Na felírom azt a hülye anekdotát, hátha van alapja, döntse el vki!
Tehát:
Debussy és Kodály Mindkettn 1962-ben születtek, D. négy évvel volt idősebb, Kodály 49 évvel élte túl nagy kollégáját. Mindketten Sándor Emmának udvaroltak (???). Elöször K. zenével harclt D. ellen, de miután látta, hogy hangjegyekkel nem győzhetik, cselhez folyamodott.
Kihívta Emát és Debussyt a Genfi -tóra csónakázni, és amikor Emma beült a csónakba, K. gyorsan ellökte a csónakot a parton felejtve a meghökkent D-t.
Mondja emmának: - Ha most azonnal meg nem esküdik nekem hogy hozzám jön, beleborítom a tóba.
Emma habozott, és K. monda:
- Dugjaaz ujját a vízbe.
- Milyen?
- Hideg.
Így megesküdött. és amikor kiszálltak, Emma ránézett "arra a drága lovagias Claude-ra" kérdi Kodályt:
- Drága Zoltán mondja meg már ki az a férfiú ottan?
Pedig vannak közöttük igen jók!:)) Én kifejezetten szeretem az Orfeuszt. Külön tetszik, hogy az elején Orfeusz örül, hogy megszabadult b. nejétől, kivel szépsége és kikacsintós volta miatt sokat veszekedtek, pláne, Orfeuszt is körülrajongják szép ifjú tanítványai, akik nála költészetet tanulnak. Végül azért indul neki, mert hát mit szól a világ, ha nem teszi meg, de kelletlenül indul az alvilágva. Felesége azért halt meg, mert szemet vetett rá Hádész, s magával ragadta az alvilágba. Megtetszik persze Zeusznak is, és természetesen szívesen flörtölget a másvilágon, férje szemrehányásaitól távol. Azonban mire Orfeusz eljut az Alvilágba, már tényleg hiányzik neki az asszony, s Euridice is rájön, egyik sem az, hiszen minden rajongóját férjéhez hasonlítja.. mikor pedig férje odaérkezik, már mindkettő igen tisztába van vele, hogy házastársa az igazi, akit a világ végére is követne. Persze sem Zeusz, sem Hádész nem szívesen engedné vissza a megszerezni kívánt szép hölgyet a felső világba, s ezért is szabja Zeusz a feltételt: "Ám ha csak egyszer visszatekintesz vágyva de titkon, fuccs az egésznek! (félre: én meg a nődet megkaparintom)"
Héra természetesen szétcsap a csapodár isteni férjek között, s így térhet vissza a házaspár a felső világba.:)
1881. Offenbach operettjének közben (szerző halála után) leomlott a színház százak haltak meg.
- Sírok ha a bánya a vájárokra (bányászokra) omik. De közömbös vagyok azok íránt, akik belnek Offenbach minden erkölcsi értéket nélkülöző operettjeire... - mondta WAGNER
Bruckner magas kitüntetést kapott Ferenc Józseftől. A császár a kitüntetés átadásakor megkérdezte:
- Tehetek valamit Önért?
- Igen, Felség! - hangzott a válasz. - Ez a Hans von Bülow a kritikájában mindig levág. Szólhatna neki, hogy egyszer írjon valami jót is...
Mellesleg az olyan kötetekben, amik nem ccsak egy témában pl zenei anekdotákat tartalmaznak nem midig lehet hinni. Íme szemelvény az egyikből:
Kodály és Debussy
Minketten 1962-ben születtek. Debussy négy évvel volt idősebb...
Tehát mindketten 1962-ben születtek (KODÁLY IS!!!) , de Debussy valahogy mégis 4 évvel idősebb volt. noha mindketten 1962-ben születtek . Nem én találtam ki, ez volt a könyvben.
Kifejteni? Hm... Ennyi az egész: hálája jeléül borravalót adott Richternek, mint egy pincérnek. Annak a Richternek, aki kora egyik legtekintélyesebb, nemzetközi hírű muzsikusa volt (nagy pocak, nagy szakáll, óralánc...). A történet sokat elárul Bruckner világban való jártasságáról.
Húú, tudod, kedves Zsölény. én nagyüzemben, egy 4x60 lapos füzetbe gyűjtöm az anekdotákat desPréstől Kocsisig, mindenki aki zenész volt, van (lesz). Már 600-at tudok, Beethovenről a legtöbbet (46-ot).
Nos egy van, amit én sajátkezűleg szereztem. Íme:
Érdi tamás koncertjére Balatonfüreden 300Ft volt a belépő felnőttnek, gyereknek ingyenes (én ingyen mentem!!!) . Így mindenki jött, aki azt se tudta miazu a zene. Sokan aludtak beszélgettek.
Szegény Érdi egy lehangolódott pianínó előtt bekonferálta a következő számot:
- Debussy I. arabeszkjét játszom stb stb.
Egy nagypapa megkérdezi a mellette álló 14-15 éves unokáját:
- döbüsszi első micsoda?
- Valami barabex... - felelte az unoka
Az imént tettem közzé hrom anekdotát (Smetanáról, Hans Knappertsbuschról és Melles Károlyról). Ebből kettő színtiszta kitaláció, mondhatni anekdotaparódia. Melyik kettő?
szocialista realizmus: Az Osztrák Államszövetség megalakulása évfordulójának ünnepi fogadásán egy alkalommal, hogy felvidítsa, Melles Károly így szólt fanyar képet vágó asztalszomszédjához, akiről nem sejtette, hogy a Bécsbe akkreditált szovjet katonai attasé: mondja, barátom, tudja, mi a különbség expresszinizmus, impresszionizmus és szocialista realizmus között? - Nem - felelte kurtán a kérdezett. - Akkor engedelmével elmondom. Az impresszionista azt festi, amit lát, az expresszionista amit érez, és a szocialista realista azt festi, amit hall. Az attasé, aki véletlenül ráharaphatott a bécsi szeletjét ékesítő citromszeletre, elkomorult, de volt lélekjelenléte azt mondani: - igazán örülök, hogy ezt elmondta nekem. Magában még hozzátette: olyan jó, hogy a főnökömnek is elmondom...
reklám: 15 évvel a háború befejezése után lassan kezdett körvonalazódni Németországban is, mit szabad, mit nem, és a kapitalizmus újra szárnyra kapott, egymást érték a reklámok (különösen az egyik Németországra gondoljon a nyájas olvasó.) Az idős mester, Hans Knappertsbusch egy müncheni fogadóban így szólt a pincérhez: egy óriásadagot (Riesenportion) hozzon. - Éé...és melyik ételkülönlegességünkből, uram? - kérdezett vissza a pincér bizonytalanul. - Az mindegy - hangzott Knappertsbusch válasza. -Hiába, él még a bajor patriotizmus - gondolta a joviális pincér. SS Obersturmbannführerként szolgált, nemrég szabadult.
Liszt Weimarban távolról sem volt az a remete, akinek néhányan hiszik, egymásnak adták a kilincset a zenei hírességek. Gyakoriak voltak a nagy, zenés összejövetelek. A cseh zenét gyűlölő és becsmérlő bécsi operaigazgató rendszeres vendég volt. Egyik ilyen alkalommal Smetana is jelen volt. A kínos helyzetet oldandó Liszt a zongorához ült, játszott néhányat Smetana műveiből, majd az igazgatóhoz fordult: - és ezekről mi a véleménye? Az igazgató azt felelte, remek darabok. Smetana élete végéig hálás szívvel emlegette az esetet, mondván, hogy Liszt adta vissza az önbizalmát.
. Nem én találtam ki, ez volt a könyvben.