A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
Egy kicsit nekem is fura. Arra tudok gondolni, hogy a skandináv elemek részaránya a mai angol népesség genetikai összetételében talán mégsem volt annyira jelentős, mint azt a történészek korábban gondolták, de ez is csak egy feltevés a részemről.
Volt egy hasonló tavaszünnep a germán korban is valószínűleg , aztán Szent Walburga szentté avatása után a germán eredetű országokban az ő napján ünnepelték.
Egy érdekes jelenet a germán törzsek életéböl és valahol Pannünia határán játszódik.
A dombormű, ami életnagyságú, Marcus Aurelius diadaliván volt eredetileg, ma a Capitoliumi Múzaumban van.
A dombormű, valamikor 176 után készült.
A képen a germánok a vesztes pannóniai csaták után behódolnak a császárnak, majd behódolásuk után benegedi őket a Birodalomba és ezzel meg is indul a népvándorlás.....
Igazából jól megragadhatóan a Közép-Rajna vidéki keleti frank magterületek névadásához hasonlítanak több tekintetben. Egyes nézetek szerint ez a nyugatbajor nagy nemzetség frank orientációjú lehetett. A hercegi nemzetség és az öt genealogia, vagy ezek valamilyen keresztbemetszett megoszlása is meghúzódhatott a Tasziló lemondatása körüli pártharcokban. Nagy Károly sikeresen osztotta meg a bajorokat a bekebelezés előtt.
A Huosiknál van amúgy egy Gaganhart/Kaganhart név, ami jellegzetesen bajor névnek minősül, és avar kapcsolatra utal. :)
A kételemű hősnevek közt a Hun- (pl. Hunbert, Hunwald/Hunold) előtag több névben is szerepel, és ez a Nibelung hagyományban is megtalálható. A Nibelung hagyományt pedig a bajor-osztrák területeken alakíthatták irodalommá, vagy legalábbis ezen a területen nagy szerepet vittek ebben a folyamatban, így talán az sem meglepő, hogy bajor anakronizmusok is szépen pettyezik a történetet.
The Danubian frontier between the Roman empire and "Germania" had by this time become a region where older populations had been added to significantly by generations of Roman border troops, Germanic clients, and then various "barbarian" peoples from outside the empire, some of whom had been under the hegemony of Attila the Hun.[5] "Elbe Germans", came from the Elbe river to the north, which was under Thuringian rule, and is where the Lombards had also been. But also more northern groups had moved along the Elbe from the direction of the North Sea, as did some Saxons who joined the Lombards, and possibly the Heruls. Also, East Germanic groups such as the Goths had entered the Pannonian region east of the Bavarians in the generations leading up to the empire of Attila. These peoples had not only contributed to the Hunnic empire, but also sometimes been settled peacefully as Roman foederati.
Also entering the area, more contemporary with the Bavarians and Lombards, were Slavs and Avars, who particularly settled the Upper Palatinate as well as around Regensburg itself (distr. Großprüfening)[6][7][8][9]"
A regensburgi múzeumban sok bajuvárokhoz köthető Römisch cuccot látni.
Régebben egy gót faginón 'sich freuen' jelentésből, azaz kb. örvendők, vígak jelentéssel fejtették a nevet a germánpreferencia jegyében. Újabban Harald Krahwinkler felvetése nyomán nyert némi támogatást a román nyelvből való magyarázat. Ezt erősítheti az RGA hahilinga szócikkének adata szerint, hogy az egyik Fagana nemzetségbelit egy Poch helynévvel (talán egy mai Buch névvel azonos) hozza kapcsolatba egy okirat.
A RGA Huosi és Fagana szócikkei szerint az előbbi, mely amúgy az egyedüli melynek saját pagusa (Huosi Gau) volt, földrajzilag a Lech és az Isar folyók közt összpontosulhatott, az utóbbi pedig Freising közelében. A folyó mindkét partján vannak vagy helynevek (keletre), vagy okleveles adatok erre.
Érdekes még, hogy míg a Huosi nem az egyházi tisztségek viselői közt is szépen jelen van, a Freisingi püspökség pl. Huosi püspökség a 8. század második és a 9. század első felében (4 egymást követő püspökkel), addig a Fagana nem mutat csak világi tisztviselőket. (judices, comites, advocati) A Fagana nem ezen a földrajzi területen a 10. századba nyúlóan kimutatható.
A Huosi nem láthatóan jól menedzselte a III. Tasziló lemondatása körüli átmenetet, s valamennyi bajor nemzetség közül náluk a legerőteljesebb a Nibelung hagyomány a névadás tekintetében.
"Amikor mégis nemesekről esik szó a forrásokban, a változatos megnevezések, úgymint optimates, potentes, nobiles vagy satrapae(*54), már egy erősen differenciálódott rétegre engednek következtetni. Fontos adatokat tartalmaz a Lex Baiuvariorum, még ha szakaszos létrejötte miatt kronológiai meghatározás nem is vonható le belőle. Egyáltalán nem említi a nemeseket jogi értelemben kiemelkedő csoportként(*55), így az itt megnevezett homines potentes-szel való azonosításuk elvetendő.(*56) Alapvetően csak a liber és servus közti megkülönböztetést ismeri, bár megnevezi a Huosi, Fagana, Hahhilinga, Draozza és Anniona öt nemzetséget, akiket a szabadokhoz képest kétszeres vérdíj illet.(*57) Gyanítható (*58), hogy «kisebb néptöredékek fejedelmi nemzetségei lehettek, akik csak utólag csatlakoztak a bajor népfejlődésbe». Úgy látszik, hogy közülük a Huosik voltak a leghatalmasabb nemzetség az Agilolfingeket követően.(*59) A Fagana is (*60), mely vélhetően az Aribokban élt tovább(*61), a személyi összetétel és a lakóhely kiterjedése okán még viszonylag jól megragadható, azonban a három másik nemzetség nem igazán tűnik ki. A Hahhilingákat Regensburg környékén igyekeznek kimutatni, sőt az Agilolfingek elődeiként a város tulajdonosai közt(*62), a Draozzákat és Annionákat Felső-Ausztriában gyanítják.(*63) Ha valóban a hercegségnek ezekben a keleti részeiben voltak a székhelyeik, úgy az Agilolfingek mögött egészen háttérbe szorultak jelentőségben." (Kurt Reindel)
A bajor történeti kézikönyv még mindig jól használható jegyzetei mellett kiindulópontnak jó lehet az alábbi, angol nyelvű írás, melyben gazdag irodalmi tájékoztató is van. (Néhány újabb munkával is.)
Matthias HARDT: The Bavarians, In: H-W. Goetz - J. Jarnaut - W. Pohl: Regna and Gentes, 445. o és a következők.
Továbbá értékes adalékok találhatóak a Reallexikon der Germanischen Altertumskunde vonatkozó szócikkeiben is.
Talán az egyik kifejezetten érdekes adalék ebben a témában a Nibelung mondakör igen korai és igen erőteljes jelenléte a bajor nemzetségi hagyományokban.
Ez az eupedia cikk az olaszok genetikájával foglalkozik és találtam benne egy érdekes színfoltot. Friulban ugyanis az eupedia szerint 21,5% az I1 Y-dna aránya ami iszonyú magas bármelyik másik olasz régióhoz képest még a szomszédos Venetohoz képest is. Egyedül Dél-Tirol(ami ugyebár elég nagyrészben német lakosságú) I1 értéke hasonló.
Ez vajon a longobárdok és/vagy gótok hatására utalhat ? Friul ugyebár longobárd őrgrófság volt és elég sok longobárd harcosra volt ott szükség a szlávok elleni védekezés miatt. Vajon ez látszik most a régió mai lakosságán ?
A jütökről meg majd még írok, bár elég hiányosak róluk az ismeretek.
Eleve nem lehettek túl jelentős törzs, a maradékaik beolvadtak a frízek és a dánok közé, a Kentbe (óangol Cwant) költözöttek pedig a helyi brit és angolszász népességbe.
Tkp. a tudorok még abban sem biztosak, hogy északi-tengeri vagy északi germán dialektust beszéltek, mert jüt nyelvű nyelvemlékek nem maradtak fenn.
Akik a Jütland-félszigeten maradtak, azok legkésőbb a viking korra beolvadtak a dánok közé.
Arról nevezetes, hogy állítólag ez volt az angelek (Anglii) őshazája, a félsziget róluk kapta a nevét, bár az is lehet, hogy a néptörzs kapta a nevét a félszigetről.
A német Wiki is azt írja, hogy 550 körülre elnéptelenedett, 600 után pedig jütök és dánok települtek be az angelek által elhagyott területre.
A fríz nem is egyetlen nyelv, hanem egy kisebb nyelvcsoport, 3 egymás számára kölcsönösen érthetetlen fríz nyelv van, a nyugati fríz, a saterlandi és az északi fríz.
Mindegyik további, néha erősen diverz dialektusokra bomlik, de a nyugati fríznek van egységes írott sztandardja is.
A nyugati fríznek kb. 350-400 ezer anyanyelvi szintű beszélője van, a helyzete viszonylag stabil, de a másik kettő a kihalás szélén áll, a saterlandi néhány tucat, az északi néhány száz fő anyanyelvi beszélővel.
Számottevő irodalma lényegében csak a nyugati fríznek van.
A ma élő nyelvek közül a fríz az angol legközelebbi rokona - ha az angolból kialakult, de mára már önálló nyelvnek tekintett alföldi skótot nem számítjuk - , de ma már kölcsönösen érthetetlen a fríz és az angol egymás számára.
Pedig az óangol és az ófríz hasonlósága még meglepően erős volt, de aztán az angol a középangol korban radikális változásokon esett át (rendkívül erős francia és latin hatás, az alaktan leegyszerűsödése, a végmagánhangzók lekopása, a nagy magánhangzó-eltolódás - Great Vowel Shift stb.), míg a fríz az utóbbi 500 évben rendkívül erős holland, ill. a saterlandi és az északi fríz pedig alnémet és felnémet hatásoknak volt kitéve.
Az Yngvaeonic csoporton belül az angol és a fríz nyelvek képezik az ún. Anglo-Frisian alcsoportot.
Skane és Halland, a legdélibb svéd megyék 1660-ig Dániához tartoztak.
Ezekben a régiókban olyan népesség élet, amelyek nyelvjárása sok szempontból közelebb állt a dánhoz, mint a középsvéd nyelvjárásokon alapuló svéd irodalmi nyelvhez.
Mára egyébként valóban beolvadtak a svédek közé, ma már svédeknek tartják magukat.:-)
Szerintem nem volt bennük ilyen germán összetartozás tudat, ők zsoldosok voltak, akik a pénzért öltek, mindegy volt nekik hogy kelta, római vagy germán akit megölnek.
Hát mindenki ezt mondja :) Svédország egyes részei sokáig Dániához tartoztak,de gondolom az érintett részek lakói hamar elsvédesedtek. A dán,svéd,norvég királyságok és nemzetek akkor még nem alakultak ki-,volt vagy több tucat törzsi állam. Ezért ilyen nemzettudatok sem létezhettek szerintem.
Off: Állítólag az alföldi szarmaták is hasonlóképpen szóródtak szét és ő közülük is sok került Britanniába.(Az Arthur mondakör is talán szarmata hatást mutat hallottam ilyen teóriát.)
Az viszont érdekes lehetett amikor germán zsoldosok harcoltak rómaiként saját honfitársaik ellen is akár,akik jöttek fosztogatni a szigetre. Bár amíg ott voltak a rómaiak inkább a skótok,írek,piktek állatkodtak arrafele.
