Keresés

A ki nem mondott szó.

Amikor még születtek zenék.

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Izzó bálványok,olvadt végtagokkal,

sikolt a néma, pengén fut vakokkal.

Menekül a béna, fára hág a csonka.

A horizonton égő fekete vitorla.

Pokolbéli tornyok, városokra dőlnek.

Mindenre mi mozdul, lángszóróval lőnek.

Abaddon sáskái kirajzanak csendben

Gyorsan pusztítanak lázas fegyelemmel

Démonok serege, fővezérük Mammon,

halált hozó árnya, kilép mohos falból.

Számadásod meg van! Bíróid felállnak!

S egyetlen intéssel adnak a halálnak.

(F.M)

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

A pénz a te életed?

Vigyázz mert végzeted,

lehet ez a hóbort.

Volt ki ennek hódolt.

S eladta a bárányt

Rá eresztve Sátánt

De annak a Szent vére

Rá szállt a fejére.

Lehetsz akár Káin

Hitler vagy tán Sztálin

Én maradok Ábel

Legyen tiéd Bábel.

(F.M)

grt 100

euró vagy amit akartok

lényeg,hogy

ÉN

aratok

szívom tovább a véretek

elveszem a béretek

felét

mamég

holnap: a háromnegyedét

tükörhasadékon a Bánat  vert tanyát

és márványszívre koppant a Bú

ércarcú, kőbezárt mementó

és a neve tabu

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A reménytelen.

Megrepedt a tükör, s a bánat kiloccsant...

éles ördögi tőr, márványszívre koppant.

Az érc arcú kedves, kőbe zárta lelkét

s elnyelte a tenger, élete a nem lét.

Fagyott szíved érzem, harmadik szememmel,

félek összevérzem, kinyúló kezemmel.

Mint jégben a gyémánt, csillogó visszfénnyel,

keresem a kezed, holt, sosem volt, reménnyel.

(Földesi Mihály)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

***************************************************************

Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményein haladnak át. Maharish

***************************************************************

^{tárnákra vettettem}

^{én,bűneim foglya}

^{láncaim lehúznak}

^{szárnyaim elvesztek}

^{és halni, óh halni!}

^nem hagynak

Wass Albert

Álomtündérhez 
 

 Add a kezed, úgy halkan, csendesen.

 Te nem lettél még hozzám hűtelen.

 Mikor mindenki csalfán elhagyott, 

Gyújtottál bennem reménycsillagot.

 Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta

 Te elvittél az álmodó avarra.

 S te mutattál mindent, ami ott terem 

A bűvös, varázsos álom-réteken. 

Ha megtépett az élet rózsabokra, 

Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.

 Ha vérző szív volt mellemen az érem,

 S töviskoszorú messiási bérem, 

Te glóriává változtattad azt, 

Virágot hintettél rám és tavaszt. 

Ha voltam bűnös, lázadó Kain,

 Vittél az eszme-Krisztus után,

 S hogy az igazság sugározzon rám,

 Vezettél fönt a néma Golgotán.

 Ha rám viharzott lent az ember átka,

 Vittél a béke messze csillagára. 

Féltem. . . kezed kezembe tévedett.

 Óh, örökre áldott legyen neved!

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

Mammon malma jól forog

Pénz a pénzre csak csorog

(F.M)

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

ˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇˇ

˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙</span>

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

A világon leg jobban...

Mikor kócos hajad meglódul a szélben.

Lelkem égbe szalad, érdemes volt, élnem.

Oly fontos ez, az érzés mint víz alatt a légzés,

vagy a halál soron a felmentő végzés.

Köszönöm a léted, hogy tőlem sosem félted.

E gyöngyház fényű álom, soha el ne szálljon.

Éltetőm illatod, ha párnámon ott hagyod.

Megkövült látomás. Szent Isteni áldomás,

mint várromon az inda, őstekercsen tinta.

Maradj meg énnekem, hozzád szól énekem.

(F.M)

°°°°°°°°°°°°°°°°

^{Lelkem lebeg a tárnákban.}

                    ^{Fogoly lettem míg rád vártam.}                                    

                                  ^{Súlyos láncaim eltéptem.}                                                 

^{Kijelölt utamról letértem.}                              

^{Szárnyaim, ereje hanyatló.}  

                                   ^{Büntetésem ez lett:-halandó.}

                                                                    ( F.M)

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

(Weöres  Sándor)

"Beteg vagyok, ráz a hideg.Ráz.Ráz.Ráz

Ráz.Ráz.

Ráz."

Az ember zokszó nélkül meghal a szabadságáért. De ha a gyerekei gyomrát az éhség kínozza, akkor odaadja a szabadságát is egy darab kenyérért, és azt mondja, hogy jó cserét csinált.

Eric Knight

Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között. (Alkyoni Papadaki)

Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.” (Napoleon Hill)

Ki hátat fordít a múltjának, vakon rohan a jövőbe. (F.M)

Lukács 17: 02.

Jobb annak, ha malomkövet vetnek a nyakába Es ha a tengerbe vettetik, hogynem mintha egyet e Kicsinyek Közül megbotránkoztasson.

Az1956-os forradalom áldozatainak emlékére.

Álmomban egy madár voltam

Ígéző volt égő tollam.

Felhők felett, napba szálltam,

hűs harmatban, bőrig áztam.

Szép szárnyamon szűk bilincsek

fejemen már, véres tincsek.

Lábam törték, izzó vasba,

acél dárdák szúrtak hasba.

De a lelkem, az még szabad,

csillagomhoz büszkén halad.

S ha odaér, bár legyek holtan...

de majd látják, szabad voltam.

Földesi Mihály

Kovács Viktória Zsuzsanna

Családi Kör

Válás

Szépen terített asztal körül ülnek a gyerekek,
Az arcok olyan merevek,
A szájak szélén mosoly, a szemekben könnyek,
Legbelül kicsit összetörtek,
Hazugság már a kérdés is, nincsen jó válasz,
S te mégis azt mondod: Válassz!
Szürkül a szoba, felhők gomolyognak,
A fájdalomtól a szívek összeszorulnak,
S ők csak ülnek ott csendben, magukra hagyva,
És mosolyognak, mintha minden rendben volna.

Emlékezzünk a hősökre. 

A gyerekek, akiket nem szeretnek, felnőttek lesznek, akik nem tudnak szeretni.

Pearl Sydenstricker Buck