Németh szerint a történetben felbukkanó éhség-motívum toposz, a Hungarus népnév pedig eredetileg a Kárpát-medencének az Árpádék előtti lakosságához köthető, azaz a hunugurokra vagy másként mondva a var-khunokra vonatkoztatták.
A szerző a következő párhuzamokat mutatja ki a Dadd-levélben, Reginónál, Jordanesnél és Hariger – Aegidius Aureaevallensisnél megőrződött – művében:
(1) Egy embercsoportot saját korábbi helyéről elűznek
Dado-levél: cetera… multitudo… abdicata est
Regino: a propriis sedibus expulsa
Iordanes: in populo suo quasdam mulieres… de medio suo proturbat Hariger: non solum Iudeos expelli iussisset ab urbe, sed et omnes invalidiores plebis
(2) Ezt többször a közösségen belüli vezető teszi
Dado-levél: principes decreverunt, ut…
Iordanes: Filimer rex… proturbat… coegit
Hariger: Claudius… expelli iussisset
(3) A terület nem tudja eltartani a rajta élőket
Dado-levél: tot… retinerentur, quot se viderent a famis periculo posse salvare. Cetera multitudo … abdicata est
Regino: Habundant tanta multitudine populorum, ut eos genitale solum non sufficiat alrere… Rus exuberante multitudine non sufficeret ad habitandum
Hariger: ut saltem validiores sustentari potuissent
(4) Sík, elhagyatott vidéken való vándorlás
Dado-levél: in desertis et ignotis regionibus… diu per vastas solitudines vagantes… miseram in desertis degerent vitam
Regino: primo Pannoniorum et Avarorum solitudines pererrantes…
Iordanes: in solitudinem coegit terrae; más kéziratban: in solitudine coegit errare… per eremum vagantes
Hariger: …eos includi fecisset in quodam abdito terre
(5) Az elűzött népcsoport új lakhelyet keres, illetve talál
Regino: effugati ad exquirendas, quas possent incolere, terras
A másik három történetben az új haza kifejezett keresése nem szerepel, csak a megtalálása
(6) Átmeneti gyengülés
Dado-levél: illius multitudinis parte fame consumpta…
Iordanes: quod fuit inter paludes minutum, tetrum atque exile…
(7) Vadászat és halászat
Dado-levél: qui robustiores erant et ingenio strenui, coeperunt insistere venationi, quoniam regio illa feris, avibus, et piscibus fertilissima est… et captarum ferarum carnibus alebanur pellibus tegebantur
Regino: venationum et piscationum exercitiis inserviunt…. Venatu et piscatione victum quotidianum quaesitant
Iordanes: venatione tantum, nec alio labore experta…
(8) Megerősödés
Dado-levél: eorum crevit innumerabilis exercitus…
Iordanes: postquam creviset in populos
Hariger: coaluisse… in gentem magnam
(9) Meotis-mocsár
Dado-levél: intraverunt Meotides paludes
Regino: a Scythicis regnis et paludibus… egressa est (csak általában a mocsarakra utal)
Iordanes: in Meotide palude ulteriorem ripam insedit
(10) A szomszédos területek lerohanása
Dado-levél: inculta et horrida relinquentes vicinarum primo gentium terras invaserunt…
Regino: deinde Carantanorum Marahensium ac Vulgarum fines crebri incursionum infestinationibus irrumpunt
Iordanes: fraudibus et rapinis vicinarum vicinam gentem conturbavi
(11) Éhínség mint kiváltó ok
Dado-levél: fames quondam omnem Pannoniam, Histriam quoque et Illiriam ac vicinas gentes invasit … parte fame consumpta… a fame, quam sustinuerant, Hungri vocati sunt
Hariger: tempore famis…
(12) A Hungri nép fegyverzete
Dado-levél: summam sibi virium statuentes in exercitio sagittarum, quam artem ex necessitate didicerant…
Regino: perpaucos gladio, multa milia sagittis interimunt… ut earum ictus vix precavari possit
Talán antik toposzra megy vissza: „a hagyomány a következőket mondja. Atüsznak, Manész fiának uralkodása idején roppant éhínség pusztított egész Lüdiában. A lüdek egy ideig türelemmel viselték az ínséget, s különböző módon igyekeztek enyhülést találni … Így éltek tizennyolc esztendeig. Minthogy azonban a baj nem múlt el, sőt egyre fokozódott, a király két részre osztotta a lüd népet, és sorsvetéssel döntötte el, hogy melyik részük maradjon, és melyik vándoroljon el az országból, s azoknak, akik a sors döntése szerint otthon maradnak, ő lesz a királya, az elköltözőknek pedig fia, Türszénosz. Azok, akiket a sors kivándorlásra ítélt, Szmürnába mentek. Itt hajókat építettek, felszerelték őket a szükséges eszközökkel, majd elhajóztak, hogy hazát és élelmet keressenek.” (Hérodotosz I, 94)
Még fél századdal később is a Krímre kellett mennie a bizánci diplomatáknak, hogy találkozhassanak velük!"
Elég logikus, hiszen első hullámban és teljes tömegében a turk magyarok költöztek be a KM-be. AD 940-be gond nélkül élhettek a Krímben a turk besenyők.
AD 940 táján azért kellett hajón menni a bizánciaknak, mert Hungária határa Konstantinápoly falai alatt volt... (Abu Hamid)
Nem kitalálták őket, hanem ott szerepeltették őket, ahol azok még nem voltak az adott időben. Még fél századdal később is a Krímre kellett mennie a bizánci diplomatáknak, hogy találkozhassanak velük!
Annyiban igazad van, hogy a besenyők a hungár krónikák alapján Gyula vezérükkel Géza hercegsége idején lépnek a KM történelem színpadára, 190 évvel később.
Az a vicc kategóriája lenne, hogy 190 évig ugyanott békésen legeltetnek. (Moldva)
Szét kell választani a turk magyarokat a besenyőktől, mert ha nem, nagy baj, sötét vihar fog közeledni...
(Különben a finnugrizmus védelmében a múltat végképp el kell törölni...)
A Hepta geneainak ehhez semmi köze, legalábbis nem szükséges belemenni egy ilyen vitába. Persze Anonymust hitelesnek fogadom el, azaz nem XVII. században kitalált szerzőnek.
Harmatta: „Hogy a besenyők a 895. évi eseményekben semmi szerepet nem játszottak, azt a Fuldai Évkönyvek is tanúsítják, amelyek a bizánci küldött Lazarus episcopus révén közvetített bizánci egyházi, Symeon-párti verzióját tükrözik az eseményeknek, amely szerint a bolgárok súlyos vereségek után nagy győzelmet arattak a magyarok felett (l. fentebb). A besenyők azonban ebben a tudósításban sem szerepelnek.”
Nincs ezzel önmagában semmi gond, viszont az, hogy egy terület eltartóképessége a határaihoz ér, és a rajta élő népek elűzetnek, a jelek szerint ugyanilyen átvett "fordulat" (toposz) Reginónál, amihez egy másik kölcsönzött motívum járul: a besenyők szerepeltetése. Ez meg nyilvánvalóan Müsztikosz-párti bizánci forrásokból való.
A Pannóniában dúló éhínség leírása a Dado verduni püspökhöz (880–923) intézett levélben:
„Referam, quid audierim a maioribus, cum primum execrandae huius gentis nomen apud nos auditum est, sive illud historia sive sit fabula. Fames inmanissima quondam omnem Pannoniam, Histriam quoque et Illiriam ac vicinas gentes invasit. Cumque iam strages vulgi catervatim fieret, principes regionum illarum ex consilio decreverunt, ut numerarentur singulae domus et ut ex singulis domibus tot homines a dominis retinerentur, quot se viderent a famis periculo posse salvare. Cetera vero multitudo innumerabilis diversi sexus diversaeque aetatis abdicata est et proiecta in desertis et ignotis regionibus, interminantibus his, qui ducebant eos dedituros se morti, quicumque ex eis reverti voluissent. Illi ergo a suis tam crudeliter derelicti diu per vastas solitudines vagantes tandem intraverunt Meotides paludes ibique maiore illius multitudinis parte fame consumpta pauci, qui robustiores erant et ingenio strenui, coeperunt insistere venationi, quoniam regio illa feris, avibus et piscibus fertilissima est, et captarum ferarum carnibus alebantur pellibus tegebantur. Tali modo innumerabilis eorum crevit exercitus et a fame, quam sustinuerant, Hungri vocati sunt. Freti ergo innumera multitudine loca inculta et horrida relinquentes viciniarum primo gentium terras invaserunt summam sibi virium statuentes in exercitio sagittarum, quam artem ex necessitate didicerant, cum miseram in desertis degerent vitam. Nunc iusto dei iudicio in nostris grassantur cervicibus et ubique intolerabilis eos formido praecurrit deo se per talia hominum monstra ulciscente de nobis ...”
„Elmesélem, mit hallottam az idősebbektől, amikor ennek az átkozott népnek a neve a mi környezetünkben először elhangzott, akár hiteles történet az, akár mese. Igen hatalmas éhínség tört be egykor egész Pannóniába, Isztriába és Illíriába és a szomszédos népekre. Amikor már a tömeg pusztulása csoportosan történt, azon területek fejedelmei (principes) megfontolás alapján elhatározták, hogy számolják össze az egyes családokat, és az egyes családokból a családfők (a dominis) annyi embert tartsanak vissza, amennyien szemmel láthatólag meg tudnak menekülni az éhínség veszélyétől. A maradék megszámlálhatatlan sokaságot pedig – különböző neműeket és eltérő korúakat – kitagadták, majd elhagyatott és ismeretlen vidékre vetődtek, mivel vezetőik azzal fenyegetőztek, hogy meg fogják gyilkolni azokat, akik közülük visszafordulnának. Azok tehát övéik által kegyetlenül cserbenhagyva, miután hosszú időn keresztül a hatalmas pusztaságokon át vándoroltak, végül a Maiótisz-mocsárhoz értek. Ott pedig, miután e tömeg nagyobb része az éhségtől elpusztult, néhányan, akik erősebbek voltak és jellemükben tettrekészebbek, vadászatba kezdtek, mivel az a terület vadakban, madarakban és halakban rendkívül termékeny volt, és a zsákmányolt vadak húsával táplálkoztak, bőrével ruházkodtak. Ily módon hatalmas sereg nőtt belőlük, és az éhség alapján, amit elviseltek, Hungrinak nevezték el őket.A hatalmas tömegben bízván tehát a műveletlen és rémisztő helyeket otthagyva először a szomszédos népek földjeit rohanták le, a nyílvesszők használatával túlerőt biztosítottak maguknak, amely ismeretet kényszerből tanultak meg, amikor nyomorult életüket a pusztaságban tengették. Most (Nunc iusto…) Isten jogos ítélete miatt a mi nyakunkon erőszakoskodnak, és mindenütt növekszik a tőlük való elviselhetetlen félelem…”
"Ex supradictis igitur locis gens memorata a finitimis sibi populis, qui Pecinaci vocantur, a propriis sedibus expulsa est, eo quod numero et virtute prestarent et genitale ut premisimus, rus exuberante multitudine non sufficeret ad habitandum."
Mint látni fogod, alapjaiban toposszal állunk szemben, amihez a besenyők szereplését ugyanúgy bizánci, Müsztikosz-párti forrásokból nyerhette a t. szerző, mint ahogy Zonarasztól és társaitól (Szkülitzész, Ál-Szümeón, Georgiosz monakhosz folytatója) származhatott Lazarus episcopus jóvoltából a Fuldai Évkönyvekben fellelhető közlés.
akikkel kapcsolatban felmerülhet a gyanú, hogy nem viseltetetnek túl szelíd érzelmekkel a sztyeppei eredetű harcosok iránt..."
Reginoval semmi baj; (Kortárs, AD 915-ben hal meg)
"A mondott népet tehát a fent említett vidékekről, saját szállásaiból kiűzték a vele szomszédos népek, akiket besenyőknek hívnak, mivel számban és vitézségben felülmúlták őket..."
Itt van a prümi apát 906–908 tájékán kelt beszámolója a 889. évről, színessel kiemelve a Iustinustól és Paulus Diaconustól való súlyos ollózások:
„Anno Dominicae incarnationis DCCCLXXXVIIII gens Hungarium ferocissima et omni belua crudelior, retro ante seculis ideo inaudita, quia nec nominata, a Scythicis regnis et paludibus, quas Tanais sua refusione in inmensum porrigit, egressa est. Sed priusquam ipsius gentis acta crudelia stilo persequamur, non superfluum videatur, si de Scythiae situ Scytharumque moribus historiographorum dicta sequentes aliquid commemoremus. Scythia, ut aiunt, autem in oriente extensa includitur ab uno latere Ponto, ab altero montibus Ripheis, a tergo Asia et Ithasi flumine. Patet autem multum in longitudinem et latitudinem. Hominibus hanc inhabitantibus inter se nulli fines; perraro enim agrum exercent, nec domus illis ulla aut tectum vel sedes est, armenta et pecora semper pascentibus et per incultas solitudines errare solitis. Uxores liberosque secum in plaustris vehunt, coriis imbrium quibus coriis imbrium hiemisque causa tectis pro domibus utuntur. Nullum scelus apud eos furto gravius: quippe sine tecti munimento pecora et armenta alimentaque habentibus quid inter silvas superesset, si furari liceret? Aurum et argentum non perinde ut reliqui mortales adpetunt, venationum et piscationum exercitiis inserviunt, lacte et melle vescuntur. Lanae his usus ac vestium ignotus et quamquam continuis frigoribus afficiantur, pellibus tantum ferinis ac murinis induuntur. Imperium Asiae ter quaesivere, ipsi perpetuo ab alieno imperio aut intacti aut invicti mansere. Nec virorum magis quam feminarum virtutibus claruere, quippe cum ipsi Parthos Bactrianosque, feminae autem eorum Amazonum regna condiderint, prorsus ut res gestas virorum mulierumque considerantibus incertum sid, uter apud eos sexus illustrior fuerit. Darium, regem Persarum, turpi ab Scythia summoverunt fuga, Cyrum cum omni exercitu trucidaverunt; Alexandri Magni ducem Sopyriona pari ratione cum universis copiis deleverunt; Romanorum audivere, non sensere arma. Laboribus et bellis asperi, vires corporum inmensae. Habundant vero tanta multitudine populorum, ut eos genitale solum non sufficiat alere. Septemtrionalis quippe plaga, quanto magis ab estu solis remota est et nivali frigore gelida, tanto salubrior corporibus hominum et propagandis gentibus coaptata; sicut econtra omnis meridiana regio, quo solis est fervori vicinior, eo semper morbis habundat et educandis minus est apta mortalibus. Unde fit, ut tantae populorum multitudines arctos sub axe oriantur, ut non inmerito universa illa regio Thanai tenus usque ad occiduum, licet et propriis loca in ea singula nuncupentur nominibus, generali tamen vocabulo Germania vocitetur. Ab hac ergo populosa Germania sepe innumerabiles captivorum turmae abductae, meridianis populis precio distrahuntur multae quoque ex ea, pro eo quod tantos mortalium germinat, quantos alere vix sufficit, frequenter gentes egressae sunt, quae nihilominus et partes Asiae, sed maxime sibi contiguam Europam afflixerunt. Testantur hoc ubique urbes erutae per totam Illiricum Galliamque, sed maxime miserae Italiae, quae paene illarum est gentium experta sevitiam. Ex supradictis igitur locis gens memorata a finitimis sibi populis, qui Pecinaci vocantur, a propriis sedibus expulsa est, eo quod numero et virtute prestarent et genitale ut premisimus, rus exuberante multitudine non sufficeret ad habitandum. Horum itaque violentia effugati ad exquirendas, quas possent incolere terras sedesque statuere valedicentes patriae iter arripiunt. Et primo quidem Pannoniorum et Avarorum solitudines pererrantes, venatu et piscatione victum cotidianum quaesitant, deinde Carantanorum Marahensium ac Vulgarum fines crebris incursionum infestationibus irrumpunt, perpaucos gladio, multa milia sagittis interimunt, quas tanta arte ex corneis arcubus dirigunt, ut earum ictus vix precaveri possit. Comminus enim in acie preliari aut obsessas expugnare urbes nesciunt. Pugnant aut procurrentibus equis aut terga dantibus, saepe etiam fugam simulant. Nec pugnare diu possunt: ceterum intolerandi forent, si, quantus est impetus, vis tanta et perseverantia esset. Plerumque in ipso ardore certaminis prelia deserunt ac paulo post pugnam ex fuga repetunt, ut, cum maxime vicisse te putes, tunc tibi discrimen subeundum sit. Quorum pugna, quo ceteris gentibus inusitata, eo et periculosior. Inter horum et Brittonum conflictum hoc unum interest, quod illi misilibus, isti sagittis utuntur. Carnibus siquidem, ut fama est, crudis vescuntur…”
Iustinus, Epitoma historiarum Philippicarum Pompei Trogi II, 2: „Scythia autem in orientem porrecta includitur ab uno latere Ponto, ab altero montibus Riphaeis, a tergo Asia et Phasi flumine. Multum in longitudinem et latitudinem patet. Hominibus inter se nulli fines. Neque enim agrum exercent, nec domus illis ulla aut tectum aut sedes est, armenta et pecora semper pascentibus et per incultas solitudines errare solitis. Uxores liberosque secum in plaustris vehunt, quibus coriis imbrium hiemisque causa tectis pro domibus utuntur. Iustitia gentis ingeniis culta, non legibus. Nullum scelus apud eos furto gravius: quippe sine tecti munimento pecora et armenta habentibus quid inter silvas superesset, si furari liceret? Aurum et argentum non perinde ac reliqui mortales adpetunt. Lacte et melle vescuntur. Lanae his usus ac vestium ignotus et quamquam continuis frigoribus urantur, pellibus tamen ferinis ac murinis utuntur.”
II, 3: „Imperium Asiae ter quaesivere; ipsi perpetuo ab alieno imperio aut intacti aut invicti mansere.”
II, 1: „nec virorum magis quam feminarum virtutibus claruere, quippe cum ipsi Parthos Bactrianosque, feminae autem eorum Amazonum regna condiderint, prorsus ut res gestas virorum mulierumque considerantibus incertum sit, uter apud eos sexus inlustrior fuerit.”
II, 3: „Darium, regem Persarum, turpi ab Scythia submoverunt fuga, Cyrum cum omni exercitu trucidaverunt, Alexandri Magni ducem Zopyriona pari ratione cum copiis universis deleverunt. Romanorum audivere, non sensere arma. Parthicum et Bactrianum imperium ipsi condiderunt. Gens laboribus et bellis aspera, vires corporum inmensae”
XLI, 2: „Comminus in acie proeliari aut obsessas expugnare urbes nesciunt. Pugnant aut procurrentibus equis aut terga dantibus; saepe etiam fugam simulant, ut incautiores adversum vulnera insequentes habeant. Signum his in proelio non tuba, sed tympano datur. Nec pugnare diu possunt; ceterum intolerandi forent, si quanta his est impetus vis, tanta et perseverantia esset. Plerumque in ipso ardore certaminis proelia deserunt ac paulo post pugnam ex fuga repetunt, ut, cum maxime vicisse te putes, tunc tibi discrimen subeundum sit.”
Paulus Diaconus, Historia Longobardorum I, 1: „Septemtrionalis plaga, quanto magis ab estu solis remota est et nivali frigore gelida, tanto salubrior corporibus hominum et propagandis gentibus coaptata; sicut econtra omnis meridiana regio, quo solis est fervori vicinior, eo semper morbis habundat et educandis minus est apta mortalibus. Unde fit, ut tantae populorum multitudines arctos sub axe oriantur, ut non inmerito universa illa regio Tanai tenus usque ad occiduum, licet et propriis loca in ea singula nuncupentur nominibus, generali tamen vocabulo Germania vocitetur. Ab hac ergo populosa Germania sepe innumerabiles captivorum turmae abductae, meridianis populis pretio distrahuntur. Multae quoque ex ea, pro eo quod tantos mortalium germinat, quantos alere vix sufficit, saepe gentes egressae sunt, quae nihilominus et partes Asiae, sed maxime sibi contiguam Europam afflixerunt. Testantur hoc ubique urbes erutae per totam Illiricum Galliamque, sed maxime miserae Italiae, quae paene omnium illarum est gentium experta sevitiam.”
A Fuldai Évkönyvek még azt a változatot követik, amely Szkülitzésznél, Zonarasznál és Pszeudo-Szümeónnál, valamint erőteljesebb tálalásban Georgiosz Monakhosz folytatójánál és Theophanész Continuatusnál őrződött meg, s amelyet feltehetően Lázár püspök közvetített hozzájuk. Reginónál viszont már a pátriárka hívei által kieszelt utolsó, továbbfejlesztett verziót olvashatjuk, mely szerint a tönkrevert bolgárok a rómaiakkal való békekötés után zúdították a türkökre a besenyőket, azokat, akikkel fél évszázaddal később is csak a Krím-félszigeti támaszpontjaikon keresztül tudtak a bizánciak kapcsolatba lépni. Ezt az utóbbi történetet a De administrando Imperio XL. fejezetének 14–21. részéből mindannyian ismerjük, és ismerhette azt már Regino is, valamikor 906–908 tájékán...
