Érdekes lesz, mert a felvezető alapján megtudhattam, hogy Mohácsi Szilvi is most érkezett meg Amerikából, és hasonlóan remek Mozart-CD-t adtak ki vele. Lesz tehát miről beszélgetnie a két kiválóságnak :-)
Mivel Krostóf nagyon elfoglalt, talán egy géppel jöttek és ott beszélgettek?
A lentebb hivatkozott linken olvasható rövid élmánybeszámoló a következő:
A Park Avenue Armory és a XIX. századi felújított belsejében lévő gyüjtemény New York egyik kincse.
Nagy öröm volt abban a környezetben, ott is az Officers Room-ban, azaz a Tiszti Szobában, az április 27-i koncertet meghallgatni, amelynek műsora a Beethoven-összkiadás jegyében elhangzott három hegedű-zongora-szonáta volt. (Másnap is ez hangzott el u.ott) A Baráti Kristóf és Würtz Klára kettős a 8., a 2. és a 9. szonátát, vagyis az op. 30/3-as G-, az op. 12/2-es A- és az op. 47-es, szintén A-dúr, azaz a Kreutzer-szonátát játszotta. Utóbbi rendkívül gyönyörű variációs tételének elmélyült virtuóz ragyogását csak Beethoven alkothatta. A két hangszer nagyon személyes párbeszédet folytatott az Armory ezen kisebb termében. Úgy éreztem, hogy az Edith Wharton-kor egy magánrendezvényén voltam.
(Edith Wharton amerikai írónő volt, aki a tárgybani épület elkészülte után egy évvel, 1862-ben született.)
Ehhez egy kis nyelvészkedés :)
Az angolban használt office szó irodát, hivatalt, tisztséget, tisztességet jelent, az officer pedig természetesen a valamilyen hivatalt ellátókat, akár katonákat is jelent. A tisztek szobája, terme, a Tiszti Szoba már láthatóan is a magyar tiszta szobára utal, vagyis valamilyen kiemelt jelentőségű helyre, miként a tiszt-ség is hasonlót jelent. Valamilyen díszes, másoktól elkülönült, felettük álló helyzetet, ahol a kiemelés oka a tisztes viselkedés, aminek meg is kell feleni, tehát tisztának (tisztelendőnek, tetszetősnek) kell lenni. Látható, hogy a magyarban az alakilag szinte egyező két szó ugyanazt jelenti, míg az angolban a tiszta a clear, persze sok-sok szinonímával.
xxxxx
Végül Baráti Kristóf e heti két fellépéséhez (u.azzal a műsorral és szereplőkkel):
május 6-án a Duna Palotában
május 7-én a pesthidegkúti Klebelsberg Kultúrkúriában fog karjával mesterkedni, a Duna Szimfonikusokkal és Várjon Dénessel.
Műsoruk:
Beethoven: Prometheus teremtményei - nyitány
Schumann a-moll zongoraverseny
Beethoven: VII. szimfónia
Zenei illusztrációnak, és ha a szólista valamiért nem tudná eljátszani a darabot, esetleg a felvételen szereplő művésznő fog beugrani a telt házak érdekében :-)
A Houstonban lévő Menil Gyűjteményben megtartott két koncert második napjáról (2016. április 26.) írt kritika:
Beethoven feltárása: Baráti és Würtz a houstoniDa Camera rendezésében a Menil Gyűjteményben(ld. a "fészekklub"ban is!)(Sydney Boyd írása)
A hegedű-zongora-szonáták olyan darabok, amelyek különlegesen szoros kapcsolatot igényelnek mind az előadók között, mind a közönséggel. Többet érzékelünk, több forog kockán, mint amikor csupán két emberre kell figyelni egy koncerten. Az említett szervezésű sorozaton a magyar hegedűs-zongorista páros két estén Beethoven-szonátákat adott elő, kifejezetten családias kapcsolatot létrehozva a zene, a közönség és a művészet között, a tárgybani kamarazenei szezon céljainak megfelelően.
Az Esz-dúr szonáta (op. 12/3) egy feldúsított forte zongoraakkordjával nyitva, az előadók rögtön megmutatták, hogyan kapcsolódnak egyszerű gesztusokkal Beethoven tempós elképzeléseihez, megértve a frázisok jelentését, a jó artikuláció mértékét és a hangok közötti szünetek fontosságát.
Barátit nézve egy olyan sztoikus és konzervatív előadót látunk, akinek legészrevehetőbb képi kifejezése egy-egy időnkénti szemöldökemelés. de ha becsukott szemmel hallgatjuk, egy szerfölött emocionális művészt ismerünk meg. Ez akkor lesz egyértelmű, amikor - hangszerének valamennyi lehetőségét bemutatva - szólót játszik, különösen a lassú tételekben. Baráti bátran használ nyers hangokat, és nem riad vissza a kitartott hangoktól. Néha vékonyabbnak éreztem a hegedűt a magasabb regiszterekben a várt dús vatagsággal szemben, de a Tavaszi szonáta (op. 24) hallgatása közben rájöttem, hogy félreértettem az előadót. E szonáta lassú tétele (Adagio molto espressivo) különösen tiszteletteljes bizonyítéke volt annak, hogy a vibratót nem mankóként, hanem tudatosan eszközként használja.
Barátival ellentétben Würtz Klára élénk zogorista. Érzi a billentyűket, a pódiumot/termet, a visszhangot, szinte együtt él ezekkel. Ha egy zenei ív kissé lanyhul, elmosolyodik. Technikailag mozgékony, érzelmileg sokszínű, és kellően jól ismeri Beethovent, hogy sajátos indulataival közvetítse. Pl. az Esz-dúr szonáta rondójának (allegro molto) gyors futamai során kecsesen táncolnak az újjai, szemben ugyanezen szonáta lassú tételének (adagio con molto espressione) kezdetével, amikor szelíd, visszafogott és alkalmazkodó volt. A Menil Gyűjtemény millője bármely művésznek kihívás, és szerintem különösen érvényes ez egy zongorás előadásra. Az ilyen koncertek helyszíne a bensőséges múzeum kiemelt tere, amelyet mindkét oldalon hosszú folyosó határol, faborítású felületekkel és körben ülésekkel. Akusztikája szinte állandó, s ha pl. Würtz Klára pedálozását olykor túlzottnak hallottuk, azt nem a környezet okozta.
A művész páros nem egy szokványos együttes: a G-dúr (Kakaskukorékolás) szonáta (op. 96)allegro moderato tételében az arpeggiók lefejtésekor a két hangszer szinte összeolvad. Nyilván olyat tudnak egymásról, ami nekünk ismeretlen, azt a bensőségességet, ami megragadóvá teszi kamarázásukat. Mindezek mellett egy-két alkalommal megszűnik a kapcsolat közöttük. Egy hangsúly vagy egy frázis befejezésekor ritkán előfordul, hogy egyikük megelőzi a másikat, de ezeken a pillanatokon hamar túlteszik magukat. A G-dúr szonáta befejezésekor (poco allegretto) lehengerlőek és meggyőzőek voltak, amikor természetes eleganciával és tudatosan váltogatták az akkordokat, majd a tétel végi teljes hangnemváltáskor - szinte mindennek összegzéseként - a zongora akkordjai hirtelen a magasba törnek, aztán meglepően zuhannak vissza poco adagióba, mjad mindent beburkol a presto utolsó nyolc üteme. Az egészből az derült ki, hogy olyan kalandban volt részünk, amelyet csak e két művész különleges együttműködése tudott megvalósítani.
A lejjebb bemásolt második német kritika, a Badische Neueste Nachrichten-ből:
"A gyors és lendületes tételekben, miként a ráadásként választott Beethoven-rondóban az op. 12/3-as Esz-dúr szonátából, van igazán elemében a magyar hegedűs, Baráti Kristóf, és a vele hosszú évek óta játszó zongorista, Würtz Klára. Ilyenkor érvényesül elsöprő lendületük és játékosságuk, a bőségesen virtuóz részekben szinte korlátlanul. A koncerten Beethovenre tették a hangsúlyt, és már az első szonáta (A-dúr, op. 12/2) nyitótételében is szellemesen és végig élvezetes vidámsággal tele felelgetett egymásnak a két hangszer. Ez érthető is, mivel a két magyar muzsikus már lemezre vette mind a 10 Beethoven-szonátát. A Kreutzer-szonáta előadásakor dinamizmusuk tökéletes volt. Hála kiváló játékuknak, különösen a hegedűs intonációs biztonságának köszönhetően volt magas szintű előadásuk. Ha a Kreutzer-szonáta csupán egy virtuóz darab lenne, már ettől is elvarázsolódhattunk volna. A teltházas koncertre mindkét művész egy-egy szólódarabbal is készült: Würtz Klára Schubert B-dúr impromtújával, op. 142/3, amit egészen evilágian sugárzóan, világosan és bár erőteljesen, de mindenképpen tisztán modulált zongorahanggal és hatásos árnyalatokkal adott elő. Bach d-moll partitájának chaconneja minden hegedűs játékának próbaköve. Baráti - tökéletes technikájának köszönhetően - varázslatos hangokat produkált Lady Harmsworth nevű Stradivarijával, de a túl erőteljesre vett akkordok hallatán kétségessé vált az interpretáció: Baráti kézügyessége tökéletes, de - a néha nagyon tisztán megformált részletek ellenére is - közteshangjai, a finomságok hiányoztak. A chaconnenál - erőteljes fogásai ellenére - sem érződtek a nagy alakformáló ívek. (Thomas White)
Lejjebb olvasható Csengery Kristóf kritikája a revizoronline-ról az április 22-i Mozart-koncertről, amelynek keretében Baráti Kristóf két hegedűversenyt szólaltatott meg a salzburgiakkal.
A tegnap délelőttii Új Zenei Újságban erről (is) beszálgetett a cikk szerzője és a műsorvezető Kovács Sándor.
Csengery természetesen nem mondhatott itt sem mást, mint a revizorban, ő is régi és őszinte híve a hegedűsnek, aki:
"abszolút letisztult stílusban, felsőfokon, sallangmentes intonációval játszik, mindig a művet megidézve, amit sosem lehet megunni..." - valahogy így, írom emlékezetből, de érdemes meghallgatni az egészet!
Április közepén és vége felé több kocerten szerepelt Baráti Kristóf: Farkas Gáborral kétszer, közte Würtz Klárával egyszer - Németországban és Ausztriában, majd az USÁ-ban két-két alkalommal - Houstonban és New Yorkban is megint csak Würtz Klárával.
Kritikák először a Baráti-Würtz kettős németországi előadásáról jutottak eszembe, így sorban belinkelem őket, csak néhány kiemeléssel, mert a művekre vonatkozó megjegyzések mellett inkább az előadókra vonatkozók, és azok közül is a magasszintű interprertációkat, de főleg a Kristófot érintők az érdekesebbek, már-már visszatérően és megszokottan kiemelten dicsérők.
Bruchsal, 2016. április 15.: a műsor két Beethoven-szonáta /op. 12/2 (A-dúr) és a Kreutzer/, és egy-egy szóló (Schubert B-dúr impromtu és a Bach-chaconne) az előadóktól.
"Dieser leuchtkräftige Ton, klar und intonationssicher bis in die feinsten dynamischen Verästelungen - das ist betörend. Mit ihrem hellen, metallischen Klang ist die Stradivari "Lady Harmsworth", die Kristof Barati spielt, zwar mitunter eine herbe Schönheit. Doch der ungarische Geiger, der jetzt gemeinsam mit der Pianistin Klara Würtz (ebenfalls aus Ungarn) bei den Bruchsaler Schlosskonzerten gastierte, beherrscht sie mit einer technischen Brillanz, die schlicht atemberaubend ist."
Ez a nagyon fényes, tiszta és a legfinomabb dinamikai változatosságokban is magabiztos intonációjú hang, egészen észbontó. A Baráti által használt Stradivari (Lady Harmsworth) világos és fémes hangzása viszont néha hüvős szépségű volt. Mindazonáltal a magyar hegedűs, akinek zongorapartnere a szintén magyar Würtz Klára volt a Bruchsali Kastélykoncerten, tökéletes és egyszerűen lélegzetelállító technikai tudásával meghatározóan játszott,"
"Bach d-moll partitájának chaconneját Baráti a Beethoven-szonátátk ellensúlyaként választotta. A hegedűművészet ezen mesterművét Baráti határozott vonalvezetésssel adta elő, közben viszont mindig érezhetőek voltak a mélyrehatoló dinamikai árnyalatok is, mintha a finom hangok a távolból szóltak volna. Baráti futamai csillogóak, a finom vonalak nyomatékosak és kristálytiszták a legvégső pianissimóig. A tétel végi átváltás dúr-ba egészen fenséges volt."
......................
A Kreutzer-szonátához is hasonló jelzőket használt a kritikus: a darab "teljesen más atmoszférát teremtett: nem könnyed, elegáns kamarazenélést, hanem egy nagy színpadra szánt izgalmas drámát. A mélyen átgondolt adagio kezdet után az energiák besűrűsödtek, miközben mindketten szinte mozdulatlan feszültségben játszottak, aztán belevetették magukat a virtuóz passzázsokba. Időnként a finom hegedűhúrok szinte átemelődtek a zongorára, különösen a második tételben volt érezhető a bensőségesség és melegség, majd a fináléban lobogott a presto-tűz, de mindig tisztán és szabatosan, egyben mesés összhangban. A közönség nagy lelkesedéssel fogadta a produkciót, ők pedig szintén Beethovent idézték a ráadásban." (az op. 12/3 szonáta rondójával)
xxxxx
A BNN (Badische Neueste Nachrichten),Karlsruhe rövidebben, de hasonlóan dicsérően írt a koncertről, BŐSÉGES VIRTUÓZITÁS címmel.
(majd lefordítom :)
Bei schnellen, vorantreibenden Sätzen wie dem zugegebenen Rondo-Finale aus Ludwig van Beethovens Es-Dur Sonate op. 12/3sind der ungarische Geiger Kristóf Barátiund seinelangjährige Klavierpartnerin Klára Würtzganz inihrem Element:hier können sie ihrer Rasanz und Spielfreude, dem virtuosen Überschwang fast hemmungslos frönen. Bei den Bruchsaler Schlosskonzerten setztedas Duo ein Ausrufezeichen mit Beethoven, wie auch bei der A-Dur Sonate op. 12/2, bei dem das unterhaltsam-witzige Wechselspiel von Geige und Klavier schon im Kopfsatz lustvoll ausgekostet wird. Die stupende Übereinstimmung verwundert nicht, haben die beiden aus Ungarn stammenden Musiker doch sämtliche zehn Sonaten für Klavier und Violine Beethovens schonauf CD eingespielt. Bei der „Kreutzer-Sonate“gehen Baráti und Würtz dynamisch in die Vollen. Dank der hervorragenden Technik vor allem des Geigers, dessen Intonationssicherheit frappierend ist, gelingt dies auf hohem Niveau. Wäre die „Kreutzer-Sonate“nur ein Virtuosenstück, könnte man von diesemSpiel schon begeistert sein. Im ausverkauftenKammermusiksaal des Bruchsaler Schlosses präsentierten sich die beiden Instrumentalisten auch mit solistischen Beiträgen: Klára Würtzmit Schuberts Impromptu B-Dur op. 142/3 ganz diesseitig strahlend, hell, mit forschem, aber durchaus klar moduliertem Klavierton und gelungenen Nuancen. Die „Ciaccona" aus der d-Moll Partita von Bach gilt als Prüfstein für jeden Geiger. Dank seiner exzellenten Technikentlockt Baráti seiner Stradivari „Lady Harmsworth" wunderbare Töne, aber bei den sehr harsch genommenen Akkorden kommen interpretatorische Zweifel auf: Manuell ist Baráti makellos, aber trotz mancher sehr klar gestalteter Details fehltes seinem Spiel an Zwischentönen, an Nuancen. Der große gestalterische Bogen will sich trotz der Kraft seines Zugriffs bei der Chacone nicht einstellen.(Thomas Weiss)
xxxxx
Az USA-beli fellépéseikről (Beethoven-szonátákkal) is érkeztek beszámolók:
Tehát: ma este 18:04-től az előbbi linken a Glazunov-hegedűverseny Barátival(is)!
Addig is az ígért beszámoló helyett egy szakértőbb kritikája az április 22-i zeneakadémai Mozart-estről (Bach-hal megfejelve), vagyis a 216-os és a 218-as hegedűversenyekről is a salzburgi Mozarteum zenekarával (Csengery Kristóf írása).
- Ugyanott voltunk természetesen, és sajnálom, hogy felvétel nem készült a rendkívüli koncertről, aminek beszámolójához csak néhány megjegyzésem van: a Tavaszi Fesztivál rendezésében olyan műsorlappal fogadtak minket, amelyen csak a szólista és a karmester neve szerepelt, így a bőséges magyar és angol nyelvű műismertető mellett a két főszereplőről semmit sem tudhatott meg az addig tájékozatlan hallgató. Persze már az első taktusokkal bemutakoztak, és végig megmaradt a kritikus által is bőven és értően jellemzett muzsikálás, vagyis az egészen kiváló, elbűvölő előadás. Talán még a szólista is elégedett volt magával és a többiekkel :-), a műsorlapon látható zeneakarnál kisebb apparátusú társakkal (35-40 zenész), a varázslatos és egymást ösztönző együttjátékkal.
- Csengery persze megismertet bennünket a karmesterrel, Kristófot pedig nem kellett bemutassa, de a játékáról leírtakat már alig lehet fokozni: fenséges, tökéletes,szívesen máskor is :-)
A kritika címében egy szpész azért hiányzik, mert LEMEZBEMUTATÓ - ÉS NEM CSAK AZ, de ez már csak az én szememet bántja, amíg a szerző ki nem javítja :-)
Az utolsó hét napban Kristóf tovább járta a világot:
Április 23-án a Valerij Gergijev vezette Marinszkij Színház zenekarával játszotta Szentpéterváron Prokofjev 2. hegedűversenyét.
Az április 25-26-i houstoni Beethoven-szonátázást már említettem: Würtz Klárával adták elő az op. 30/3., az op. 12/2. és az op. 47-es Kreutzer-, majd másnap az op.12/3. az op. 24-es Tavaszi- és az op. 96 szonátákat.
Április 27-én és 28-án átrándultak New Yorkba, ahol a már ismert helyszínen (Park Avenue Armory) ugyanazzal a műsorral szerepeltek (op. 30/3., az op. 12/2. és az op. 47-es Kreutzer-szonátával).
Felvezetőül a Washington Post korábbi jellemzését közölték:
"Baráti előadása - egyetlen szóval - mesteri. Mélyrehatoló, szigorúan egyszerű és meditatív volt, és a ritkán érezhető hitelességgel játszott - mindvégig méltóságteljesen."
Ezekután csak sikerük lehetett, hiszen számtalanszor játszották már ezeket a műveket, és mindig kiemelkedően.
xxxxx
Holnap, április 29-én csak a március 3-i hannoveri Galzunov-hegedűverseny felvételének ismétlését hallhatjuk az NDR-en 18:04-től. Az Észak-Német Rádió zenekarát Andrew Manze vezényelte.
Este nem akartam évődni Kristóf szevedélyéről, szárnyairól, de állítom, hogy olykor mi is vele szárnyalunk, szállunk, röpülünk, repdesünk, repesünk, nagy-nagy örömünkre. Miként az április 22-i Mozart-hegedűversenyek és ráadása alatt, illetve után. Erről majd később.
Még az interjúhoz: a bachtrack részben marhaságnak tartott statisztikájához: játék a számokkal, és ezt évente más-más előadókra, zeneszerzőkre stb. jelenteti meg az orgánum a hozzá befutott események érdekeltjeire vonatkozóan. Baráti 2014-ben volt a legfoglalkoztatottabb hegedűs, tehát a jelző arra az évre érvényes. 2015-ben a hegedűsöket nem számolták, én viszont megnéztem pl. a sokat szereplő Joshua Bell honlapját, aki tavaly közel 50 %-kal többször szerepelt mint Kristóf. Mindez persze megfejelendő az előadott művekkel, szerzőkkel, partnerekkel és persze a "hogyan"-nal, és mindezek eredője jelenti az igazi minősítést. Kristóf próbálta helyretenni a dolgot, holott a kérdező előre tájékozódhatott volna, de csak erőltette. Ennyit erről.
A többi jó, igazi barátis válaszok, benne mindaz, ami együtt adja őt, és jeleníti meg benne azt a kimagasló művészi értéket, amit produkál. Szülők, nevelők, menedzser, társak és a helyszínekről és a közönségről sem megfeledkezve. Maradjon csak ilyen médium, és akkor még magasabbra jut!
xxxxx
Közben futnak be a Mozart-album értékelései: a Fidelio is idéz egyet, szerencsére kihagyva a holland BRILLIANT kiadó angolosítását, és még két ilyet olvastam. Majd lefordítom a felsőfokú jelzőket tartalmazó ismertetőket.
Ismerős stílusú épület egy nekem ismeretlen, egzotikus helyen: Durban
Itthon ugyan dúr-nak írjuk és mondjuk, de a Dél-Afrikai Köztársaság ezen nagyvárosa - netesen - rövid u-val íródik, és itt fog játszani június 9-én dúrban, méghozzá Paganini 1. (D-dúr) hegedűversenyének szólistájaként, miként lejjebb már felsoroltam a turné állomásai közt.
Az esti-éjjeli képen egyébként a KwaZulu-Natal tartomány több mint 3 milliós fővárosában a több mint 100 éves Városháza látható. Ez a város az ország 3. legnagyobbika, de a legforgalmasabb kikötője. További képek, a koncertteremről is INNEN!
A koncert egy sorozat 4. része, az alábbiak szerint. Figyelem, ott téli szezon, nehogy a lady vagy a fegyverhordozó megfázzon!
Baráti Kristóf életében sűrű a zenei rész, hiszen a pénteki Mozart-hegedűversenyek után hétfőn és kedden már Houstonban lép fel Würtz Klárával 3-3 Beethoven-szonátával - a Menil Gyűjteményben.
A műsor:
április 25.: No. 8 in G Major, Op. 30/3.
No. 2 in A Major, Op.12/2.
No. 9 in A Major “Kreutzer,” Op. 47.
április 26.: No. 3 in E Flat Major Op. 12/3.
No. 5 in F Major “Spring,” Op. 24.
No. 10 in G Major, Op. 96.
Az alábbi beharangozó egyértelmű, nekünk már ismert dolgokat tartalmaz: megismerkedésük a BFZ 2010-es Beethoven-maratonján, amikor Lendvay József helyett ugrott be Baráti a Tavaszi szonátába, majd a sok-sok együttes szereplés és lemezfelvétel duókkal, triókkal, utóbbiakban persze más muzsikusokkal is. A Kristófot méltató sorok is szerepelnek már a fórumban (Fanfare stb.), amelyekből a Fanfare-méltatását olvashatóvá teszem.
xxxxx
Beethoven után Mozart, ugyancsak az "összkiadás" jellegű összeállításban egy újabb brilliánsnak ígérkező BRILLIANT-album a hegedűversenyekkel és hasonlókkal - Barátival!
A neves kiadó palettája káprázatos: a 12 új megjelenést bemutató oldal után coming soon 13 felvétel, rendkívüli zenékkel.
Utóbbiak közt a tárgybani Mozart-dupla CD, kibontva INNEN, részletes leírással. A megjelenés végül április 29-én lesz, ahogy már előrendelést is felvesznek az éjjel-nappali lemezboltban, ahol röviden így ajánlják az albumot:
"Élvezzék Mozart 5 hegedűversenyét a fiatal magyar sztárhegedűssel, Baráti Kristóffal. Hagyják magukat elvarázsolni a fiatalos frissességgel!"
Még 1 cent engedményt is adnak a húsz eurós árból :).
.
.
Ott voltam az élő koncertfelvételeken, írtam és olvastam is róluk kritikát. Nagy várakozás előzte meg tehát részemről is az albumot, és már tudom, mit kapnak rokonaim, zenekedvelő barátaim legközelebb ajándékba, de megvárom a hazai árakat.
Zenecsodaként említi a Pécsi Csorba Győző Könyvtár beszámolója a május elejei Mozart-koncerteket, amelyekről én is beszámoltam, de persze nem zenekritikusként, mert nem vagyok az, ami szerencse is, mert így mindig szabadabban tudom átadni magam a jó zene csodálatának. Baráti és a Bánfalvi Béla vezette Új Magyar Kamarazenekar játéka nekem is nagyon emlékezetes maradt!
Az 1916 és 1995 között élt Csorba Győző pécsi születésű és kötődésű volt, közel 10 éven át a Városi Könyvtár vezetője.
A kritikus egyetlen és picit kötözködő észrevételére idézem a Kodály Központ által szervezett program célját:
"Mozart összes szólóhegedűre és zenekarra komponált műve Baráti Kristóffal, két estén át. "
Emiatt maradt ki a sinfonia concertante, aminek belinkelését persze örömmel vettem, hiszen az a közel két évvel ezelőtti (május 22-i) MOM-beli előadás nagyon tetszett.
Mielőtt újból megemlítem az áprilisi 22-i Mozart-hegedűversenyeket (K 216 és 218) Barátival és a Salzburgi Mozarteum zenekarával (Zeneakadémia, ahol persze már egyetlen elérhető jegy sincs, kivéve a családunknál lévő hatot :) - eszembe jutott, mikor pihen ez a négy hét múlva 37 éves srác?
Nem igaz! Június 30. és július 24. közt egyetlen egy fellépése sincs, tehát lelép valahova végre pihenni; de addig!
Kiemelkedő a Dél-Afrikai turné, ahol 21 nap alatt 11 (többnyire kamara-)koncertje lesz, Durbant és Fokvárost kétszer is érintve további hét városban.
Csak az érdekesség kedvéért, és ha arra járok, valamelyiket meghallgatom (a műsorban csak az őt is érintő darabok):
09/06/2016 - Durban, Dél-Afrika Városháza
közreműködik: Kwazulu Natal Philharmonic Orchestra NN (karmester)
Paganini: 1. (D-dúr) hegedűverseny
11/06/2016 - Cape Town, Dél-Afrika Baxter Concert Hall
Csak az érdekesség kedvéért: az alábbi emblémával ismert berlini zogoraszalonban június 2-án egy izgalmas kamarakoncert lesz a zongorista Julien Quentin és barátai (Várdai István, Baráti Kristóf, Szűcs Máté (brácsa) és a másik hegedűs, Kirill Troussov részvételével). Brahms- és Dvorzsák-z5-ösöket játszanak, de most csak a logóról:
Első ránézésre egy modern kisvitorlás: az árbóc, rajta a széljelző zászló, orr- és nagyvitorla, kötelek, a jolle teste alatt pedig két hordszárny, hogy siklásba lehessen hozni. A kalimpáló kormányos a hajó végén ül, és igazi vitorlásélményben lehet része a (koncsertáló) versenyzőnek, amihez persze kell egy legénység is, bár lehet, hogy éppen egymásba gabalyodva verekednek a rossz taktika miatt :-)
S miközben az elmaradást pótoltam, Baráti Kristóf váltott partnerekkel kamarázik külföldön az itthoni következő fellépése előtt (április 22. Zeneakadémia).
Az általam meghallgatott előadás óta (április 2.) terveztem egy rövid beszámolót a Budapesti Fesztiválzenekar zeneakadémiai koncertjéről, amelyen egy korai, rövid Haydn-szimfóniát és Mozart még rövidebb c-moll adagio és fúgáját (K 546) hallhattuk az alábbi érzékletes beszámolóban említett főművek előtt. Utóbbiakról én sem írhattam volna mást, nagyszerű volt a Zeneakadémián is!
Én sem mondhattam volna mást: a zenekar most is tökéletes volt, nem is kellett pálca a szinte előadóként vezénylő, Takács-Nagy Gábor kezébe: az összes darabot alaposan ismerve fiatalos lendülettel élte bele magát a produkciókba, és kiváló hegedűsként bizonyára még jobban élvezte a szólista, Baráti Kristóf most is szintén kifogástalan játékát.
A ráadásban aztán pihenhetett is a karmester, mert az ilyen esetekben már sokszor hallott rövid Bach-idézet, az 1004-es d-moll partita sarabande-tétele mindenkit megigézett.
Lady Harmswoth gyönyörű, érett szépség, tökéletes a hangja, alakja. Született Stradivarius, 1703-ban. Baráti Kristóf hegedűművésznek köszönhetően a Millenáris közönsége is hallotta, hogyan szól a Budapesti Fesztiválzenekar éjféli koncertjén, április 2-án.
A zenészek ezúttal a Zeneakadémián tartott műsoruk után érkeztek Takács-Nagy Gábor karmester vezetésével, hogy előadják Mozart B-dúr hegedűversenyét és D-dúr, „Haffner” szimfóniáját. Az est különlegessége kétségtelenül Baráti Kristófszereplése volt a hegedűverseny szólistájaként. A fiatal előadó manapság a világ egyik legkeresettebb hegedűművészének számít, természetes, hogy nagy várakozás előzte meg fellépését. Ő pedig zenei mindentudását bemutatva túl is szárnyalt minden várakozást. Mintha nem is egy, hanem egyszerre több hangszert szólaltatott volna meg tökéletes összhangban – hozzáteszem, erről a képességéről dicshimnuszokat zengnek külföldi méltatói is. Könnyed kiegyensúlyozottság, finom hajlítások jellemezték játékát. Technikai kvalitásain túl a művész számot adott arról is, hogy ujjai alól érzelmekkel teli hangszínek csillannak fel. Alázattal, egyúttal szenvedélyes elragadtatással merült el a zenében, a tökéletes hangzás mellett fontos volt számára a zenei mondanivaló kifejezése. Újfent lenyűgözött.
A „Haffner” Mozart egyik legnépszerűbb szimfóniája, amelyet a zeneszerző különösen hajszolt (de hiszen így alkotott egész, zaklatott, rövid életében!) munkatempóban írt megrendelésre, a salzburgi polgármester fiának beiktatására, közvetlenül a Konstanzéval kötendő esküvője előtt.
A játékos incselkedéstől az édes-bús sóhajokon át a legkülönfélébb zenei hangulatokat felvillantó, szeszélyesen csapongó szimfónia nagyszerűen szólalt meg a Budapesti Fesztiválzenekar által. Takács-Nagy Gábor pedig magával ragadóan, csupasz kézzel, de minden porcikájával dirigálta az együttest.
(a kiemelések tőlem, és a cikkhez tartozó képet nem másolom be, mert azon Fischer Iván diri-gálja zenekarát a Müpá-ban :)
A Strad áprilisi számában jelent meg a fenti cikkben hivatkozott téma, amikor hat hegedűst kérdeztek meg a fellépéseik utáni ráadásokról, személyes kedvenceikről. A nemzetközileg elismert szólisták - Leonidas Kavakos, Henning Kraggerud, Arabella Steinbacher, Hilary Hahn, Hyeyoon Park, Thomas Gould és Baráti Kristóf - véleménye letölthető a kompjúterre vagy a Strad-applikáción érhető el, illetve elolvasható a lapszámban; persze nem ingyen.
Közülük, az április 4-i kiemelt témaként, Arabella Steinbacher válasza olvasható:
Bachot csak különleges körülmények között szabad választani ráadásként. A kérdés kellően összetett, és a szólista körültekintő kell legyen, hogy eldönthesse, vajon a közönség tényleg akar-e tőle valamit még hallani. Lényegében időben kell mérlegelnie: se túl korán, se túl későn nem szabad reagálnia, mert első esetben nem biztos, hogy a hallgatóság kiváncsi-e még rá, túl későn pedig esetleg már nem érdekli a közönséget. Az USÁ-ban még nehezebb a helyzet: nagyon hamar ünneplik állva az előadót, de hamar hagyják is azt abba, tehát nehéz kiismerni őket.
Aztán ott van a darabválasztás: alapelvem az, hogy ne kívánjon a ráadás túl sok gyakorlást a műsoron lévő műhöz képest. Ugyanattól a szerzőtől általában nem lehet ráadást választani, pl. Mozart- vagy Csajkovszkij-hegedűverseny után. Néha éppen egy ellenkező karakterű ráadást választok, pl. a pianissimóval záruló V. Mozart-hegegedűverseny után egy energikus ráadással állok elő. A hegedűsök gyakran választanak ráadásként egy tételt valamelyik Ysaÿe-szonátából vagy egy Paganini-capricet, és sok szép rövid darabot írt hegedűre és zongorára Kreisler és Heifetz, amelyek igen alkalmasak zongoristával való fellépéskor. Ráadás-kedvencem Kreisler Recitativo és Scherzo című darabja, amelyben szeretem a recitativo homályossága és a scherzo világossága közti ellentétet. Szintén kedvelem Bach szólószonátáinak és -partitáinak lassú tételeit, közülük különösen csodálatos a C-dúr szonáta Largóját. Bach partiáiból is gyakran szólalnak meg ráadások, bár szerintem Bach annyira egyedülálló zeneszerző, hogy kár ilyenkor tőle játszani. Vannak esetek viszont, amikor éppen Bach az egyetlen szerző, akit - pl. a Berg-hegedűverseny után - el tudok képzelni bárkitől valamelyik lassú tétellel. Berg hegedűversenye viszont egy rekviem, ami után már nincs mit mondani, ilyenkor tehát inkább meg se kell szólalni.
Miközben a Baráti Kristóf dirigálta Anima Musicae Kamarazenekar és a szólista Szokolay Sándor a ma esti MOM-koncert utolsó próbájára készül, ahol kb. annyian lesznek mint legutóbb,
eszembe jutott a nemrég lezajlott hannoveri NDR-workshop, ahol Baráti foglalkozott intenzíven vonósokkal. Versenyműveket és kettősöket adtak elő.
Az alábbi 10 képen 10 pillanat látható; a képek alatti, néha egyértelmű szöveget azért lefordítottam:
1/10 Temperamentumosan kezdi a hegedűs Baráti Kristóf a Joachim József Akadémia hallgatóival tartandó műhelymunkáját.
2/10 A brácsista Ekaterina Zubkova egy Mozart-duót játszik azzal a Demeter Évával, akinek határozott idejű szerződése van az NDR Radiofilharmonikusokkal.
3 Baráti igen pontosan követi a játékukat és felügyel valamennyi hangzásbeli finomságra. Különösen fontosnak tartja a játékosok egyéniségét és zenei összhangjukat is.
4 A csellista Stanislas Kim műhelymunkabeli előadása Dvorzsák csellóversenyének III. tétele volt.
5 Baráti rákérdez, mit is jelentenek a zenei karakterek Kim számára. Nagyon jól kell ismerje a darabot - itt pl. már a zongora-előjáték sejteti, milyen hangolást kell a szólista használjon.
6 Az akadémisták figyelmesen hallgatják az éppen soron lévő társaik játékát, hiszen sokat tanulhatnak a pódiumon folyó alkotómunkából.
7 Miközben Hanna Wranik és a zongorista Ruth Müller Mozart A-dúr hegedűversenyét játssza, Baráti - magyarázatként - újra és újra maga is megszólaltatja hangszerét.
8 Marco Polizzi Sibelius hegedűversenyének előadását Baráti a darab ritmikai és virtuóz szerkezetének említésével egészíti ki.
9 Végül Felix Schilling Bottesini egyik nagybőgőversenyének előadása zárta a workshopot.
10 Baráti azt próbálja nála elérni, hogy a nagybőgő szinte énekesként szólaljon meg, vagyis Schillingnek egyszerűen csak arra kell figyelni, hogy hangszere magától énekeljen.
Az alábbi linken a Müpa sajtótájékoztatójáról lehet olvasni, amit a 2016/2017-es évad kapcsán rendeztek.
Ebből az ide vonatkozó részt kiemelem:
"A 2016/17-os Évad MűvészeBaráti Kristóf, az Évad Együttese a Szegedi Kortárs Balett lesz. Produkcióik igazi változatosságot kínálnak: Baráti Kristóf a hegedűirodalom minden korszakából ad ízelítőt koncertjein,..."
