"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."
Várnai Zseni BUDAPEST, ÖRÖK VÁROSOM
(részlet)
Olyan ez, mint a szerelem,
szemölcseid is szeretem:
külvárosaid zeg-zugát,
s diadémod: a szép Budát,
patinás, régi házaid;
a Gellérthegy virányait,
a rózsadombi kerteket,
ott írtam régen verseket.
Nekem Te vagy a Városom,
Rómám, Firenzém, Nápolyom,
Te vagy Párizs, a Szajna itt
a zöld Duna, rajt' mennyi híd,
s ha ódonságok vonzanak,
a Várban fönt empire falak
szelíd bűbája andalít,
s egy messzi múltba rést hasít.
Zuhog az eső, csak változz,ahogy az Idő, csak változz. Simogat az Ég, csak változz ,mert még nem volt elég. Jön értünk egy másik hajó,a Nap süt és hull rám a hó. A mindenhol Mindenható most változtat rajtam. És zuhog az eső az égből a földre.
Ahogy az Idő,
csak változz örökké,
örökre. Keresnek újra mindig, keresnek.
Jönnek az árnyak,
szembe jönnek. Magamat látom, csak magamat féltem, fenn a magasban és lenn a mélyben.
Én
Úgy sajnálom magamat,megint
ÉS
ha a Halál szele megint,
zokogjon keservvel,aki ismer.
Fogják soká,kihűlt,bűzölgő hulla-ujjaim!
ÉS
Kísérjetek el MIND az enyészet borrzasztó útjain!!
Sötét kapuk, magas házak, fényes udvarok. Nyíljatok meg lábam előtt, ha arra indulok. Felhő,felhő fenn az égen,vártunk már nagyon. Esőt hozz a virágoknak,mosd el sok bajom. Fehér ingem tiszta legyen,olyan, mint a hó. Átok engem el ne érjen,ne bánthasson szó. Kutyák ugatása ne verje föl álmom, Őrizz engem e világon. Fényes utakon engedj szabadon járnom. Árva szívem annyira fáj,éget a bánat,
Mosd el szél, zivatar.
Értem nyílnak a réten a virágok, A felhők között magasan járok. Engem hívnak a harangok, Én elmegyek és ti itt maradtok. Madarak ha szállnak, helyettem is szállnak, Híreket visznek üzenetet várnak. A baglyok elalusznak, ha eljön a reggel, Kakas kukorékol, hogyha a Nap felkel. Erdő közepében járok,egyszer, majd
Fanyar bor az asztalon Lelkünkben az unalom. Megtörött a bor színe mint a haldoklók szeme. Iszunk apró kortyokat hallgatunk rá nagyokat. Nézzük a vén telkeket a vetkőző kerteket. Aki maradt, bús levél, fázik mind és fáj és fél. Fázik mind és fél és fáj valami rossz vándort vár. Jön a vándor mogorván köpönyegét vonszolván. Köpönyege föllege betakarja az eget. Lehellete csúnya szél akit ér az meg nem él. Jaj levelek, hol bújjunk? Mit csináljunk, lehullunk.
Oly mozdulatlanul nyugodtak A kerti fák az őszi fényben. Talán a nyárról álmodoznak, Csak egy levél hull néha szépen. Az élet csöndje ez a béke, A nyugalom e nagy tenyészet, Örök erők szent szövedéke, Lehullt levél én, elenyészek. Avar leszek majd az avarban, Míg fölöttem a fiatal fák A lombjaikat diadallal Az örök égnek fölmutatják.
öjj velem. Ott vár a szúnyogok hazája. Felűlünk egy szúnyogra, elrepülünk Zubonyba, csoda csiga házba. A csoda csiga lánya hárfát penget, gyöngyöt fűz, minden gondot, bajt elűz.
Jöjj velem, jöjj velem Óperenciára, ott van a, ott van a szúnyogok hazája. Felülünk egy szúnyogra, elrepülünk Zubonyba, ott van a, ott van a csoda csiga háza.
Ott van a, ott van a csoda csiga háza, bent lakik, bent lakik csoda csiga lánya. Hárfát penget, gyöngyöt fűz, minden gondot, bajt elűz, jöjj velem, jöjj velem Óperenciára.
Az őszi eső húsomba tép, tovatűntek a szép napok, lábam tétován néhányat lép, elárvult tájon ballagok. Jajgatva üvöltenek a fák, levelüket borzolja a szél, az elrepült nyarat siratják, nyomukban fájdalom dala kél. Didereg minden, madár, bokor, összehúzza magát gerlepár, e nedves ítélet nem jött jókor, az egész táj jobb időket vár.
Nemes Nagy Ágnes A csiga
Húzigáltam egy kocsikát,
úgy kerestem a csigát.
Lassú állat a csiga,
betettem a kocsiba.
Jól húztam a kocsikát,
kocsiztattam a csigát.
Ne csak füvet, virágot,
ITT VAN AZ ŐSZ!Itt van az ősz, itt van újra, Mely reményim porba fújja Mint a hervadt levelet. Szél süvít a bús fenyéren, Sírva dallom, sírva kérdem: Lesz-e még több kikelet?
Juhász GyulaSzeptember aranyaPirkad a lomb, nyaram elmúlt, Elmúlt epedve nyaram, A hold bőség-szarujában Szeptember aranya van.
Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem. Elmúlt. Most eldalolom majd Szeptember éjjeleken. Mert ez az én sorom, üdvöm, Tűnőben szép nyaram, Mikor a holdon, a szőkén Szeptember aranya van.
