A szavak üres koppanásait hallom,
mint egy jégesős délután.
Megállíthatatlanul zuhannak lefele,
mint hegyről leomló kövek.
Közben lecsapnak rám és magukkal ragadnak,
mintha ragadozó ugrana a mit sem sejtő áldozatra.
Egy szó a tenyerére vesz és felemel,
mint kavargó szél a falevelet;
Egy másik megragad és hirtelen mélybe ránt,
mint éhes cápa az előtte úszó véres tetemet.
Miért e rengeteg szó? - vetődik fel bennem a gondolat.
Csak érints meg, nézz a szemembe és megértem a ki nem mondottakat!
"Mrozek es Ionescu": sajnos nem ismerem a munkásságukat.
"nem kell ahhoz hogy nagyon realis legyen mindjart mellepisilni.." Ez nem személyes tapasztalat. Különben szerintem ez az in medias res kezdés adja meg az alaphangulatot.
A lezáró mondta pedig annak a burkolt gondolatnak a szóvivője szeretne lenni, mely szerint a ma folyton rohanó embere maga se tudja, hová, miért, (meddig?) rohan.
"Egy velemenyen vagyok a munkamethodusodal,pont ezt probalom itt megvedeni." Akkor (legalább) ketten leszünk a vitában.
Gyöngyvirág: szerintem Mumu is azt érti csiszolgatás alatt, hogy az eredeti érzelem, hangulati világ ne vesszen el, megmaradjon, csak a forma/tudatosság/kifejezőképesség, tehát a vers minősége javuljon. Aki nem így tesz, annál fellép a "csiszolatlan gyémánt" esete, ami nem ragyog olyan fényesen, mint egy alaposan megmunkált darab, legyen is bármilyen jó a verse. Hidd el, a legnagyobb költők mindegyike élt ezzel a munkafolyamattal. Ez nem vesz el semmit az értékből, épp ellenkezőleg: hozzátesz!!
Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de azt akartam ezzel érzékelteni, hogy a szemeim a versben "szereplő" illetőt "varázsolják" (látják)különlegesnek. Ezek szerint nem sikerult jól kifejeznem magam:(((
Kedves Leea folytasd igenyes munkadat magaddal es a verseidel.Ez az ut .
A talan cimu versednel a "kulonlegesse varazslo szemeim"-et tartom javitanivalonak.Vagy kulonlegesse varazsloT szememet ird vagy talan az elvarazsolt szemedet hasznald.Ez csak egy velemeny.Olellek.
Kedves clairvoyance ,
1.Elfogadom a kritikadat (mar az alabb irott ok miatt is )
2.A novellad egeszeben NAGYON TETSZIK.Kifogasok:nem kell ahhoz hogy nagyon realis legyen mindjart mellepisilni..Aztan a vege olyan abszurd mint a 6o-7o-es evek elejen irtak(Mrozek es Ionescu ) a poentirozasa nekem tetszik.
3.Egy velemenyen vagyok a munkamethodusodal,pont ezt probalom itt megvedeni.
4.Magyar irodalmi multam egy erdelyi (68) utunknmal nyert harmadik irodalmi dijal kezdodott de prozaba
1975-76 ban a parizsi Irodalmi Ujsagban,Meray felfedezesere kezdtem verseket irni.
Magyarorszagon 1992-ben adtam ki a kotetett ,a Helikon forgalmazta,2500 peldanyba,nekem meg van egy par iroi peldanyom,tudtommal hamar elfogyott plane hogy a helikon is karacsonyi ajandeknak adta a jo konyvvasarloknak.A bemutatast akkor Pomogats "tette" .Megnezem ha van meg iroi peldanyokbol (nem tudom mert nincs a lakasban) akkor ha megirod emilen a cimedet elkuldok egyet.
Az itteni versek a masodik kotet A tizenegyedik parancsolat -bol vannak.Ezt a kotetet mostr anyagi elgondolasbol nem adom meg kiadasra ,mert nem hozz semmit.
Annyira hüjén és összevissza olvasom a topicot, hogy csak most akattam rája VangSo versére.
Ezt ki kellett kopiznom (ijenet még nem csinátam). Csak azt nem tom kit írgyak oda szerzőnek? Lehet tudni?
Akkó ideírok egy másik vita alapot :
Látnom kell
Szénfekete Pokolban
Vérvörösen izzik az a pont
Izzik
Meg kell hogy érintsem
Meg kell hogy nézzem
Látnom kell hogy értsem
Ha az Ördög nyelve is éppen
Ha az Ördögé ki kell hogy tépjem
Ha kitépik ott kell lennem
Ott kell lennem hogy végignézzem
Hogy lássam csúszva, térden
Ha kicsordul is a könnyem
Ha kicsordul és vérzem
Ha mennydörögnek is az Égben
És könyörögnek értem
Látni akarom
Mert nekem azt látnom kell
Ha választanom kell, akkor inkább magamnak írok, legfeljebb majd nem mutogatom... én nem másoknak akarok megfelelni...Nevezzük terápiának, vagy aminek akarjátok...:)de muszáj...
Na igen, én régebben azt szoktam mondani, hogy egy versnek nem kell utólagos javítás, úgy jó, ahogy kijön az emberből. ÁMDE aztán 1 idő óta rájöttem, hogy néha kell javítgatni, de én eztet úgy csinálom, hogy vagy a vers megírását követő negyedórán belül (amíg még benne vagyok a versírós hangulatban), és ha akkor nem jut eszembe javítanivaló, akkor úgy marad.
Ez pl. egy javítatlan példány, kocsmában keletkezett (józanul!!!):
Nevelési tanácsadó
Hogy 'helyes' útra menjen,
nála mélyebbre kell mennem
ahhoz, hogy fölemeljem.
Vélemény?
Mumu: örülök, hogy örülsz az eltérő nézeteknek, de akkor készülj, mert sokat fogunk vitatkozni...:)))
Kedves gyongyvirag,hadd ismeteljem meg hogy valasztani kell a sajat magadnak irt ,pillanatnyi emocioidnak rogziteset,onterapikus verselest , a kozonseg ele tarultol.
Ha kifele irsz akkor az olvasot teljesen naivnak,a te sublimacioidal szemben semlegesnek kell megiteljed,akinek egy olyan nyelven kell irnod hogy az erzeseidet eszmei mondanivalodat annak teljes vagy teljeshez kozeli tartalomal es minoseggel at tud adni.Akkor visszont a verset a lkeglogikusabban kell megirni vagy egy olyan eszkozel ami az olvasonak elejetol fogva felismerheto legyen es akkor azt az eszkozt hasznalja o is az olvasasba es megertesbe.Tehat kothetsz egy konvenciot az olvasoval ha a Te koltoi szabadsagod erthetonek tartja meg a verset.nem szabad soha elolegezni azt hogy arrol amit Twe irsdz ugyanazt vagy ha universalis hasonlot ert az olvasoErrol meg vagyok gyozodve es ezzel tudok segiteni itt,allok egy nagy sebesz kesel.
Ha azt hiszed majd hogy ez Neked nem fontos ne fogad el,en ebben tudok segitenni.Vannak itt halistenek mas kollegak is akik maskep latjak.Lesz mindig lehetoseged valasztani vagy konbinalni azt amit mondunk.
Kedves VangSo,nagyon orulok hogy itt vagy es kerlek maradj velunk,segits,mert renmelem egy egyutt dolgozo csapat leszunk.Te segithetsz mert ha dolgoztal a kritikaval jobban ertesz hozza mint mi.Rajta ! Ami persze nem jelenti hogy egy velemenyen leszunk de az csak jo a topicnak.
Kritikadat elfogadom ami a verseimet illeti,erzem en is valahol de az Irodalmi ujsagban akkoriban megjelent kritikaja az elso kotetetnek,eppen ezt a Toled negativnak tartott elemet mondta valami Szocs nevu-azt mondjak itt eleg iosmert kritikus-hogy a ver belso ritmusat segiti elo,azt ami az valasztott verstema kerne.De lehet hogy csak udvaria volt.
Meg azt is megsugom hogy bar anyanyelvem a magyar soha nem jartam magyar iskolaba ,nem ismerem teljesen a nyelvtant es a helyes irast ,eloszor a verseket ket masik nyelven irtam.A soraimat mindig is kijavitottak a lektorok Helyesirasilag nem maskeop mert azt nem hagytam volna.Igy lehet hogy az koszon ujra vissza...
A Te versedbe iskulonosen megkapott ket sor:
lepotyognak a felhok
mint rothadt szilvak
es
tested mas testeken gyurd el.
A veget kicsit tul poentizaltnak tartom,a fordulat erdekeben ne adjuk el a nagymamat...Olellek.
Én nem nagyon szoktam javítani... Az már erőltetettnek tűnik nekem. Elhagyni szoktam a felesleges sallangokat, velem is megtörtént, hogy egy hosszú ömlengésből négy sor lett, vagy három soros haikuvá tömörítettem...
Egyébként engem nem zavar, ha nem tetszik mindenkinek... Én úgy gondoltam, azt éreztem..., bár sokszor van úgy , hogy nem találom a szavakat, de akkor írom le...
Pihentetni és újraírni nem szoktam. Pl. két héttel később már nem ugyanazt érzem, pláne több hónap múlva...
Én is akkor szoktam pihentetni, ha már megírtam a verset, de tudom, hogy még hiányzik belőle valami. Bár az is előfordult már, hogy megírtam egy verset, és annyira nem éreztem jónak, hogy elsűllyesztettem a fiók legaljára. Később véletlenül megtaláltam, és akkor már tudtam vele mit kezdeni.
Asszem 1 az 1-ben ugyanaz a hangulat nem fog előjönni. Bár én is szoktam pihentetni de egészen más célból. Akkor teszem ezt ha érzem: most nem tudok többet írni róla de ez így még nincs befejezve. Ilyenkor akár nagyon sok időre is fiókba kerülhet a dolog.
De már az ellenkezője is megtörtént: a versnek csak az első 4 sorát hagytam meg az eredeti kb 20-25 sorból. 1szerűen rájöttem, hogy abban a 4 sorban benne van minden és a többi már nem arról szól. És még rossz is :)
Átírni nagyon ritkán szoktam. Többnyire olyankor, amikor amúgy is tudom, hogy az úgy biztos nem maradhat, de leírom bénán, hogy emlékezzek, mit is akartam oda írni.
Én azt tartom helyénvalónak, hogy amikor kiírunk magunkból egy ömlengést (legalábbis én így szoktam a szabadverseim esetében), akkor közben/utána próbáljuk is formázni, alakítani és megszületik a darab. Ezt félrerakjuk és csak jóval később nyúlunk hozzá (már szinte el is felejtettük). Szerintem nagyon szükséges, hogy pihentessük az alkotást (a zongoristák is jól begyakorolják a darabot, majd "pihentetik", én tudom, rengeteget játszottam anno), majd új erővel nekilássunk a javításnak, fabrikálásnak (esetleg rövidítésnek, szerintem a hozzáírt új érzelmek nem feltétlenül tesznek jót, persze más tészta, ha filozofikus versekről van szó, ekkor jöhetnek új gondolatok). A lényeg, hogy amiről szól, azt ne irtsuk ki belőle, hagyjuk meg az eredeti érzést, hangulatot és kizárólag képi eszközökön, a nyelvtanon javítsunk. Vélemények?
Ezzel az elég jó-e problémával én is elég sokat küzködök. És úgy vagyok a csiszolgatással, hogy minél többet alakítok egy versemen, annál bizonytalanabb leszek abban, hogy jól írtam-e át. Általában én is azokkal a verseimmel vagyok elégedett(ebb), amiket egyátalán nem alakítottam át, vagy csak kicsit módosítottam.
És hogy egy kis önkritika is legyen a végére: én úgy vélem, hogy nekem a legnagyobb problémáim a versre fordított idővel (kevés csiszolgatás, pl. a Karácsonyban mindössze néhány képet írtam át az eredetihez képest), ill. a szerkezettel vannak (sosem olyan, ahogyan szeretném). Ezenfelül engem is, mint majd minden költőt, állandóan gyötör a kétség, hogy jó-e (elég jó-e) az, amit csinálok.
Mumu: mesélnél a kötetedről? Hogyan tudtad kiadni, milyen visszajelzések voltak, milyen témákat vonultattál fel a benne szereplő versekben, kik segítettek, hogyan jöhetett létre, stb...? Szerintem mindenkit érdekel.
Ismered a véleményemet (talán). :-)))
Próbáld meg kerülni a sablonos, banális jelzőket, képeket! Szerintem sok költőnek nem a gondolatmenettel, ill. szerkesztettséggel/ felépítéssel van a baja (sokszor ez 100%-ig rendben is van, teljesen a helyén minden), hanem azzal, hogy nem tudja magát megfelelően, egyedi hangnemmel, sajátos hangvitellell megszólalással kifejezni. Erre egy tanácsom lehet: olvasni, olvasni, olvasni (minél több igényes verset). Én is ezt teszem, ha éppen nem kilátástalanul búsulok (ez célzás lett volna).
Ha megengedsz egy észrevételt A versemmel c. verseddel (de jól hangzik) kapcsolatban:
"A versem
egy kulon
szoba,
itt rejtozom
ha nincs
hova"
Szerintem nyelvtanilag egy picit sántít (javítsatok ki, ha tévedek, néhány emberrel megvitattam a dolgot, ők is hasonló véleményen vannak). Véleményem szerint így lenne helyes:
"A versem
egy külön
szoba
ide rejtőzöm
ha nincs hova"
(az itt és hol páros, ill. az ide és hova páros az egymásnak megfelelő variáció).
Bocsi, szóval azt akartam írni clairvoyance novellájáról, hogy szerintem elég hitelesen ír a sietésről. Elég csak arra gondolnom, ha én sietek...:)))) (És amikor ő sietve nyomja le az OK-gombot.)
A versről pedig annyit, hogy már átírtam három-négyszer, de még mindig úgy érzem, hogy valami nem jó benne. Jól jönne egy kis segítség.....