Józsika, te kis hamis. Azt hiszed mindenkit át tudsz verni ezzel a szöveggel ?
Mithrasz ünnepe mikor volt ? Dec. 25, 26.
Mikor van karácsony dec 25, 26. Az egyházad is elismeri, hogy hibridálás történt, hogy vonzóbb legyen a "kereszténység".. Ha Jézus születését ünnepelni kellett volna, akkor a Biblia is írná, de nem írja, sőt az egyházatyák is csak nagy viták közepette vezették be a karácsonyt, annak pogány volta miatt, Európában több helyen be is volt tiltva emiatt.......
Nézd kár erőlködnöd, hosszú távon magadnak (és másnak)ártasz a mérgeddel...........
Nyugodtan tartozz csak a karácsonyozók szektájához..............:)))
Senki sem mondta, hogy Jézus december 25-én született. Valójában nem lehet megállapítani a születése pontos dátumát.
A karácsony pedig úgy sem Jézus születésnapja, hanem születésének ünnepe, és a dátum különben sem lényeges.
Egyébként szerintem nagyon jó választás volt az Egyház részéről december végére rakni. Ne mondd, hogy nem kellemes ez a karácsonyváró hangulat ebben a hideg időben.
Teljesen mindegy mit zsörzőlődnek a szekták. Ha június 17-én lenne karácsony, akkor az lenne a baj, mert akkor meg arra találnának valami hülyeséget, hogy aznap volt az afrikai kulumpulu vallásban a Talala isten ünnepe, tehát akkor onnan lopták...
Elárulnád nekem, hogy jelenleg miféle pogány tartalma van Krisztus születésének megünneplésének? Tán valaki kiabál, hogy "Éljen Mithrasz"
Egyébként kár erőlködni, mert a pogány ünnepek nem dec 25-én, hanem 21-22én, azaz a napfordulókor voltak.
És te magad mondtad, hogy a dátumbeli egyezség nem elég, tartalmi azonosság kell.
Akkor most sorold szépen puskázás nélkül, te új Kajafás, hogy jelenleg miféle tartalmi azonosság van régi pogány napforduló ünnepekkel...
Teljesen összhangban áll egyébként a Szentírással régi, pogány dolgokat átvenni és új tartalommal feltölteni. A zsidók is ezt csinálták, ld. Purim és Eszter könyve.
Mind1 minek nevezik, legyen akár téli napforduló ünnepe.
Az biztos, véreshurka és vérpiros halászlé, meg jó szottyos vérpiros töltöttkáposta az lesz kocsonyával, amit paprikával megszórok, olyan mint a fröccsent vér.
Kár,hogy nem közeli a felvétel,különben lehetne látni rajta a kettőskeresztkoronában kitűzőket is,amit ezen a karácsoni ünnepen az ŐT szervezt "elpecsételt szentjei" viselnek magukon.
Ha Az ŐT szervezt által szenteknek sőt isten egyedüli iga szócsövének tartott személyek nem vétkeztek,amikor évtizedeken keresztül megünnepelték a karácsonyt és viselték a kettőskerszt koronában jelvényüket,akkor most milyen jogon kérik ezt számon a katolikusokon?
Even though Christmas is not the real anniversary of our Lord's birth, but more properly the annunciation day or the date of his human begetting (Luke 1:28), nevertheless, since the celebration of our Lord's birth is not a matter of divine appointment or injunction, but merely a tribute of respect to him, it is not necessary for us to quibble particularly about the date. We may as well join with the civilized world in celebrating the grand event on the day which the majority celebrate - "Christmas day."
Abry én úgy tudom,hogy jehova tanui is ünnepelték a karácsonyt annak ellenére, hogy már akkor tudták,hogy az nem a Jézus születésének a napján van ünnepelve.
Ezek szerint ha a karácsön megünneplése súlyos bűn,akkor azok a 144 ezer ŐT szervezet által elpecsételtek nem lehettek szentek,mert akiben az Isten Leke lakozik az tudatosan nem cselekszik olyat,amiről tudja,hogy nem helyes.
Abry,tudatosítottad,hogy te valójában a karácsonnt megönneplő "szentjeidet", akik az ŐT szervezt tanítása szerint az égből írányítják a munkát kárhoztatod?
De a legjobban én tudom merre járok és nem gondolom, hogy ez a mindenki előtt ismert lenne, ám ugyan úgy feltételezésken alapszik, mint a bibliai ismereted igazsága! :)
Miértnemhelyesakeresztényekszámáraakarácsonymegünneplése?
’A KARÁCSONY megünneplése tilos! Aki megünnnepli, vagy akicsakotthonmaradamunkábólkarácsonynapján,azt büntetéssel sújtják!’
Bármennyire furcsának tűnik is, ez a kijelentés törvénnyé lett a XVII. században. A puritánoknak tilos volt Angliában megünnepelni a karácsonyt. Vajon mi válthatott ki ilyen szilárd ellenállást a karácsonnyal szemben? És ma miért érzik milliók úgy, hogy a karácsony megünneplése nem helyénvaló a keresztények számára?
Valójábanhonnanszármazikakarácsony?
Talán meglepődsz, amikor megtudod, hogy a karácsonyt nem Jézus Krisztus vezette be, nem is ünnepelte azt, és az első századi tanítványai sem ünnepelték. Valójában a Krisztus halálát követő három évszázad alatti időszakból nincs feljegyzés a karácsony megünnepléséről.
Azokban az időkben sokan a Napot imádták, mivel úgy érezték, hogy az életük szorosan a Nap évi körforgásától függ. Európában, Egyiptomban és Perzsiában bonyolult szertartások kísérték a napimádatot. Ezeknek az ünnepségeknek a központi témája a fényvisszatérése volt. A téli időszak alatti látszólagos gyengesége miatt könyörögtek a Naphoz, hogy térjen vissza ’messzi bolyongásaiból’. Az ünnepek vigadozásokból, mulatozásokból, táncokból, az otthonok csillogó díszekkel való felékesítéséből és ajándékozásokból állottak. Ismerősnek tűnnek neked ezek a tevékenységek?
A napimádók abban is hittek, hogy az el nem égett karácsonyi fahasáboknak varázslatos erejük van; hogy az örömtűz erőt ad a napistennek és visszahozza azt az életbe; hogy az örökzölddel díszített házak elriasztják a démonokat; hogy a magyalt a Nap visszatérésének az igézeteként imádták, és hogy a fagyöngy ágai jószerencsét hozhatnak, ha szerencsetárgyként viselik. Milyen ünneppel állnak kapcsolatban ezek a tárgyak ma?
A december már jóval a karácsony bevezetése előtt az egyik legnagyobb ünnep hava volt az ősi pogány Rómában. A hétnapos szaturnália (melyet Saturnus, a földművelés istenének a tiszteletére tartottak meg) és a DiesNatalisSolisInvicti (a legyőzhetetlen Nap születésnapja) ünnepe erre az időszakra esett. Ezenkívül december 25-ét Mithras, a perzsa fényisten születésnapjának tekintették.
Apogányokelkeresztényiesítése?
A pogányok megtérítése érdekében Írás ellenes módon összevegyítették a keresztény hitnézeteket a pogány hitnézetekkel. Ennek megfelelően az egyház kiválasztott egy napot a karácsony megünneplésére, amely egybeesett a legfontosabb pogány ünneppel. És mit mondhatunk a karácsonyi szokásokról? Az EncyclopediaofReligionandEthics elismeri, hogy a karácsonyi szokások „eredetileg nem keresztény, hanem olyan pogány szokások, amelyeket az egyház elfogadott vagy eltűrt”. Nyilvánvalóan azt gondolták, hogy ha ezeket a szokásokat egyszerűen keresztény külsővel ruházzák fel, akkor ez majd keresztény hitre téríti azokat, akik részt vesznek azokban.
De a pogányság elkeresztényiesítése helyett ezek a szokások elpogányosították a kereszténységet. Az 1600-as évek során a puritánokat annyira zavarta a karácsony vitathatatlanul pogány eredete, hogy Angliában és egyes amerikai gyarmatokon megtiltották a karácsony megünneplését. Büntetést hajtottak be azoktól, akik megünnepelték, vagy akik karácsony napján otthon maradtak a munkából. New Englandben (USA) csak 1856 után engedélyezték a karácsony megünneplését.
De a karácsonnyal kapcsolatban létezik egy tényező, ami fontosabb, mint az, hogy az egyház, a pogányok, vagy a puritánok hogyan tekintették a karácsonyt a múltban. Az igaz keresztények számára mindennél fontosabb az, hogy . . .
HogyantekintiJézusKrisztusakarácsonyt?
Ha a te tiszteletedre tartanának egy ünnepet, nem lenne-e fontos, hogy egyetérts az ünnep természetével? Ezért jól tesszük, ha feltesszük a kérdést: Utal-e a Biblia arra, miként tekinti Jézus a pogánysággal erősen átitatott hagyományokat?
Jézus elítélte azokat a vallásvezetőket, akik új hívek megtérítése érdekében megalkudtak a tiszta imádatban. Ezt mondta ezeknek a vallásvezetőknek: „[Bejártok] tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál” (Máté 23:15, Katolikusfordítás).
A megtérítést nem a pogány és keresztény hitnézetek elegyítésével kellett végezni. Pál, Jézus egyik apostola ezt írta a korinthusi keresztényeknek: „Nem ihatjátok Jehova poharát és a démonok poharát” (1Korinthus 10:21). Egy hozzájuk intézett következő levelében Pál hozzáfűzte: „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel . . . Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal?” (2Korinthus 6:14, 15, Békés—Dalosfordítás).
Ha egy lelkiismeretes anya azt látná, hogy a gyermeke a kukából kivesz egy cukorkát, biztosan megkövetelné, hogy azonnal szabaduljon meg attól. A cukor elfogyasztásának — de már a puszta megérintésének — a gondolata is irtózatot kelt benne. A karácsonyt pedig, bármenynyire kedves is milliók számára, undorító helyekről szedték fel. Jézus érzülete megegyezett Ésaiás próféta érzésével, aki az akkori igaz imádókat erre biztatta: „Távozzatok, távozzatok, menjetek ki onnan, semmi tisztátalant ne érintsetek!” (Ésaiás 52:11).
Az igaz keresztények emiatt nem ünneplik meg a karácsonyt. Jóllehet álláspontjuk sok ember szemében furcsának tűnhet, de a hagyományokat ugyanúgy tekintik, mint Jézus. Amikor megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid a régiek hagyományait?”, ezt válaszolta: „Ti pedig miért hágjátok át az Isten parancsait a hagyományotokért?” Majd hozzáfűzte: „Így az Isten szavát érvénytelenné tettétek a ti hagyományaitok miatt” (Máté 15:2, 3, 6).
Az igaz keresztények ma azzal nyilvánítják ki egységüket Jézussal, hogy azt a „tiszta és szeplőtlen imádati formát” gyakorolják, amely mentes az emberek tisztátalan pogány hagyományaitól (Jakab 1:27).
[Kiemeltszövega13.oldalon]
„Ti pedig miért hágjátok át az Isten parancsait a hagyományotokért?” (Máté 15:3)
g91/12/8/12-13. old.
Akarácsonyeredete
Ha egy vadállatot az állatkertbe szállítanak, és ketrecbe zárnak, attól az még vadállat marad. Súlyos hiba lenne azt gondolni, hogy megszelídült, csupán azért, mert egy ideig ketrecben tartották, és látszólag jól érzi magát kölykeivel. Talán te is hallottál már beszámolókat arról, hogy néhány állatkerti dolgozót megtámadtak a gondozott vadállatok.
Bizonyos szempontból csaknem ugyanez a helyzet a karácsony megünneplésével is. Kezdetben ez egy „vadállat” volt, amely nem volt a keresztényiség része. A TheChristianEncyclopedia (koreai nyelven) „Kapcsolat a római Saturnáliával” címszó alatt a következőket jegyzi meg a karácsonyról:
„ A pogány Saturnalia és Brumalia annyira beépült a népszerű hagyományok közé, hogy a keresztényiség nem törölhette el csak úgy ezeket az ünnepeket. Konstantin császár elismerte a vasárnapot (mint Phoibosz és Mithras napját, valamint az Úr napját) . . . , és ez vezethetett oda, hogy a negyedik századi keresztények összeegyeztethetőnek találták Isten Fiának születését a fizikai Nap születésével. A pogány ünnep annak kicsapongásával és mulatozásaival annyira népszerű volt, hogy a keresztények örültek, hogy végre ürügyet találhattak arra, hogy továbbra is megünnepeljék, miközben az alig változott a szellemét és a szokásait tekintve.”
Vajon minden ellenállás nélkül be lehetett vezetni egy ilyen változtatást? Ugyanez az enciklopédia ezt mondja: „ A nyugati és közel-keleti keresztény igehirdetők tiltakoztak az ellen az illetlen lazaság ellen, amely Krisztus születésének megünnepléséhez kapcsolódott, a mezopotámiai keresztények pedig bálványimádással és napimádattal vádolták nyugati testvéreiket, amiért kereszténynek nyilvánították ezt a pogány ünnepet.” Az igazság az, hogy valami már kezdettől fogva nem volt rendben ezzel az ünneppel. Az enciklopédia megjegyzi: „Mégis gyorsan elfogadták ezt az ünnepet, és az végül annyira meghonosodott, hogy még a tizenhatodik századi reformáció sem tudta kiirtani.”
Igen, a napisten ünnepe, amely nem volt része az igaz keresztényiségnek, beszivárgott az uralkodó egyházba. Más nevet kapott, pogány vonásai azonban megmaradtak. És közrejátszott abban, hogy a pogányság összeszövődjék a névleges keresztény egyházakkal, és megrontsa az embereket szellemileg. A történelem tanúsítja, hogy amint kialakult a kereszténység, a „szeresd ellenséged” felfogást felváltotta az erkölcsi hanyatlás és az erőszakos háborúk.
Idővel nyilvánvaló lett, hogy bár az ünnep nevét karácsonyra változtatták, ez nem változtatott annak pogány eredetén, amely egyértelműen látható a hozzá kapcsolódó szokásokból: dorbézolás, ivászat, mulatozás, tánc, ajándékozás és a házak feldíszítése örökzöldekkel. A karácsonyt minden lehetséges módon kihasználják, hogy elérjék az üzleti szellem célját, vagyis hogy még több árut adhassanak el. A tömegkommunikációs eszközök magasztalják ezt az ünnepet, a nyilvánosságot pedig egyszerűen szórakoztatja. Szöul belvárosában egy áruház, amely fehérneműket forgalmaz, úgy reklámozta magát a televízióban, hogy az áruház kirakatába felállított egy karácsonyfát, amelyet csak fehérneműkkel díszítettek föl. Megvolt a karácsonyi hangulat, arra viszont semmi jel nem mutatott, hogy várnák Krisztust.
w92/12/15/6-8. old.
Amaikarácsonygyökerei
MILLIÓKNAK világszerte a karácsony ideje az év nagyon boldog időszaka. A pompás ételek, régi hagyományok és családi együttlét ideje. A karácsony ünnepe azt az időt is jelenti, amikor a barátok és rokonok szívesen küldenek egymásnak üdvözlőlapokat és ajándékokat.
Alig 150 évvel ezelőtt azonban a karácsony egészen más ünnep volt. Stephen Nissenbaum történészprofesszor a TheBattleforChristmas című könyvében ezt írja: „ A karácsony . . . a részegeskedés ideje volt, amikor az emberek nyilvános viselkedését irányító szabályokat átmenetileg félretették egy féktelen »farsang«, egy fajta decemberi húshagyókedd miatt.”
Azoknak, akik a karácsonyra tiszteletteljes áhítattal gondolnak, ez a leírás nyugtalanító lehet. Miért szentségtelenítene meg bárki egy olyan ünnepet, amelyet Isten Fia születéséről való megemlékezésnek tartanak? A válasz meglepő lehet.
Hibásalap
Negyedik századi kezdete óta a karácsonyt vita övezi. Ott volt például Jézus születésnapjának kérdése. Mivel a Biblia nem határozza meg sem a napját, sem a hónapját Krisztus születésének, különféle dátumokat javasoltak. A harmadik században egyiptomi teológusok egy csoportja május 20-ra tette, míg mások korábbi dátumokat helyeseltek, mint például március 28-át, április 2-át vagy április 19-ét. A XVIII. századra Jézus születését az év minden hónapjával kapcsolatba hozták! Akkor hogyan választották végül december 25-ét?
A legtöbb tudós egyetért abban, hogy december 25-ét a katolikus egyház jelölte ki Jézus születésnapjául. Miért? „Legnagyobb valószínűség szerint azért, mert a korai keresztények azt akarták, hogy a dátum egybeessen a pogány római ünneppel, mely a »legyőzhetetlen Nap születése« jegyében zajlott” — mondja a TheNewEncyclopædiaBritannica. De vajon a keresztények, akiket kegyetlenül üldöztek a pogányok több mint két és fél évszázadig, hirtelen miért adnák meg magukat üldözőiknek?
Megkezdődikazerkölcsiromlottság
Az első században Pál apostol figyelmeztette Timótheust, hogy „a gonosz emberek . . . és az ámítók” belopakodnak a keresztény gyülekezetbe, és sokakat félrevezetnek (2Timótheus 3:13). Ez a nagy hitehagyás az apostolok halála után kezdődött (Cselekedetek 20:29, 30). Konstantin látszatmegtérése után a negyedik században pogányok nagy tömege csatlakozott a keresztényiség akkor elterjedt formájához. Milyen eredménnyel? Az EarlyChristianityandPaganism című könyv kijelenti: „ A valóban őszinte hívők viszonylag kis csoportja elveszett az állítólagos keresztények nagy tömegében.”
Milyen igaznak bizonyultak Pál szavai! Olyan volt, mintha az igaz keresztényiséget elnyelte volna a pogány romlottság. És sehol nem volt ez a beszennyezettség olyan nyilvánvaló, mint az ünnepekben!
Valójában az egyedüli ünnep, amelynek megtartására a keresztények parancsot kapnak, az Úr Vacsorája (1Korinthus 11:23–26). A bálványimádó szokások miatt, melyek kapcsolatban voltak a római ünnepekkel, a korai keresztények nem vettek részt azokban. Éppen ezért a harmadik századi pogányok elítélték a keresztényeket ezekkel a szavakkal: „Nem látogatjátok az előadásokat; nem érdekelnek benneteket a nyilvános bemutatók; visszautasítjátok a közös lakomákat, és gyűlölitek a szent viadalokat.” A pogányok viszont így kérkedtek: „Mi vigassággal imádjuk az isteneket, ünnepekkel, dalokkal és játékokkal.”
A negyedik század közepére ez a zúgolódás alábbhagyott. Hogyan? Amint az álkeresztények közül egyre többen belopóztak a nyájba, elterjedtek a hitehagyott elgondolások. Ez a római világgal való megalkuváshoz vezetett. A ThePaganisminOurChristianity című könyv a következőket mondja erről: „Határozott keresztény álláspont volt a pogány ünnepek átvétele — melyeket megkedveltek az emberek a hagyományok miatt —, és azok felruházása keresztény jelentéssel.” Igen, a nagy hitehagyás súlyos károkat okozott. Az állítólagos keresztények hajlandósága a pogány ünnepek elfogadására ekkor bizonyos fokú helyeslést eredményezett a közösségen belül. Hamarosan a keresztények olyan sok évenkénti ünnepet kezdtek tartani, amennyit maguk a pogányok. Nem meglepő, hogy a karácsony első volt ezek között.
Egynemzetköziünnep
Amint a keresztényiség uralkodó formája elterjedt Európa-szerte, a karácsony ezzel együtt terjeszkedett. A katolikus egyház elfogadta a nézetet, miszerint helyénvaló, hogy fennmaradjon egy örömteli ünnep Jézus születésnapjának tiszteletére. Így i. sz. 567-ben a tours-i zsinat „kijelentette, hogy a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap szent, ünnepi időszak” (TheCatholicEncyclopediaforSchoolandHome).
A karácsony hamarosan átvette a világi betakarítási ünnepek sok jellemvonását Európa északi részéről. A mulatozás sokkal gyakoribb lett, mint a vallásosság, amint az élvhajhász emberek belemerültek a mohó evésbe és ivásba. Az egyház, ahelyett hogy felemelte volna szavát a gátlástalan viselkedés ellen, inkább támogatta azt. (Vö. Róma 13:13; 1Péter 4:3.) I. sz. 601-ben I. Gergely pápa írt Mellitusnak, egy angliai misszionáriusának, elmondva neki, hogy „ne állítsa le az ilyen ókori pogány ünnepek megtartását, hanem alakítsa azokat az egyházi szertartásokhoz, mindössze az indíték megváltoztatásával, pogányról keresztényire”. Így számol be Arthur Weigall, aki egykor a régiségekért felelős hatóság felügyelője volt az egyiptomi kormánynál.
A középkor folyamán reformgondolkodású személyek úgy érezték, szólni kell az ilyen mértéktelenség ellen. Számos határozatot bocsátottak ki a „karácsonyi mulatozás visszaélései” ellen. Dr. Penne Restad a ChristmasinAmerica—AHistory című könyvében ezt mondja: „Néhány pap azt hangsúlyozta, hogy a tökéletlen emberiségnek szüksége van a féktelenség és kicsapongás időszakaira, amennyiben ez a keresztény igazgatás leple alatt valósul meg.” Ez csak tetézte a zűrzavart. A tényeken azonban nem változtatott, mivel a pogány szokások akkorra már annyira összefonódtak a karácsonnyal, hogy a legtöbb ember nem volt hajlandó felhagyni azokkal. Tristram Coffin író így fogalmazott: „ Az emberek összességében véve éppen azt csinálták, amit mindig is tettek, és nem sok figyelmet szenteltek a moralisták vitáinak.”
Mire az európaiak kezdtek letelepedni az Újvilágban, a karácsony közismert ünnep lett. A gyarmatokon azonban a karácsony nem talált kedvező fogadtatásra. A puritán reformátorok pogány ünnepnek tekintették, és be is tiltották Massachusettsben 1659 és 1681 között.
Miután a tilalmat eltörölték, a karácsony ünnepe elterjedt a gyarmatokon, különösen Új-Anglia déli részén. Az ünnep múltját tekintve azonban nem meglepő, hogy néhányan inkább arra fordítottak gondot, hogy jól érezzék magukat, mintsem tiszteletet mutassanak Isten Fia iránt. Egy különösen bomlasztó hatású karácsonyi szokás volt a mértéktelen ivás. Fiatalok lármás bandái betörtek gazdag szomszédaik otthonába, ételt és italt követelve a „csínytevés vagy csemege” szokása szerint. Ha a házigazda visszautasította, gyakran szidalmazták, sőt időnként vandál pusztítást végeztek a házában.
Az 1820-as években az állapotok csak romlottak addig a pontig, hogy a „karácsonyi zűrzavar . . . égető társadalmi veszéllyé” vált — mondja Nissenbaum professzor. Olyan városokban, mint New York és Philadelphia a gazdag földbirtokosok őröket kezdtek alkalmazni, hogy vigyázzanak birtokaikra. Azt is mondják, hogy New York első szakképzett rendőrségét 1827/28 karácsonyának ideje alatt szervezték meg egy erőszakos zendülésre való reagálásként!
Karácsonyiátalakulás
A XIX. század soha nem látott változásokat hozott az emberiségnek. Az út- és vasúthálózat kialakulása lehetővé tette az emberek és az árucikkek szállításának, valamint a hírek terjedésének felgyorsulását. Az ipari forradalom munkahelyek millióit teremtette meg, a gyárak pedig szünet nélkül ontották áruikat. Az iparosodás új és összetett társadalmi problémákat is előidézett, melyek végül is hatással voltak a karácsony megünneplésének módjára.
Az emberek régóta a családi kötelékek megerősítése céljából tartják az ünnepeket, és így van ez a karácsonnyal is. Néhány régi karácsonyi hagyomány igényes átdolgozásával annak támogatói sikeresen átváltoztatták azt féktelen, farsangszerű ünnepről családközpontú ünneppé.
Valóban, a XIX. század végére a karácsonyt kezdték úgy tekinteni, mint amely a modern amerikai élet problémáinak egy fajta ellenszere. „ Az ünnepek közül a karácsony tökéletes eszköz volt a vallás és a vallásos érzések otthonokba juttatására, és egyben a lakosság mértéktelenségeinek és mulasztásainak jóvátételére” — mondja dr. Restad. Hozzáteszi: „ Az ajándékozás, a nagylelkűség gesztusai, még egy ünnepi üdvözletre való barátságos válasz, és a hallban vagy később a vasárnapi iskola termében felállított örökzöld fa feldíszítése és a benne való gyönyörködés is minden egyes család tagjait egymáshoz, az egyházhoz és a társadalomhoz fűzte.”
Ehhez hasonlóan sokan ma úgy ünneplik a karácsonyt, mint amely az egymás iránti szeretetük bizonyításának eszköze, és segít fenntartani a családi egységet. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni a szellemi szempontokat sem. Sok millió ember ünnepli a karácsonyt Jézus születésének tiszteletére. Talán elmennek az ünnepi istentiszteletekre, Jézus születését ábrázoló jeleneteket állítanak fel az otthonukban, vagy hálaimákat mondanak magának Jézusnak. De hogyan tekinti mindezt Isten? Vajon ezek a dolgok találkoznak helyeslésével? Figyeld meg, mit mond erről a Biblia.
’Szeresdazigazságotésabékét’
Amikor Jézus a földön volt, ezt mondta követőinek: „ Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” (János 4:24). Jézus e szavak szerint élt. Mindig az igazságról beszélt. Tökéletesen utánozta Atyját, ’Jehovát, az igazság Istenét’ (Zsoltárok 31:6, Komáromifordítás; János 14:9).
A Biblia oldalain keresztül Jehova világosan tudatja velünk, hogy gyűlöli a félrevezetés minden formáját (Zsoltárok 5:7). Ennek tudatában vajon nem tűnik ironikusnak, hogy a karácsonnyal kapcsolatos olyan sok jellegzetességen a hazugság íze érezhető? Gondolj például a Mikulás meséjére. Próbáltad már megmagyarázni egy gyereknek, miért jön be szívesebben a Mikulás a kéményen keresztül a házba, ahelyett hogy az ajtón jönne be, ahogyan ezt sok országban tartják? És hogyan látogat meg a Mikulás olyan sok millió otthont csupán egyetlen éjszaka alatt? És mi a helyzet a repülő rénszarvassal? Amikor egy gyerek megtudja, hogy félrevezették, amikor elhitették vele, hogy a Mikulás valóságos személy, vajon ez nem ássa alá szüleibe vetett bizalmát?
A TheCatholicEncyclopedia nyíltan kijelenti: „Pogány szokások . . . kapcsolódtak a karácsonyhoz.” Akkor miért tart fenn továbbra is a katolikus egyház és a kereszténység más egyházai egy ünnepet olyan szokásokkal, melyeknek nincs keresztényi eredetük? Vajon ez nem a pogány tanítások megtűrését jelzi?
Jézus, mialatt a földön volt, nem arra buzdította az embereket, hogy őt imádják. Maga Jézus mondta: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj” (Máté 4:10). Ehhez hasonlóan Jézus égi megdicsőülése után egy angyal azt mondta János apostolnak, hogy „Istent imádd”, ezzel mutatva, hogy semmi sem változott ezt illetően (Jelenések 19:10). Ez felveti a kérdést, hogy Jézus vajon helyeselné azt az imádattal felérő odaadást, melyet karácsony idején neki szentelnek, és nem az Atyjának?
Nyilvánvaló, hogy a tények a mai karácsonnyal kapcsolatban nem túl hízelgőek. Ez szinte teljes egészében egy kitalált ünnep sok bizonyítékkal lealacsonyító múltjára nézve. Ezért jó lelkiismerettel keresztények milliói döntöttek úgy, hogy nem ünneplik meg a karácsonyt. Egy fiatal, név szerint Ryan például ezt mondja a karácsonnyal kapcsolatban: „ Az emberek annyira izgatottak lesznek az év néhány napja miatt, amikor a család összejön és mindenki boldog. De mi ebben olyan különleges? Szüleim egész évben adnak nekem ajándékokat!” Egy másik fiatal, aki 12 éves, ezt mondja: „Nem érzem, hogy meg lennék fosztva valamitől. Egész évben kapok ajándékokat, nem csupán egy különleges napon, amikor az emberek úgy érzik, kötelező ajándékot vásárolniuk.”
Zakariás próféta arra buzdította izraelita társait, hogy ’szeressék az igazságot és a békét’ (Zakariás 8:19; Katolikusfordítás). Ha Zakariáshoz és más régi hűséges személyhez hasonlóan ’szeretjük az igazságot’, nem kellene kerülnünk minden hamis valláshoz kapcsolódó ünnepet, melyek szégyent hoznak „az élő és igaz Istenre”, Jehovára? (1Thessalonika 1:9).
[Képa7.oldalon]
„Nem érzem, hogy meg lennék fosztva valamitől. Egész évben kapok ajándékokat”
w92/12/15/3-6.old
< < < Christmas morning at Bethel 1926