A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
A kvantum határozatlansági reláció miatt nem lehet szó egyetlen kiterjedés nélküli pontról. Nincs kiinduló pont, az is egy tartomány. Éppen ez a probléma a fekete lyuk szingularitásával is.
ha nem áramlik a középpontból az "utánpótlás", akkor csak a "lökéshullámon", az Univerzum "szélén" lennének galaxisok. (ha egyáltalán van olyan "vastag" az a "szél"!)
már megbocsássatok, de mi az, hogy a 3D-s tér egyből ott volt és az anyag tágul benne 1 pontból kiindulva?! hogyan? abból a pontból jön a folyamatos galaxisutánpótlás?
A te mondataid nem valami fantáziálások, hanem fizikai szakkifejezésekhez némileg hasonló szavak értelmetlen kutyuléka. Mint amikor egy hároméves lurkó püföli valami lehangolódott zongora billentyűit.
"Semmiféle módon nem ellenőrizheted, hogy jóval a láthatáron túl is ugyanúgy tágul."
Jeleztem, hogy ez nem igaz.
De szó se volt itt végtelen távolságról, hanem csak a horizont sokszorosáról.
Most meg a végtelen és a 13 milliárd arányát kéred rajtam számon.
Talán már arra se emlékszel, mit beszéltél pár órával ezelőtt?
Egyébként pedig a 13 milliárd is teljesen rossz szám, mert a horizontunk átellenes oldalainak jelenlegi távolsága nem 13 milliárd, de nem is 26 milliárd fényév, hanem sokkal több. Még akkor is kb. 40 milliárd, ha nem vesszük figyelembe a legújabb kori gyorsuló tágulást, ezzel együtt pedig 70-90 milliárd fényév.
Ha esetleg nem csak a saját elmeszüleményeid érdekelnek, hanem például az is, miként jön ki a horizont mérete, akkor kezd pl. itt:
Amit műszereinkkel és a szemünkkel látunk az univerzumból, az a legnagyobb távolságon már homogén, izotróp (irány független) eloszlású anyagot mutat. A középpontban ezért mindig a szemlélője tartózkodik. Nem véletlen az, hogy a geocentrikus világkép, csak a tudomány és a „messzelátó eszközök”fejlettsége után lett „relatív centrikus”. :)