Keresés

Részletes keresés

MaTeo Creative Commons License 2000.10.17 0 0 119
Kedves Leea! Nekem is jobban tetszik az átdolgozott változat. Mondjuk, én kihagynám a 2. és a 3. sor első szavát, s a cserép helyett tükröt írnék, de egészében szerintem sokkal költőibb és érzékletesebb így a vers, mint az eredeti.
További jó alkotó kedvet kívánok szeretettel:
MaTeo
Előzmény: Leea (110)
sallustius Creative Commons License 2000.10.17 0 0 118
Mindenkitől elnézést a következő versért.

---

Temetés

Ahogy a koporsóra esett a föld, éreztem,
Lelkem a lapát, és szívem a mocskos szenny,
Mely szemedbe porlik, immáron végtelen.

Nem láthatod, mennyien hitték azt, szerettek,
Kiket sosem láttál, most először mégis eljöttek,
Kötelességből. Sírtak, de legbelül nevettek.

A sok barát megtette, amit meg kellett, vége,
Jóízűen falatoztak, egy szép, sötét őszi este,
Imádkoztak. De csak magukért. Nem éretted.

***

Én már annyiszor akartam meghalni,
Hogy abból sok élet született volna,
Mégis én vagyok itt, de holtabb vagyok,
Mint a már sok-sok éve megholtak.

Az én dalomat már sercegve sem játssza
A poros lemezjátszó, rég elakadt a tű,
Csak a halk kattanás zavarja a fület,
Ahogy a múltba lassan visszatérünk.

Soha nem jön el az én időm, mert nincs,
Eltelik lassan, figyelem, ez maradt,
A halál életemben az egyetlen kincs,
Nem kell hozzá sok. Csak egy pillanat.

***

Ne emlékezzetek, mikor engem temettek,
Ne sírjatok, örüljetek, hiszen nem segít
A könny, a keserűség, én megszerettem
A gondolatot, a szenvedéseket, a kínt.

Ne imádkozzatok istenhez, kit nem hiszek,
Ne kérjetek feloldozást, nincs nekem,
Csukjátok le boldogan a koporsófedelet,
Vigadjatok, széles mosollyal örüljetek!

Táncoljatok helyettem, soha nem tudtam,
Mit jelent a szeretet, mert nem éreztem,
Adjatok egymásnak sok hamis érzelmet!
Mert csak így lehet boldog a lelkem...

Mumu Creative Commons License 2000.10.17 0 0 117
Nekem igenis jobban tetsyik Leea atdolgozott variansa.Az meg nem jelent semmit de igy van.
Vailantnak csutortokon teljesitem igeretemet,holnap nem vagyok es arra a versre reagalni szeretnek.
Viszontlatasra.Orulok a resztvetelnek ami egyre szamosabb.
Leea Creative Commons License 2000.10.17 0 0 116
Egyetértés volt, miért, cinizmusnak tűnt? Nem annak szántam. Egyébként is írtam már, hogy néha én is élek a pihentetéssel.
Előzmény: clairvoyance (115)
clairvoyance Creative Commons License 2000.10.17 0 0 115
Ez most cinizmus vagy egyetértés volt?
Előzmény: Leea (114)
Leea Creative Commons License 2000.10.17 0 0 114
Egyet kell, hogy értsek a "mániáddal"! Most elsüllyesztem, és amikor már majdnem elfelejtem...:))))
Előzmény: clairvoyance (113)
clairvoyance Creative Commons License 2000.10.17 0 0 113
Szerintem: más és jobb.
De inkább más, mint jobb.
Hagyd így! (Fölösleges erőltetni, inkább pihentesd [lám, lám, ez a mániám] és vedd elő kicsit később újra!)
Leea Creative Commons License 2000.10.17 0 0 112
Kívánságodra a "demo-változat":)))

Rád nézek és TÉGED látlak,
ahogy különlegessé varázsló szemeim
beisszák tested körvonalát.

Talán meglátod visszatükröződő képed
elfogult szívem vázlatai között.
Talán meghallod lelkem új dalát
a megszokott köznapi zajok között.
Talán megtalálod Neked válogatott szavaim,
amik elbújtak az unalmas közhelyek között.

Talán rám nézel és ENGEM látsz.
De mit ér a kép, a dal, minden szó,
ha szemeidben fel nem olvadhatok!

Előzmény: clairvoyance (111)
clairvoyance Creative Commons License 2000.10.17 0 0 111
Leea (és mindenki más): ha legközelebb beírsz egy átdolgozott verset, akkor légy oly kedves és a régi példányt is fűzd mellé, lévén vannak még lusták (mint én), akiknek ennyi hozzászólás között nincs kedvük kutakodni. Kösz!
Leea Creative Commons License 2000.10.17 0 0 110
A Talán című versem "átdolgozott" formája:

Rád nézek és TÉGED látlak,
amikor körvonalad beissza tekintetem,
és így varázsollak különlegessé...

Talán kiválasztod visszatükröződő képed
elfogult szívem cserépdarabkáiból.
Talán kihallod lelkem új hangjait
a füledbe sikító, vadul dübörgő zajok közül.
Talán megtalálod Neked válogatott szavaim,
amik elbújtak csontig lerágott közhelyek tövében.

Talán rám nézel és ENGEM látsz.
De mit ér a kép, a hang, minden szó,
ha szemeidben fel nem olvadhatok...

Deepfreeze Creative Commons License 2000.10.17 0 0 109
Kérem VangSo-t mailben küggye mán el nekem a nevét mer szeretném tunni ki irta azt a verset.
The EMPEROR Creative Commons License 2000.10.17 0 0 108
Mumu: ez jólesett, ezen felbátorodva még megtetézem a dolgokat egy olyannal, ami tkp. nem igazán vers (max. talán szabadvers), de prózának se mondanám, ez csak ilyen "ahogy jön". Kb. 2 éve írtam:

(Karácsonyi agymenés)

Akkor tudunk szeretni, hogy ha a másikat a két
kezünkbe fogva úgy tudjuk óvni és védelmezni,
mint egy kicsi gyermeket, egy újszülöttet.
Hisz’ lélekben ő is egy kicsit újszülött.
Minden pillanatban megszületik benne egy kicsi
lélek-szikra, amit meg kell védeni külvilág nyers,
kavargó gondolatainak szelétől, mígnem
gyertyalánggá, majd ragyogó fénnyé válik.
Ezekből a kis szikrákból áll aztán össze az Ő
igazi lelke. Egy-egy szikra csupán egy-egy pillanatig
tart, de a belőlük felnövő fény örökké, a földi életeken túl is.
Szeretettel egy lelket teremthetünk, és ez
csupán pillanatokon múlik, olyan pillanatokon,
amelyekkel akkor kell élnünk, amikor fölbukkannak,
mert amit már elmulasztottunk, azt sohasem hozhatjuk vissza.
Pillanatokat pedig mindenki tud szakítani az idejéből...

Előzmény: Mumu (100)
birkuci Creative Commons License 2000.10.17 0 0 107
Sziasztok!

Bocs az offtopicért, de egyszerűen nem találok megfelelő topicot problémám megoldására, s ez tűnt még a legközelebb állónak hozzá. Két népdalhoz keresek minél több versszakot.
A két dal: - Szalafői utca de kövecses...
- Este van, este van, de nem minden lánynak...

Mumu, Veled már találkoztam régebben egy másik topicodban, remélem most is olyan segítő leszel. Ha van bármilyen gyűjteményetek, linketek ahol népdalokat lehet találni, kérlek küldjétek el.

Előre is köszönöm:
Birkuci

Mumu Creative Commons License 2000.10.17 0 0 106
Kedves illepetroso,a versecske nem rossz,de jobb volt az amit en a masik topikunkban verses prozanak veltem (nem volt az ? ) a masodik dadaista felszolalasodat csak a hangulatod eltekeresevel magyarazom...kulonben is olellek.
Illepetroso Creative Commons License 2000.10.17 0 0 105
Retekretekretekretekretekretekretekrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrreeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeetttttttttttttttttttttttttttttteeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeekkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk
Előzmény: Illepetroso (104)
Illepetroso Creative Commons License 2000.10.17 0 0 104
Na ne viccelj mar Mumu, hogyne lenne ekezeted. Mindenkinek van sajat ekezete.
Figyi>

A pillanat lehet egy zold halom
Kis fak agan kicsiny kis borzalom
Kis fak agan kicsiny kis borzalom
A pillanat lehet egy zold alom
Minket EKESIT a lepottyant csoda
Csokod a legszentebb vacsora

Előzmény: Mumu (103)
Mumu Creative Commons License 2000.10.16 0 0 103

Szo,sok szo
-----------

Szo,
sok szo,
tonnanyi pont,
ki nem mondott
szoveg vegen,
ki ne mondd !
Vilag
par oldalon,
arkadba
futnak
a szavak,
biceg
a vers
az elet
tovabb halad...

u.i.Sajnos nincs ekezetem nekem es a gepemnek....

Mumu Creative Commons License 2000.10.16 0 0 102
Kedves Valiant,udvozolekmitt.A versedre visszaterk mert most nincs meg a teljes erom egy alapos vizsgalatra. Egy dologra azzionban mar most felhivnam kedves figyelmedet.Szerintem a koltoi szabadsagba ne menj el odaig hogy " mutatva VAK (az en alahuzasom)szememnek.."meg ha olyan ajanlkodo is az eros parositas.A vak (kerdeses hogy a szemed vak,vagy a latasod)szemnek nem lehet mutatni...
Visszaterek addig olellek.
Leea Creative Commons License 2000.10.16 0 0 101
Mumu: Köszönöm:))) Nem tudnál esetleg valamit írni a Talán cimű versről is? Most összegzem a tanácsokat, mielőtt újból nekiállnék:))
Előzmény: Mumu (99)
Mumu Creative Commons License 2000.10.16 0 0 100
Kedves Emperoor,nincs is emmi kanyar a versedbe ,nagyon tetszik.
Latod csak egy kis igeny csak egy kis figyelem es tisztan jonnek a nemes gondolatok.Nagyon orulok.
Mumu Creative Commons License 2000.10.16 0 0 99
Kedves clairvoyance,egyetertunk.
Kedves Leea,KITUNO a valtozat,legalabb is az en dombomrol nezve..
Leea Creative Commons License 2000.10.16 0 0 98
Csak ismételni tudom magam: Igen, úgy gondoltam:))) Az ismétlésekkel akartam nyomatékosítani a kérdéseket, érzékeltetni a súlyukat. És a végén (csattanóként) várok választ a soxor felvetődő kérdésekre.
Előzmény: MaTeo (96)
Valiant Creative Commons License 2000.10.16 0 0 97
Üdvözlök mindenkit! Vannak itt olyanok, akiket már ismerek, de a többség még új a számomra. Épp ezért, az új, eltérő vélemények kedvéért bátorkodom itt is közzétenni egyik versemet, amit már egy másik topicban megtettem. De kíváncsi vagyok az itteni poéták - s mint látom akad bőven - véleményére.
Íme:

Három láng

Gyertyát gyújtottam értetek: Létó,
Szabadság és kísértő szerelmek!
Remegve fogtam ujjaim közé
Egylángú, törpe-vad gyufát, s
Óhajtva vetettem pillantásomat a
Kis mécses "domborja" után.
Ajándék volt e kis láng-tüzér,
S búcsúja minden múlt-emléknek.
Büszkén hirdette aggodó korom,
Tisztátalanul, a nagy asztalon.
Más kül-szemnek jól mutatott
Helyén, de tudta: számomra
Több, nagyobb, jelkép.
Ikonja minden pillanatnak, ha
Rávetült tekintetem, mutatva vak
Szememnek, hogy tiszta ő, de árva:
Hiába akartam menteni smaragd,
Illatos viaszát a jövőnek, hiába
Szándékom kultuszként őrizni:
Mindezzel kitártam sorsom
Vészes súlyú templom-ajtaját.
Eltelt az idő. De nem ölte
Sarjadó ifjúságom, nem hántott
Barázdát hósima arcomba, hanem
Pihenni hagyta a szunnyadó gondolatot.
S amit nem értetett meg vele szó,
Tudtára adták a múló órák.
Kard nélkül paraszt csak a lovag,
Láng nélkül hamu csak a tűz.
S a percben, mikor életet csiholtam az
Elárvult, sorjadó kanócba, mikor
Fenyő illata először csapta meg
Orromat, s mikor szemeim előtt
Először lobbant fel lángnyelve,
Létó varázsa akkor teljesült be.
Éreztem közelségét, baráti szorítását
Vállamon, mintha mögöttem állt
Volna, látni véltem a kis mosolyt
Tündér-arcán, s hallottam
Suttogó hangját fülemben:
"Érted már? Nem hagyunk el!" -
Sem ők, sem a szabadság, mit
E perctől birtokol szívem igazán.
Mert az ember árjadó ötlet-folyamának
Nem szabhat határt gát, sem zuhatag.
Lappangva húzódik útjából szakadék,
S ha elindul: dübörgve vájik
Varratot a szikár föld bőrébe.
Nincs perem, nem él oly mezsgye,
Határok közé, mi tudná szorítani
A fellegben szálló sasmadárt.
Tetteink félelmeink ellenszere.
Ne hagyd, hogy torkodba folytsák szavad,
Vagy kiöljék lelkedből a reményt!
Ne engedd soha, szabadságod, hogy
Rútul elvegyék!
Én szabadnak születtem: szélbe
Kapott reményeim húsát nem vájták
Súlyos láncszemek béklyói.
Ostor csapása nem hagyott heget testemen.
Így nem tudok arról ágálni,
Milyen keserves a rabsorsból
Szabadságba vágyni!
Érzem viszont a csontig fagyó
Rettegést, ha arra gondolok:
Született kiváltságomtól megfoszttathatok.
"Ki embertársának fejet hajt,
Az Isten, téged csúfol."
De csitt! Pillanat! Figyelj!
A mécses apró lángja - fújom,
Fújom - mégsem múlik el!
Miért is vártam, hogy füst szálljon
Fel onnan, hol előbb mág tűz hevített?
Nem is lett volna méltó a láng
Önfeledt lobogni, ha az első röpke
Szellő gyenge karja el tudta volna
Ragadni! -
Ahogy elragadtak tőled, drága Mirjam!
Csúful, s hirtelen, mielébb észbe
Kaphattam volna, Te már nem álltál
Mellettem. Hevesen dobogó szívvel
Kutattam utánad éj s nappal,
S annyi idő után: újra álmot
Láttam az est ködében:
Bizony, Téged láttalak szemeim előtt!
Oly árván, oly tündöklőn, akár a
Hajnali napsugár, mi beragyogja a
Harmat-mosta őszi tisztást.
Oly messze vagy, s mégis oly közel,
Gyönge karom mégsem érhet el!
Behunyom a szemem, s veled táncolok:
Tudom hát, hogy egymagam vagyok.
Melletted fekve gyöngéden simítom váll-ívedet:
De felriadva párnámba markolok.
Ajkad ajkammal csókolom, de ébredve
Magányos számba harapok.
Ma még nélküled kelel, de holap
Már veled fogok, ahogy a mécsest
Ma elfújom - ez mégsem örök -
Mert holnap újra lángra gyújtom.

MaTeo Creative Commons License 2000.10.16 0 0 96
Igen, feltétlenül írd meg!
A Mit ér? című versed nagyon jó, ott az ismétlésnek szerintem meghatározó szerepe van, s érdekessége a versnek, hogy kérdéseid költőieknek tűnnek, mégis választ vársz rájuk. Bízol abban, hogy megtudod, ér-e valamit még így is mindaz, amiben hiszel. (Vagy nem így gondoltad?)
Szeretettel: MaTeo
Előzmény: Leea (95)
Leea Creative Commons License 2000.10.16 0 0 95
Azt hiszem, most egy kicsit sok volt egyszerre:))) Most elrakom, és majd 1-2 nap múlva előveszem ismét, és majd meglátom. Az eredményt majd megírom, OK?
Előzmény: MaTeo (94)
MaTeo Creative Commons License 2000.10.16 0 0 94
Szerintem az első változat gördülékenyebben indult.
A "beissza" szóhoz a vers végén szépen kapcsolódott a "felolvadok", ami azt jelenti, hogy bárcsak ő is magába szívna ugyanúgy téged a tekintetével.
Szerintem a középső rész "között" ismétlését kéne elkerülnöd, mert nem ad pluszt az ismétlés a versnek.
Ez persze csak az én véleményem, de ha van kedved, próbáld ki ebben a változatban is!
Előzmény: Leea (93)
Leea Creative Commons License 2000.10.16 0 0 93
Igen, MaTeo, azt akartam kifejezni a versemmel a magam módján, amit Te írtál.

Rád nézek és TÉGED látlak,
bár körvonaladra tapadó tekintetem
különlegessé varázsol...

Talán meglátod visszatükröződő képed
elfogult szívem vázlatai között.
Talán meghallod lelkem új dalát
a megszokott köznapi zajok között.
Talán megtalálod Neked válogatott szavaim,
amik elbújtak az unalmas közhelyek között.

Talán rám nézel és ENGEM látsz.
De mit ér a kép, a dal, minden szó,
ha szemeidben fel nem olvadhatok...

Azt hiszem, így már "egyértelmű" a versem, nem?

Előzmény: MaTeo (91)
The EMPEROR Creative Commons License 2000.10.16 0 0 92
Úgy néz ki, hogy nagyon beállott a topic... Már vagy 2 és fél órája senki se szólt hozzája...:))) ÁMDE mivel setétedik befele rendesen, idetelepítek egy setét verset:

Út a Királyságba

Utcákon, sarkokon, házak között járva
elédtoppan lépten-nyomon a Sötétség Lánya.
Elfed, felfed éj-nagy lobogó ruhája,
fordul a világ, valahányszor kitárja.
Alánéznél örök-kíváncsian,
hívogat incselkedőn, otthont – vagy csak
könnyű hevet – ígérőn...

Hirtelen minden hűvös-nyogodt
hűsítő fuvallat súgását hallod,
Megérkeztél. Legalábbis úgy gondolod.
Bódító halál-ujjak simogatnak
felemelnek, megnyugtatnak
lefektetnek, elaltatnak,
vinnének el, hol ők laknak...

Robban minden, felriadsz zihálva,
nem akárkit vittél volna táncba:
ő a Sötétség Királya.

Bolyongsz az éjszakában,
láthatatlan utakat járva,
ébrednek célok, mikhez a sötét az álca,
suhansz észrevétlen, levegőn lépve,
macskánál csendesebben, mindent észrevéve,
mindent meghallva, bármit meglátva –
Örül a Király, fekete palástjával immár rád vigyázva,
de soha nem engedve, éjével bezárva:
Belőled lesz a Sötétség Szolgája...

Szerintem nincs akkora gondolatkanyar benne, amin Mumu szeme megakadhatna :)))), de azért kíváncsi vagyok a véleményekre.

MaTeo Creative Commons License 2000.10.16 0 0 91

Deepfreeze!
A látnom kell c. versed hátborzongatóan hiteles!
Engem leginkább azok a versek fognak meg, amelyek mélyen bennünk élő érzéseket boncolgatnak, annyira mélyen élőket, hogy szavakba önteni szinte nem is merjük, s mégis, lám, van, aki megteszi, és milyen egyszerűnek tűnik, és milyen magától értetődően peregnek a sorok, jó olvasni, és közben csak úgy feszíti az ember lelkét valami: talán az, amit ő soha ki nem mondott.
(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az utolsó sor elé szerintem ritmikailag még egy sor kívánkozna. Ne vedd komolyan persze, de még hatásosabb lenne szerintem a látni szóval kezdeni, azt erősíteni, és utána csattanna még jobban a cím ismétlése.)

Kedves Leea! Ez hogy tetszik?

Rád nézek és téged látlak
különlegessé varázsollak,
Szívem vázlatai közt
megbújó értékes kép vagy,
mikor veszed észre,
ezt kérdem én csak,
s vajon ha rám nézel,
szíved vázlatai közt
te engem milyennek látsz?

A Te versednek a hatására írtam, teljesen friss, lehet kritizálni! Csak kíváncsi vagyok, szerinted ugyanazt fejezi-e ki, mint amire Te gondoltál?

The EMPEROR!

A nevelési tanácsadó nagyon találó. Így igaz, ahogy írod, és annál jobb, hogy versbe van szedve. A gondolatot a rímelés és az ellentét segíti megérteni.
Igaz, hogy ez nem a nevelésre, hanem a művészi munkára vonatkozik, de ez jutott eszembe azonnal:
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.(Ez kapcsolódik deepfreeze verséhez is!)
Üdvözlettel: MaTeo

Előzmény: Leea (59)
VangSo Creative Commons License 2000.10.16 0 0 90
Kedves, Mumu,
azt hiszem sejtem, mire gondolhatott a Szőcs, amikor ezt írta, sok igazság van benne. Én is köszönöm észrevételed, teljesen jogos.
Érdekes, amit clairvoyance mond a „rápihenésről”, nekem is hasonló a tapsztalatom a dologgal kapcsolatban. Persze mindenkinek más jön be, hiszen nagyon személy-, kultúra- és alkalomfüggő ez az átírós, javítgatós játék. Horatius pl. 9 (!) évet ajánl érlelési időnek, Baudelaire is majd egy évtizedig reszelgette a Romlás virágait, Goethe pedig élete végéig pofozgatta a Faustot. A romantika viszont a kifröccsenő tehetségben hitt, Petőfi pl. így is alkotot, reggeli közben képes volt két jó verset rittyenteni, szinte javítás nélkül, és nem is nyúlt hozzájuk többet, Jókai friss kéziratlapjait az iróasztalról egyenesen lehetett vinni a nyomdába. Én azt hiszem, a dologban egyedül a végeredmény dönt, az igazol/leplez le mindent.
Egy valami azonban azt hiszem megkerülhetetlen, amire többen is utaltak már: a felkészülés, a biztos háttér és gyakorlás (nemzetünk Sanyija bár magát a „természet vadvirágának” nevezte, és a korabeli irodalmi reklám ősösztönös zseninek állította be, több nyelven beszélő, hihetetlenül olvasott és művelt, szakmája minden csinját-binját ismerő költő volt, ugyanez igaz Csokonaira és általában a többi könnyűkezű zsonglőrre: brutális tehetségük mellett tudták is, hogy mit miért csinálnak).
Az utómunkánál nekem pl. sokat segít, ha egy-két jószemű és inkvizítor hajlamú ismerősöm hajlandó szétcincálni az adott szöveget (az ember sokszor túl megbocsátó önmagával szemben).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!