"ezt Hawkingtól olvastam, úgyhogy inkább 30, mint 90 éves."
Úgyhogy?
Azért, mert te csak Hawking egyik népszerűsítő könyvében találkoztál vele?
Egy csecsemőnek minden vicc új!
Ezt a modellt Einstein találta ki kilencven éve.
Egyébként pedig az összes itteni szöveged hasonlóan mutatja, mennyire tájékozatlan vagy.
"a kozmológia mai állása szerint 1 pillanat alatt végtelen tér született?"
A kozmológiai nem mond semmit az első pillanatról. Hanem azt tudjuk, hogy a 10-31-ik szekundum környékén az Univerzumnak az a része, amit ma láthatunk (vagyis a mai horizontunkig terjedő tértartománya) kisebb volt mint 10-1 méter, de lehet, hogy csak 10-9 méter, a jelenlegi kozmológiai mérések nem tesznek lehetővé ennél pontosabb meghatározást.
Azt viszont tudjuk, hogy ebben a tartományban az energia eloszlása rendkívül egyenletes volt, a hőmérséklet különbségek nem haladták meg a 3x10-5 K0-ot. Hogyan tudhatott ilyen pontosan kiegyenlítődni ez a tartomány, ilyen rövid idő alatt? Hiszen a kölcsönhatások véges terjedési sebessége (3x108 m/s) ezt legfeljebb 3x10-23 méteres távolságokon (az akkori horizonton) belül tehette volna lehetővé.
Egyrészt ennek a problémának a megoldása céljából vetette fel 1979-ben A.Guth az inflációs felfúvódás elméletét. Ami azt mondja, hogy a 10-31 szekundum előtt egész más volt a tágulás dinamikája, a 10-33 szekundumtól a 10-31 szekundumig egy exponenciálisan gyorsuló, kb. 1026-szoros tágulás történt, vagyis a kérdéses egyenletes energiaeloszlású térrész a 10-33 szekundumnál még csak 10-27 - 10-35 méteres volt. Tehát bőven belül a 10-33 szekundumnál érvényes 3x10-25 méteres horizonton. Volt ideje kiegyenlítődni.
E tartomány nagy része csak az infláció gyorsuló tágulása miatt került az aktuális horizonton kívülre. Ezeket a részeket aztán a későbbi évmilliárdokon keresztül tartó lassuló tágulás során érte utol az idő teltével egyenletesen növekvő aktuális kozmológiai horizont.
De az infláció gyorsuló tágulásának van még egy következménye, mégpedig az, hogy kisimítja a korábban meglévő térgörbületeket. Ennek matematikai okát nem fogom most elmondani, mindenesetre így az infláció megindokolta azt az igen meglepő mérési tapasztalatot is, hogy az Univerzum terének (nem a téridejének) geometriája a legnagyobb léptékekben igen jó közelítéssel görbületlen Euklideszi. Hogyan lehetséges ez, miközben a kisebb léptékekben (galaxishalmazok, galaxisok, bolygórendszerek, stb.) meg nagyon is görbült?
Ha a görbületlenséget az infláció okozta, akkor ebből következik, hogy görbületlennek kell lennie mindazoknak a tartományoknak is, amelyeket az infláció söpört ki a horizonton kívülre, amelyek egy részét még máig se láthatjuk, hanem csak a jövőben térnek vissza a horizonton belülre. Ez a tartomány nagyságrendekkel nagyobb lehet a mai horizontnál, de pontosan nem tudjuk mekkora. Kérdés, hogy ez a görbületlenség tökéletes-e vagy csak közel az?
Egyszerűen kiszámolható, hogy lassuló tágulás során minden térbeli görbültség szükségszerűen növeli önmagát. Így ha az Univerzum ma mégis annyira görbületlen, amennyire tapasztaljuk, akkor az infláció végén még a jelenleginél is sok-sok nagyságrenddel kisebb legyen a görbülete. Ezért aztán a legjobb úgy gondolni rá, mint ami tökéletesen görbületlen, vagyis ha bármilyen távolságig elláthatnánk is, akkor se látnánk a tarkónkat.
Az általános relativitáselmélet szerint pedig a térbeli görbületlenség és a tágulás időbeli dinamikája szorosan összefügg egymással. Ezért aztán arra kell következtetnünk, hogy nagyságrendekkel a jelenlegi horizonton túl eső tartományok is ugyanúgy tágulnak, mint a horizonton belüliek.
