Bizony! Valami területi vita van ott valami jóemberrel, így Bakonybél után a P+ jelzésen kell menni majdnem a Zoltay-forrás-elágazásig, ott tér vissza a túra a Zöldre.
Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra, Abaliget vasútállomás - Árpádtető, 26,6 km, 1000 m szint
A részletekben idézett vers Lackfi János: Véletlen című, szerintem remek réteg kritikája-jellemzése, alkotása. Az ötletadó a szombat reggeli IC-n kénytelen-kelletlen-örömmel-borzongva végighallgatott beszélgetés. Abban a vakhitben éltem, hogy az édi (tündi-bündi, plázacica, stb.) nyelv már kiveszett. Nem. Egyszerűen már életkorban is eltávolodtam a használóitól.
csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten
Nyűgösen mászok ki reggel 4.30-kor az ágyból, kialvatlan vagyok és rosszkedvű. Döntöm magamba a kávét, és már alig várom, hogy Abaligeten újabb koffein beöntésben részesítsenek. Ráncigálom magamra a ruházatomat, rituális ragtapaszcsíkok a sarkaimra. 8. busszal Kelenföldig, majd felvonszolom magam a 6.00-kor érkező IC-re. Megpróbálok olvasni (Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok), de a bevezetésben említett, nagy intellektuális fordulatokat nem, ám édi nyelvi leleményeket annál inkább produkáló beszélgetés két, felsőoktatásban tanuló fiatal hölgy között lenyűgöz és elvonja a figyelmem.
kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem
Két szendvicset elrágcsálok, majd fájó szívvel szállok le a vonatról Dombóváron, hiszen a büdös életbe nem fogom megtudni, hogy a nagyon lávcsizott barcsival mennyire laza vagy éppen komcsi a kapcsi. Átszállok a pécsi (ez nem édinyelv, Pécsre indulót jelent) személyvonatra, és fél kilenc magasságában érkezek Abaliget vasútállomásra. A szerelvény távozása után udvariasan bebocsájtást kérek a forgalmi irodába. Megkapom, mint ahogy a hosszú bélyegzőt is. Még zsebre gyűröm Hörpölin túraleírásának első oldalát, mert többen is panaszkodtak az első néhány száz méter nehezen követhetőségére. Milyen szupcsi lenne kari ajiba egy oksi telcsi, eccerűen csak belépcsiznék Hörpcsi szájtjára sasztán lazán turcsizhatnék! :-) A turcsizás kifejezés az én találmányom, nem orrpiszkálást, hanem túrázást takar. Az édi nyelvben mindezidáig ismeretlen fogalom. Maj mingyá jól levédem. Hörpölintől pedig sűrű elnézéseket kérek nevének plázacicásítása miatt.
Valóban nem egyszerűen követhető az első néhány száz méter, de azért nem is a Bermuda-háromszög. Utána végig egyértelmű, tökéletes jelzettség, viszont, a Csík zenekar után szabadon "Be sok eső, be sok sár ..." A bakancsom talpa itt is cuppogott olyan intenzitással, mint egy hete Ópusztaszer - Levelény magasságában. A Kövesdi-hátra szuszogtató emelkedő vezet a szép bükkösben. Az erdőből kilépve az Abaliget előtti, kopár dombhát tartogatta a nap első, apró kis csodáját, Abaliget és környékének panorámáját. Innen már a falu templomtornya volt az irányadó. Némi vízparti flórában való csámborgás után értem ki a település üdülőrészébe. Sem a bővizű, sem a meglékelt horgásztó mellett nem találtam funkcionáló büfét, éttermet, vagy kocsmát. A kávéfogyasztás beteljesületlen álom maradt. Helyette remek beszélgetés várt rám a még zárva tartó cseppkőbarlang pénztáránál tartózkodó Nemzeti Parkos fiatalemberrel. A tilaka (a francba, nem bírtam róla levenni a szemem) és a vegetáriánus étrendje alapján valószínűleg Krisna-tudatú hívő lehet, de ennek aztán semmi jelentősége. Mesél a településről, az évente megrendezett Bluegrass fesztiválok remek hangulatáról, a környékről. MTSZ bélyegző a pénztárban. Nehezen szakadok el, de még vár rám néhány kilométer.
A túra leghúzósabb része következik, irány a Jakab-hegy. Egy-egy töbör látványa a Bükk-fennsíkra emlékeztet. Monoton kapaszkodás a volt Petőcz-aknáig. A zöld kereszt jelzés beérkezése előtt a kék jelzéstől alig 50-60 méterre fekvő, szép kis erdei házikó látványa vidít fel. Az Ércbányászati emlékmű előtt a regéci várból jelentkezik hobo-bobo és újabb Tátralátásról számol be. Nagyon örülök a hívásának, talán előhangja egy újabb, néhány napos gyaloglásnak az északi hegyeinkben. Alig fejezem be a beszélgetést, feleségem keres és kérdezi, hogy nekem is jut-e a tavaszi időjárásból. Igen, igen és igen! December 20-án összesen egy egyszerű hosszú ujjú technikai aláöltözet és egy rövid ujjú - izzadtságszívó - pamutpóló van rajtam. Na persze nadrág is, meg bakancs is. :-)
Az emlékmű a mecseki uránbányászat szűk négy évtizedének mementója. És talán a sok száz tüdőrákban elhunyt bányász emlékműve is. Ezzel együtt is még mindig nosztalgikus tisztelettel tekintenek vissza a környező települések lakói az uránbányászat korszakára. Nem véletlen: a magyar átlagnál jóval magasabb életszínvonal, egy éven belül lakáshoz jutás és egy rakás egyéb juttatás csábította az uránbányákba a munkásokat. A mérleg másik serpenyőjéről, az egészségükről azonban, úgy tűnik, túl sokat nem tudtak.
Az egykori bányába vezető aszfaltútról, ahol néhány száz méteren át a DDP nyomvonalát is érintettem, letérve érkezem a szépen foglalt Pálos-forráshoz. Rekultiváció ide, alacsony határértékek oda, azért én nem innék a vizéből ... Előbukkan a vörös homokkő, mely mindig szép reményekre jogosít a borászat művészetében (lásd Csopak), különösen abban az esetben, ha nem bányásztak radioaktív anyagot a szőlőtőkék közelében ... Még bő 100 méter szint leküzdése után történelmi korszakok, épített és természeti látnivalók tárháza fogad a Jakab-hegyen. A kora vaskori érára datálható hallstatti kultúra népének halomsírjai, földvára, amelynek sáncai még napjainkban is tekintélyt parancsolóak. A fehér barátok 800 éves kolostorának romjai, és a remény mementója, a jégbe fagyott XX. század derekán építeni kezdett új pálos kolostor torzója. A Zsongor-kőről elénk táruló panoráma, majd visszatekintve a kilátópontról a sziklaalakzatok látványa. Itt találkoztam először turistákkal, egy ötfős kiránduló csoporttal.
koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem
Felsétáltam a Jakab-hegy csúcsára is, ahol a csúcscsokoládé elfogyasztását irányoztam elő. A több mint 120 éve épített, majd 40 éve felújított István kilátó állapota siralmas, megmentése már újjáépítést jelentene.
Elszaladt az idő, és nekem még voltak terveim erre a napra. Némi fakitermelés nehéz járművek igénybevételével dagonyává varázsolta az utat, de hamarosan a Patacsi-mezőnél fekvő Blokkház előtti fára erősített egyendobozból turkáltam ki két matricát (túrajelentés + igazolófüzet). Némi ebéd (nem koviubi pörivel), folyadékpótlás. Tovább a Rózsa-hegy irányába, a bükkösökben rengeteg a (azt hiszem) szúrós csodabogyó. A Vörös-hegy platóján elhaladok a Farda-kereszt(ek) mellett, majd hamarosan csörtetést hallék az erdőből, két, borjú nagyságú kutya méreget engem, szerencsére gazdáik visszarendelik, majd mozgásukban korlátozzák őket. A Remete-rét csendes, csak az országút zaja hallatszik. Ellépegettem a jelentős méretű esőház mellett, ismét aszfaltutat kereszteztem, egészen a Füleki-emlékműig kísért az autók zaja. 30 éve itt hunyt el Füleki Mihály, a Pécsi Spartacus természetjárója.
fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten
A Büdös-kútból bőségesen ömlött a víz, néhány doboz sör hűtéséül (is) szolgálva. Beszélgetés nesze szűrődött a kulcsosház irányából, így a Baronek sporttárs nevét viselő Jenő-hídon át megközelítettem az objektumot. Kecskeméti túratársak fogadtak nagyon szívélyesen - kecskeméti természetjárókkal eddig csak kiváló tapasztalataim voltak :-) -, meséltek hosszú hétvégéjük túraterveiről, kérdeztek az én terveimről, "vegyigyümi" pálinkával kínáltak, rendelkezésemre bocsájtották a kulcsosház bélyegzőjét. Ez a nem is annyira rövid beszélgetés a túra egyik fénypontja volt. A házikó verandájára erősített oszlopon lévő egyendoboz egyébként matricákkal túl van telítve. Az egykori erdészház 1952-ben került a Pécsi Spartacus tulajdonába.
depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiban
a farzsebben
Nyolcszáz méter szint volt ekkor már a farzsebben, és még újabb szűk 200 méter hullámvasút várt rám a következő kulcsosházig. Néhai dohányos időszakomban ez már a (nem is annyira) csendes agónia időszaka lett volna. Az 1928-ban itt halálos balesetet szenvedő favágó, Unferdorben József emlékére állított, majd 2002-ben újraállított kereszt késztetett rövid megállásra, tiszteletadásra. Bő két kilométer szintnyeréssel és -vesztéssel fűszerezett szakasz után aszfaltútra tértem. Vadászház-szerű épület (udvarán számos parkoló autóval), majd egy erdei kereszt mellett elsuhanva letértem a műútról, és hamarosan a Fehér-kúti kulcsosházhoz érkeztem. Az 1950-ben épített egykori Wolf József turistaház jelenleg kulcsosházként funkcionál. Számos vendég tartózkodott az autóval is jól megközelíthető épületben. Banán- és csokoládéevés közben "rajtam kaptak" és invitáltak a házba, de én már szerettem volna minél korábban Árpádtetőre érkezni, ezért udvariasan elhárítottam a meghívást. A nagyszámú matricából egyet-egyet beragasztottam az igazolófüzetbe és a túrajelentésbe, majd indultam.
Az aszfaltúttal párhuzamosan haladva, majd azt keresztezve érkeztem a Pécs egykori erdőmesterének nevét hordozó, már "második kiadású" (az eredeti fát egy vihar elpusztította), bekerített Tripammer-fához. Egy utolsó nekiveselkedés, és egy szép vonalvezetésű gyalogösvényen értem Árpádtetőre. Route sixty six.
könyi szivi ne hari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem
Árpádtetőn sem volt az év ezen szakaszában nagy élet, mindent zárva találtam. Egy évzáró munkahelyi buli volt az egyetlen kivétel, 100%-ban maszkulin csoport, pöri illat, koviubit vagy parisalit nem láttam, néhány fiatalembert merev, üveges tekintettel, beb..csizva azonban igen. Midőn nyitva tartó büfé felől érdeklődtem, a NAV kizárásával egy doboz Plzensky Prazdrojhoz jutottam, ezt követően gyorsan száraz pólóra cseréltem az átizzadt darabot, és az össztánc közeledtének gyanúja miatt (lityi-lötyi pasival azt végleg nem) elköszöntem.
Komlóról érkező busszal Pécsre utaztam, itt átgyalogoltam a "szétbombázott" vasútállomásra, ahonnan a Sopianae IC-vel indultam haza. Jócskán várakoznom kellet a vonat indulására, de mivel már benn állt, felültem és a rossz látási viszonyok miatt fejlámpa segítségével olvastam.
vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen
Még egy gyors telefonhívás feleségemnek a várható érkezésemről, majd belefeledkeztem a könyvbe. Érd magasságában többször is vakuzásra lettem figyelmes. Néhány perc után jöttem csak rá éles elmémmel, amikor már dörgött az ég és szakadt az eső, hogy egy nyári vihar csapott le advent negyedik hetében ... Este még feleségemmel megittunk egy-egy pohárral a Szekszárd motorjának számító Heimannék minden évben best-buy bajnok alap kékfrankosának 2013-as évjáratából. Hát, nekem így telt ez a víkendem, annak is az első, szombati napja.
Meg mielött valaki elindul a terkeped alapjan a Romer Floris Z jelzesen, megjegyzem halkan, hogy a jelvenyszerzo mozgalom utvonala elkeruli Penzesgyört.
Amugy a terkep jo, de el sem tudom kepzelni mi visz ra valakit erre :)
Persze, az egész struktúrát ismét elölről kellene kezdenem, hogy a fonódó jelzések ne húzzák a vonalat át egymás jelén a vonalat, ne lógjanak egymásba, de demonak megteszi :) Aztán majd talán belejövök.
Előbb-utóbb igen. De ehhez még össze kell szednem, hogy milyen poikat jelenítsen meg, milyen zoom szinten, és ott milyen kinézettel. Hiszen egy út vastagsága nem lehet ugyanakkora 8-as, és 15-ös zoomon. De a legnagyobb munka a poi-k kigyűjtése: Mit szeretnék megjeleníteni, az az osm adatbázisban milyen kulcs-érték párral szerepel, és hogyan jelenítsem meg (saját képet készítek, vagy keresni valami felhasználható licenszű képet a neten).
Ha szeretnéd, írhatok egy step-by-step útmutatót, hogyan kell nekiindulni, és egy egyszerű térképet elkészíteni. Az ünnepek közt szerintem valamelyik este lesz rá időm.
Tisztelem a kitartó küzdésedet! Én is álmodoztam egy térkép (Garmin GPS-re) készítésén, de azt sem tudom, merre induljak. Vannak a lehetőségeimnek határai, tudomásul veszem.
Ha minden áron kritikát szeretnél, akkor a turistajelzéseket picit sűrűbbre venném, mert így pl. nehéz végig követni, merre is vezet pl. az OKT, ha már ezen a fórumon vagyunk :)
Az elmúlt pár napot azzal töltöttem, hogy kicsit belekóstoltam Rakk Gyula szakmájába. Igazából, ha a kezdetektől nézzük, akkor az a pár nap volt vagy három hét is, mert akkor kezdtem bele a nyár végi hirtelen ötletem megvalósításába, ami akkor támadt, amikor egy ismerősöm közepesen roncs gépét kidobás előtt felajánlotta nekem. Volt néhány elfekvő alkatrészem, gondoltam, legalább hasznosulnak, csinálok belőle valamit. A legtöbb, ami kihozható lett belőle, egy amd 1800-as procival, és másfél giga memóriával, 80 giga merevlemezzel felszerelt hangosan zúgó szörny. Billentyűzet, monitor, egér persze már nem jutott, ezért az asztali gépemről bejelentkezve, illetve szerverként használom. :) Most itt írhatnék jó néhány bekezdést, hogy hány Linux disztrót próbáltam végig, és azok hányféleképpen szivattak, de ez nagyon messze vezetne a topik eredeti témájától. Ekkor már tudtam, hogy mit fogok vele kipróbálni: a térképkészítést. Jó ideig trackeltem a tuhura, majd az osm-re, és itt már rajzolok is, így a bemeneti oldallal már sokat foglalkoztam, de a kimenet is elég érdekes téma. Garmin kimenetet már készítettem, az én gps-emen most is egy osm alapú, de a tuhu színvilágát idéző térkép van (csak fele annyi poi-val, mert lusta vagyok leírni, mikre van szükségem), de a Garmin térképek számomra logikailag nagyon szörnyen vannak felépítve, szűkösek a lehetőségeik, typ nélkül nem nagyon lehet speciális túratérképet kihozni, hanem csak próbál az ember olyan kinézetű vonalakat találni, amit meg szeretne jeleníteni, függetlenül a valódi jelentésétől, funkciójától. A tuhus kimenet is szenved ettől a zártságtól, ezért van pl az időzóna vonaltípus használva az útcsonkhoz, stb. Szóval a raszteres térképek elkészítésébe szerettem volna belekóstolni. Most itt gyorsan megint átugrunk pár napot, ami alatt belőttem a az osm adatok fogadásához szükséges adatbázist, feltöltöttem adatokkal, beállítottam a csempekészítő programot, majd belenéztem ppenstreetmap alaptérképének a generálási szabályaiba. Egy xml fájl. És nyomtatva, ha jól emlékszem, 27 oldal lenne... Itt rögtön el is ment a kedvem :) De azért ilyen könnyen nem adom fel, kezdjük egy egyszerűbbel, csináljunk egy magyarországi túraréteget. Nem felhasználásra, hiszen már van, hanem kíváncsiságból, hogy boldogulok-e vele. Számomra is meglepően, de elég rövid idő alatt sikerült. Ez után kezdtem bele a következő lépésbe, nulláról felépíteni egy használható túratérképet. Egyelőre még nem csempegeneráláshoz, hiszen ott minden nagyítási nézethez illik változtatni a megjelenített adatok mennyiségét, típusát, és kinézetét, hanem csak egy statikusat, egy nem túl nagy, de változatos területről. Szokás szerint, a Bakonyt választottam (akik ismernek, tudják, hogy nagy Bakony-rajongó vagyok, nem véletlenül készült a játéknak Bakonyos verziója is :D) Hogy ne csak maga a tájegységről legyen egy térkép, hanem legyen egy kis célja is, a Rómer Flóris Emlékút ábrázolásának kezdtem bele. Az adatok leválogatásához aztán bele kellett kóstolnom sok mindenbe, közvetlenül pgsql adatbázisból lekérdezve, QGIS-ben szűrve, exportálva, overpass-turboval az osm adatbázisából kiszedegetve, és ezek nagy része teljesen ismeretlen terület volt nekem, így nem is ment gyorsan. A térkép kinézetének az elkészítéséhez a TileMill nevű programot választottam, mert ez a program az úgynevezett Carto CSS-t használja, és ennek a logikája legalább a hagyományos, weblapok kinézetét leíró css-től ismerős volt. Sokszor kezdtem teljesen elölről az egészet, mert menet közben jutott eszembe, hogy még mit szeretnék, nem volt végiggondolva a terv (dehát nehéz úgy felkészülni a buktatókra, amíg az ember nem találkozik velük :D), de aztán az utolsó nekirugaszkodásra már olyan kinézet volt a monitoron, amit már térképnek nevezhetek, még ha akadnak is rajta olyan dolgok, amiket legközelebb máshogy csinálok. Szóval a nagy mű:
Kritikák jöhetnek nyugodtan, de legyetek tekintettel érző lelkemre :)
Már egy ideje motoszkált bennem a gondolat hogy jó lenne megnézni a felújítás alatt álló Regéci várat, és ezt összekötni egy kellemes túrával a Zemplénben, ha lehet akkor a kék jelzésen. Régebbi, vagy új kék az nekem majdnem mindegy, ha régi akkor legalább van miről gondolkozni út közben, kikapcsolván ezzel az egyéb, hétköznapi gondokat-bajokat amik pont eleget foglalkoztatják az embör fiát.
Szép, napos, tiszta időt jósoltak szombatra, így aztán reggel 9-kor már Regécen is voltam a Csobogó Vendégház kapuja előtt, ahol két évvel ezelőtti ismerősünk, egy gyönyörű szürke cica üdvözölt! (Széll úr is emlékszik, ugye?:-) ) Odajött, dorombolt, én meg hálából hoztam neki a boltból némi harapnivalót, na erre aztán mindjárt hárman lettek a cicusok! (a boltba amúgy is be akartam menni, kéktúrás pecsét rendben megvan) A Csobogóban tulajdonosváltás volt, de a Vendégház üzemel azóta is, 2500 huf/éj, ezt akartam megtudni a jövőre nézve...
Ennyi bevezető után irány a vár! A turisták által leggyakrabban használt parkolóban hagytam a kocsit, a várhegy keleti oldala felől, erre vezetett a kéktúra is régebben, aminek igen szembeötlő nyomai voltak azon a részen ahol a gyönyörű bükkerdő nem esett még áldozatul a favágóknak. Magyarul rengeteg régi kék és piros jelzés volt az ezüstös bükktörzseken! Ezek fonódva a Rákóczi kerékpáros körtúra jelzésével egészen a mai kék becsatlakozásáig vezettek, majd hamarosan elértem a várfelé induló piros rom jelet. Fertályóra alatt felértem a várba, felfelé menet mikor láttam hogy a felhők beültek a Huták Völgyébe akkor még bele is húztam rendesen hogy ezt a tüneményt le is tudjam fotózni!
És ismét, és igen, és megint megkaptam azt az ajándékot amit 2012 márciusában Tavaszi Széllel megkaptunk a természettől és az időjárástól: nem volt elég az egyébként is gyönyörű kilátás a környékre, ismét feltűntek a távolban a hófödte csipkés Magas-Tátra csúcsai, tisztán, hófehéren, ahogyan a nap rájuk sütött egyik oldalon fehér, a másikon árnyékos volt az oldaluk, egyesével meg tudtam volna őket nevezni... már ha ismerném őket, persze. A fotó messze nem adja vissza a valóságot, csak sejteti. A vár egyébként nagyon épül-szépül, rengeteg falat kiástak a földből, stabilizáltak, felmagasítottak, csak így tovább regéciek!
1. irány a vár! Régebben a kéktúra is itt jött fel Mogyoróska és a vár felé
2. kilátás dél felé, na ez sem volt piskóta
3. és a kilátások egyik netovábbja idehaza, a távolban a Magas-Tátra
1. kilátás a várból a köd borította Huták Völgyére, (és az új várfalakra)
2. Ismét ugyanaz a kép, de a köd már felszállóban a völgyből, majdnem másfél órát nézelődtem fent!
3. az újjáépített hatalmas falszakasz egy része, a vár nyugati oldala
A várhegy nyerge után pár perc múlva elértem a Tábor-hegyet, ahonnan a piros négyzet jelzés vezetett le Óhuta-Háromhuta felé, sejtésem -és a beszámoló- szerint is ezen az úton haladt az egykori Szent-István Vándorlás '38-ban a Zemplén ezen szakaszán. Először szűk erdei ösvény, majd szélesebb szekérút volt ez csodás bükkerdőben, itt-ott visszanézve szép kilátással a távolodó regéci várra. Tudtam hogy lehetetlen ennyi idő után kék jelet találni (80 év), pláne ha egyáltalán fel volt festve, de azért egy-egy korosabb bükkfán el-elidőzött a tekintetem olykor. :-) Szép a mai kéktúra zempléni útvonala, de gyönyörű vidék ez is, a Vándorlás leírásában is említett Zabarla-tetőn átbillenve elakad a turista lélegzete egy pillanatra, mikor telibe kapja szemből a Huták Völgyének csodás panorámáját! Túra közben nem szoktam 5 percnél többet időzni egy-egy pihenővel, de itt tábort vertem, leültem, és egy félórát pihentem, eszegettem miközben a tájat csodáltam.
1. a távolodó Regéc a piros négyzet jelzésen haladva Óhuta felé
2. visszatekintés a Zabarláról
3. megfordulván ez a panoráma tárul a turista elé. Csodás!
Nagy nehezen tovább indultam Óhuta felé ereszkedve, de szinte azonnal jött a következő kis csoda, utána is kéne nézni hogy mi a neve ennek a résznek lefelé a Zabarláról... gyönyörű tölgyes, koros, öreg fák csoportjai, mohával benőtt kövek, mint valami múltból itt maradt arborétum, szinte lépésenként álltam meg fotózni!
1.-2.-3. a mesebeli hegyoldal... legalább is nekem nagyon szép volt!
Óhuta. Igazi kis zempléni falucska, annak minden hangulatával és sajnos sanyarú sorsával együtt. Szűk völgyben, csodás környezetben, lassan üdülőfaluvá átlényegülve, házak szépen rendbetéve, de majd' minden második eladó...:-( Karácsonyfa ültetvények, fakitermelés, elsőre hirtelen ennyi ami a megélhetési lehetőségek közül jól látszik. Nyugalom, tiszta levegő, szép kis házak mindenfelé, erre szoktam volt mondani hogy szívesen ide költöznék ha a pénz nem lenne korlátozó tényező az életemben! :-)) És még a busz is jár, pont szembejött! Eredeti tervem az volt hogy felmegyek a mai kékre István-kút felé, de mivel az idő nagyon elszaladt, már 2 óra volt, 4-kor pedig már sötétedik, így aztán a Háromhuta-Regéc kisforgalmú aszfalton a Huta-völgyi patak mentén irány vissza Regécre! Nem meglepő módon ez is egy szép rész, útba ejtettem még az Óhuta feletti Pálos-forrást, a Könnycsepp-tóval, itt egykoron pálos kolostor is állott, az alapjainak romja látható. Szép kis kirándulóhely ez Óhuta felett.
Útközben még jót derültem egy favágó csoporton, akik lóval húzogatták kifelé az erdőből a szálfákat, ámde egyszer csak hallom ám hogy nagy a kiabálás, sürgés-forgás, mit ád a jóisten, a pacinak ehetnékje támadt, és mit sem törődve a rászíjazott rönkkel kiszaladt az útra (persze egyenesen felém) és egészen a szekérig robogott ahol a szénája volt elkészítve. Mire a brigád utolérte már vígan ropogtatott...:-) Egy autó mögé behúzódva szemléltem a mulatságos akciót...:-)
A kocsihoz még világosban visszaértem, elégedetten indultam haza, többet kaptam ettől a naptól mint amire számítottam, remélem sokszor visszajövök még ide, túratervem az van még bőven, a Zempléni-hegység még messze nem árulta el nekem minden titkát! :-)
1. Óhuta, utcakép
2. a Pálos-forrás tisztása a kolostorromokkal, és a Könnycsepp-tóval
3. indulás előtt felszaladtam még egyszer a várhoz, csak a kilátás kedvéért, ezt a délutáni Tátrás képet a vár előtti kis tisztásról fotóztam
Egy kis játék a képekkel, Regéc akkor és most (az akkor sem volt olyan régen:-) )
regéci cicus a Csobogó Vendégháznál 2012 március 16. és 2014 12.21.
ez a kéktúra szempontjából picit talán érdekesebb: a regéci vár 2010 október és 2014 december 21.
Szemmel láthatóan a 2010-ben ősszel az udvaron felhalmozott kőhalmok szépen "beépültek" a falakba, elmondások szerint több száz köbméternyi kőből lett újra várfal. Ez a kép nem is mutatja meg igazán azokat a több méter magasan álló falakat amelyek felépültek az elmúlt 4 évben a vár déli és északi oldalán.
A déli oldalon (jelenleg is építési terület) monumentális az új falszakasz, de a kép bal oldalán álló északi fal is kb 3 emelet magasan áll ha lentről nézzük meg.
Egyébként: "Pár perce beszéltem a rendszergazdánkkal. Egyelőre úgy tűnik nincs nagy baj, a linux már boot-ol, de ilyenkor a diszk (illetve RAID) ellenőrzés is 1-2 órában mérhető, ezzel együtt is - reményeink szerint - még ma délután helyreáll a szolgáltatás."
regéci cicus a Csobogó Vendégháznál 2012 március 16. és 2014 12.21.
ez a kéktúra szempontjából picit talán érdekesebb: a regéci vár 2010 október és 2014 december 21.