Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Köszönöm! A "Kéktúra-jelvényszerző túramozgalmak" topikba. Korábban volt téma, hogy Rezi váráról melyik évben terelték el a túristautat, kizárva ezzel onnan a túristákat. Ti sokat segítettetek ebben a témában, és az ottani topiklakóknak is tetszettek az általatok szolgáltatott adatok. Ezzel is segítettél!
Menjünk kicsit messzebb Budapestről, egy olyan helyre amiről rengeteget halottam, történetek ,legendák, és sok évig vágyakoztam hogy eljussak, csak egy kicsit kiesett az út irányainkból. Aztán mikor úgymond túrázás kapcsán rákaptunk az ujdörögdi gyakorló térre ( következő cikkem ) Akkor onnan már elérhető távolságba került Ez pedig Rezi .
Reziről azt tudtam hogy Magyarországon egyedül álló módon itt egy tulajdonképpeni „hegyivadász” kiképző bázis működött , az ország egész területéről hozták ide az erre kijelölt egységeket. Hiszen mégiscsak az MN támadási útvonala Ausztria -Olasz ország az Alpok ,vagy mi fene. Egy túra alkalmával egy délutánt és egy éjszakát töltöttem itt , pocsék esős időben. Nem igazán tudtam mit is fogok látni, kissé csalódtam is mert tulajdon képen nem sok minden látszik illetve maradt a helyből. De ez teljesen érthetővé válik mert az objektum mindig is kvázi táborként funkcionált , fa barakkal ,és sátrazó területekkel. Csak néhány fix épület volt, és a kiképző helyek.
Az erdős ligetes területre egy egy sávos aszfalt út visz be, az első épület itt található egy 2 szintes tégla épület , valószínűleg ez lehetett a parancsnoki, elég romos ,az összedőlés határán járt már akkor is. Előtte lehetett valahol a kapu, de ebből nem láttam semmit . Tovább haladva balra egy domb oldalon van a leg- látványosabb megmaradt „épület” egy szabadtéri mozi , furcsa látvány a rengeteg beton pad alap a deszkáik nélkül , az egyik végében a vetítő gépház épülete , a közönséggel szemben pedig a színpad -vetítő vászon helye. Ezt már láttam képeken , nagyon fura hangulatú. Ezután az út mellett az erdőben jól kivehetők a nagy beton placcok , tisztások. Itt álltak a fa barakkok , illetve sátrakat verhettek fel. Mi is egy ilyen ben építettük ki kis táborunkat. Itt említeném meg hogy hasonló a felépítése mint Kincses tábornak, ott is hasonló látvány van, csak ott volt egy komoly telephely is. Még a kerítés vonalában levő néhány nagy beton kapu oszlop maradt meg , de gyakorlatilag ennyi. A terület egyik oldala gyakorlatilag egy hegy oldal, ennek tetejéről indult anno egy nagyon hosszú drótkötél pálya, ebből már csak annyi látszik hogy egy nagy erdő nyiladék van a helyén, és valahol kellett lennie a képek alapján egy mászó falnak vagy ilyesminek , ahol a hegymászó alapokat gyakorolták, ezt mi nem találtuk bár nem is nagyon kerestük a sokszor szakadó esőben. Itt volt még az ország legnagyobb függő hídja is .Maga a hely nem nyújt többet , ez látszik a képeimen is, nincs sok téma, inkább a sok történet a lényeg ami a helyhez kötődik. Azóta azt is megtudtam hogy a nálunk állomásozó szovjet csapatok is használták közösen a magyarokkal ,itt a topikon is nemrég téma volt .A Rezi várban sok szovjet firka van (sajnos oda nem mentem fel) ,illetve nemrég olvastam hogy a tapolcai rakétások is izzadtak a kötél hídon ( Árpapa írta egy másik oldalon )
A hely műholdképe nagyon ismerős nekem, mintha már láttam volna valahol beszúrva. De a világért sem akar beugrani...
A környéken egyébként Aszódon, Lőrinci mellett, Gödöllőn és Pécel mellett volt szovjet alakulat, Galgahévízről ilyen vonatkozásban nem hallottam. Mivel ez a kis híradós objektum nem lehetett túl nagy, szerintem valamelyik nagyobb objektumból kapták az utánpótlást. Mint például a gödöllői szovjet dácsa, melynek a személyzetét a Sashalmon lévő alakulat adta, az élelmiszert a gödöllői híradós anyag raktár, a vizet pedig az aszódi vegyvédelmi zászlóaljtól kapták.
Tehát ha tudnánk, hogy melyik helyőrséggel volt állandó összeköttetésben a galgahévizi alakulat, vagy ismernénk a pf számát, akkor máris lenne kiindulópont a keresgéléshez.
Amatőr kérdés gondolom, de a 2009-es kép az google earth-ös ha jól látom, hogyan lehet ilyen képet "előcsalni" belőle?
A területről még annyit hogy 1973-ban jött létre a tó akkor víztározóként funkcionált a 1990-2000-es években vált horgászparadicsommá, papám sajnos már nem él, ő a közeli gazdaságban dolgozott, a tó helyén saras-mocsaras úgymond láp vidék volt, de ez nem olyan fontos, egy út vezetett be a térképen megjelölt helyre az sorompóval volt lezárva, vagyis sorompó ma is van csak már a horgászok érdekében. Földút a dombokról kettő is vezet oda, valószínű az is le volt zárva vagy ellenőrzés alatt állt akkoriban. Sajnos azt nem tudom mettől meddig állomásoztak ott, de ezek szerint a tó előtt nem voltak.
Én sem hallottam még róla. Az mindenesetre biztos, hogy 1970-ben még nem sok jele volt ott bármilyen szovjet katonai objektumnak. Még a tó sem létezett a mai formájában.
Nagyfaterod mennyi idős? Igazából az érdekelne, hogy ő mikorra datálja az emlékeit?
Az ukrán/orosz/egyéb pasas ott szolgált (aki ezek szerint itt maradt a kivonulás után), és jelenleg karbantartóként dolgozik az üdülővé átalakított területen? Jól értem?
Ha ez így van, akkor ő tud mindent, csak szóra kell bírni. :) Azért csinálj néhány fotót, ha arra jársz! Kíváncsivá tettél. :)
Jó tipp volt! A fórum rövid de azért legalább megtudtam valamit róla. A lőszer raktár is megvan, és amikor arra jártam gyanús is volt ott egy magas még látható föld sánc, akkor nemhiába keltette fel az érdeklődésem . Vissza tekerve az időt jobban látható még. És ez jutott eszembe a Dobóra is, nézzétek csak hogy tűnt el egy laktanya !
Köszönöm!! Átnézem ! A párom sok éve ott dolgozik,az egyik raktárba , néha ha meglátogattam kicsit körbe néztem, sok évről ezerötről dereng hogy még láttam mikor megvolt, csak az ugrik be hogy egy nagy föld sánc takarta .
Na akkor még annyit hozzáteszek hogy számomra azért is érdekes a dolog még, mert a műhold képen bekarikázott rész az egy teljesen minden irányból (kivéve a tó) elég magas dombokkal van határolva, ezért érdekes ha egy antenna/radar (?) állomás volt ott akkor azt miért nem a magasabb részre a dombtetőre építették...Gondolom nem volt egy jelentős létesítmény katonai szempontból de akkor is... :)
Még tudok pár érdekes dolgot a környékről amik szintén kérdőjelesek számomra ha nem zavarok vele szívesen megosztanám.
Új vagyok itt, eléggé kezdő vagyok még a témában. Főleg a lakóhelyemhez közeli létesítmények érdekelnek. Ezért is írok most ide, Pest megyében Galgahévíz település határában van egy víztározó (Bika tó), itt volt egy kis szovjet, talán radarállomás, sajnos nagyon keveset tudok róla, nagyfater mesélt ruszki katonákról akik itt állomásoztak és terepjáróval jártak ki a faluba, a létesítmény ma is megtalálható, üdülőt alakítottak ki belőle, több faház kb 4 (barakk?) és egy antenna maradt meg amiből lehet következtetni hogy katonai létesítmény volt egy acélvázas oszlopon kb 6-7 méter magas, azt hiszem tányérantenna (de rég jártam arra ez nem biztos), katonai zöld színre van festve az egész és álcaháló még mind a mai napig meg van rajta hagyva valószínű design elemként, azt tudom hogy van ott egy orosz (de lehet akár ukrán is, szóval szláv nyelvezetű) idősebb pasas, nekem úgy tűnt hogy karbantartó vagy legalábbis az üzemeltetésben vesz most részt, amikor ott voltunk pl füvet nyírt, arra gondoltam hogy ott szolgált régen, de alig tudott magyarul. Gyerekkoromban többet tudtam a helyről úgy látszik azóta felejtettem :) most viszont neten kezdtem el keresgélni utána de sehol semmi adat nincs róla, még a mostani funkciójáról sem tudtam meg semmit nem láttam sehol hogy pl szállás/üdülő helyként hirdetnék, ha időm engedi persze elnézek arra és kérdezősködök, képeket is csinálok, de gondoltam addig itt hátha valaki tud róla valamit. A linkelt képen bejelöltem a pontos helyét.
Meg ha már ezzel a területtel foglalkozunk .Jól látható a térképen a jobb oldalon a Hunyadi és a Petőfi laktanyák amikben jártam most . Alatta a most is aktív hadikikötő ,szerencsére ott is jártam már többször nyílt napokon. A kérdés hogy a bal oldalon jelölt volt Dobó laktanyáról mit lehet tudni? Jelenleg ipari park már csak néhány őrtorony maradvány és a terület bal sarkában valamilyen kultúr épület és néhány tiszti vagy legénységi épület áll . Annyit tudok ha igaz hogy ez is valamilyen építő alakulat volt ? Illetve valahol a híd és Hunyadi között volt egy raktár bázis/ lőszer raktár? Erről csak az van hogy valahol létezett . Tud erről valaki konkrétabbat ? A terület a Megyeri híd és a csomópont építésekor teljesen át alakult ,de várok minden infót !
A külső Váci úti Petőfi laktanya bejárása mellet megnéztem a mellette levő ,csak egy kerítéssel elválasztott másik volt laktanyát a Hunyadit . Mivel ugyan az a kezelője így sikerült oda is bemennem . Egy igazi lehangoló hely, leginkább rom . Amúgy sem volt egy nagy laktanya néhány barakk épület és egy étkezde mellett leginkább a 4 szintes hatalmas félig panel félig fa lakóépület uralja a területet. Vállalkozások működtek bent, bútor bolt, meg ilyesmik. Szerintem menthetetlen állapotban van. Van néhány érdekes falfestmény , az egész olyan mint inkább egy munkás szállás, műhely épültetekkel, ha nem lenne egy két őrtorony akkor nem is jönne rá az ember hogy laktanya. Tudomásom szerint valamilyen építő alakulat volt itt , munkás alakulat. Olyan is a hely. Én úgy emlékszem hogy az MN be volt olyan lehetőség leginkább azoknak akiknek már volt családjuk, hogy ilyen helyre kérjék magukat ,és így valami fizetést is kaptak mint család eltartók. Nemcsak a sima zsold. Nem sokat tudok a helyről, a terület szóba kerülésekor leginkább a flottilla dominál, azt ismeri mindenki. Pedig érdekes lenne tudni hogy mi és hogyan volt itt. Aki tud valamit kérem írja le ,érdekelne!
Vannak benne apróbb hibák, de ettől függetlenül szerintem jó kis írás.
"A Szovjetunió megszűnése előtt 92 darab, RT–23-sal rendelkezett, ebből 56 volt vonatra telepítve. A spacedaily információja szerint 36 ilyen halálvonat cirkált a szovjetunióban, a „béketábor” legnagyobb megelégedésére."
1987 és 1991 között összesen 12 BZsRK vonat épült, ezekbe összesen 36 rakétát telepítettek, a maradék 56 pedig silóból indítható volt. Eredetileg tervezték a mobil (gumikerekes gépjármű) indítási lehetőséget is, de aztán ezt a változatot elvetették. Az RT-2PM Topol (SS-25) volt az első olyan interkontinentális ballisztikus rakéta, amelyet ilyen (mármint gépjárműről, és csak onnan) indítási móddal fejlesztettek és telepítettek.
"A BZHRK betűszó (БЖРК..."
A Ж betűt pedig az angol nyelvben írják ZH-nak, mi inkább a Zs-t használjuk. :)
Kiváló írás, kiváló képek! Irigyellek, hogy láthattad élőben.
A vonatról és a rakétaindító-rendszerről az Indóházban is volt egy egész komoly cikk pár évvel ezelőtt, sajnos nem tudom melyik számban. Ott elsősorban a vasúti oldalról volt bemutatva, de amit te írtál azzal tökéletesen egyezik!
A múlt héten végül lemaradt a megfejtés hol is jártam. Most akkor pótlom . Egyik kolléga tippje a Petőfi laktanya volt a Budaörsi úton. A név stimmelt :-)
Csak ez a Külső Váci úti Petőfi laktanya ,a volt Flottillás laktanya. Vannak elég ramaty részek ,de vannak viszonylag jó állapotú épületek is. A laktanya zárt ,őrzött ,csak engedéllyel látogatható ,és is úgy voltam bent !
Akit esetleg elvet a sors Szentpétervárra, és fogékony a technikai jellegű nevezetességekre, netán érdeklődik a közlekedés-történet iránt, az okvetlenül szője bele a programjába az egykori Varsói pályaudvar területén 2001-ben kialakított vasúti múzeumot. Tudom, hogy a fórum olvasói között sokan a vasút szerelmesei (engem is nagyon érdekel), viszont a topik témája miatt ezúttal csak a közvetlen hadi vonatkozású eszközökről lesz szó. Egyébként ez a gyűjtemény is - szerintem - elképesztő, mind a különlegességeket, mind a kiállított vasúti járművek számát tekintve. A múzeumnak nagyjából 180 mozdonya, vasúti kocsija, szerelvénye van, amelyből közel százat állítottak ki 5 sínpáron, egy nagyjából 400 m hosszú, elkerített szakaszon.
Az első meglepetés a pénztárnál ért minket: a belépő ára fotójeggyel együtt mindössze 150 rubel, ráadásul egy nagyon igényes, orosz és angol nyelvű, 30 oldalas prospektust is kaptunk mindannyian. Bőven volt időnk nézelődni, hiszen nem sokkal a nyitás után érkeztünk.
A sétát rögtön egy ugyanolyan vasúti lövegnél kezdtük, amelyet már Moszkvában, a Győzelem Parkban is láttunk. Tekintve, hogy ebből a TM-3-12-es típusból - ahogy már írtam - mindösszesen 3 darab készült, elmondhatjuk, hogy egy kivételével valamennyi példánnyal személyesen találkoztunk. J Az ágyúk a szovjet-finn háborúban játszottak szerepet, a Finn-öböl bejáratánál levő Hanko félszigeten telepítették őket, a szovjet haditengerészeti bázist védendő. A szerelvénynek saját motorja volt, így mozdony híján, ha szükséges volt, önállóan is képes volt mozogni - igaz, meglehetősen lassan. Percenként 2-3 lövést tudott leadni, a nagyobb, 470 kg-os lövedékkel kb 30 km-re tüzelhetett.
A bal oldali fotón a 910-1045 számú, kéttengelyes páncélvagon látható. A II. világháború során használt 22 tonnás szerkezetre légvédelmi gépágyút szereltek, a különféle vasúti szerelvényekhez kapcsolva védhette azokat a légitámadások ellen. Mellette a 971-7518 számú, négytengelyes, 56 tonnás, 3 centi vastag acéllemezzel borított társa, melyre kettő, azóta sajnos eltávolított haditengerészeti ágyút rögzítettek. Ez utóbbi talán kissé furcsán hangzik, de nem volt szokatlan megoldás. Voltak olyanok is, melyekre komplett harckocsi lövegtornyokat szereltek.
Következzen egy olyan hadászati fegyverrendszer, amely a ’80-as évek vége felé bizony nem kis fejtörést okozott a NATO felderítőinek, hiszen még műholdakkal sem volt egyszerű lokalizálni a helyzetüket (a mobilitása adta az egyik nagy előnyét). A szovjet mérnökök az RT-23UTTH Mologyec (SS-24 Scalpel) interkontinentális ballisztikus rakétának silóból és vasúti szerelvényből indítható változatát egyaránt kifejlesztették. Noha a BZSRK (Боевой Железнодорожный Ракетный Комплекс - Katonai Vasúti Rakétakomplexum) az első ezreddel 1987 októberétől már teljes mértékben harckész állapotban volt, a 15P961 jelzésű komplexum hivatalosan csak 1989 novemberétől állt hadrendben. Összesen 12 szerelvény rótta a Szovjetunió sokszázezer km hosszú vasúthálózatát. Szervezetileg ez 12 rakétaezredet jelentett, melyek három hadosztály alárendeltségében szolgáltak, azaz hadosztályonként 4 BZSRK-t telepítettek. Egy ilyen vasúti szerelvény három 15Zs61 jelzésű rakétát szállított, és képes volt ezeket egymástól függetlenül indítani. A negyedik generációs, három fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta 10 darab, önállóan célra irányítható, egyenként 300-550 kt hatóerejű nukleáris robbanófejet hordozott. Az álcázást hatékonyan segítette, hogy a vagonok úgy néztek ki, mint a hagyományos hűtőkocsik. Műhold felvételek alapján képtelenség volt megkülönböztetni őket.
Felépítését tekintve egy komplett szerelvény 17 kocsiból és a három mozdonyból állt. Hét vagonban volt kialakítva az ezred mobil harcálláspontja, hírközpont, a szolgálatban levő állomány szállását (70-80 fő), ellátását, a kommunikációt biztosító berendezések, eszközök, műszerek. Egy vagon szállította az üzemanyagot és a kenőanyagot. A három „indítóegység” külön - külön három vagonból állt (egy ilyen egység van kiállítva ebben a múzeumban). Egy rakétaindítást vezérlő, irányító kocsi a különféle ellenőrző, biztonsági rendszerekkel, maga az indító kocsi, amiben a rakéta és az emelőszerkezet volt, és az egység energiaellátást biztosító kocsi, amiben 4 dízelgenerátor dolgozott, lehetővé téve a rendszer teljesen autonóm működését. Ez utóbbi látható a bal oldali fotón, az oldalán hátul az említett motorokhoz tartozó ventillátorok szellőzőnyílásaival. Középen a 8 tengelyes, 135 tonna teherbírású indító kocsi. Előtérben a vagon alsó pereménél látható szerkezet, egy hidraulikus stabilizátor, mely a rakéta indítását megelőzően támasztott a talajra. A mozdony egy speciális DM62-es Szergej volt, melyet kifejezetten a BZSRK vontatására terveztek. Nálunk is jól ismert testvéreitől több részletben eltért. Talán a legfontosabb, hogy a három mozdony közül bármelyik - függetlenül attól, hogy a szerelvényben hol helyezték el - önállóan tudott működni. Egyebek mellett felszerelték szellőző, és szűrőrendszerekkel, álcafényszórókkal, és képes volt a már említett üza szállító vagonból közvetlenül tankolni.
A vonat gyakorlatilag bárhonnan képes volt indítani a rakétákat, noha voltak előre kijelölt helyek. Akárhol is jártak, ahogy megkapták volna a tűzparancsot, 3 perc múlva jöhetett a „puszk”. A szerelvény megáll, kitámaszt az indító vagon, egy egyszerű, de hatékony teleszkópos szerkezet a súly elosztásával csökkenti a tengelyterhelést és a pályaszerkezetre nehezedő nyomást, majd kinyílik a kocsi fedele, a hidraulikus rendszer felemeli a rakétát, és aztán az apokalipszis… Illetve, ha szükséges volt, a vezérlő- és a generátorvagon tetejéből egy-egy kinyúló szerkezet félrehajtotta a felemelkedő tubus útjából a villamosított vonal felsővezetékét (középső és jobb oldali fotók). Azért, hogy indításnál a rakéta ne tegye használhatatlanná a vagont és a vasúti pályát, igen nagy nyomáson tartott gázzal lövik ki a tubusból kb 30-40 m magasra. Itt kissé elfordul a függőleges tengelytől, és csak ekkor indul az első fokozat hajtóműve, és jön a lángtenger...
A három mozdony sem véletlenül volt összefűzve (mindegyikben külön személyzettel), hiszen egyrészt minden körülmények között biztosítani kellett a vonat mozgását, szükséghelyzetben különösen rosszul vette volna ki magát egy műszaki hiba. De ami még fontosabb volt, a szerelvényt megbontva képesek voltak külön - külön, egymástól távolabb eső pontokról is indítani a három rakétát.
A vonat mellett egy navigációs szenzort is láthat a múzeum látogatója. Ez egy helymeghatározó rendszer eleme volt, a vasútvonalak mellett egymástól max 25 km-re helyezték el őket, a felsővezeték tartó, vagy a különböző jelzőoszlopokra rögzítve.
Az utolsó BZSRK-kat végül 2005-ben vonták ki a hadrendből. Magyarországon Kecelen, a hadiparkban látható egy RT-23-as konténer. Igaz, ez nem a vasútról indítható változat, de a méretéről így is fogalmat alkothatunk.
A múzeumban készült fotókat feltöltöttem a képtáramba:
ON Nem érdekelnek a mínuszok , kaphatok, adhattok,adhatsz , -10 et ,-50 ,-100 at is ,legyen ez a te, ti dolgotok, ettől nem alszok rosszabbul.Nem kérdőjelez meg bármit amit eddig létre hoztam. De most az egyszer a halott barátom nevében még egyszer meg kell hogy szólaljak, lehet engem nem szeretni ,lehet utálni, meg a barátaimat,de! Mivel nem ismerted aki miatt évente felmegyek a Baglyasra ,és emlékezek rá a szikla falra rögzített táblánál, aki az életem része volt, és jó ember, aki nem érdemelte meg hogy 35 éven át szenvedjen és úgy menjen el ahogy ,ezért semmi jogod erre mínuszt adni .Ez kegyelet sértés!Becsületbeli dolog. És ezt most komolyan fogom venni . Csak azt kérem hogy egyszer majd érezze,érezd, azt amit én,mikor elvesztettem . A többi bármilyen megnyilatkozásomra jöhet bármi ezer mínusz,csak magát minősíti,de erre ne kérem . OFF
