Ebben a topikban kéne megbeszélni a húsevés körüli félreértéseket.
Ne trollkodjátok szét a topikot, ellenkező esetben moderátori segítséget fogok kérni, ha valaki szándékosan más témáról ír.
Ittasságig szabad nézni, azaz nem szabad elérni az ittas állapotot.
Amikor érzi valaki, hogy közelít az ittasság állapota, akkor abba kell hagyni az ivást. Én nem voltam ittas emiatt 36 éve és 4 hónapja biztosan, a megtérésem utántól fogva.
Mert tudom a korábbi életemből, amikor olykor voltam ittas is, és olykor részeg is, hogy hol van a határ, mikortól kezdődne az ittas állapotom.
na de ha valamit nem tudsz az még nem elég indok hogy hülyeségek jöjjenek ki a szádon (jelen esetben a billentyűzetedböl).
Végtére is az a lényeg hogy az emberi fejből jönnek ki a hülyeségek, hogy aztán azok a száj mozgatásával artikulált szavak segítségével jönnek ki vagy pedig a mobiltelefon nyomkodásával olvasható betűk formájában, az már mindegy
(Egyébként az a vicces hogy én most úgy írom a gondolataimat a mobiltelefon betűjivel hogy közben a szájamat mozgatva szavakat kurjandgatok és a telefonom ezt megérti és jó alaposan leírja persze tele hibákkal)
Az érjedetlen szőlőlé okozta kockázatmentest' vidámító hatását annál inkább...
Az érjedétlen szőlőlének NINCS vidámító hatása, ellentétben az alkoholt tartalmazó borral.
Ugyanis hogyha lenne ilyen vidámító hatása az erjedetlen szőlőlének, akkor pont ugyanennyire lenne vitámító hatása a paradicsomlének, tejfölnek, uborkalének, valamint a ketchuppal kevert majonéznek is.
Az meg csak hab a tortán ugye, hogy az ókorban ugyan ismerték az erjedetetlen szőlőlevet, de nem igazán itták azt meg, hanem arra használták, hogy bor készüljön belőle.
A bor készítéshez nem kellett külön speciális anyagokkal kezelni, beoltani, hanem a levegőben található sacharomices cerevize átalakította borrá.
Sajnos az adventisták egy része olyan nagyon hülye, hogy azt hiszi hogy nagy mennyiségben állítottak elő erjedetlen szőlőlevet, holott ez lehetetlen, mert magától megerjedne.
Kivéve ha előtte jól felforralják és légmentesen zárják be olyan üvegekbe amelyre koronazárat helyeznek Ilyen például a traubiszóda is.
Na de üvegbe zárt traubiszóda az ókorban?
Az adventisnáknak elment még az a kevés maradék eszük is, ami megvolt?
"az ittas állapotnak vannak olyan fokozatai, amelyek még nem érik el a részegség legenyhébb szintjét."
Vannak.
És az ittas állapotnak van olyan fokozata is, amelyek jó alaposan el is érik a részegség legenyhébb szintjét?
Mert ha nincs, akkor a kettő nem ér össze, pauza van az ittasság és a részegség között, és van olyan állapot, amelyik már nem ittasság hanem több, és még nem részegség hanem kevesebb.
Ezt hogy kell nevezni? Táskalóbálás? Cipőfényesítés?
Amit beillesztettem neked az egy több mint 100 éve íródott lexikoni szakasz.
A lexikonok már nagyon rég óta velünk lévő hasznos eszközök, látod itt is szépen kigyüjtötték
hogy az elveszendő (ah-vad') kifejezés milyen kontextusban fordul elő más igehelyekben.
Ott van a link a szöveg végén.
Valószínűleg csak butaságod miatt beszélsz hazugságokat, na de ha valamit nem tudsz az még nem elég indok hogy hülyeségek jöjjenek ki a szádon (jelen esetben a billentyűzetedböl).
A bor az emberi lélek, szív megvidámítására való a 104. Zsolt.15.
Meg az elme bódítására, homályosítására, narkotizálására, a kogn. funkc.-ók tompítására, lassítására, a tudat módosítására. Nem ilyen "vidámságot" dícsér a zsoltáros. Az érjedetlen szőlőlé okozta kockázatmentest' vidámító hatását annál inkább...
az Atya Őt szellemben és igazságban imádókat keres
Ezért tilos 'hát bort innia mindenkor, mindenkinek: mert elménket homályosítja, tompítja, s veszélyezteti a szentet a közönségestől, a tisztát a tisztátalantól való megkülönböztetési képességünköt. Döntési képességünket, ítélőképességünket is veszélyezteti a bor: ezért tilos a királynak. Ám hatékonyan lassít, tompít, bódít, homályosít a bor, ezérthát veszendőnek való...
“a lélek megvidámítására alkalmas (Zsolt 104.15.) bort (3. Mózes 10.10.), mert Istent elsősorban nem lélekkel, hanem szellem által kell imádni
Mindenkor, nemcsak a sátorban s nemcsak a levitának. Ezért tilos bort inni mindenkor, mindenkinek:”
————————————————
Mit zagyválsz itt össze, rám hamisan hivatkozva, ahelyett, hogy értenéd azt, amit leírtam?
A bor az emberi lélek, szív megvidámítására való a 104. Zsolt.15. szerint, erről írtam.
De ez csak a lélek szintje, emiatt az Isten szentségébe menetelkor nem a lélek általi Isten keresés, vágyás az elsődleges, hanem a szellemünk (amiről Ilang-ilang AI-ja azt se tudja, hogy mi fán terem, lévén a lélek szimpla gondolatiságának a szintjét azonosítja a szellemmel) által kell imádni Istent, mert az Atya Őt szellemben és igazságban imádókat keres, azaz a Hozzá nem csupán lelki, gondolati szinten közelítőket.
Ezért kellett a lévitáknak ideiglenesen hátrahagyni az Isten elé járulásukkor a csupán a lelküket megvidámítani alkalmas bort is, és más szitukban pedig más dolgokat (Mózesnek a saruját, a Sinai hegynél az házaséletet 3 napig, a szennyes ruhát tisztára mosni, stb…), mert Isten Szellem, és Őt szellemben és igazságban lehet megközelíteni, és nem holmi vidám lélekállapotban, mondván, “de jó a kedvem, menjünk nosza Istenhez!”
A megszentelődés ezt jelenti, az énünk számára kedves dolgok egy részének az ideiglenes hátrahagyását annak érdekében, hogy Isten elé szellemben tudjunk járulni, s ne csupán lelki szinten.
A mennyben nem lesz szennyes ruha, nem lesz házasélet, nem lesz a mai fogalmak szerinti bor sem, és nem lesz a napi betevőért és az ügyes-bajos dolgaink utáni lótás-futást jelképező mózesi saru sem, mert Isten lesz minden mindenben, s mivel Isten az Szellem, ezért mindez nem lelki, hanem szellemi szinten lesz ott jelen minden pillanatban.
Amiatt jön a részegség jóval az ittas állapot megjelenése után, mert az ittas állapotnak vannak olyan fokozatai, amelyek még nem érik el a részegség legenyhébb szintjét.
Ezért aki eléri az ittas állapotot, az még először “ittasabb” lesz, és csak utána válik az ittasabb állapota után még piálva részeggé.
Amely részegségnek szintén vannak szintjei, a vége már a teljesen öntudatlan állapot, amikor az ember már nem képes többet inni, de elsősorban amiatt nem, mert elveszíti az öntudatát.
Abban igazad van, hogy az ittas állapot után a részeg állapot következik, de én arra utaltam, amit fentebb leírtam, hogy az ittas után először annak további szintjei jönnek, azaz az ittas állapot után először az ittasabb állapot következik, s csak ez után ér el a még tovább piáló ember a részeg állapot első szakaszába.
Még mindig kevered a magömlést és a házastársi szexet, és most hozol egy példát, amiben nem fogod fel, hogy a véletlen, valszeg alvás közben történt magömlése miatt magának tisztátalan állapotot okozó magömléses férfi a véletlen magömlése után még simán tud, ha akar szexelni a nejével, és ezzel tisztátalanná tenni a feleségét is ezáltal.
16.Ha valamely férfiúnak magömlése van, mossa meg az egész testét vízben, és tisztátalan legyen estvéig.
17.És minden ruha, és minden bőr, amelyre a magömlés kihat, mosattassék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig,
18.És az asszony is, akivel férfiú hál magömléssel. Mosódjanak meg vízben, és tisztátalanok legyenek estvéig.
A véletlen magömlés okozott tehát tisztátalanságot itt is, a férfinál is, a feleségénél is, ha szexelt vele, sőt, a ruháknál is, amikkel érintkezett a magömléses férfi, és nem a tudatos, házastársi szex közbeni magjának a legális kiömlése a gond tehát ilyenkor, hanem a házastársi szexen kívüli, véletlen (pl. álmában) magömlése.
Van magömlés tehát a házastársi szexen belül is, de azt házastársi szexnek, “együtt hálásnak” nevezi itt (is) az Ige, és nem magömlésnek.
Magömlésnek a házasságban élő férfiaknál az “éjszakai véletlenséget”, elsősorban az alvás közbeni magömlést, (vagy akár a szintén nem az asszonnyal hálást jelentő maszturbációkor kiömlött magot) nevezi itt is az Ige.
A házasélet nem okoz tehát tisztátalanságot annak ellenére sem, hogy ott is kiömlik a férfi magja.
Számomra szart ér, az ha valaki ugyan buzgalommal, erős hittel, nagy meggyőződéssel mondja amit mondd, hogyha hülyeséget mond.
Ezért a romlott meg a kapcsolatom Leslielacibácsival, mivel hajamat téptem, amikor erős és buzgó vallásos hittel mondta azt, hogy angyalok fűtik a Napot, valamint 12 darab 10 kilométeres kapun megy át a Nap.
De mit kellett ma olvasnom! Laci megint azzal jött elő, hogy a/z (ateista) tudósok ugyan találgatják hogy mitől is meleg a Nap, de sohasem fognak eljutni az igazsághoz, hiszen ignorálják azt a szent bibliai állítást hogy Isten fűti a Napot.
Én tudom mi Laci bácsi számára a leggyűlöltebb társadalmi csoport: az ateista tudósok.
Alapvető jelentés és témák Az אָבַד kifejezés azt az elképzelést fejezi ki, hogy valami végérvényesen eltűnik – legyen az élet, tárgy, lehetőség vagy nemzet. A kifejezés magában foglalja a fizikai megsemmisülést, a nemzeti romlást, a személyes veszteséget és az örök kárhozatot.Rendszeresen negatív hátteret képez, amely előtt Isten megmentő cselekedetei ragyognak.
Előfordulások a kánonban
A ige körülbelül 184 alkalommal fordul elő a Teremtéstől Zakariásig. Narratív, jogi, prófétai, bölcsességi és költői könyvek egyaránt használják, ami mutatja fontosságát mind a szövetségi ígéret, mind a figyelmeztetés szempontjából.
Az isteni ítélet kontextusai
1. Globális ítéletek: „Minden élőlény, amely a földön mozgott, elpusztult” (Teremtés 7:21). 2. Nemzeti katasztrófák: „Moáb nemzetként elpusztul” (Jeremiás 48:42). 3. Egyéni felelősség: „A gonoszok elpusztulnak Isten előtt” (Zsoltárok 68:2).
Az ige emlékezteti Izráelt arra, hogy a szövetséget betartó Isten egyben az igazságos Bíró is, aki nem nézi el a bűnt.
Figyelmeztetések a szövetséges közösségnek
A Deuteronomium többször is összekapcsolja az אָבַד szót a szövetség megszegésével. „Ha elfelejted az Urat, a te Istenedet, ... biztosan elpusztulsz” (Deuteronomium 8:19). A száműzetés (4:26), az örökség elvesztése (30:18) és még az identitás elvesztése (28:20) is elkerülhetetlennek tűnik, ha a nép a nemzetek szokásait veszi át.
Kontraszt az üdvösséggel és a megőrzéssel
A szó rendszeresen ellentétben áll az üdvösséget kifejező igékkel. Zsoltárok 37:20: „ A gonoszok elpusztulnak; az Úr ellenségei olyanok lesznek, mint a mezők dicsősége, eltűnnek – mint a füst, úgy tűnnek el.” A Zsoltárok 41:5-ben Dávid ellenségei azt kívánják, hogy „elpusztuljon”, de az Úr „támasztja őt betegágyán” (41:3). A bibliai történet a pusztulás lehetőségétől az ígéret felé halad, hogy senki, aki az Úrban bízik, nem fog véglegesen elveszni.
Az emberi cselekvés és felelősség
Bár Isten gyakran hoz végzetes ítéletet, az emberi döntések gyorsítják azt. „Népem tudatlansága miatt pusztul el” (Hóseás 4:6). A királyok elpazarolják az erőforrásokat, így „a gazdagság szerencsétlenség által veszik el” (Prédikátor 5:14). A gondatlanság, az igazságtalanság vagy a bálványimádás gyorsítja a romlást.
Ideiglenes és örök dimenziók
A próféták ezt az igét használják az azonnali történelmi összeomlásokra (Asszíria, Babilon) és a végső eszkatológiai végzetre. Ézsaiás látomása: „A megítélt pusztítás igazsággal fog elárasztani” (Ézsaiás 10:22). A pusztulás tehát magában foglalja mind a jelenbeli csapást, mind az Istentől való végleges elszakadást.
Remény a pusztulás fenyegetése közepette
Joel megígéri, hogy a bűnbánat elhárítja a pusztulást: „Ki tudja? Talán meggondolja magát és megkönyörül” (Joel 2:14). Az Úr pusztítás iránti vonakodása lesz a közbenjárás alapja (2Mózes 32:12; Ámós 7:2).
Mesiási és eszkatológiai összefüggések
A Zsoltárok 2:12 előre jelzi a Messiás uralkodását: „Csókoljátok meg a Fiút, nehogy megharagudjon, és ti elpusztuljatok lázadásotokban.” A Szolga munkája garantálja, hogy „az igazak nem lesznek elhagyatva” (Zsoltárok 37:25). Az Újszövetség, különösen János 3:16, ugyanazt a héber fogalmat veszi át görög kifejezésekkel, megmutatva, hogy az evangélium Isten válasza az Ószövetségben bejelentett pusztulás veszélyére.
Összefoglalás
אָבַד bemutatja a bűn súlyosságát, az isteni ítélet bizonyosságát és a szövetséghez való hűség szigorú alternatíváját. Azonban minden pusztulás fenyegetését ellensúlyozza az ígéret, hogy az Úr „nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindenki megtérjen”, egy igazság, amely mindkét Testamentumban ösztönzi Isten népének küldetését.
Te a hitgyülis forditást jonak tartod a Károlit pedig hibásnak, ezt pedig az "-endő" igenévvel indokoltad pedig az csak ugyanolyan értékű mint a gyülis forditók által használt "-Ő"-igenév.
Ez nagyon nagy szégyen, mert szegény téveszmés módon azt hiszi hogy az -andó, -endő végű más értelmű, mint az -ó, -ő végű.
"El kell hagynod a (el)veszendőnek fordítást emiatt, mert az egy befejezett állapot, és fordítsd úgy, ahogyan Károlin kívül az összes fordító annak fordítja, sőt, a héber anyanyelvű és görögül is valszeg közülük sokan anyanyelvi szinten beszélő 70 zsidó tudós fordította Jézus előtt évszázadokkal."
Kicsit agreszivnak tünik nekem innen hogy meg szeretnéd mondani mit köll tennie hig embernek (Ő az alkalmazottad?). Mit csinálsz vele ha nem fogad szót?
A LXX tényleg jelentős forditás, de Mózes könyveit leszámitva mint forditás csapnivalo. A legenda szerint csak ezt forditotta a 70 zsidó bölcs, a többi könyv forditása már szakaszonként történt, hemzseg a hibáktol, félreértésektöl. Évszázadokon át alakitották, csiszolták... Dániel könyvének forditása lett a legrosszabb-le is cserélték az egészet...
Lényeg a lényeg hogy az LXX betöltötte a funkcióját mert még egy ilyen pontatlan, hibákkal és tévesztésekkel teli forditás is jobb mint a semmi, de tekintélyként erre hivatkoznod a saját szempontodbol rossz választás.
De még szükséges szót ejteni a vitatott rész Péld 31,6 első szakaszárol:
Adjatok alkoholt az elveszőnek- Hgy forditás
Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek- Károli
Te a hitgyülis forditást jonak tartod a Károlit pedig hibásnak, ezt pedig az "-endő" igenévvel indokoltad pedig az csak ugyanolyan értékű mint a gyülis forditók által használt "-Ő"-igenév.
Ha elfogadjuk a Károlit hibásnak akkor a gyülis is szükségszerüen hibás mégpedig a te saját logikád szerint:
te azt képzeled hogy ha itt az "elvesző" szót használjuk azzal megmented a reményt (mármint a bünös megtérésére)-de tévedsz.
"elveszendő"(Károli) -azt jelöli aki a pusztulás felé tart, ez a sorsa/jövője
"elvesző" (Hitgyülis) -azt jelöli aki éppen most veszik el , folyamatosjelen idejű ténymegállapitás. Aki elvesző az éppen most semmisül meg...
Ez az -ó Képző kifejezi a milyenséget/tulajdonságot.
pl hakdokló- Nem olyan ember akinek reménye van hanem éppen a haldoklás folyamatában van.
elvesző- akkor a jelen pillanatban épp az elveszés az ő legfőbb jellemzője
Ha szerinted az "elveszendő" forditás azért rossz mert kényszeritő erejü akkor az "elvesző" azért rossz mert megállithatatlan, föltartóztathatatlan. Egyik szó sem ad okot a reménykedésre, hanem mindkettő szerint veszendő
Fölmerülhet még a zavarbaejtő dilemma, amire csakis egyedül te tudhatod a választ, csak te tudsz segiteni: Ha az illető "elvesző"-nek még szerinted van reménye, miért akarod leitatni?
Aki felöl van remény azt józanságra inteni,bünbánatra köll hivni , mint Ninivét
Aki elvesző/elveszendő annak adni a bort, hagy felejtsen...teljes képtelenség.
Menthető embert leitatni éppen ostobaság lenne, azzal csak elvesziti az itélőképességét...
1. A 6. vers nem csak az elveszettség állapotában lévőknek fogalmaz meg ajánlást, hanem a 6 vers második fele a bort másoknak ajánlja, az elkeseredett lelkiállapotban lévőknek."
Péld 31,6Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredettszívűeknek.
Jó próbálkozás, nézzük meg tehát mit fejez ki ez a ("marah- nefes" ) szókapcsolat, hogyan használja az irás más helyeken:
Jób részletesen el is magyarázza pontosan milyen lelkiállapotban van az ilyen ember:
Jób 3,20Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredettszivűeknek(marah- nefes)?
21. A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22. A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
Miért köll élnie annak aki meg akar halni? -kérdezi Jób. Olyanron van szó aki a halált kivánja.
2Sám 17,8a te atyád és az ő emberei igen erős vitézek és igen elkeseredett szívűek (marah- nefes), mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn.
-Mondja a tanácsadó a lázadó Absolonnak..
A medve a mezőn akitöl elvették a fiait-a biblia ezt a metaforát a végső pont szemléltetésére használja, az ilyen számára nincsenek egyéb szempontok, ez a jószág nem mérlegel fájdalmában.
Hát igy- akik keresik a sirt de nem találják- Jób szavaival, ők a keseredett szivüek, nekik való a bor.
Itt tehát szinonimák szerepelnek , az elveszendőnek "abad" adjuk a bort és az alkoholt az olyan megkeseredettnek mint a fiátol megfosztott medve, aki a halált keresi és a koporsója az egyetlen öröme.
- a lélek megvidámítására alkalmas (Zsolt 104.15.) bort (3. Mózes 10.10.), mert Istent elsősorban nem lélekkel, hanem szellem által kell imádni
Mindenkor, nemcsak a sátorban s nemcsak a levitának. Ezért tilos bort inni mindenkor, mindenkinek: mert elménket homályosítja, tompítja, s veszélyezteti a szentet a közönségestől, a tisztát a tisztátalantól való megkülönböztetési képességünköt. Döntési képességünket, ítélőképességünket is veszélyezteti a bor: ezért tilos a királynak. Ám hatékonyan lassít, tompít, bódít, homályosít a bor, ezérthát veszendőnek való...
