Rettentő trehány vagyok, ezért nem tudom igazolni azt az elismerést, hogy az évad legjobb centere voltam! Mindezt úgy, hogy vagy megsértődtem, vagy kipontozódtam!
A kosárba dobás az ment, hiszen a magasságom rásegített! Nem utolsó szempont az edző, aki már akkor is egy Isten volt!
Később férfi modell lett! :)
Év végi osztályzás, az úgy történt, hogy megkérdezte: Maci, hármas jó lesz? De miért? Azért mert egy hónapban, háromszor menstruált! Ja, akkor jó! :)))))
Mivel hajlékony voltam, apám úgy gondolta, jó lennék tornásznak. Másodikos koromban elvitt egy edzőhöz, aki megnézegetett, és közölte vele, hogy a gyereknek nagy a feneke a tornászkodáshoz. Apu ezen úgy besértődött, hogy hónapokig ezen puffogott. :o))))
Aztán felsős koromban kézilabdáztam. Közel volt a Taurus, onnan jöttek lányok válogató meccsre, mikor hetedikes voltam. (Ötödikes koromban is már akkora voltam, mint most, bár akkor is a tornasorban hátulról a 3. voltam a 13-ból.)
Rémesen agresszív társaság volt. Az edző azt mondta, hogy tényleg jó védekező játékos vagyok, de nem felelek meg, mert rombolom a csapatszellemet.
Így aztán maradtam az iskolai csapatnál.
Gimiben meg a kosárlabda volt a kötelező sport. Igen szenvedtem attól a bazi nagy labdától... És persze a kosár is nagyon messze van nekem. :o))))
A mi tesitanárnőnk is egy zsarnok volt. És ő volt az ofőhelyettes. Brrrrrrrrr! Ráadásul a férje apu egyik kollégája volt, úgyhogy rajta keresztül kapta a híreket rólam. Hát mit mondjak!...
Én másodiktól voltam gyógytesis, de csak részleges felmentésem volt. Ugrálni meg lépcsőzni nem volt szabad.
Tegnap este gyerekekkel és ismerősökkel meg az ő gyerekeikkel mentünk 4+ km-t az erdőben..., a legkisebb 2 éves....tele szúnyoggal, meleg se volt, cserébe jó kis pára...jót aludtam este😂😂😂
szóval ha már pára, akkor töményen, víz formájában..
Volt egy munkatársam, aki több mint tíz évig akkor vette ki a szabiját, amikor elromlott az idő! Megnéztük a szabadságtervezetét és messzire elkerültük azt az időpontot! :)