Ez komoly, és tudományos. Sajnos, sok laikus azt hiszi, 8-10 db. bármilyen erősebb altatóval fájdalommentes. Sajnos, nem: borzalmas fulladás. Gondolkozni előtte!
"Jelenleg Svájcban az eutanáziát folyékony nátrium-pentobarbitállal végzik, ami egy szigorúan ellenőrzött anyag, átlagember nem fér hozzá: a gyógyszer bevétele után a páciens 2-5 perc alatt elalszik, utána következik be a halál. Nitschke fejlesztése viszont nitrogénnel árasztja el a kapszulát, miközben gyorsan csökkenti az oxigén szintjét, amitől az illető elveszti az eszméletét. Így már egy perc alatt bekövetkezhet a békés halál, fulladás vagy pánik nélkül."
A szabadság nem azt jelenti hogy mindent megtehetsz amit akarsz, hanem, hogy minden jót szabadon megtehetsz amit a felelösségtudatod és a lelkiismereted megenged.
Freedom vs licence.
Elhangzott a Spirit FM-en, az Önkényes Mérvadó című műsorban
Nekem van olyanom is. Internetről letölthető, közjegyző hitelesítette. Marhára csodálkozott. Feltehetően a közjegyzők se teljesen "up to date" üzemben vannak.
Ez persze nem jogosít senkit az eutanáziára, de benne van, hogy mit ne csináljanak ha kórházi kezekbe kerülök.
"Évezredes vita folyik az eutanázia különböző válfajairól. Vajon egy beteg vagy egy orvos akár kilátástalan helyzetben is dönthet az élet tartamáról? A példák végletesek. Egy amerikai nő szenvedett, meg akart halni. Az orvosok szerint pár éve maradt hátra, mégis kényszerrel etették. A hölgy aztán még évtizedekig élt. Egy patológus saját bevallása szerint 130 halálosan beteg embert segített át a túlvilágra. Utóbb kiderült: némelyikük nem is volt gyógyíthatatlan állapotban. Vajon ő jótevő? Vagy sorozatgyilkos? Egy fiatal olasz, súlyos balesetet szenvedett férfi az államfőnek könyörgött, hogy hagyják meghalni. Nem hagyták, ezért Svájcba szállította magát, ahol engedélyezett a kegyes halál. A náci Németországban az „állami eutanáziának” elnevezett programban tízezreket öltek meg fogyatékosságuk vagy vallási meggyőződésük okán. Ki dönthet az életről? És ki a halálról?
A kérdés – ugyanúgy mint a halálbüntetés – megannyi érvet és ellenérvet sorakoztat fel."
Éppen tegnap mondtam a fiamnak , hogy ha idén abbahagyom a munkát , mit fogok álló nap itthon csinálni , hogy ne hülyüljek meg a nagy semmit tevésben .
Az eutanázia meg ... láthatóan keveseket érdekel . Pedig lehetünk sokan , akik elmenni is méltósággal szeretnének . Hosszú szenvedés , megalázó kiszolgáltatottság nélkül .
Nemlétező örököseimtől, már mint olyanoktól akik alanyi jogon örökölnének, nem kell félnem, mert olyan nincs. Viszont boldog lennék ha valaki telje felelősséggel örökbe fogadna. Ez tudom, hogy vicc, csak érzékeltetni akartam a helyzetemet / helyzetünket. Leesni együtt egy repülővel, nekem remek megoldás lenne.:-)
Egyébként máshol már van olyan is, hogy ha valaki nem beteg, csak egyszerüen öreg és elege van az életből, valamit fél a kiszolgáltatotság várásából, kérheti a halált hozó szert. Persze alaposan meg kell indokolni. Egy barátnőm barátnője elérte ez, teljesen hitelen forrásból tudom. Még csak nem is volt svájci a hölgy.
Nem vagyok benne biztos. Én a 85 évemmel és hosszú külhoni életemmel, valahogy egész másként állok a dologhoz, mint kis számu még élő hazai ismerőseim. Itt ha meghal valaki 75 felett, akkor szörnyűlködnek, én viszont azt mondom, hogy eljött az ideje. Szereintem a halál egy teljesen természetes dolog és a szép az, ha valaki leélte az életét baj nélkül, utána már jöhet a halál. Mikor 50 körüli barátnőim haltak meg rákban, nem is beszélve a férjemről, aki 59 éves volt, azt én is nehezen viseltem és természetesen igazságtalannak tartottam a sors részéről. De most? Jöhet a halál bármikor, pláne amig épségben megvagyok az eszem is egyben van, nem szorulok segítségre stb. A halál engem nem rémiszt, de rettegek attól, hogy olyan állapotba kerülhetek, amikor kiszolgáltatott helyzetben leszek. Na ez az amit szivesen elkerülnék.
Sziasztok! Szerintem nagyon hasznos lenne kis hazánkban engedélyezni az eutanáziát.Nagyon sok idős ember él otthonokban és otthonában nem emberhez méltó körülmények között.Ahogy az idő halad az ember mellől kihalnak a barátok, rokonok és ma a gyerekek is a saját életüket élik.Még jó ha nem külföldön.A magány szörnyű .Senki nem méri fel mennyire lenne erre igény.Nagyon meglepődnének ha egyszer erről is megkérdeznék az embereket Magyarországon.
Le lehet mondani mindenről, kivéve a fájdalomcsillapítás. Senki nem köteles elfogadni életmeghosszabbító kezeléseket pl. most aktuális a lélegeztetést sem. Sajnos ahogy látom és hallom, Magyarországon nincsenek kiképzett palliativ orvosok, pedig ezek a dolgok az ő feladatkörük kellene, hogy legyen.
Pedig mindenki jobban járna . A szenvedő nem kínlódna kibírhatatlanul sok ideig (napok/hetek/hónapok) , az eü. meg sokkal kisebb ráfordítással megúszná .
Legálisan nem lehet. Az orvosok viszont tudják, miképpen lehet fájdalom nélkül. Ezért nagyon magas orvosok között az öngyilkosság. (Nem még bizalmas orvosi ismerősöm sincs.)
Tudom, de a svájcit meg kell szervezni. Kell valaki aki elkísér, másként nem megy. Kvázi a kisérő a tanu, hogy te vagy te. Persze nem lehetetlen, de nem is könnyed egyszerü dolog.
Sokkal jobb lenne, ha itt lehetne legálisan megoldani, de erre még remény sincs.:-(
Üdv. Egyetértek. A "leugrás" brutális, rettenet. Euthanázia: Svájcban engedéllyel, kétféle gyógyszer orvosi felügyelettel, szép és fájdalom nélkül. "Vad amatőrséggel", sok altató benyelésével ezt senki nem tudja biztosra, szép hatással. Fuldoklás, hányás, szenvedés. Nem szép, nem szelid.
Minden szavaddal egyet értek. Sajnos itthon remény sincs semmire, mert nincsenek elszánt ügyvédek, akik saját érdekükben se akarnak semmi elkezdeni, pedig nem ártana ha elgondolkoznának azon, hogy esetleg nekik is jól jönne egy normális törvény ebben az ügyben valamikor. És igen is szabadjön annak is meghalni önszántából aki nem halálos beteg, csak öreg és magányos és elege van az életből. Mennyivel szebb lenne, mint felmászni valahova és leugrani.
Boldogabb helyeken már biztosított ezen önrendelkezési jog.
Máshol, kevésbé felvilágosult területekenvita tárgya (hanem is napirendi pont); de legalább nyitottak– ezért is vitatkoznak (mert vanmiről és van kivel), avagy eszmét cserélnek (mert van cserealap).
És vannak területek, ahol haszóba kerül az aktív eutanázia, azonnal meggyújtják a füstölőket (vagy azt, aki felvetette az eutanázia lehetőségét) – ahol azefféle önrendelkezési jogok pusztaötlete,nemhogy azok megvitatásának szorgalmazása(már/még) törvénysértés. Izgatás, zavarkeltés, vagyis kvázi terrorcselekmény, ami pedig nemzetbiztonsági kockázat.
(E területek némelyikében halálbüntetés is lehet a rendbontás következménye – amit akár úgy is felfoghatunk: végül is célt ért az aktív eutanázia jogát sürgetően követelő vádlott. Így vigyázzatok!)
Ugyanezen területeken, az esetlegesenmég gyógyítható és/vagy a végstádiumú betegek maradék életét megkönnyítő (bio)gyógyszerek használatát is tiltják.
Mi a különbség e (döntéshozói)kultúrák között?
Ha államvallásként kezelt (ősi) hiedelmek határozzák meg egy nemzet jogrendszerét (és annak kereteit)... adódik tehát a feltevés(?): összefüggés mutatható ki a társadalmat/gazdaságot szabályozó törvények és a terület általános fejlettségi szintje között.
Nem olvasta, nem tudja. De miért nem érti?
Az aktív eutanázia ellenzői tudják/értik(?), hogy annak mindenki számára nyitott lehetősége, őket semmire nem kötelezi? Ha azszámukra (szerintük) üdvözítő, akkor válasszák a nehezebb utat; de miért gondolják (dicsérő jelző) igazságosnak (én kérek elnézést), hogy másoknak se legyen/lehessen választása? Szeretetből?
Már bocsánat, ehhez még a miniszterelnöknek és (nem győzök elnézést kérni, de még) a független törvényhozói testületnek sincs túl sok köze… hacsak nem értem teljesen félre ezt az egészet.
Ki a barbár?
Mit nem szeretne magának és másoknak az, aki támogatja vagy éppen követeli az aktív eutanázia alanyi jogát?
Úgy is feltehetnénk a kérdést: miben/kiben hisz, amitől nem függetlenül minek/kinek képzeli magátaz, aki nem szeretné sem magának (bár ez nem bizonyított), sem másoknak biztosítani (ami viszont tény) a kegyes halál törvényes lehetőségét?
Ám ami ennél is zavarba ejtőbb: milyen megfontolás (belső norma, vagy annak híján külső forrásanyag) vezérli az aktív eutanázia ateista ellenzőit?
Felmerül hát a költői kérdés: mit gondolnak magukról azok, akikelvitatják mások önrendelkezési jogait és gyakorlásuk személyes felelősségét(legyen az akár csaka kínhalál elkerülésének lehetősége)– még meddig,miérthihetik (egyébiránt jogosan) magukról, hogy a gyámjaink?
Fogalmazhatunk úgy: a világi törvények közérdekű, közakaraton/közmegegyezésen alapuló társadalmi szintű elvárások/kötelmek/szankciókképlékeny gyűjteménye – melyek mintegy tükrei a saját törvényeit tisztelő, azokat alkotóan felügyelő közösségnek? Jó nyomon járok?
Tényleg ingovány, anarchiához vezető út a nem önös érdekű, hanem a (józan ésszel, reményteljesen becsült) többség zsigeri humánumátis tükröző akarat érvényesítése? Jelesül annak eldöntése, hogy választhatjuk-eakegyeshalálhoz vezető (rövidebb, de nem feltétlenül könnyebb) utat. Ez esetben, vajon már csak azért is bátrabban élhetnénk, mert tudnánk: ha kell, van jobb halál?
Vigyázzba ne álljunk?
Vagy nem érdemes (ennyire) leegyszerűsíteni a probléma(kör) miértjeit –mezítelenrecsupaszítvaannak okozóit/fenntartóit/felelőseit? Inkább toleráljuk a (XXI. században már) megbocsáthatatlan ostobaság önkényét?
A tudás fája
Esetleg hívjunk segítséget és olvassuk el, hallgassuk meg pró és kontra az avatottszakértők véleményeit, mondjuk a nem választott halálunk (és életünk) nem választható körülményeinek eleve elrendelt voltáról – vagy, ha (és amikor) arra van szükségünk,mindezen állítások szöges ellentétéről?
De akkor miért/minek ébredünk fel minden reggel? Erről mit hiszünk?
És mert ezt nem mindig véljük tudni -aminek okát pláne nem értjük, amiért is magunkat eszköztelen áldozatnak érezzük -,ezért rendszerintarra jutunk, új vezetőkre (de persze továbbra sem pórázra) van szükségünk:éljen(!), döntsenek, hozzanak hát törvényeket helyettünk az értünkfelelősek (szóvicc).
Mert így kényelmesebb, mint akárcsak az utolsó (ha egyáltalán)szabad döntésünk lehetőségéért is megszólalni/megmozdulni– vagy, legalább írna rá valaki egy jó kis appot.
Hát nem (volna)egyszerűbb imádkozni?
Választható?
Megbékélt, csendes, röviden kegyes elmúlás, vagy hosszan tartó,malaszttalteljes kínhalál?
