almát is szereted
Nem mások alkotta kotta
Nem az égi csillagflotta
Remegő kezemet
Egyedül te vezeted
Ne mond ki a nevedet
Te vagy az asszony
Akit szeretek
Nightwish kíváncsi vagyok a Te értelmezésedre. (Amennyiben tényleg ismered azokat a folyamatokat melyek mozgatják, motiválják az embert az alkotás során, érteni fogod, hogy miről szól.)
Jó munkát
Üdv: Chris Flower és nem Krisvirág. :-)
Estleg ha a két szót megcserélnéd közelebb jutnál az igazsághoz :-)
Régóta figyelemmel követem a topicot, csak így tovább.
Naszóval. Többetek szerint az Ikon és különösképp a Hűség album meghallgatása sűrített negatív kisugárzással egyenértékű. Amikor meghallgatjátok, lelombozódtok.(akinek nem inge, nem veszi magára). Namármost szerintem ha valaki volt a koncerten (most csak a Hűségről beszélek), és nem azért ment el, mert épp ráért, vagy nem tudta, hogy mire költse a pénzét, hanem mert szereti az úriember zenéjét, esetleg rajongó, akkor nem tud az elbumra úgy tekinteni, hogy csupa negatívum. Ha először meghallgatom "kívülállóként" a számokat, lehet, hogy nekem is ez jutna eszembe. De amikor csak berakom a cédét, akkor az a tombolás jut eszembe, ami a koncerten volt. És egyből nem a szövegre, a mondanivalóra gondolok, hanem élvezem a zenét, azt, hogy van olyan zene e kis hazánkban, amit ötvenedszerre is meg tudok hallgatni egymás után úgy, hogy várom az ötvenegyediket. (kis túlzással)
Bár mindennek ellenére Ákos számomra nem bálvány, semmi ilyesmi. Csak jó a zenéje.Ennyi.
pápá
oceF
Rendben, a nicked fordítgatásával nem froclizni akartalak, ha ilyen kényes vagy rá, nem is írom le többet, hogy Krisvirág. A ki-kmihez-ért-jobban-kérdéshez csak annyit: magam részérol sosem érvelnék azzal, hogy hány muven jelent meg itt és itt, miket csináltam ott és ott, csak azért, hogy ázsiómat egyesek szemében növeljem. Ha te ezt akarod tenni, tedd, engem nem zavar, épp csak nem vagyok hajlandó pusztán emiatt úgy gondolni, hogy máris igazad van, vagy hogy jobban értesz hozzá másoknál.
Mintha valami szövegelemzésrol lett volna szó néhány hozzászólással korábban. Ha még mindig érdekel a dolog, válassz egy szöveget, és felolem kezdhetjük is.
Ha kissebb lángra "állítod magad", akkor miért nyitottál egy másik Ákos topicot? Egyébként Ákosról igen gyakran elismerik a pályatársak, hogy talán egy egyetlen igazi sztár Mo.-on. Nem affél "sztárocska", mint sokan mások.
De úgysem ez a lényeg.
Ákosnak sem.
Érdekes amit leírtál, csak épp' nem helytáló, ugyanis nagyon lényeges az, hogy eddig "ki mit tett le az asztalra". Tegyük fel, hogy egy adott dologról kikéred egy hozzá értő és egy hozzá nem értő ember véleményét, szerinted melyikük tud helyesebb, tárgyilagosabb, objektívebb véleményt alkotni a témáról? Az aki foglalkozott vele, ismeri a buktatókat, vagy az aki csak külső szemlélőként szól hozzá a témához? A válasz azt hiszem egyértelmű. A vélemény megalapozottabb egy "szakember" szájából, mint egy laikuséból. Ugye belátod?
Minden jót
Ja még annyit, hogy ha a nickemet fordítgatjuk, akkor próbáljuk az ánglius névhasználat ismeretében - helyesen - tenni ezt.
nem akarlak kétségbe ejteni, bár nem tudom, itt mire gondoltál. hogy mért maradok a háttérben? (persze most is belépek minden percben :) )
azon egyszeru okból, hogy inkább kiiratkoztam ebbol az egész vitából, kényelmi szempontból. hétvégén majd szépen elolvasom, amit írtatok, valószínuleg ilyenkor válaszolok, de leállok a mindennapi látogatással, hosszú távon már kicsit az agyamra ment, és én is nektek. bár Szigi, mi általában jól eltársalogtunk, mivel szeretünk elemzgetni.
még egyszer azért leírnám mindenkinek, én nem halálos komolyan gondoltam, amiket itt lepötyögtem, egyszeruen csak elmondtam, hogy belolem mit hoznak ki a dalok.
mit szóltok egyébként ahhoz, hogy amikor a magyar sztárságról van szó a médiában, ákost általában meg sem említik, persze ez jó, én mindig azért drukkolok, hogy ne tegyék, jobban szeretném, ha a továbbiakban nem mosolyogna ránk minden második újságból, mert szerintem nem áll jól neki. legyen o csak magának és ne a közönségnek. de ez megint (!) csak vélemény akart lenni, felolem azt csinál, mait akar.
egyébként az akos.hu kezd újra éledezni.
loren
a Ne fájjon többé-s idézetet egyébként nem szó szerint akartam értelmezni, inkább csak a szavait használtam segítségül, hogy leírjam, szerintem milyen hatással van Ákos az emberekre. de ez már régen volt.
Üdv mindenkinek, utolsó hozzászólásom óta eloször néztem meg ezt az oldalt, és meg kell mondjam, nagyon jól szórakoztam... Ez a kéthetes elvonó jól sikerült szerencsére, már nem vagyok függo, és most is csak azért írok, hogy megdicsérhesselek benneteket, érdekes a csevegés, amit itt lebonyolítotok. Így tovább!
Az igaz (már hogy valamit véleményezzek is, bár nem igazán vagyok most témailag naprakész), hogy a slágerek sokszor nem túl nagy számok, de a többi dal azért megállja a helyét. Ha találok egy olyan igazán kielemzgetheto dalt, feltétlen meg fogom írni.
Egyébként, Szigi, kössz, hogy érdeklodtél felolem, nem tuntem el, csak ezentúl a háttérbol fogom figyelni az eseményeket...
Loren
most kezdek megbekelni az operettel meg a pankracioval is, megiscsak sokaknak okoznak oromot igyhat valami hasznuk csak van, meg akkor is ha szarok, mint ahogy ......
Nightwish: Amit te mondasz az nem fikázás, csak vélemény. Te egy értelmes ember vagy, és tudod valahol igazad van... csak egy dologba lehet belekötni. Azt mondod, hogy nagy szavakat használ, de mitől lesznek azok a szavak olyan "nagyok"? Megpróbállak megérteni.
Minden ember számára mást és mást takar egy szó, másnak van mély tartalma és másnak sík felszíne. Az, hogy valaki számára az üres, kopott, ill. "csak csupa hangzatos dolog", az még nembiztos, hogy másnak is az. Szerintem itt az okoz ilyen ellenszenvet, azok a nyelvi elemek amiket használ eléggé tágan értelmezhetőek, s így lehetőséget adnak arra, hogy a hallgató könnyen beillessze őket a saját kis világába. Ebből aztán különféle dolgok születhetnek a lelkesüléstől a melankóliáig. Eddíg ez tiszta ügy, mert hasonló dolgokat más "hétköznapi" dolgok is kiválthatnak: pl. szerelem. Akkor viszont oda lyukadunk ki, hogy Ákos szövegei igencsak nagy és mély hatással vannak az emberekre, ami pedig nem feltétlen rossz (és fordítva). Itt lehet ráfogni azt, hogy hatásvadász. Ákos nemegyszer kijelentette, hogy a szövegeit mindenki értse csak a szájíze szerint, az már nem az ő asztala. Ez alá is tamaszhatja az előbbi vádat, hisz' így egy elég tág réteg marad mellette, ami sok fogyasztót is jelent. Csakhogy aki egy kicsit többet foglalkozik Ákossal, az észreveheti, hogy az ő célja semmiképp' sem lehet a suska, a hírnév, és barátaik... Mivel lehet ezt bizonyítani?
Ha a pénz vezérelné 10x több is lehetne neki. Ha a hírnév, akkor mindíg is foglalkozott volna vele. (bár kétségtelen, némi exhibicionizmus kell a színpadi szereplésekhez, és monstanság többet van cÍmoldalon) Amikor legutóbb a jövőbeli terveiről faggatták valami ilyesmit mondott: "sok jó dalt és verset írni". Ez pedig inkább szép cél, mint megvetendő.
Amikor valaki hatásvadász, akkor a célközönségnek ír, és azt amit a azok hallani akarnak. Ákos versei nem ilyenek (szerintem).
Minden szó egy szimbólum. Képekben mindenkiben máshogy jelentkezik, de a jelentés lényege ugyanaz marad (kivéve amikor ezt a lényeget valaki már jó mélyre elásta maga elől). Egy Ákos-féle vers majd minden szava is ilyen szimbólum (lehet), és ha tartlamilag más és más úton is, de ugyanazt a lényeget érinti meg mindenkiben...
Ákos inkább "lényegvadász" mintsem hatás. (ugyanmár, miért akarná, hogy mindenki az ő vállára pakolja magát?) Ami célja ezzel lehet, az inkább az emberekben hanyatló érzések felélesztése és a hétköznapok "egészséges" átvészeléséhez nyújtott segítség. Legalábbis mifelénk ezt így tartják (képzeld, még a Kispálról is).
Na, mindegy.
Szigi: Tényleg durván fogalmaz, de jó velős dolgokat! :)
Nightwish: Látom csak a Best of van meg, hiszen minden idézeted onnan való (kivéve a Keresem az utam és a Hűség, ami ugye annál újabb). Na az tudod, mennyire ad hű képet Ákos munkásságáról? Pontosan, semennyire.
Szóval az fáj Neked, hogy nagy szavakat használ. És akkor már nem művészet, amit csinál. De Lovasi az művészet. "Kardozom valami szarral", ez már művészet, ez igen! Nincs benne nagy, patetikus szó. Akkor már tényleg művészet.
Pont ezt rühellem a legjobban a Kispálban, hogy annyira érzéketlen, süket dolgokat tud Lovasi néha leírni (és elénekelni! és piacra dobni!), hogy az valami rettenetes. És ha még valami szép kisülne véletlenül, azt is elb*ssza valahogy. Így már művészet, amit csinál, hát persze.
Jaaj, Trixy, ne csináld már, még hogy én irigykednék Ákosra? Tudod, kire irigykedem? Arany Jánosra, például. Meg Parti Nagy Lajosra, meg Esterházy Péterre, meg Temesi Ferencre, meg Tar Sándorra. Na, ok aztán tudták/ják használni a magyar nyelvet, és etekintetben olyan magasságokban leledzenek Ákoshoz képest, ahová o sosem lesz képes felhatolni. Ha ismered ezeket a neveket, tudod, miért, ha nem, hát olvass elobb tolük valamit. De rájuk nézve sérto, hogy Ákossal együtt emlegetem a nevüket, úgyhogy abba is hagyom. O olyan szinten használja a magyar nyelvet, ahogy egy normális, színjeles, érettségizett tanuló teszi, tehát úgy, ahogyan elvileg minden tizenéves tehetné néhány év iskola után, de nem teszi. Hát ennyi, na.
Gyanítom, ha mondjuk a Kispál írta volna ezt a szövegrészletet, akkor nem lenne hatásvadász... Leszögezem, hogy semmi bajom a Kispállal! Sot, sok számuk igencsak tetszik.
Én nem érzem ezt hatásvadásznak. Szerintem egyszerűen csak sokkal jobban ki tudja fejezni azokat a gondolatokat, amik benne, bennem, vagy akár benned vannak. Azt is megkockáztatnám, hogy talán irigykedsz rá, amiért ő olyan szépen, választékosan használja gyönyörő magyar nyelvünket! Persze most biztos majd lehurrogsz, hogy dehogyis, miért irigykednél, de azért szerintem, mégha nem is ismered be, lehet benne igazság!
Amúgy meg miért idegesedtél be a végére? Látom felhúztad magad vmin! De miért? Én nem bántottalak! Nyugi!
Jól hangzik, talán még szép is lehet, nem vitatom, épp csak hatásvadász, épp csak nagy szavakat használ, ergó, nem muvészet. Nekem Áksotól egyedül a Keresd meg a lányt jön be. Bár ezt senki sem kérdezte, leírom, ha már úgyis mindenki felhergelte magát, hogy én itten fikázom az Ákost, bázze!
Valóban, igazad van nightwish! Tényleg nem csak olyanok jöhetnek ide, akik szeretik Ákost! De ezt nem is írtam. Márminthogy nem jöhetnek ide!!
Idézek Neked 2 sort az egyik all-time-favourite Ákos számomból, biztos ismered:
"és úgy, mintha nem fájna semmi kín,
táncoltunk az öröm romjain..."
Ok, most olvasd el mégegyszer, lassan! Hát nem szép?!
Ez egyszerűen annyira zseniális, hogy azt nem is tudom szavakba önteni. Ezért hallgatom Ákost, mert ő "kimond dolgokat helyettem" !!!
Lábjegyzetként annyit, hogy ki hány verset írt, vagy mit tett le eddig az asztalra, természetesen nem minosíti a véleményét. Úgy értem, az nem lesz tole sem megalapozottabb, sem támadhatóbb.
