Akkor áttérek Germania Superior történetére. A kezdetei Augustus császár idejére nyúlnak vissza, Kr.e 13 és 12-ben elfoglalták a Rajna teljes balpartját, 90-re kialakult a provincia, a 2.században is növelték a területét tovább a Rajna jobb partján, az Agri decumates területén. A székhelye Mogontiacum, a mai Mainz volt. Fontos szerepe volt a római határok védelmében, az itt állomásozó légiók több császárt adtak a birodalomnak. 260 és 280 közt a germán támadások miatt feladták az Agri decumates területét. Diocletianus idején két részre osztották, Germania Prima és Maxima Sequanorum. 370-ben I.Valentinianus császár új erődöket épített a határán. 406-ban betörtek ide a germánok. 411 és 435 közt a burgundoknak engedték át katonai szolgálat fejében. 436-ban fellázadtak a burgundok és Aetius római fővezér legyőzte őket. 455-ben elfoglalták az alemannok a területet. Majd a frank állam része lett.
Az 5 század elején már főleg germánokból álló csapatok állomásoztak Raetia területén. 401-ben Stilicho római fővezér itt harcolt az alemannok és vandálok ellen. Azután az itteni csapatokat kivonták, hogy vizigót Alarich serege ellen harcoljanak, akik már Milánót ostromolták. Azután visszatértek a csapatok. 430-ban és 431-ben itt harcolt a juthungok ellen Aetius római fővezér. Ekkoriban a fosztogató germán bandák akadálytalanul jártak át a határon, mivel a határerődöket elhagyták a római katonák, mert nem kaptak zsoldot már. Néhány nagyobb városban tovább folyt a régi élet, ahol még állomásoztak nagyobb római csapategységek. Ilyen volt Augsburg, Chur, Regensburg. A római közigazgatás végét 476 jelentette amikor Odoaker lemondatta az utolsó római császárt Romulus Augustust. Ezután Odoaker királyságához tartozott a terület, majd a keleti gót királysághoz. A területre benyomultak az alemannok, a romanizált kelta lakosság egy része is itt maradt. 506-ban a frankok végleg legyőzték az alemannokat, akik frank uralom alá kerültek, sok alemann harcos Raetia területére menekült, Theoderic keleti gót király területére. Theoderic befogadta őket és megbízta őket a határ védelmével. Az itt élő alemannok területe egész a Lech folyóig terjedt ki ezután. A provincia területén ekkor a kelta vindelikerek maradéka, a romanizált lakosság maradéka, alemannok éltek és a mai Csehország területéről ekkoriban települtek be a markomannok, a bajorok ősei. A keleti gót királyság bukása után frank uralom alá került a terület.
Azért az mekkora jelenet lehetett, amikor 260-ban az Odenwald lágyan hullámzó, erdős dombvidékén az ősök átszakították a római limest :-)
Az Agri Decumatesből a provinciális lakosság nagy része valószínűleg elmenekült a birodalom területére, akik maradtak, azok valószínűleg viszonylag gyorsan beolvadtak az alemannok közé.
Így relatíve hamar germanizálódhatott az egykori Agri Decumates.
Később, amikor már Raetia többi része is az alemannok uralma alá került, az Alpesek magasan fekvő, zárt völgyeiben a későlatin nyelvű, romanizált provinciális népesség tovább fönt tudott maradni, mint a sík- és dombvidéken.
Az évszázadok során persze a hegylakók nagy része is germanizálódott, akik nem, azokból lettek a mai svájci rétoromán népcsoportok.
A 3.századi válság idején több germán támadás érte a provinciát, 230-ban és 260-ban volt a két legnagyobb, az alemannok támadtak főleg. Az itteni római katonaság meggyengült, mert jelentős erőket vezényeltek el a gótok és perzsák ellen harcolni. A városokat körbevették falakkal. A 260 támadás során az alemannok betörtek a Bodeni tó mögé és elpusztították Brigantium, a mai Bregenz városát. A rómaiak 294-ben tudták stabilizálni a határt egy új vonalon, a Felső-Rajna, Bodeni tó, Iller folyó mentén épült ki az új erődvonal. Az Agri decumates területét 260 és 280 közt feladták. A 4.század közepéig nyugalom volt a határon. Diocletianus idején két részre osztották a tartományt, volt Raetia prima ( Curiensis ) és Raetia Secunda ( Vindelica ). Volt egy Dux ( Dux Raetiae ) és két alárendelt helytartó, a székhelyeik Curia ( Chur ) és Augusta Vindelicorum ( Augsburg ).
357 és 358 évben hatalmas erejű sueb ( alemann ) és juthung támadás érte a tartományt. A juthungok megostromolták a városokat. 360-ban egy újabb támadás során elpusztultak Regensburg környékén a települések. A túlélők a légió székhelyére Castra Regina erődjébe ( Regensburg ) menekültek, amit a III. Legio Italica már csak részben használt már ekkor. Ekkor már katonahiány volt, nem tudtak elég új katonát toborozni. 369-ben I.Valentinianus császár idején újjáépült az erődhálózat. 383-ban és 384-ben a juthungok hatalmas erőkkel támadtak újra, az emberek többsége erődített településeken és városokban élt ekkor már.
A provincia területén római légió állomásozott. Claudius császár ( 41 -54 ) alatt kiépült az erődhálózat a Duna mentén. Később a következő császárok alatt elfoglalták az Agri decumates területét. Domitianus császár ( 81 -96 ) alatt kezdett épülni a Limes vonala, Antonius Pius ( 138 -161 ) fejezték be, az Agri decumates területén kiépült erődhálózat nem a folyók mentén épült, nem volt természetes akadály a támadók ellen. Trajanus császár ( 98 -117 ) idején Augusta Vindelicorum, ma Augsburg volt Raetia székhelye, előtte Cambodunum, a mai Kempten. Volt egy helytartó és Marcus Aurelius császár idején a Legio III Italica állomásozott itt.
Később az 1-2 században újabb területeket foglaltak el a rómaiak, előrébb tolták Raetia és Germania Superior határát, ez volt az Agri decumates területe, majd külön írok róla.
Akkor Raetia tartomány története, az első rész. Raetia dél-bajor, dél-sváb, észak-tiroli területekre és Svájc egy részére terjedt ki. A római hódítás előtt különböző nyelveket beszélő törzsek éltek itt. A névadó Rät törzs a nyelvészek szerint az etruszkkal rokon nép lehetett. A Venostes törzs vagy kelta nyelven beszélt vagy venét nyelven, ami egy másik indoeurópai nyelv volt. A Boden tó egyik neve a Lacus Venetus tó volt. A Breonen nép a Brenner hágó környékén lakott, a nyelvükön vitatkoznak a nyelvészek. Van aki szerint kelta-illir vegyes törzs volt, mások szerint rät nyelven beszéltek. A Vindeliker törzs tagjai kelták voltak. Augustus császár elhatározta hogy természetes védelmi vonalat hoz létre a Duna mentén a germánok ellen. Ezért Kr.15-ben Drusus és Tiberius elfoglalta Raetia területét. Később Kr.e 12 és 9 közt elfoglalta Tiberius a kelta királyságot Noricumot is, majd a legvégén Pannoniát foglalták el a rómaiak.
"Kuhn szerint a Nordwestblock nyelve kifejezetten különbözött mind a germántól, mind a keltától és az IE-családon belül leginkább a venéthez hasonlított."
Annak, akit esetleg érdekel, hogy milyen volt a venét (venetus) nyelv:
A venetus nép Itália északkeleti részén élt a vaskorban, ill. a római köztársasági korban, a császárkor elején olvadtak be véglegesen a rómaiak közé.
Nyelvükről kevés adat van, ezt 300 rövid felirat képviseli.
Ez alapján úgy tűnik, hogy a venét egy olyan IE-nyelv volt, amely viszonylag közel állt az italikusz nyelvekhez, de bizonyos jegyeit tekintve a korabeli keltához és germánhoz is.
Térjünk egy kissé vissza a Nordwestblock kérdéskörére:
maga az egész Nordwestblock-hipotézis 1959-ben keletkezett, Hans Kuhn nyelvtudós munkája nyomán.
Az egész hipotézis gyakorlatilag helyneveken, kisebb részben személyneveken alapul.
Ezek főként az alábbiak:
- az indoeurópai p nem vált f-fé, mint a germánban
- -st szuffixumok előfordulása a helynevekben
- -k szuffixumok előfordulása
- -apa elem előfordulása folyónevekben
- - andr- szuffixumok előfordulása a helynevekben
- bizonyos típusú helynevek előfordulása
Kuhn szerint a Nordwestblock nyelve kifejezetten különbözött mind a germántól, mind a keltától és az IE-családon belül leginkább a venéthez hasonlított.
Kuhn szerint a Nordwestblock népeit a nyugat és délnyugat felé terjeszkedő germánok csak fokozatosan asszimilálták, ez a folyamat csak időszámításunk kezdete körül fejeződött be.
Kuhn hipotézisét többen is bírálták, egyik legismertebb kritikusa Jürgen Udolph, a lipcsei egyetem emeritus professzora.
Udolph professzor és kritikustársai szerint az egész Nordwestblock-vidék, Niedersachsen délnyugati részével, Vesztfáliával, Dél-Hollandiával és Észak-Belgiummal ősi germán törzsterületnek számít.
Marbod hatalma megrendült a vereség után, egy előle a gótokhoz menekült markomann nemes Catualda gót sereggel tért vissza és más markomann nemesek is csatlakoztak hozzá. Kr.u 18-ban elfoglalták a királyi székhelyet, Marbod a rómaiakhoz menekült és Ravennában halt meg 18 évvel később. Catualda 51-ben halt meg amikor a hermundurok legyőzték Vibilius király vezetésével.
Kr.u 14 és 16 közt 8 római légió harcolt Germaniában Germanicus vezetésével Arminius és szövetségesei ellen. Azonban nem tudtak döntő győzelmet aratni és nagyok voltak a veszteségek, ezért Tiberius császár eldöntötte, hogy végleg feladja Germania meghódítását. Kr.u 16 után Arminius háborút indított Marbod ellen, átálltak az oldalára a semnonok és langobardok. Kr.u 17-ben legyőzte Marbodot egy csatában, de nem tudott behatolni Csehország területére. Ezután a Róma barát törzsek ellen harcolt Arminius, az Ubi, Batáv és Fríz törzsek ellen. Amikor Arminius Germania királya akart lenni saját rokonai gyilkolták meg 21-ben.
Annak idején Drusus győzte le őket és ezután költöztek el Csehországba. Kr.u. 3 körül létrehozott Marbod egy államot, majd egy erős törzsszövetséget, tagjai a markomannok, kvádok és hermundurok, később a semnonok és langobardok is csatlakoztak. Kr.u 6-ban Tiberius meg akarta támadni a törzsszövetséget, de ez a pannon felkelés miatt elmaradt. A rómaiak békét kötöttek vele, elismerték királynak és kereskedelmi egyezményt kötöttek vele.
A teutoburgi csata németül Varusschlacht, azaz Varus-harc. A valóságban nem is a Teutoburgi-erdőben volt, hanem onnan úgy 20-30 km-mel északra. Német régészek megtalálták a csata pontos helyszínét.
A németek nagyon sokáig büszkék voltak erre a hatalmas győzelemre.
Hogy most mi a helyzet nem tudom, lehet, hogy manapság már nem PC megemlíteni a győzelmet, nehogy megsértsék az olaszokat :-)))))
Itt a térképen még a Majna mentén élnek a Markomann és Kvád törzsek. Ők a római nyomás elől a szomszédos keleti területekre költöztek Marbod vezetésével, időszámitásunk kezdete idején, a markomannok a mai Csehország területére, a kvádok a mai Szlovákia nyugati részére, előtte kelta törzsek éltek ott.
