Elszöknek a nappalok, és én alig-alig vagyok Ébreszt a hajnal, de eltévedek, még körül sem nézhetek, már újra hív az álom, magam köré fonom hálóm, s nem tudom, hol van a világom.
Jaj! Rámszakadt az ég! Szívemre dőlt hegyek összenyomnak, alig kapok lélegzetet! Távolról hallom - azt súgod - " sóhajts nagyot " de nélküled tovább most - jaj! - hogy legyek?!
Az égre ma is feljöttek a csillagok, a hold a hideg éj ködén átpislogott, télbedermedt fák gyűrűiben is az élet lüktet, bárha látszólag tán elszunnyadott.
Házak ablakán fény dereng és kiköszön, gyermekek ringnak édes anyaölön, de engem a fagyott föld hidege markol: Jaj! Rámtalál-e még nélküled az öröm?!
...ha holnap újra virrad, ha még itt leszek, tenyeremben őrzöm meg érintésedet, hangodat fülemben, s minden tekintetben szemed sugarát...ameddig itt leszek,
"Ha meg akarod tudni, milyen érzéseket táplálsz valójában valaki iránt, figyeld meg, milyen hatást gyakorol rád, ha váratlanul levél érkezik az illetőtől."
Esti virágok csöndben csukódnak, udvar fénylik mézsárga holdnak. Némák a fák is, levél se rebben, tücskök beszélnek szép őszi kertben. Kút vize hallgat, néha megloccsan, bogárhad alszik fázó bokorban. Halkan harangoz katángok szára: -Hó hull fejünkre majd nemsokára!
"Ha az, amit el akarsz mondani, meggyőződésed - mondd el. De ne mondd el olyankor, mikor jutalmat kínálnak érte. Mondd el ingyen, ha megvernek is érte. Ha pedig nem meggyőződésed az és nem szükséges, hogy mondva legyen - el ne mondd, ha a világot ígérik is érte."
A kezed, a te kezed A szemed, a te szemed A szíved, a te szíved Hasonlítani máshoz: Szépet a széphez felesleges. Számomra így tökéletes.
Így él bennem, és vetíti Lehunyt szemem selymére így: A kezed, mint a kezed, A szemed, mint a szemed, Szíved, mint a te szíved, Éltetőn ő lüktet véremben.
"A kapcsolatok célja nem az, hogy általuk rálelj a teljességre, hanem hogy általuk megoszd a teljességedet másokkal. Nem az, hogy felleld az örömöt, hanem hogy megoszd az örömödet. Nem az, hogy megtaláld a boldogságot, hanem hogy megoszd a boldogságodat."
"Álljatok együtt, de ne túlságosan közel egymáshoz, mint ahogy a templom oszlopai is külön állnak, s miként a tölgyfa, meg a ciprus sem nőhet egymás árnyékában."
Levelek, könny áztatta, súlyos levelek, század - raj - név, alatta: "Kisfiam"... A távolban baljós, füst színű fellegek, a csend a szívre bombaként zuhan.
