Nem is kétséges, hogy gyönyörű, akár ha csak egy eszközként is tekintek rá. Két dolgot nem tudok érteni eddig, anélkül, ugye, hogy megtapogattam volna: a videó hiánya, illetve az ára. Mert ha ezeket tekintetbe veszem, a külcsín önmagában nem indokolja az árát. Nem az, hogy sok, hanem a mihezképestet vizsgálva.
Ahogy Jared barátunk is mondja, ez egy pénzes hipsztereknek való baba lett, ennél jobban nem lehet összefoglalni a lényeget. Minden kérdés, ami adódik, már meg is van válaszolva.
Vicces: épp most mutattam a képeket az egyik barátomnak, aki tök jó fényképész, bár Canon-tulaj, egyben afféle realista fanatikus. Neki nagyon nem tetszik ez a retró külső, mondván, szerinte nem ez az irány, amit a DF követ. Mondom neki, a beltartalom koncepcióját én sem értem, de szerencsére ezért van a marketingosztály, hogy majd okosabbak legyenek nálunk, és jól megmagyarázzák nekünk.
Nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok, mi az a plusz, ami ezt véteti meg az emberrel.
Oszt én leejtem, hogy 610-es a belseje, a CMOS a D4 FX lapka nekem így is úgy is előrelépés a D200 után. Így öregemberként ha már veszek egy új gépet akkor annak legyen fényképezőgép formája és szolgáljon ki addig ameddig még tudok járni. Kuksizás után eldöntöm, hogy ezüst vagy fekete legyen...
de köszönöm, hogy segítesz felfedezni a csövön a lyukat. :)
A sajton is a lyuk a lényeg, azt mindig érdemes felfedni. :-) A modularitásban nem azért nem hiszek, mert szerintem műszakilag nem oldhatóü meg jól, hanem mert másnak sem sikerült. Pedig voltak rendesen próbálkozások az e-filmtől kezdve a digitálsi hátfalakig.
Nekem a fekete a bejövős. Az FM, a az F3HP és az FM2 vázaim is feketék voltak. Naná! Végül is a sötét oldalon vagyunk! (The Dark Side Of Force) :-)
Elsőnek a fogás, majd a kezelőszervek rációja, működése az, amit meg kell nézni. Aztán jöhet a kereső, majd az AF. Végül pedig a zár működése és a képminőség.
A kezelőszervek helyét pedig könnyedén meg lehet szokni, kitapogatni, és ha a belső kijelző is írja, még ki se kell nézni a keresőből.
Nekem a 7000 után nagyon bosszantó volt a 800 nagyítóját nyomogatni, mert pont felcserélték az OK és a nagyító gombot egymáshoz képest, de egy hét után már reflexszé vált.
Hanem... Én speciel a videót hiányolom, mert ha már megvan a lehetőség, miért ne, felőlem lehetne csak egy alapfunkciós mozgóképes felvételi lehetőség is. Az oldalt lévő HDMI csatlakozó, gondolom, a képek visszanézésére szolgál majd, de adok valami rejtett gombnak 2% esélyt.
Fekete-ezüst választás... A régi gépeken a fekete sajnálatos módon az éleken lekopott... Gondolom, ezt a retró érzést az új gép remélem nem adja vissza. :)
Érdeklődve várom, hogy a D4-re, vagy a D610-re fog érzékelőben hasonlítani az új gép. Ez szerintem sarkalatos pont.
Jön majd a Canon FD gépeire hasonlító gép is... :)
Én is a filmes gépek felől jöttem, igaz, a legutolsó pont fekete volt. Tetszenek az ezüst gépek, akár a közelmúlt retro-hullámjából is tudnék párat említeni, de ez speciel nekem nem szép, vagy ízléses.
Nem látom be, miért válna bárki is jobb fotóssá, mitől készítene jobb képeket attól, hogy a záridőt és a blendét, érzékenységet 30 évvel ezelőtti tárcsákon állíthatja?
A másik, hogy ugyanezt a "pure photography" feelinget megkapom, ha M módba állítom a gépemet, miután van beépített fénymérő, nem kell nagy ész ahhoz, hogy adott blendéhez és érzékenységhez záridőt válasszak, vagy fordítva. Nem mindegy, hogy ezt milyen tárcsákkal végzem el?
A formán lehet vitatkozni, a fekete nekem tényleg tetszik, az ezüst nem, pedig van, amiből kimondottan szép (pl. K20D limited, de ez szubjektív). A filmes gépeken szép, letisztult fémfelületek most apró bisz-basz gombokat kaptak, ettől lett a bazári a kinézet.
folyamatosan állítom az időt, rekeszt, ISO-t. Hozzászoktam a 18 éve ugyanott levő tekerentyűkhöz és ahhoz az ergonómiához, amit azóta a Nikon megvalósít.
Ráadásul ezek a kezelőszervek nyilván profik visszajelzései alapján lettek kialakítva, miért dobnánk ki több évnyi tapasztalatot?
A lényeg, hogy ez egy nagyon jó gép lesz, nem akármilyen szenzorral, az ára meg...nekem mindegy. :)
Csakhogy tisztán lássunk. A szenzor "nem csinál semmit". A mögé és mellé elhelyezett feldolgozó elektronika (további processzorok és vezérlő csipek) teljesítménye és szofisztikáltsága adja az eredményt a szenzorral együtt. Szóval a szenzor cserélhetősége önmagában semmit sem jelentene, a teljes panelt kellene tudni cserélni, nomeg a gép szoftverét.
Tisztán láttam ezt eddig is, de köszönöm, hogy segítesz felfedezni a csövön a lyukat. :) A panelen lévő egységeket a vázon lévő kezelőszervekkel irányítjuk, ezek a kezelőszervek a vázakon jórészt megegyeznek, egy szabvány (akár házon belüli) csatlakozó megoldhatná ezt. Inkább az a gond, hogy a digi vázakban a szenzor (és ezalatt a mögötte lévő feldolgozóegységet is értem) képviseli az értéket.
A jobb fókuszrendszer, na igen, az más kérdés, de az érzékelők terén a moduláris megoldás megvalósítható lenne...nem akarásnak nyögés a vége, majd egy kínai gyártó szépen megoldja ezt is.
Azzal, hogy nem valósítható meg, nem értek egyet. A Ricohot ne keverjük ide, az egy teljesen halott ötlet, hogy összehegesztik az objektívet az érzékelővel.
Egy kicsit olyan érzésem van, mint mikor az ember a szép emlékek miatt megint fiatal szeretne lenni, aztán teljesül a vágya és kiderül, hogy a fagyi vizes volt és szar, egyáltalán nem volt jó mindenhová gyalog menni, a házibuliknak mégsem olyan volt a hangulata, mint amilyenre emlékszünk és az a csaj megint csak nem akar lefeküdni velünk. :-)
:-DD
When Coca-Cola is a Part of Your Life, You Can't Beat the Feeling
El is gondolkodtatott, hogy vajon szenvedtem-e annak idején a kamera kezelésével?
Az tény, hogy ma le/ki/el sem vesszük a szemünket a keresőből/ról/ről, és mindent állítunk menet közben.
Nem tudom. Nagyon régóta várok már valamire, ami újra azt az érzést hozza, hogy fényképezek. A D3-as fantasztikus. Bölény. Tank. Gyorsabb mint én, átmegy mindenen.
De kéne valami kicsinyke kütyü, amivel együtt gondolkodni is lehet újra.
(Na, mit is csináljak? Blendét ide, időt oda? Ezt a filmet, vagy azt? Áhááá... Nyertem!:)
