A második mű [Emma C. Bunker: Ancient Bronzes of the Eastern Eurasian Steppes from the A. M. Sackler Collections) a Sackler-gyűjtemény több mint ötszáz darabos remek anyagának feldolgozását tartalmazza, az anyagcsoportok és korszakok kutatásának összefoglalásával. E tárgyak nem hiteles ásatásokból származnak, hanem öt magángyűjteményből valók. A szerzők ezért az 1970–90-es évek kínai régészeti kutatásaira alapozva, szerencsés csapatmunka révén készítették el e tárgyak tudományos feldolgozását, a származási helyek és a kronológia tisztázásával.
A Régészeti áttekintésben három szerző foglalja össze az i. e. 2000 körüli időktől az i. sz. II–III. századig az észak-kínai határterületek régészeti kutatásainak eredményeit területek szerint. A kelet-gansui és dél-ningxiai lelőhelyek után a szomszédos ordoszi területet, a Sárga-folyótól északra eső belső-mongóliai területet, az észak-hebei-i vidéket, a keleti belső-mongóliai, és Liaoning tartományokat veszik sorra. Az észak-kínai bronzkori – kb. i. e. 2000–1000 közötti – lelőhelyek térképén közel harminc lelőhely van megjelölve. A feltört sírok mongoloid csontvázakat és a kínaiakétól eltérő temetkezési szokásokat mutatnak. Kivételt képeznek a Tarim-medencében, a mai Nyugat-Kínában talált régebbi csontvázak, amelyek europid, közép-ázsiai vonásokat mutatnak. A vaskori – i. e. IX. – i. e. III. századi – lelőhelyek térképén is mintegy harminc lelőhely szerepel. E korszakra a pásztorkodó nomadizálás kialakulása és fejlődése jellemző. A kínaiak szerint a domesztikált és betanított lovak használata i. e. 1200-tól dokumentálható, de lovat már korábban is használtak. Az i. e. II. évezred első feléből a kocsizás is bizonyított. A hatékonyabb zabla és a kantár használatát, valamint az összetett íjak megjelenését is i. e. 900 körüli időkre teszik. A vas az i. e. VII–V. században jelent meg Kelet-Gansu és Dél-Ningxia területén. A bronztárgyakat gyakran ónnal vonták be. Megindult az állatalakos bronztárgyak – köztük a háromdimenziós kutya-, birka-, farkas-, ibex- és szarvasfigurák – öntése is.
Kelet-Gansuból sok állatalakos övlemez ismert. A kínai stílusúak cserekereskedelem révén jutottak ide. Az ordoszi sírokban sok áldozati állatcsontot találtak. Itt viszont hiányoznak az északi jellegű, nagy övlemezek. Az i. e. IV–III. században kőberakásos arany és ezüst övveretek jelentek meg, reális vagy fantasztikus állatábrázolással. Aluchaideng lelőhelyen két, i. e. III. századi sírból 218 aranytárgy került elő, köztük egy állatfejes arany díszpánt, és egy fejdísz, melynek tetején türkizberakásos madáralak is van. Stílusbeli analógiaként a malin’gaotui gyönyörű, szarvasalakos arany fejdíszt (Fig. A 56), a 2. sz. pazyryki sír tetoválását és az isszik-köli övlemezeket említik. Az ordoszi Xigoupannál két állatalakos arany csaton a súly és a készítő neve kínai írásjegyekkel van megadva. A Sárga folyótól északra fekvő területek Belső-Mongólia hegyes vidékét képviselik. Itt Maoqinggouból 79 sír ismert az i. e. VI–III. századból. Rövid kardok, a basadari és a Tagar-leletekre emlékeztető övlemezek a jellemzők itt is.
Észak-Hebei emlékeit a kínai forrásokban említett Shanrong-kultúrával azonosítják. Jellemző itt a sok ember- és állatáldozat. Az állatalakos bronztárgyak társadalmi státust jeleztek. Megjelentek a nagy bronzüstök. Belső-Mongólia keleti részéből a nanshan’geni temető tűnik ki rengeteg bronztárgyával.
Foglalkoznak a szerzők a szomszédos területekkel való indirekt kapcsolatokkal is. Az észak-kínai lelőhelyeken megfigyelt temetkezési szokások, a leletanyagban pedig a rövid kések, nyílhegyek és állatábrázolások párhuzamai Mongóliában és Burjátia transzbajkáli részen a vaskorból (i. e. VIII–III. század) figyelhetők meg. A Tagar-kultúrát a kínai források tingling népével próbálják azonosítani, de ehhez további kutatások szükségesek. Az altáji lelőhelyek – Katanda, Basadar, Pazyryk – leleteinek párhuzamait a belső-mongóliai hegyvidék anyaga mutatja.
A szibériai aranylemezek és bronzleletek kérdésköréhez a Klió IX. évfolyamának (2000) 1. számából. Egyúttal jó példa arra, hogy a kulturális kapcsolatok sohasem voltak egyirányúak:
Ferenczy László
Az ókori Kína és az északi nomádok
1. rész
Jenny F. So és Emma C. Bunker katalógusa: Kereskedők és rablók Kína északi határán a washingtoni Sackler Gallery amerikai gyűjteményekből válogatott kiállításához készült. Az újabb kínai ásatások alapján a szerzők ez alkalommal pontosabban meghatározták az eddig nehezen datálható belső-ázsiai és észak-kínai bronztárgyakat. Az analógiák a kínai Taihang hegyvidékről, az Ordosz-vidékről és Ningxia területéről származnak, a kínai Belső Mongol Autonom terület déli határvidékéről, amelynek hossza több mint 2500 kilométer. A kínai források "északi barbár" néven foglalták össze az itteni, főleg lovas nomád törzseket, amelyekkel a békés időszakokban cserekereskedelmet folytattak. A nomádok Kínával való kapcsolatai i. e. 1300 után kezdtek erősödni. Az i. e. I. évezred első felében a Kínai bronztárgyakon már érezhető északi hatás. Állatalakos övkapcsok és lemezek jelentek meg, sőt kocsiábrázolás is ismert (Fig. 17.) A kínaiak viszont egyre több luxustárgyat készítettek a nomádoknak. A kapcsolatokra jellemző, hogy Nyugat-Kínában pazyrykkel összevethető leletek mellett kínai feliratos tárgyak is előkerültek (Fig. 20–22.)
A Xiongnu Birodalom megalakulásával és támadásával az i. e. III. században az északi határzóna helyzete megváltozott. Támadásaik ellen a Qin-dinasztia kiépítette a Nagy Falat, majd legyőzte a xiongnukat, és szerződéssel szabályozták az árucserét. Az állatstílusú bronztárgyak, főleg az övdíszek jól mutatják e kapcsolatokat. A horgosvégű övkapcsok viszont a kínaiakra jellemzők. A szerzők a nomád–kínai kapcsolatokat elemezve kifejtik, hogy ezek a késő-neolitikumtól és a bronzkortól a középkorig folytatódtak, és a Nagy Fal nemcsak elválasztó, hanem összekötő és találkozási vonal is volt egyben.
A katalógus II. része a tárgyak feldolgozását adja, amelyeket három csoportba – teljesen kínai, nem kínai vagyis nomád és kevert – csoportba osztottak. Kiemelhetem itt az 1. sz. áttört övlemezt a fák alatt birkózó párral; a 2. sz. övlemez-párt egy-egy rénszarvas által húzott, zárt kocsival, amely a xiongnuk körében volt használatos a Bajkál-tó körül az i. e. II–I. században.
A 10. sz. talpas bronzüst olyan tárgyformát képvisel, amelyről Felvinczi Takács Zoltán már az 1910-es években megállapította, hogy a xiongnuk köréhez tartozik. A "gomba alakú" peremdíszes példányokat hagyományosan a xianbei törzzsel kapcsolták össze, amely ezt a xiongnuktól vette át. Ez a forma került át később, az i. u. II–IV. században Európába is. Egyes kínai bronzedények a bőrből készült nomád víztartók formáját utánozzák. Az állatfejes bronzkések északi eredetűek.
Az állatalakos díszlemezek, plasztikus járomdíszek, zabladíszek és rúdvégek (i. e. VIII–IV. század) a nomád állatstílus legszebb példáit képviselik. Analógiáikat Dél-Szibériáig követik a szerzők. Kiemelkedők az állatalakos és állatharcos jelenetű övlemezek az i. e. V–II. századból. Farkas, tigris, medve, szarvas, ökör és teve mellett fantasztikus állatábrázolások is vannak. Teljesen kínai jellegű a T-alakú, díszes bronztükör, a tüköröntő agyagmodell töredék és a berakásos díszítésű bronz övkapocs. Néhány jadeből faragott díszlemez arról tanúskodik, hogy a kínaiak ezekre is a nomádoknak is tetsző állatábrázolásokat faragtak.
A katalógust kínai névjegyzék, 12 oldalas – sok kínai címet tartalmazó – irodalomjegyzék és index egészíti ki.
Tudom, hogy most aztán hiperaltarnatív leszek, de érdemes véginézni a német kun-, (kün-) kezdetű szavak jelentéseit (és esetleg "etimolyológiáit" is).
künden
kundig
kündigen
stb............
De a történelemből ismerjük az ó(ós-ős)európai teuton, vandál....gót (s valahány név a naptárban) germán törzsek KM-en át és körüli cirkulációit. Nem véletlen ám, hogy valakiben PIE alapon felmerült az ősvadász származás a KM belsejéből. (Azóta persze elvetette az ötletet)
"Gestáinkban, krónikáinkban a kunok hun néven szerepelnek, mert a szerzők ott alkalmazkodtak az általános európai tradíciókhoz. A XIII. században beköltözött hunok nevét viszont már k-val jegyezték le, noha aligha lehet kétséges, hogy ugyanazon népnév két változatáról van szó"
Újabban ezt nem divat elismerni... Lásd pl. Vásáry könyvét.
Akadtak viszont olyan kutatóink is, akik le merték írni az azonosságot, így a Hazai és Külföldi Tudósítások kétheti mellékletében a kitűnő Horvát István:
Аттический чернофигурный кратер "ваза Франсуа" Общий вид Гончар: Эрготим Вазописец: Клитий 570-560 гг. в. до н.э. Архаика Высота 66 см. Диаметр 57 см Находится в Археологическом музее Флоренции, Италия
Töredelmesen beismerem, hogy "az Obtól Troyes-ig" kiásott "több mint 20 üstlelet"-ről szóló beszámolót a zakadémia és Jehova sugallatára aljas indokból, előre megfontolt szándékkal idéztem. Csoportosan elkövetett történethamisítási manőveremre enyhítő körülményként hozom fel, hogy a Tizeszaváról szóló hun kifestőkönyvet a papír-írószerboltokból elkapkodták, így nem lehettem az alapvető források a birtokában.
Neked vannak eszközeid, hogy a gátlástalan beszólókkal zöldágra juss, vagy meggyőzd viselkedése helytelenségéről. Főleg úgy, hogy az afrikait meg sem szólította senki.
Figyelmeztetésedet abban módosítanám, hogy az afrikai ne sértegesse a hozzászólókat. De magad is láthatod, a "nagy tudós" pillanatok alatt amatőrré lett, mihelyst valaki a műveiről kérdezte.
Vannak tárgyak, amelyekről - hogy úgy mondjam - leordít, milyen kultúrkörnyezetből származnak. Ilyen esetekben nem biztos, hogy a feltétlen bizalmatlanság a velük szemben táplált helyes magatartás. Vajon a régebbi leletek, sokszor világszenzációk, hiteles környezetből származnak?
Kedvenc olvasmányom Stein Aurél (műveiből szerkesztett): Ázsia halott szívében. Ő még egy idilli állapotban kutatott. Mentek a sivatagban, valami helyen reggel felébredtek, Stein kiküldte az emberét, lát-e valami érdekeset, ha egy vakondtúrásra áll.
Ha láttak valami faldarabot, gyanús dombot, odarobogtak, délelőtt szétlapátolták a homokot, összeszedték a java műtárgyat, aztán visszaszórták a földet.
A fél British Múzeum ebből a brutális mészárosmunkából származik. Minden tanult régész Dunának menne a módszertől.
1600 éves hun áldozati üstre bukkantak a régészek
2006. június 5. hétfő, 21:44
Egyedülálló leletre bukkantak 2006. május 19-én, Somogy megyében, a Balatonlelléhez tartozó Rádpusztán.
„Első alkalommal került felszínre hiteles környezetben hun áldozati üst” – mondta Bálint Csanád, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója a szenzációs régészeti leletet bemutató keddi sajtótájékoztatón az Akadémia székházában.
Gondolom, úgy értette, hogy minden szempontból hiteles környezetben. Egyéb vélemény?
Valóban, magam is szinte bizonyosnak tartom, hogy nem ez a Turfán melletti az egyetlen hun üst, amely előkerült Ázsiában. Szigorúan véve azonban mégsem nyilatkozhatunk másként, mivel a szakma módszertana (mondom én, a laikus) megköveteli, hogy csak a gondosan leírt ásatások anyagát vegye figyelembe az összegző/összehasonlító régészet. Nem tudom, mások hogy látják.
Ezt a térképvázlatot a Speyeri Történeti Múzeum honlapjáról kölcsönöztem. Ha jól számolom, a jellegzetes üstök közül 27-et tüntet fel egész Eurázsia vonatkozásában (azaz nem korlátozza a kitekintését Európára, például olyasfajta érveléssel, hogy a hiung-nuk és az európai hunok vezető rétegének azonossága nem bizonyított). Valószínűnek tartom, hogy Érdy a nem hiteles leletkörülmények között előkerült üstöket is felvette a listájára.
Tomka Péter: "Hun üstök: A legszembetűnőbb tárgy, amely az Ázsiából Európa szívéig vezető hun mozgalomhoz köthető. A nagyméretű, 50–100 cm magas, nyújtott hengeres testű, két- vagy négyrészes formába öntött, tölcsérszerű lábon álló réz-bronz edények két szögletes füle a perem fölé emelkedik, ezeket gyakran gombaszerű, félköríves fejű díszek koronázzák, a díszítés a peremen is folytatódhat. A hun üstök testét 1–3 éles borda osztja négy mezőre, amelyeket az üst nyakán vízszintesen körülfutó bordák zárnak le, ezekről néha rojtszerűen elrendezett kerek karikákban végződő plasztikus díszek nyúlnak le. A nyak és perem gyakran tölcséres, esetenként perem-gallér rekeszekre osztva tagolt. Hun kori datálásukat együtt talált tárgyak (Jedrzychowice, Makartet [Ukrajna]), illetve stratigráfiai helyzet (Intercisa, Sucidava [Románia]) biztosítja. Eredetük – különleges készülési módjuk, formájuk, díszítésük alapján – Belső-Ázsiába, a hiung-nu uralom alatti területekre vezet. Elterjedésük az Obtól Troyes-ig a hun uralom legnagyobb kiterjedését illusztrálja. A több mint 20 üstlelet zöme az európai hun nagyhatalom két katonai központjában, a román síkságon és a Kárpát-medencében csoportosul. Ritka az épségben előkerülő példány (Desa-Ciuperceni [Románia], Sestaci [Moldova]), nagyobb részük töredékes, szándékosan rongált (pl. a legelőször talált jedrzychowicei; a ionesti, a törteli, amely a legnagyobb méretű; a hőgyészi, a Várpalota környéki vagy az ivanovkai). Legtöbbjük kis mélységből, véletlenül került elő. Több lelőhelyről csak kisebb töredékek (főleg fülek) ismertek, pl. Troyes vidéke, Benesov [Csehország], Hotarani, Bosneagu [Románia] (150 cm mélyre elásva találták), Makartet (halotti áldozat részeként). Külön említhetők a római erődök területéről származó töredékek. Vitatott, hogy mire használták a 30-50-100 literes, díszes kivitelű hun üstöket. A vélemények: kultikus cselekmény, áldozat, temetkezés, ünnepi lakoma nem zárják ki egymást, hiszen lehetséges, hogy a temetés utáni ünnepi halotti tor edényeit a halotti áldozat során megrongálva juttatták a másvilágra. Nem kínál végleges megoldást a dél-szibériai sziklarajzokkal (Kyzyl-kaja) való összevetés sem. A hun üstök mérete és formája inkább folyadék tárolására-keverésére, mintsem főzésre utal. Lóra nem málházhatták, szállításuk nyilván kocsin történt. Eltérően ítélik meg az üstök díszítésének jelentését is. A gomba alakú nyúlványokat interpretálták „pseudo-fibulaként”, a bordákkal tagolt mezőket és a rojtmintát textil vagy csüngődíszek utánzataként, a felerősítésre(?) szolgáló kötelekre utaló motívumként, mindkettőt az edény „rangemelése” („megkoronázása”) jeleiként, a nyúlványokat stilizált világfa ábrázolásaként. Az utóbbi, samanisztikus tartalmat feltételező magyarázatnak a legalaposabb az indoklása, hiszen a motívum megjelenik egyes hun diadémokon, amelyek helyén koreai halotti koronákon valóban fák ábrázolásait találjuk. A díszek száma( 2×5, 2×6) az üst tulajdonosának rangjára utalhat.
Irod.: I. Kovrig, Hunnischer Kessel aus der Umgebung von Várpalota. FolArch 23 (1972), 95–121; R. Harhoiu–P. Diaconescu,Hunnischer Kessel aus Muntenien. Dacia 28(1984), 99–116; Bóna, Das Hunnenreich 140–146, 240–241, 275;uő, A hunok 131–139, 217–219."
Meg kéne nézni Bónának A hunok és nagykirályaik c. kötetét is (Corvina, Bp., 1993), de sajnos már rég túladtam rajta...
"Eddig több mint 20 hasonló üst került elő szerte Eurázsiában"
Ennyire tájékozott vagy? Érdy Miklós könyvében összegyűjtötte az Eurázsiában föllelhető csaknem 300 példányt (Érdy, 2001). 300 hun áldozati üst Eurázsiában Hun áldozati üstök Eurázsiában Magyarországon Törtelről, Hőgyészről és Rádpusztáról ismerünk ép példányokat.
Írtam ugyan már pár könyvet, de ezek sajnos közgazdasági és szociológiai tárgyúak voltak, így nem igazán értem kivel szeretnél összeboronálni. Talán le kellene higgadnod, mert úgy látom, a hun név említése nálad rohamot okoz. Ha gondolod, vedd igénybe a modi segítségét a garantált és biztos nyugalomhoz. Addig is jó pihenést.
Szarok egy olyan embernek a véleményére, aki szerint 1.) a Pó folyó római neve a Padanus és nem a Padus volt (s aki emiatt "padányi kelták"-ról beszél...), 2.) akinek a kedvenc forrása az Arvisurák, az Iszfaháni-kódex és a tamana-gyűjtemény, 3.) aki bősz magyarkodónak tartja magát, de mindeközben idős korára sem tanult meg elfogadható szinten magyarul helyesen írni... soroljam még?
ON
Mit tudsz a mongol Isjamcsnak a türk rovásszövegek körében végzett kutatásairól?
Olyat nem merek feltételezni, hogy nem hallottál róla. Tudod-e, hogy mi a jelentősége a hun írásbeliséggel kapcsolatban? Netán valamelyik könyvedben idézted már őt? Vagy csak az Iszfahánira futotta? :D
A hozzászólásaid nem érdekelnek, mert csak egy felfuvalkodott alak szenvelgései derülnek ki belőle. A műveid listája esetleg érdekelt volna, de látom ilyenek nincsenek, csak a környezetszennyezéseddel tűnsz ki a vita résztvevői közül.
Egyáltalán, szükségesnek véled, hogy efféle megjegyzésekkel rongáld a vitát?
Kimmer íjász ábrázolása egy görög vázán
A 131. és 140. oldalak közt külön fejezetet szentel a kérdésnek
Ezt a térképvázlatot a Speyeri Történeti Múzeum honlapjáról kölcsönöztem. Ha jól számolom, a jellegzetes üstök közül 27-et tüntet fel egész Eurázsia vonatkozásában (azaz nem korlátozza a kitekintését Európára, például olyasfajta érveléssel, hogy a hiung-nuk és az európai hunok vezető rétegének azonossága nem bizonyított). Valószínűnek tartom, hogy Érdy a nem hiteles leletkörülmények között előkerült üstöket is felvette a listájára.