2014. december 20.
Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra, Abaliget vasútállomás - Árpádtető, 26,6 km, 1000 m szint
A részletekben idézett vers Lackfi János: Véletlen című, szerintem remek réteg kritikája-jellemzése, alkotása. Az ötletadó a szombat reggeli IC-n kénytelen-kelletlen-örömmel-borzongva végighallgatott beszélgetés. Abban a vakhitben éltem, hogy az édi (tündi-bündi, plázacica, stb.) nyelv már kiveszett. Nem. Egyszerűen már életkorban is eltávolodtam a használóitól.
csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten
Nyűgösen mászok ki reggel 4.30-kor az ágyból, kialvatlan vagyok és rosszkedvű. Döntöm magamba a kávét, és már alig várom, hogy Abaligeten újabb koffein beöntésben részesítsenek. Ráncigálom magamra a ruházatomat, rituális ragtapaszcsíkok a sarkaimra. 8. busszal Kelenföldig, majd felvonszolom magam a 6.00-kor érkező IC-re. Megpróbálok olvasni (Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok), de a bevezetésben említett, nagy intellektuális fordulatokat nem, ám édi nyelvi leleményeket annál inkább produkáló beszélgetés két, felsőoktatásban tanuló fiatal hölgy között lenyűgöz és elvonja a figyelmem.
kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem
Két szendvicset elrágcsálok, majd fájó szívvel szállok le a vonatról Dombóváron, hiszen a büdös életbe nem fogom megtudni, hogy a nagyon lávcsizott barcsival mennyire laza vagy éppen komcsi a kapcsi. Átszállok a pécsi (ez nem édinyelv, Pécsre indulót jelent) személyvonatra, és fél kilenc magasságában érkezek Abaliget vasútállomásra. A szerelvény távozása után udvariasan bebocsájtást kérek a forgalmi irodába. Megkapom, mint ahogy a hosszú bélyegzőt is. Még zsebre gyűröm Hörpölin túraleírásának első oldalát, mert többen is panaszkodtak az első néhány száz méter nehezen követhetőségére. Milyen szupcsi lenne kari ajiba egy oksi telcsi, eccerűen csak belépcsiznék Hörpcsi szájtjára sasztán lazán turcsizhatnék! :-) A turcsizás kifejezés az én találmányom, nem orrpiszkálást, hanem túrázást takar. Az édi nyelvben mindezidáig ismeretlen fogalom. Maj mingyá jól levédem. Hörpölintől pedig sűrű elnézéseket kérek nevének plázacicásítása miatt.
Valóban nem egyszerűen követhető az első néhány száz méter, de azért nem is a Bermuda-háromszög. Utána végig egyértelmű, tökéletes jelzettség, viszont, a Csík zenekar után szabadon "Be sok eső, be sok sár ..." A bakancsom talpa itt is cuppogott olyan intenzitással, mint egy hete Ópusztaszer - Levelény magasságában. A Kövesdi-hátra szuszogtató emelkedő vezet a szép bükkösben. Az erdőből kilépve az Abaliget előtti, kopár dombhát tartogatta a nap első, apró kis csodáját, Abaliget és környékének panorámáját. Innen már a falu templomtornya volt az irányadó. Némi vízparti flórában való csámborgás után értem ki a település üdülőrészébe. Sem a bővizű, sem a meglékelt horgásztó mellett nem találtam funkcionáló büfét, éttermet, vagy kocsmát. A kávéfogyasztás beteljesületlen álom maradt. Helyette remek beszélgetés várt rám a még zárva tartó cseppkőbarlang pénztáránál tartózkodó Nemzeti Parkos fiatalemberrel. A tilaka (a francba, nem bírtam róla levenni a szemem) és a vegetáriánus étrendje alapján valószínűleg Krisna-tudatú hívő lehet, de ennek aztán semmi jelentősége. Mesél a településről, az évente megrendezett Bluegrass fesztiválok remek hangulatáról, a környékről. MTSZ bélyegző a pénztárban. Nehezen szakadok el, de még vár rám néhány kilométer.
A túra leghúzósabb része következik, irány a Jakab-hegy. Egy-egy töbör látványa a Bükk-fennsíkra emlékeztet. Monoton kapaszkodás a volt Petőcz-aknáig. A zöld kereszt jelzés beérkezése előtt a kék jelzéstől alig 50-60 méterre fekvő, szép kis erdei házikó látványa vidít fel. Az Ércbányászati emlékmű előtt a regéci várból jelentkezik hobo-bobo és újabb Tátralátásról számol be. Nagyon örülök a hívásának, talán előhangja egy újabb, néhány napos gyaloglásnak az északi hegyeinkben. Alig fejezem be a beszélgetést, feleségem keres és kérdezi, hogy nekem is jut-e a tavaszi időjárásból. Igen, igen és igen! December 20-án összesen egy egyszerű hosszú ujjú technikai aláöltözet és egy rövid ujjú - izzadtságszívó - pamutpóló van rajtam. Na persze nadrág is, meg bakancs is. :-)
Az emlékmű a mecseki uránbányászat szűk négy évtizedének mementója. És talán a sok száz tüdőrákban elhunyt bányász emlékműve is. Ezzel együtt is még mindig nosztalgikus tisztelettel tekintenek vissza a környező települések lakói az uránbányászat korszakára. Nem véletlen: a magyar átlagnál jóval magasabb életszínvonal, egy éven belül lakáshoz jutás és egy rakás egyéb juttatás csábította az uránbányákba a munkásokat. A mérleg másik serpenyőjéről, az egészségükről azonban, úgy tűnik, túl sokat nem tudtak.
Az egykori bányába vezető aszfaltútról, ahol néhány száz méteren át a DDP nyomvonalát is érintettem, letérve érkezem a szépen foglalt Pálos-forráshoz. Rekultiváció ide, alacsony határértékek oda, azért én nem innék a vizéből ... Előbukkan a vörös homokkő, mely mindig szép reményekre jogosít a borászat művészetében (lásd Csopak), különösen abban az esetben, ha nem bányásztak radioaktív anyagot a szőlőtőkék közelében ... Még bő 100 méter szint leküzdése után történelmi korszakok, épített és természeti látnivalók tárháza fogad a Jakab-hegyen. A kora vaskori érára datálható hallstatti kultúra népének halomsírjai, földvára, amelynek sáncai még napjainkban is tekintélyt parancsolóak. A fehér barátok 800 éves kolostorának romjai, és a remény mementója, a jégbe fagyott XX. század derekán építeni kezdett új pálos kolostor torzója. A Zsongor-kőről elénk táruló panoráma, majd visszatekintve a kilátópontról a sziklaalakzatok látványa. Itt találkoztam először turistákkal, egy ötfős kiránduló csoporttal.
koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem
Felsétáltam a Jakab-hegy csúcsára is, ahol a csúcscsokoládé elfogyasztását irányoztam elő. A több mint 120 éve épített, majd 40 éve felújított István kilátó állapota siralmas, megmentése már újjáépítést jelentene.
Elszaladt az idő, és nekem még voltak terveim erre a napra. Némi fakitermelés nehéz járművek igénybevételével dagonyává varázsolta az utat, de hamarosan a Patacsi-mezőnél fekvő Blokkház előtti fára erősített egyendobozból turkáltam ki két matricát (túrajelentés + igazolófüzet). Némi ebéd (nem koviubi pörivel), folyadékpótlás. Tovább a Rózsa-hegy irányába, a bükkösökben rengeteg a (azt hiszem) szúrós csodabogyó. A Vörös-hegy platóján elhaladok a Farda-kereszt(ek) mellett, majd hamarosan csörtetést hallék az erdőből, két, borjú nagyságú kutya méreget engem, szerencsére gazdáik visszarendelik, majd mozgásukban korlátozzák őket. A Remete-rét csendes, csak az országút zaja hallatszik. Ellépegettem a jelentős méretű esőház mellett, ismét aszfaltutat kereszteztem, egészen a Füleki-emlékműig kísért az autók zaja. 30 éve itt hunyt el Füleki Mihály, a Pécsi Spartacus természetjárója.
fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten
A Büdös-kútból bőségesen ömlött a víz, néhány doboz sör hűtéséül (is) szolgálva. Beszélgetés nesze szűrődött a kulcsosház irányából, így a Baronek sporttárs nevét viselő Jenő-hídon át megközelítettem az objektumot. Kecskeméti túratársak fogadtak nagyon szívélyesen - kecskeméti természetjárókkal eddig csak kiváló tapasztalataim voltak :-) -, meséltek hosszú hétvégéjük túraterveiről, kérdeztek az én terveimről, "vegyigyümi" pálinkával kínáltak, rendelkezésemre bocsájtották a kulcsosház bélyegzőjét. Ez a nem is annyira rövid beszélgetés a túra egyik fénypontja volt. A házikó verandájára erősített oszlopon lévő egyendoboz egyébként matricákkal túl van telítve. Az egykori erdészház 1952-ben került a Pécsi Spartacus tulajdonába.
depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiban
a farzsebben
Nyolcszáz méter szint volt ekkor már a farzsebben, és még újabb szűk 200 méter hullámvasút várt rám a következő kulcsosházig. Néhai dohányos időszakomban ez már a (nem is annyira) csendes agónia időszaka lett volna. Az 1928-ban itt halálos balesetet szenvedő favágó, Unferdorben József emlékére állított, majd 2002-ben újraállított kereszt késztetett rövid megállásra, tiszteletadásra. Bő két kilométer szintnyeréssel és -vesztéssel fűszerezett szakasz után aszfaltútra tértem. Vadászház-szerű épület (udvarán számos parkoló autóval), majd egy erdei kereszt mellett elsuhanva letértem a műútról, és hamarosan a Fehér-kúti kulcsosházhoz érkeztem. Az 1950-ben épített egykori Wolf József turistaház jelenleg kulcsosházként funkcionál. Számos vendég tartózkodott az autóval is jól megközelíthető épületben. Banán- és csokoládéevés közben "rajtam kaptak" és invitáltak a házba, de én már szerettem volna minél korábban Árpádtetőre érkezni, ezért udvariasan elhárítottam a meghívást. A nagyszámú matricából egyet-egyet beragasztottam az igazolófüzetbe és a túrajelentésbe, majd indultam.
Az aszfaltúttal párhuzamosan haladva, majd azt keresztezve érkeztem a Pécs egykori erdőmesterének nevét hordozó, már "második kiadású" (az eredeti fát egy vihar elpusztította), bekerített Tripammer-fához. Egy utolsó nekiveselkedés, és egy szép vonalvezetésű gyalogösvényen értem Árpádtetőre. Route sixty six.
könyi szivi ne hari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem
Árpádtetőn sem volt az év ezen szakaszában nagy élet, mindent zárva találtam. Egy évzáró munkahelyi buli volt az egyetlen kivétel, 100%-ban maszkulin csoport, pöri illat, koviubit vagy parisalit nem láttam, néhány fiatalembert merev, üveges tekintettel, beb..csizva azonban igen. Midőn nyitva tartó büfé felől érdeklődtem, a NAV kizárásával egy doboz Plzensky Prazdrojhoz jutottam, ezt követően gyorsan száraz pólóra cseréltem az átizzadt darabot, és az össztánc közeledtének gyanúja miatt (lityi-lötyi pasival azt végleg nem) elköszöntem.
Komlóról érkező busszal Pécsre utaztam, itt átgyalogoltam a "szétbombázott" vasútállomásra, ahonnan a Sopianae IC-vel indultam haza. Jócskán várakoznom kellet a vonat indulására, de mivel már benn állt, felültem és a rossz látási viszonyok miatt fejlámpa segítségével olvastam.
vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen
Még egy gyors telefonhívás feleségemnek a várható érkezésemről, majd belefeledkeztem a könyvbe. Érd magasságában többször is vakuzásra lettem figyelmes. Néhány perc után jöttem csak rá éles elmémmel, amikor már dörgött az ég és szakadt az eső, hogy egy nyári vihar csapott le advent negyedik hetében ... Este még feleségemmel megittunk egy-egy pohárral a Szekszárd motorjának számító Heimannék minden évben best-buy bajnok alap kékfrankosának 2013-as évjáratából. Hát, nekem így telt ez a víkendem, annak is az első, szombati napja.
