de nem az elején volt, hanem a közepén a 13. századnak,. az alapkövet Konrad von Hochenstein érsek tette le 1248-ban. Az érseket például utálták a város polgárai.
Szval ez nemcsak regény, de valoság is. Gerhardt mester létező dokumentált, hatalmas tudásu gót tervező volt, aki az épülő Kölni Domrol lezuhanva lelete a halálát és ugy hitték ekkora tudás csak ördögtöl eredhetett.
Ő volt az, de nemcsak csávó, hanem a katedrál tervező-épitésze. Tudása miatt terjesztették rola, hogy a tudoánya ördögi. Hasonloan II. Szilveszrer pápához.
Az a csávó pl. ki volt, aki még a 13 sz. elején egy viharos, sötét éjszakán fölment a tornyokhoz - állítólag azért, hogy 1.) ellenőrizze a munkálatokat, 2.) egyeztessen az ördöggel, 3.) zűrös hátterű alvilági figurákkal találkozzon - és akkor fejjel előre, szabadesésben jött lefelé?
Ő is valamiféle építőmester volt, akinek a köntösében volt a katedrálisépítés tudománya.
Egy német szerző által írt történelmi regényben olvastam.
Egy másik topicban vetette fel valaki, hogy szerinte a szalagfűrész jobb, mint a körfűrész. Szerintem ez is hasonlóképpen vitatható állítás, bár az ritka eset, hogy egy fűrészről ne lehessen eldönteni hogy inkább szalag-e vagy inkább kör, míg az gyakori, hogy egy zenei produktumot ne lehessen egyértelműen besorolni a megfelelő kategóriába.
Annyit javitásként, az nem zongora, hanem csemballo.
Látszatra hasonló, de közük nincs egymáshoz.
A zongora ütős hangszer. A billentyűk lenyomásával egy őtő mozdul meg, ami megüt egy húrt, vagy hurcsoportot és megszólal a hang. Ilyen módon a zongora a dobhoz áll közel. Ennek értelmében, hangja hangos, messz zengő.
Addig a csemballó pengetős hangszer. A billentyű leütésével egy pengető (régen hollótoll szára) mozdul meg és megpenget egy hurt. Ilyen módon a csemballó a gitár rokona. Ennek értelmében hangja halk lágy. kistermes koncertekre alkalmas csak.
(a harmdik billenytűs hangszer sem rokona a zongorának, az orgona, pedig a furulyával rokon, hiszen az meg fuvós hangszer, a billentyú megnyomásával, lemozdul egy szelep és levegőt enged a sipba).
Ebben a Cafe Zimmermannban működött a helyi kamarazenekari együttes. Lipcse kamarazenekari, zenekedvelőkből álló kis együttesét anno még a nagy Telemann alapitotta 1702-ben.
Nos, az ő felkérésükre irta Bach ezt a kis kantátát, aminek csak a cime kantáta, a valós műfaja: vidám, miniopera (csupán 25 perces).
Ez szuper volt :) Az öreg úgy nyomta a zongoránál mint egy rockkoncerten :) Hát igen, ez a mi igazi Európánk. Kétségtelen a magaskultúra azért nagyságrendekkel jobb mint a népművészet.Vajon eredetileg is ilyen színpadi előadás jellege volt a számnak ?
A kávé a késő barokk korban kezdett elterjedni német területen (Magyarországon természetesen korábban a török hódoltságnak köszönhetően).Az 1700-as évek eleján német földeken hatalmas társadalmi viták voltak a kávézás mellett illetve ellene.
Ebben Bach is állást foglalt. Kervés világi kantátája közül az egyik a Kávé kantáta (221. sz. műve).
Bach a kávézás mellett tette le a voksát.
De igen érdekesen érvel: a kávé közismerten izgató szer, ugyanakkor Bach azt irja: "Ideges leszek ha nem iszom meg a napi 3 csésze kávémat". A kávé mint nyugatatószer? Hmmmm.......... (lehet benn valami, kávéval jol tudok magam is aludni, igaz mindenhogy nagyon jol tudok aludni).
Miért is külónleges ez a 25 perces előadás:
Nem koncertszerű, hanem stilszerűen egy öreg kávéházban játsszák el, kantáta helyett kis szindarabot látunk.
Eredeti előadásmód és Bach korabeli hangszereken (historikus előadás).
A karmester nem kisebb egyéniség mint Kopmann.
Jah és akkoriban nem volt gyakori a karmester (illetve a késő barokk korban egyáltalán nem, érdekes módon a kora barokk korban igen). A karnagy, mint itt is látjuk, a csemballó mellől vezényel.
OFF: A magyarral ellentétben az olasz nyelv eredete teljesen világos és egyértelmű, ráadásul a magyarhoz képest meglehetősen jól dokumentált is.
Még a laikus is simán látja, hogy a latinból származik.
Ilyen értelemben nem összevethető a magyarral, amely bár alapjaiban nyilvánvalóan uráli jellegű, de a még ma is homály födte őstörténetében több erőteljes idegen hatás érte és itt nemcsak a türk nyelvekre gondolok. :-)
Nem értek vele teljesen egyet, de ez a vita parttalan lenne itt, a Németországgal foglalkozó topikkal.
Annyit azért támogatólag elismerek, hogy a modern Európa közös nyelvének, lingua francájának egy korszerűsített, modernizált latinnak kellene lenni - némi göröggel megspékelve - nem pedig az angolnak, de hát ez meg megint OFF itt a német topikon.
A latin nekünk nemzeti nyelvünk volt. Borowsky Samunál olvashatod, hogy a német központositás elleni nemzeti ellenállás a latin védelmében bontakozott ki.
Pontos dátumot nem tudok mondani, de a németeknél nem volt olyan már-már beteges méretű latin-mánia mint nálunk, ahol 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv.
Tudtommal a német-római birodalomhoz tartozó államokban már a 17-18. században németül íródtak a törvények és más hivatalos iratok, az csak egy mellékes dolog, hogy az egyes államok, államocskák nyelvhasználatában kisebb-nagyobb regionális különbségek voltak.
A Niederdeutsch (más néven Plattdeutsch) nyelvterületen élők, tehát pl. az alsószászok és más északnémet csoportok nyelvi igényeit viszont a Hochdeutsch verzióban megírt Luther-biblia csak részben elégítette ki, részükre 1-2 évtizeddel később Johannes Bugenhagen doktor, Luther egyik munkatársa elkészítette a Plattdeutsch nyelvű változatot.
Nyilván nem egyik napról a másikra, hanem több évtized alatt.
Óriási szerepe volt ebben a Luther-féle Biblia-fordításnak és a könyvnyomtatásnak, valamint annak, hogy a korabeli német társadalomban egyre nagyobb igény alakult ki az anyanyelven írt könyvek iránt.
Épp most néztem egy német videót, amiben az állt, hogy az első teljes Luther-biblia félmillió példányszámban került kinyomtatásra az akkor kb. 12-15 millió főt számláló német-római birodalomban.
