Az alábbi videó elején "A bukás" c. filmből látható egy részlet, melyben az eredeti szöveget síugrással kapcsolatos mondatokkal cserélték ki (angolul tudók előnyben!). A kisfilm mindössze 1 perc, érdemes kivárni a film végét, mert 0.45-nél egy nem mindennapi bukást láthattok az oberstdorfi sáncról való elrugaszkodás előtt! A kisfilm humoros, egyúttal megdöbbentő is!
Ma töltené be 22. születésnapját az oroszok egyik legnagyobb igérete, Pavel Karelin, aki tavaly hunyt el közlekedési balesetben, miután gépjárműve defektet kapott, ami irányíthatatlanná vált! Karelin óriási veszteség volt az orosz síugrósportnak, halála előtti években csapata legjobbja volt. Pavel 1990-ben született Nyizsnyij Novgorodban, ahol 9 évesen tanulta meg a síugrás alapjait. Ezután korosztályos versenyekre járt, ahol váltakozó sikereket aratott. Nemzetközi versenyen 2003-ban debütált a COC-ban (Lillehammer), első érmét azonban csak 3 évvel később, 2006-ban szerezte a FIS Cup-ban, Bischofshofenben lett bronzérmes. 2007-ben szerezte élete első és egyben utolsó győzelmét, a FIS Cup zakopanei állomásán, majd ezen a nyáron bemutatkozott a Grand Prix-n, ahol Klingenthalban ezüstérmet szerzett Schlierenzauer mögött nem csak a nap, hanem élete legnagyobb nagysáncbeli ugrásával (140,5 m.). Ezután mindössze 17 évesen tagja lett az orosz Vk keretnek és 2007 dec. 1.-én debütált a Világkupában, Kuusamóban stabil pontszerző (15.) lett.
A 2008-as zakopanei junior VB-n 7. lett, majd 2009 feb.-jában az orosz csapattal ezüstérmet szerzett az oberstdorfi Vk csapatversenyen a finnek mögött, addig se szovjet, se orosz csapat nem végzett még dobogós helyen! A szezonzáró planicai versenyen még egy bronzot is begyűjtött csapatával. Részt vett a 2010-es vancouveri olimpián, ahol sajnos nem sikerült jó eredményt elérnie, miképpen az egész orosz csapat sem! Utolsó Vk szezonjában stabil pontszerzővé nőtte ki magát, a Négysánc garmischi állomásán pedig legjobb Vk eredményét érte el, ahol ezüstérmes lett Ammann mögött. Karelin volt a második orosz ugró, aki a szovjet éra után dobogóra tudott állni a Vk-ban (pontosan 10 évvel korábban Vassiliev is hasonló sikert ért el).
Az oslói VB-n 17. és 23. helyeken végzett. A planicai csapatversenyen élete legnagyobb ugrásával búcsúzott a szezontól, 208,5 m.-re javította egyéni rekordját. A nyári GP-n ezüstéremmel nyitott Wislában, majd Zakopanéban csapatával első GP érmüket szerezték. 2011 aug. 30.-án láthattuk őt utoljára versenyezni, a kazah Almatyban a 6. helyen végzett, összetettben pedig 8. lett a Grand Prix-n. Pavel egy hónappal később, okt. 9.-én hunyt el nem messze lakhelyétől, Nyizsnyij Novgorodban, ahol őt tartották a dicsőséges Harri Napalkov (2-szeres Négysánc győztes) méltó örökösének, aki fiatal kora ellenére többször is megnyerte az orosz bajnokságot! A 2014-es Szocsiban rendezendő téli olimpia legnagyobb orosz csillaga lehetett volna, azonban ezt már nem érhette meg…! R.I.P.!
Alább olyan, a mindennapi életben használt tárgyakat láthattok, melyeket síugrással kapcsolatos logókkal láttak el. Ilyenek pl. táskák, pénztárcák, pólók, pulóverek stb. Én személy szerint a hűtőmágneseket szoktam gyűjteni, pár éve Zakopanéban vettem egy síugró birkát lengyel zászlóval a kezében, háttérben a Wielka Krokiewwel. :)
Sajnos nem a legjobb méretben és minőségben, de találtam egy olyan képet, mely igazolja, hogy léteztek anno tandem ugrások, nem mintha bárki is kétségbe vonná ezt!
Az ilyen ugrásokat olyan versenyeken mutattak be, melyek leginkább a látványosságra épültek. A 30-as és 50-es évek között az USA-ban rendeztek efféle produkciókat, ahol a távolságok mellett a trükkösség show elemként szolgált az igen szépszámú nézőközönség előtt. Az első ilyen helyszín a chicagói Soldier Field stadion volt, melyre K50-es fasáncot húztak föl, erről végezték el az olykor Európában már hírnevet szerző sportolók látványos ugrásaikat!
A csehek egykori összetett Vk és Négysánc győztes síugrója is ma ünnepli szülinapját, ezen a napon tölti be 34. életévét! Pályafutása 1996-ban kezdődött a harrachovi repülősáncon, ahol egyben a Vk-ban is debütált. Vk pontot következő versenyén, Lahtiban szerzett, ahol a 29. helyen végzett. 2001-ig kellett első top10-es helyezésére várnia, Trondheim nagysáncán a 7. lett. Első érmeit Liberecben szerezte, a Kontinentális Kupa keretén belül előbb bronz-, majd másnap ezüstérmet szerzett. Két héttel később már a Vk-ban is remekelt, ugyanitt érte el első Vk érmét, ahol a 3. helyen végzett. Janda 2004-ig középszerű ugró volt, az áttörés akkor kezdődött el karrierjében, amikor a Cseh Sí Szövetség leigazolta mellé a japánokkal sikert sikerre halmozó Vasja Bajcot, aki top ugrót „faragott” belőle! Már a nyári GP-n érződött Jandán a szlovén edző keze munkája, bronzot szerzett Zakopanéban, majd a téli Vk szezont is szenzációsan folytatta! A kuusamói 14. helyezését követően 20 alkalommal is a top10-ben végzett, 9-szer pedig a dobogóra is fölkerült (1-3-5).
Első Vk győzelmét Titisee-Neustadtban sikerült megszereznie, ahol Malyszt győzte le 12 pontnyi fórral! A 2005-ös oberstdorfi VB normálsáncán ezüstérmes lett Benkovic mögött, majd a nagysáncon is érmet szerzett, bronzérmes lett. Az összetett Világkupát az előkelő 6. helyen zárta. A 2005/06-os szezonja a vártnál jobban sikerült! Kezdődött mindjárt a Grand Prix megnyerésével, melyen első győzelmét Zakopanéban szerezte, majd még további 3 győzelemmel, egy ezüst-, valamint bronzéremmel tette teljessé a nyári versenysorozat sikerét. A Vk szezon kíválóan indult, hiszen a Négysánc megkezdéséig 4 győzelmet abszolvált, a turné mind a 4 állomásán dobogós lett (3., 1., 2., 2.), összetettben pedig aranyérmet szerzett holtversenyben Ahonennel a Négysánc történetében egyedülálló módon tizedre azonos pontszámmal! A bad mitterndorfi sírepülő VB-n 7. lett, míg a pragelatói olimpián elért 10. illetve 13. helyezései kissé csalódás volt! Szezon végén az összetett Vk-t azonban elhódította első cseh ugróként! Az idény után visszaszürkült, csak két szezonon keresztül sikerült kiugró teljesítményt nyújtania! Janda formahanyatlásának jelentős szerepet tulajdonítottak Bajc és a Cseh Sí Szövetség nézeteltérésének, valamint a szezon utáni szerződésbontásuknak!
2007-ben csapat bronzot szerzett a Grand Prix-n, majd a COC-ban két ezüst- illetve két győzelmet (Engelberg) is szerzett. 2009-ben hazájában rendezték a VB-t, egykori nagy sikereinek helyszínén, Liberecben azonban nem sikerült maradandót alkotnia, a nagysáncon elért 19. helye volt a legjobb eredménye. A 2010-es vancouveri olimpián 14. ill. 17. helyezett lett. Utoljára 2007-ben volt legközelebb a dobogóhoz, amikor Kuopióban 4. helyen ért célba. Leghosszabb távolságát az idei vikersundi sírepülő VB-n érte el, ahol 218 m.-ig repült, mivel második ugrását elrontotta (173,5 m.), így csak a 21. helyen végzett. Janda pályafutása során 276 alkalommal állt rajthoz, ezeken kereken 20-szor végzett dobogós helyen (6-7-7), összesen 4076 pontot gyűjtött. 4-szer nyert GP-, míg 7-szer COC versenyt. Janda a jelenlegi Vk mezőny 3. legidősebb síugrója Kasai és Schmitt mögött! 1999-ben negatív rekordot állított föl Planica repülősáncán, mindössze 68 m.-ig repült. 2-szeres cseh bajnok (2004, ’08), 2009-ben pedig ezüstérmet szerzett a libereci nagysáncon. Janda lengyelül és angolul is beszél, 2009-ben megnősült, 2010 nyara óta pedig boldog apuka. Isten éltesse sokáig! :)
Ma ünnepli 33. szülinapját a svájciak tavaly visszavonult síugrója, aki Simon Ammann árnyékát sohasem tudta átlépni, a másodhegedűs szerepét azonban kíválóan teljesítette! A svájci síugrósport elmúlt 15 évének kétségkívül legjobb versenyzői voltak együtt és külön-külön is. Küttel 1995-ben kezdte karrierjét, első hivatalos versenyén pontszerző helyen végzett a Világkupa lillehammeri állomásán, a 23. helyet szerezte meg. Első 9 Vk versenyén be is jutott a fináléba, ezek közül a legjobb helyezést a francia Chamonixban érte el, ahol a 4. helyet szerezte meg. 1996-ban junior világbajnoki bronzérmes lett Asiagóban Uhrmann és Peterka mögött. Ezután 5 sikertelen esztendő jött, majd 2002-ben a salt lake city-i olimpián a svájci síugrás legnagyobb sikerét aratták Ammannnal, míg „Potter” dupla aranyéremmel tért haza, ami hatalmas meglepetés volt, addig Küttel nagysáncon elért 6. helye sem volt kevésbé az!
2004-ben szerezte első Vk érmét, Liberecben lett bronzérmes Ahonen és Romören mögött, valamint a Grand Prix-n is hasonló sikert ért el Predazzóban. Az igazi áttörést a 2005-ös esztendő hozta el számára, amikor első győzelmének örülhetett, amit otthonában, az einsiedelni nagysáncon ért el a COC keretén belül, majd a nyári GP-n is győzött, Bischofshofenben volt a legjobb. A Vk szezont is parádésan kezdte, első Vk győzelmének örülhetett Lillehammerben, amihez egy kis szerencse is kellett, hiszen mindössze egy tized ponttal bizonyult jobbnak Jandánál! A következő Vk állomáson, Harrachovban már magabiztosabb sikert ért el, 15 pontos előnnyel végzett Uhrmann előtt. A tauplitzi sírepülő VB-t a 6. helyen zárta, míg a pragelatói olimpia normálsáncán legjobb olimpiai helyezését érte el, az 5. helyen végzett, nagysáncon pedig a 6. lett. A szezon során a Négysáncon 4. lett, az Északi turnén ezüst-, valamint Vk összetettben a bronzérmet szerezte meg!
A 2007-es sapporói VB-n 5. lett, miképpen Vk összetettben is. 2007-ben szerezte utolsó Vk győzelmét, melyet hazai sáncon (Engelberg) ért el 4 (!) osztrák (Schlierenzauer, Morgenstern, Loitzl, Kofler) előtt! 2009-ben könyvelhette el legnagyobb sikerét, a libereci VB nagysáncán világbajnok lett úgy, hogy a szerencse is segítette, az irreális körülmények miatt egykörösre rövidült versenyen csupán 4 tized ponttal nyert Schmitt előtt! Ez volt utolsó nagy sikere, 2011-ben az osló VB-n címvédése nem sikerült, ezután visszavonult! A 2005-ben megnyitott einsiedelni nagysánc (HS117) 2009 óta az ő nevét viseli! Küttel 241 Vk versenyen 15 Vk érmet (5-4-6) szerzett, összesen 4340 pontot gyűjtött össze. Leghosszabb távolságát 2006-ban érte el Planicán, ahol 222 m.-ig repült. 12-szeres svájci bajnok (4 ezüst és 1 bronz mellett), ebből felét egyéniben szerezte. 2009-ben feleségül vette lengyel barátnőjét, Dorotát, akitől egy fia (Oliver) is született. Most jelenleg Dániában (Sonderborg) élnek, ahol felesége kapott orvosasszisztensi állást, ő pedig a helyi gimnáziumban tanít testnevelést. Isten éltesse sokáig! :)
Ma ünnepli 28. szülinapját a finnek síugrója, aki a Kontinentális Kupa 2001-es idényében kezdett el versenyezni, első érmét az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (E.Y.O.F.) szerezte Vuokattiban, ahol aranyérmes lett csapatban Kokkonen és Happonen társaként. Még ebben az évben a schonachi junior VB-n bronzérmes lett Happonen és Ito mögött. Első Világkupa szereplésére, egyben pontszerzésére sem kellett sokat várnia, 2002-ben a Lahti Sí Játékokon a 19. helyet szerezte meg. Ezután továbbra is csak a COC-ban számítottak rá, itt szerezte meg első egyéni győzelmét a sportágban (2005 Botterode). 2006 nov.-ében sikerült első top10-es helyezését (9.) elérnie a Vk kuusamói állomásán. 2007-ben Gp csapat ezüstöt szerzett Hinterzartenben. 2008-ban már a Vk-ban ért el nagy sikert, otthonában, Kuusamóban nyert csapatversenyt Larinto, Olli és Hautamaeki oldalán.
2009-ben Sapporóban érte el máig legjobb eredményét a Vk-ban, a 4. helyen végzett, majd Oberstdorfban újból csapatversenyt nyert. A 2010-es vancouveri téli ötkarikás játékok volt eddigi egyetlen olimpiai szereplése, ahol egyéniben (HS106) 22. lett, csapatban pedig nem sokon múlt érmes helyezése, 4. lett a nagysáncon. 2010-ben szerezte első egyéni Grand Prix érmét Hinterzartenben, bronzérmes lett Malysz és Morgenstern mögött, GP összetettben pedig a 8. helyen végzett. Keituri eddig 67 Vk versenyen vett részt. Egyéni legjobbját 2005-ben érte el Planicán, ahol 205,5 m.-ig repült. 3-szoros finn bajnok, kettőt csapatban (2009, ’10), egyet pedig egyéniben szerzett 2010-ben Lahti nagysáncán. Keituri nős, 2011 okt.-e óta a svájci St. Gallenben él német feleségével. Kettős klubtagsága van, szülővárosában, Lahtiban a Lahden Hiihtoseura, valamint a német S.C. Oberstdorf klubjaiban versenyzett. Azért a múlt idő, mert 2012-ben finn klubot váltott, a Rovaniemiben található Ounasvaaran Hiihtoseurába szerződött, de még mindig tagja az Oberstdorfnak is. Boldog szülinapot neki! :)
Ma ünnepli 51. szülinapját az egykori jugoszláv síugró, aki 1978-ban Oberstdorfban kezdte pályafutását, de első Vk pontjait két évvel később Engelbergben szerezte, ahol a 8. helyen végzett, majd nem sokkal utána Planicán már 6. lett. 1983-ban előbb St. Moritzban (5.), majd Planicán javított egyéni legjobb Vk helyezésén, ahol a Letalnica szomszédságában lévő normálsáncon 4. lett. 1985-ben a planicai sírepülő VB-n az előkelő 6. helyet csípte meg. A seefeldi VB mindkét sáncán (K70, K90) egyaránt a 14. helyen végzett. A Vk szezont két ezüstéremmel zárta, előbb a harrachovi repülősáncon, majd Örnsköldsvik normálsáncán csupán 6 tized pont hiányzott élete első Vk győzelméhez. 1985-ben megnyerte az ún. KOP kupát, mely hasonlít a sírepülő Vk-hoz, csak itt a szezon alatti sírepülő versenyeken elért pontszámokat adják össze (lásd. Négysánc összetett).
1986-ban St. Moritzban bronzérmes lett. 1987-ben újabb 3 Vk érem volt a termés (Sapporo 2x ezüst, Oslo bronz). Ebben az évben érte el legjobb összetett Vk és Négysánc helyezéseit, mindkét sorozaton a 4. helyet szerezte meg. Közben az oberstdorfi VB-n 12. (K70) és 13. (K90) lett. 1988-ban a svájci Gstaadban ezüstöt szerzett, majd a Calgaryban rendezett olimpia normálsáncán 10., míg a középsáncon mindössze 6 tized pont hiányzott a bronzéremhez (akárcsak 1985-ben Örnsköldsvikben…). Csapatban viszont élete legnagyobb sikerét érte el, olimpiai ezüstérmes lett jugoszláv színekben Ulaga, Zupan és Debelak oldalán. 1990-ben Gstaadban újból ezüstérmes lett, mint utólag kiderült ez volt utolsó dobogós helyezése. Tepes 1992-ben vonult vissza Planicán, majd ezután a FIS alkalmazásába állt, ahol hamarosan Walter Hofer versenyigazgató asszisztense lett a Világkupában, az ő feladata az adott verseny széladatainak mérése, koordinálása. Pályafutása során 132-szer állt rajthoz a Vk-ban, ebből 8-szor végzett érmes helyen (6 ezüst, 2 bronz), győzelmet azonban nem sikerült szereznie! Két gyermeke van, lánya, Anja és fia, Jurij, akik szintén síugrók. Boldog szülinapot neki! :)
Az Oberstdorf Ski Club és a Négysáncverseny korábbi elnöke hosszan tartó súlyos betegség után hétfőn távozott el az élők sorából! Horle 1971-től 2008-ig volt az oberstdorfi síklub elnöke, ezen időszak alatt 37 Négysánc turné nyitó állomásának-, 5 sírepülő VB- (1973, ’81, ’88, ’98, 2008), 2 északi sí VB- (1987, 2005), 8 repülő Vk verseny- és több német bajnokság megrendezéséért volt felelős! A Négysáncverseny elnöki pozícióját 2006 és 2010 között töltötte be. Horle nem csak funkcionárus, hanem építész is volt, akinek építészeti cége az oberstdorfi repülősánc építéséért volt felelős anno, mely a szabadon kiugró lesíkló tornyával vált világhírűvé! Ez a vasbeton szerkezetű statikus remekmű Oberstdorf „ferde tornyaként” híresült el, ami a népszerű üdülőhely, Allgäu szimbóluma lett! Claus-Peter Horle 70 éves volt! R.I.P.!
Ma ünnepli 28. szülinapját a japánok egykori Vk győztes ugrója, aki 10 évvel ezelőtt kezdte pályafutását a COC-ban. A Világkupában 2003-ban mutatkozott be Sapporóban, de első Vk pontjait két évvel később szerezte ugyanitt, a 21. helyen végzett. 2007-ben első érmét szintén itt szerezte, a Kontinentális Kupában végzett bronzérmes helyen. Egészen 2008-ig nem tudott kiemelkedő eredményt elérni, mikor aztán a kuusamói szezonnyitón első top10-es (8.) helyezését érte el, majd Pragelatóban szinte a semmiből Vk győztes lett! Az irreális körülmények közt lebonyolított versenyen a zsűri nagyvonalúságának köszönhetően nyerhetett a legnagyobb távolságot (126 m.) elérve Ammann és Evensen előtt, miután egykörösre rövidítették a versenyt. A szezon végén még egy top10-es helyezést tudott fölmutatni, 7. lett Kuopióban. A 2009-es hakubai Grand Prix versenyen ezüstérmet szerzett, összetettben pedig az előkelő 13. helyen végzett. Egy évvel később ugyanitt szintén bronzérmes lett a GP-n. Egyéni legjobbját tavaly érte el Vikersundban, ahol első alkalommal repült 200 méter fölé (203 m.). Yumoto 63 Vk versenyen 432 pontot gyűjtött. Boldog szülinapot neki! :)
Ha már a svájci versenyzőről esett szó valószínűleg mindenki emlékezik az egykori 2009-ben szerzett világbajnoki címére, melyet Liberec nagysáncán ért el igen csak szerencsés körülmények között!
Nos, akkor az irreális körülmények ellehetetlenítették a finálé megrendezését, mivel az első kör után Küttel vezetett Schmitt és Jacobsen előtt, az erős havazás pedig egykörössé rövidítette a versenyt, melynek leginkább ő örülhetett a legjobban, mivel ez volt első és egyetlen komoly sikere pályafutása során!
A mellékelt humoros kép épp ezt a helyzetet ábrázolja, miképpen segíti Holle anyó a svájci versenyzőt ebbéli sikerében! :)
Az alábbi képen épp a svájciak nemrég visszavonult síugrója, Andreas Küttel látható, aki a berni sajtgörgető bajnokságban is elindult még anno 2009-ben, frissen szerzett világbajnoki címe után. A sajtgörgetés egyébként egy igen régi hagyomány Angliában, amit most a svájciak is átvettek, de egy „kicsit” változtattak a kissé fura sport szabályzatán. A verseny lényege, hogy ki tudja a leggyorsabban legörgetni az óriás (a svájciak esetében ementáli) sajtot a meredek lejtőn. A sajt akár 110 km/órás sebességgel is száguldhat. Utolérni nem lehet, de nem is ez a lényeg. A részvétel a fontos!
Az esemény azonban távolról sem veszélytelen, súlyos sérüléseket lehet közben szerezni, ezért mintegy 20 önkéntes ápoló is a helyszínre vonul, hogy ellássák az elkerülhetetlenül bekövetkező sérüléseket. Ez a bizarr sport feltételezések szerint 200 éves múlttal rendelkezik, pár éve Svájcban is űzik, de itt a sérülés kockázata egyenlő a nullával, hiszen az angol verzióval ellentétben itt egyenes terepen kell a több mint 100 kilós sajttekercset egy rámpán keresztül úgy görgetni a célba, hogy közben szlalomozni is kell vele és a legfontosabb tényező az ügyességen kívül a gyorsaság!
Nos, Andreas Küttel megnyerte ezt a versenyt, melyet második alkalommal rendeztek a berni Waisenhausplatzon, ahol a svájci hírességek mezőnyében indult el. A versenyen részt vett többek között az ex Miss Svájc, Anita Buri, a futball legenda Stephane Chapuisat, a pop énekes Marianne Cathomen, a televíziós sztárszakács René Schudel, a Miss Earth Svájc, Graziella Rogers és Küttel mellett Bern polgármestere, Alexander Tschäppät is.
A Holmenkollen érem a norvég síelés legnagyobb kitüntetése az északi sí sportot űzők számára! Olyan sportolók kaphatják meg ezt az érmet, akik top helyezéseket értek el nemzetközi bajnokságokban, egyéb nemzetközi rendezvényeken (pl. VB, olimpia stb.), köztük a Holmenkollen Sífesztiválon.
Az érmeket 1895-től ítélik oda az arra érdemes versenyzőnek, meghatározatlan időközönként, tehát hol évente, hol 2-3 évente, akár egy adott évben megosztottan. Az első érmet a norvégok északi összetett versenyzője Viktor Thorn érdemelte ki. 1925-ig csak északi összetettes sportoló kapta az érmet, az első síugró a norvég Jacob Tullin Thams volt, aki 1926-ban jutott hozzá a megtisztelő kitüntetéshez!
1939-ig csak norvégokat jutalmaztak ezzel az éremmel, az első nem norvég versenyző a svéd Sven Selanger volt, aki ebben az évben síugróként lett kitüntetett.
A 117 év alatt összesen 161 Holmenkollen érmet osztottak ki 8 sportágban (a legtöbbet sífutásban: 62, északi összetettben: 57, síugrásban pedig 27-et, de tüntettek ki biatlonosokat és alpesi síelőket is). A díjazottak nemi aránya: 138 férfi és 23 nő.
Bár 161 Holmenkollen érem talált gazdára e hosszú idő alatt, mégis 157-en vannak, akik a mai napig is a kitüntetettek népes táborát szaporítja. Négy sportolót ugyanis a díj átvétele után néhány évvel diszkvalifikáltak dopping vétség miatt! Ők nem más, mint Lyubov Yegorova orosz sífutónő, aki 1994-ben nyert, de ’97-ben megfosztották a nemes díjtól, Larisza Lazutina orosz sífutónő (1998-ben nyert, 2002-ben DSQ), Harri Kirvesniemi finn sífutó (1998-ban nyert, 2001-ben DSQ) és Yuliya Chepalova orosz sífutónő (2004-ben nyert, 2009-ben DSQ).
A rokoni kapcsolatokat tekintve többen is nyertek érmet! Nagybácsi-unokaöcs kombináció kétszer is előfordult, az egyik ilyen eset a norvég Lauritz Bergendahl (1910-ben északi összetettben) és Lars Bergendahl (1939-ben sífutásban) kettős, míg a másik a szintén norvég Harald Ökern (1924-ben északi összetettben) és Olav Ökern (1950-ben sífutóként). Apa-lánya kombináció egyszer történt, 1969-ben a norvég Odd Martinsen sífutóként nyert, míg lánya Bente Skari 2001-ben szintén sífutásban.
Négy alkalommal lett férj-feleség a díjazott. 1963-ban a szovjet színekben indult Alevtina Kolchina és Pavel Kolchin nyert sífutásban, aztán a norvég Toini Gustafsson (1967-ben) és a svéd Assar Rönnlund (1968-ban) nyertek ugyancsak sífutásban, majd a finn Marja-Liisa Kirvesniemi 1989-ben és Harri Kirvesniemi 1998-ban szintén sífutásban, végül V. Harald király és Sonja királyné lett még 2007-ben díjazott.
Egyetlen alkalommal volt egy apa-fia-unoka kombináció, 1955-ben VII. Haakon, 1968-ban V. Olav, míg 2007-ben V. Harald nyert érmet.
A síugrást illetően is volt rokoni kapcsolat két alkalommal, a Ruud testvérek közül Birger 1937-ben, Asbjörn '48-ban és Sigmund '49-ben is elnyerte a Holmenkollen érmet, míg a Hemmestveit fivérek (Mikkjel és Torjus) északi összetettesként lettek kitüntetve 1928-ban.
A Holmenkollenen 230 győzelmet regisztráltak ezidáig a Sífesztivál keretén belül, míg az 1952-es oslói olimpián 332 érem (ebből 140 arany), addig az 1930-as, ’66-os, ’82-es és 2011-es VB-ken 443 érem (212 arany) talált gazdára.
A nemzetségeket tekintve természetesen a legtöbb kitüntetett Norvégiából került ki, a 161 díjazottból összesen 108-an, őket követik a finnek (15), a németek (10, ebből 3 kelet-, 3 nyugatnémet és 4 egyesített német), a svédek (8), az oroszok (8, oroszok-szovjetek egyaránt), az osztrákok (3), a svájciak (2), a japánok (2), az olaszok (2), valamint az észtek, a kazahok és a lengyelek 1-1 fővel.
A Holmenkollen érmesek közül ma már csak Kazuyoshi Funaki és Simon Ammann az aktív síugrók, a jelenkor versenyzői közül pedig csupán Janne Ahonen nem tudott sohasem nyerni a Holmenkollenen, ettől függetlenül a norvégok a XXI. század elején nyújtott remek teljesítményéért kapta az elismerő kitüntetést, melyet akár életműdíjnak is nevezhetünk. A 27 díjazott síugró közül mindössze 10-en tudtak csak nyerni a világ legöregebb sáncán, ők sorrendben Bergmann, Wirkola, Kogler, Nykänen, Vettori, Weißflog, Bredesen, Funaki, Malysz és Ammann.
Fentebb már meg lett említve, de most még egyszer: szóval az első síugró díjazott a norvég Jacob Tullin Thams volt 1926-ban, az első nem norvég Sven Selanger (svéd, 1939), míg az első nem északi érmes a kelet német Helmut Recknagel volt 1960-ban.
A ’30-as évek egyik legjobb norvég ugrója született ezen a napon, ráadásul tavaly ilyenkor születésének 100. évfordulója is volt. Reidar 1911-ben született Ringerikében. Síugró karrierje előtt futballozott és atletizált is Hönefossban illetve Oslóban. Síugróként első komoly sikerét az oslói VB-n aratta, ahol 1930-ban névrokona, Gunnar Andersen mögött ezüstérmes lett. A Holmenkollenen 8 éven át (1930-38) sáncrekordot is tartott 52 m.-rel. 1931-ben az oberhofi VB-n 4., majd 4 évvel később, 1935-ben a Magas-Tátrában újból ezüstérmes lett a világbajnokságon, melyen honfitársa, Birger Ruud nyert. Reidar anno ugrásainak végrehajtását fehér kesztyűben végezte el, ami akkoriban „védjegyévé” vált!
Leghosszabb távolságait 1935-ben érte el Planicán, először 93, majd 98, végül 99 m.-ig repült, mindhárom ugrása világrekord lett! 1936-ban részt vett a garmischi téli olimpián, melyen szintén Birger bizonyult jobbnak nála, ezüstérmes lett mögötte. Ez volt az egyetlen olimpiai helyezése, bár 1932-ben Lake Placidban is olimpikon volt, de nem vett részt a versenyen. 1937-ben a Chamonixben megrendezett VB-n ismét csak ezüstérmes lett szintén Birger mögött. Reidar volt a nagy favorit a ’38-as Lahti VB-n, de a verseny előtti napon elment sífutni és egy fatönkön átesett, ahol kificamította a bokáját, de a versenyen még így is 5. lett. Reidar a nemzetközi színtéren sohasem ért föl a csúcsra Birger Ruud árnyékában, viszont hazájában és az USA-ban számtalan sikert ért el!
Reidar Andersen volt az egyetlen, aki három egymást követő évben (1936-38) meg tudta nyerni a Holmenkollen sífesztivált, ezért a teljesítményéért 1938-ban megkapta a kitüntető Holmenkollen érmet. Ugyanebben a három évben megnyerte a norvég bajnokságot is. Pályafutása során még két alkalommal volt hazája bajnokságában dobogós (1933 ezüst, 1946 bronz). 1939-ben, mikor kitört a II. Világháború bejárta az Egyesült Államokat, ahol a síugrás mellett az alpesi síelést és a sífutást is népszerűsítette, 18 győzelmet szerzett a turnék során és amerikai bajnok is lett síugrásban (St. Paul), valamint hármas kombinációban (sífutás, síugrás, síelés) Salt Lake Cityben.
A Világháború lényegében véget vetett a karrierjének! Reidar volt az edzője a norvég síugróknak a ’48-as st. moritzi olimpián. 1949-ben még részt vett a norvég bajnokságban, ahol a 8. helyen végzett, majd ezután végleg abbahagyta. Oslóban megalapította saját sportszergyártó cégét, majd megtervezte és bemutatta az első hegyi anorákot (ún. kengurutasak) a mellkason. Andersen 1971-ben felkerült a nemzeti „Hall of Fame”-be, azaz a „hírességek csarnokába” (ugyanezt a kitüntetést megkapta anno az USA-ban is). 1991-ben hunyt el Oslóban. R.I.P.
Mai szülinaposok: Mika Kojonkoski és Wolfgang Steiert
Ma ünnepli 49. szülinapját a norvégok egykori finn kapitánya, Mika Kojonkoski, aki síugróként kezdte pályafutását 1985-ben, az oslói Vk versenyen pontszerző lett, a 14. helyen végzett. Legjobb helyezését azonban nem itt, hanem a francia Chamonixben érte el, egyben ott szerezte egyetlen top10-es helyezését, a 9. lett. Síugróként pályafutása igen karcsúra sikeredett, ugyanis 1985 és ’87 között mindössze 9 Vk versenyen szerepelt, melyeken 15 pontot gyűjtött, a svéd Örnsköldsvikben búcsúzott síugró „karrierjétől”, ahol a 12. helyen végzett. Síugróként egyetlen érmet akasztottak a nyakába, 1990-ben csapatban finn bajnok lett! Ami nem sikerült aktív sportolóként az sikerült edzőként, méghozzá nem is akárhogyan! Miután visszavonult két évig matematikát tanított a jyväskyläi egyetemen. Ezt a tanítást azonban félbeszakította az edzői munka. Diplomáját biológia, sport és pszichológia szakon végezte ugyanezen az egyetemen.
Kezdetben a finn ifjúsági csapat edzője volt, majd 1997-ben az osztrák csapat edzője lett, ahol 3 évet húzott le. A „sógorokkal” csupán egyetlen komoly sikert tudott elérni, ’98-ban Andreas Widhölzlt Északi turné címhez segítette. 1999-ben hazatért Finnországba, hogy az otthoni csapatot edzze, mellyel legnagyobb eredménye Ahonen 2000-es GP-, valamint Hautamäki 2002-es Északi turné győzelme volt, de a finn csapattal 2000-ben és 2001-ben is a legjobbnak bizonyult a Nemzetek Kupájában. Az ő kezei alatt vált igazán nagy ugróvá Janne Ahonen! 2002-ben ismét váltott, a konkurens norvég csapathoz igazolt és ez mint utóbb kiderült kíváló döntésnek bizonyult!
Itt olyan remek sportolók kerültek ki a keze alól és értek el nagy sikereket, mint Sigurd Pettersen, Lars Bystöl, Tom Hilde, Björn Einar Romören, Anders Jacobsen és Johan Remen Evensen! Ha csak a legnagyobb eredményeiket nézzük, akkor is tekintélyes a lista: 2 Négysánc győzelem (Pettersen, Jacobsen), 1 olimpiai arany (Bystöl), 1 Északi turné cím (Ljökelsöy), 4 sírepülő VB cím (2 Ljökelsöy, 2 a csapattal), valamint egy Nemzetek Kupája elsőség!
A legsikeresebb szezonja a 2003/04-es volt, amikor a Négysánc arany (Pettersen) és a sírepülő VB címek (Ljökelsöy, csapat) mellett Északi turné címmel és ezüsttel (Ljökelsöy, Romören), összetett Vk ezüsttel és bronzzal (Ljökelsöy, Romören), Grand Prix bronzzal (Forfang), valamint 2 Vk csapatverseny- és egy Nemzetek Kupája arannyal bővült tekintélyes éremkollekciója, nem beszélve a szezon során szerzett 24 Vk éremről és a 13 Vk győzelemről! Említésre méltó még, hogy 2005 óta az ő irányítása alatt birtokolja mai napig is a norvég csapat a világ leghosszabb ugrásait Romörennek (2005-ben 234,5 és 239 m.) és Evensennek (2011-ben 243,5 és 246,5 m.) köszönhetően.
Kojonkoski rekord hosszúságú ideig irányította a norvég nemzeti csapatot, közel 10 évig! Mielőtt Norvégiába szerződött volna az északi csapat mélyen tudása alatt teljesített a Nemzetek Kupájában, 1997 és 2002 között még érmet sem szerzett (helyezései: 5., 4., 5., 4., 7.), 2002-től viszont a finn edző munkájának köszönhetően egyszer sem szorultak le a vikingek a dobogóról (helyezései: 3., 1., 3., 2., 2., 2., 3., 2., 2.)! Tavaly a szezon végén köszönt el a norvégoktól és a jövőben hazájában, a Finn Sí Szövetségnél vállalt munkát. Edző karrierje során 1997-től 2011-ig 188 érmet, ezekből pedig 55 győzelmet szereztek tanítványai a Világkupa szezonok során, mellyel Lepistoe, Hess és Pointner után a legeredményesebb edzővé tette! Kojonkoski nős, 3 gyermek (két lány, egy fiú) édesapja. Lakhelye, Kuopio aktív politikusa volt 1997 és 2004 között a Nemzeti Koalíció pártjának a színeiben. Szeret golfozni, Spanyolországban egy ingatlant is vásárolt, hogy örömmel hódolhasson kedvenc időtöltéséne!
Kojonkoskihoz hasonlóan a német csapat egykori trénere, Wolfgang Steiert is ugyanezen a napon született, méghozzá ugyanabban az évben, így ő is 49. szülinapját ünnepli ma! Finn kollégájához hasonlóan ő sem tudott kimagaslani síugróként, mindössze 37 Vk versenyen állt rajthoz, melyeken 42 pontot gyűjtött össze. Első hivatalos versenye 1981 dec.-ében volt Oberstdorfban, de pontot csak a következő Négysánc állomáson, Garmischban tudott szerezni, a 15. helyen végzett. Hogy legjobb Vk helyezését elérje 4 évet kellett várnia, Innsbruckban a 8. helyet csípte meg, csupán 6 pontra volt a bronzéremtől. Egyetlen nagy világ versenyre jutott ki, 1985-ben a ramsaui VB-n a 24. lett (K70). 1986-ban egyéni ezüstérmet szerzett a német bajnokságban. Aktív pályafutását mindössze 25 évesen, 1989-ben fejezte be Garmischban.
A vízvezeték szerelőnek tanult Steiert 1991-ben szerezte meg az edzői oklevelet, kezdetben a német „B” csapatnál szerzett kellő rutint, majd 1993-ban csatlakozott az „A” csapathoz, ahol az azóta már elhunyt német sikeredző, Reinhard Hess asszisztenseként működött közre 10 éven keresztül. E hosszú idő alatt nagy sikerekben volt része, mindjárt 1994-ben olimpiai bajnok lett Jens Weißflog Lillehammerben, miképpen a német csapat is, ezt a sikert a 2002-es salt lake city-i olimpián is megismételte a csapattal. A ’99-es ramsaui VB-n Martin Schmitt és csapata aranyérmének örülhetett, miképpen két évvel később Lahtiban is. 1999-ben GP-t, míg 2000-ben Északi turnét nyert Hannawalddal, az „arany csapat” másik nagy kíválósága, Schmitt pedig összetett Vk címeket szerzett 1999-ben és 2000-ben. A Négysáncversenyen is sikeresek voltak versenyzőik, Weißflog ’96-ban nyert, míg a legnagyobb diadalból, a Grand Slam-féle Hannawald győzelemből is kivette részét! Természetesen ezek mellett számtalan olimpiai, világbajnoki és Világkupa érmes helyezésekhez segítette csapatát másodedzőként.
2003-ban váltotta föl a korábbi kapitányt, Hesst, de a további sikerek már nem valósultak meg! Nézeteltérései voltak Frank Löfflerrel és az akkor még német színekben versenyző Michael Möllingerrel, őt 2004 okt.-ében Peter Rohwein váltotta föl. Ezen idő alatt csupán egy Vk versenyt tudtak megnyerni versenyzői, 2004-ben Michael Uhrmann győzött Zakopanéban. A szezon befejeztével aztán jött a változás, Steiert az Orosz Sí Szövetségben vállalt munkát, a legjobb orosz síugrókat világszínvonalú felkészülésekben részesítette, akiket 6 éven át trenírozott. Ennek ellenére az oroszokat nem sikerült győzelemhez segítenie, viszont az érmes helyezéseket is nagy sikerként könyvelhette el velük.
Érmeket leginkább az akkori orosz csapat legjobbja, Dmitri Vassiliev szerzett, aki a 2008/09-es szezonban volt igazán elemében, egy ezüstöt és 5 bronzot is szerzett a Vk versenyeken. A legnagyobb bravúrt a torinói olimpián érhette volna el vele, aki a normálsánc verseny szünetében még aranyérmes pozícióban várhatta a folytatást, azonban a fináléban nem bírta a nyomást, ami ránehezedett, aztán csak a 10. lett. Az együttműködés az oroszokkal 2010-ben ért véget, amikor egy sikertelen Vk- és olimpiai szereplés (Vancouver) által megromlott a kapcsolata az Orosz Sí Szövetség vezetőségével és menesztették. 2010 nov.-ében visszatért Németországba, ahol a Fekete-erdőben kapott feladatot, 6-9 éves gyerekeket tanít a síugrás alapjaira. Steiertnek két lánya van és Kojonkoskihoz hasonlóan ő is imád golfozni. Isten éltesse őket sokáig! :)
Ez ám a bombahír! A finnek tavaly visszavonult fenegyereke a visszatérését tervezi, nemrég jelent meg ez a meglepő hír egy finn bulvár újságban! Olli tavaly vonult vissza a síugrástól, miután kegyvesztett lett edzőjénél, Pekka Niemelänél, aki a finnek 3-szoros Vk győztes ugróját mellőzni kényszerült sorozatos balhéi miatt. Korábbi alkoholproblémái után a tavalyelőtti kuusamói szezonnyitó kvalifikációján mutatott be a zsűrinek nem tetszését kifejezve, miután irreális körülmények közt engedték leugrani a sáncról, melynek folytán kizárták a versenyből!
Olli esetében legalább 6 hónapnak kell eltelnie az első rajtjáig, mivel ezt az időszakot doppingtesztre használják a FIS-nél, de lehetséges, hogy korábban visszatérhet! Az északi összetettes honfitársa, Hannu Manninen 2009-es visszatérésekor ez a várakozási idő a felére rövidült, így elképzelhető, hogy Olli legközelebb már a nyári Grand Prix-n bizonyíthat!
Mint kiderült, a mellette lévő rétet, amin néha napján vannak rendezvények Pod skocznia-nak, azaz Sánc alatti-nak nevezik... Durva lehet nyáron, a képek alapján teljesen benövi a dudva. Nem mintha a chocholówi sán sokkal jobban nézne ki...
Ma ünnepli 46. születésnapját a V-stílus svéd „feltalálója”, Jan Boklöv, aki 1985-ben kezdte karrierjét a seefeldi világbajnokságon, ott azonban még nem sikerült jó eredményt elérnie. Egy év kihagyás után a Négysáncon szerepelt először Vk versenyen, ahol az előkelő 12. helyen, majd Innsbruckban top10-es (10.) helyen végzett. 1986-ban és ’87-ben megnyerte a svéd bajnokságot, melyet már az ő általa kifejlesztett V-stílusú ugrásának köszönhetett, mely a lécek és a síző testének elhelyezkedéséről kapta a nevét! Abban az időben a legjobb ugrók a párhuzamos (parallel) stílusú ugrással értek el sikereket, Boklöv rájött arra, hogy a korábbi technikákkal szemben ez az ugrásforma mintegy 30%-kal nagyobb felhajtóerőt eredményez, mindössze 3 méterrel repült csak a lejtő felett, míg a korábbi stílus követői 6-7 méter magasságból gyönyörködhettek a tájban, viszont többnyire hamarabb is földet értek. A bírók eleinte szkeptikusan fogadták ezt a stílust, melynek használatáért komoly pontlevonásokkal sújtották a svéd versenyzőt. 1987/88-as szezonban Boklöv egyre jobb eredményeket ért el ezzel a stílussal, Lahtiban érte el első dobogós helyezéseit, mindkétszer csak az akkori éra legjobbja, Nykänen tudott jobb lenni nála! Az összetettben ekkor a 10. helyig küzdötte föl magát!
Az 1988/89-es évadban aztán végleg befutott, 5 győzelemmel megnyerte az összetett Világkupát, első győzelmét Lake Placidban szerezte, nyert egyet a Négysáncon (Innsbruck) is, ahol összetettben 5. lett. A Lahtiban rendezett VB-n ennek ellenére csak a 10. lett (K90). A szezon befejeztével egyre többen követték a svéd győztes technikáját, végül 1990-től szinte már mindenki így ugrott és a FIS is megenyhült, nem büntették a V-stílust alkalmazó ugrókat pontlevonásokkal. Boklöv a következő szezont jól kezdte, Lake Placidban bronzérmes lett (mint utólag kiderült utolsó dobogós helyezését érte el itt), később aztán egyre gyengébb eredményeket ért el. Az ő általa létrehozott stílussal már nem tudott kitűnni vetélytársai közül, egyre nehezebben ment neki a nemzetközi versenyzés, végül 1993-ban úgy döntött végleg befejezi! Boklöv 83 Vk versenyen 11-szer volt dobogós (5-2-4). 1986 és ’90 között 8 bajnoki címet szerzett hazájában, négyet normálsáncon, négyet középsáncon. Boklöv előtt csak egy svéd ugró tudott igazán nagy eredményt elérni a síugrásban, ő Tore Edman volt, aki 1927-ben világbajnoki címet szerzett Cortina d’Ampezzóban. Boklöv nős, két gyermeke van, egy ideig Luxemburgban élt családjával, ahol felesége az Európai Parlamentben dolgozott, később visszaköltöztek hazájukba és Skellefteában telepedtek le. Boldog szülinapot neki! :)
Tegnap (ápr. 13) ünnepelte 38. szülinapját az osztrákok egyik legjobb síugrója, aki 17 éven keresztül tartozott az elit versenyzők közé, amikor még aktív versenyző volt. Első nemzetközi versenyét 1991-ben mindjárt meg is nyerte, ráadásul ez a győzelem junior világbajnoki címet is eredményezett számára Reit im Winkl középsáncán. Még ebben az évben debütálhatott a Vk-ban is, Thunder Bay-ban elért 21. helyezése azonban az akkori pontozási rendszer szerint még nem ért pontot. Viszont erre nem kellett sokáig várnia, hiszen 3. Vk versenyén 4. helyen végzett Oberstdorfban. Innentől kezdve nem csak a Vk pontok jöttek, hanem első dobogós helyezését is elérte, Bischofshofenben ezüstérmes lett, miképpen Négysánc összetettben is! A következő versenyén, Predazzóban kettős sikert ért el. Egyéniben megszerezte első Vk győzelmét két svéd (Martinsson, Tällberg) és egy olasz (Lunardi) ugró előtt, két nappal később pedig csapatban volt eredményes, Rathmayr, Felder és Vettori társaként megnyerte az első ízben kiírt csapatversenyt is! Az albertvillei olimpiáról 3 érmet is hazahozott, egyéniben mindkét sáncon ezüstérmes lett, előbb csapattársa, Vettori, majd Nieminen fosztotta meg élete legnagyobb álmától, az olimpiai aranytól! Végül harmadik érmét csapatban szerezte, ahol ismét ezüstérmet szerzett. A szezon végén részt vett az újabb junior VB-n, melyet Vuokattiban rendeztek, ahol bronzérmes lett. Az összetett Vk-ban a 10. helyen végzett, mely kíváló bemutatkozás volt edzője, az autóbalesetben elhunyt Alois Lipburgert helyettesítő Toni Innauer számára. Höllwarthot egyébként mélyen érintette edzője halála, hiszen az autót vezető Lipburger mellett ő és csapattársa, Widhölzl is ott ült az autóban, ők szerencsére kisebb sérülésekkel megúszták a balesetet!
1992-ben megszerezte második győzelmét is Sapporóban, ezután viszont két éven át sikertelen volt a Vk-ban. Ezért a COC-ban kellett bizonyítania, hogy helye van a legjobbak között. Ez olyannyira jól sikerült, hogy 5 ponton múlt összetettbeli győzelme a síugrás második vonalában, Olli Happonen mögött második lett. Az újabb Vk győzelemre 5 évet kellett várni, 1997-ben Willingenben nyert. 1998-ban Naganóban olimpiai bronzot szerzett csapatával, a ’99-es ramsaui VB-n pedig újabb csapatbronznak örülhetett, egyéniben 5. (K90) és 14. (K120) lett. Bár a 2000/01-es szezon során egy érmet sem szerzett egyéniben a Lahtiban rendezett VB-n kijött neki a lépés, normálsáncon bronzérmes, míg nagysáncon 4. lett. Csapatban mindkét sáncon dobogóra került, nagysáncon bronz-, míg normálsáncon aranyérmes helyen végzett! 2001-ben első alkalommal nyert Grand Prix versenyt Hinterzartenben. 2002-től újból beindult a siker gépezet! A Négysáncon bronzérmes lett, az összetett Vk-ban pedig a 6. helyen végzett. Újabb 5 év eltelte után 2003-ban 3-szor is sikeresen hagyta el a Vk sáncokat, Titisee-Neustadtban 2x, míg Trondheimben tudott ismét nyerni. 2004-ben 7 érmet is szerzett a Vk-ban, ebből egyszer a zakopanei sáncon nyert úgy, hogy a hazaiak kedvencét, Malyszt győzte le mindössze 3 tized ponttal. A Négysáncon ezüstérmes lett, míg összetettben eddigi legjobb helyezését produkálta, 5. lett. A 2004/05-ös szezonban lekopintotta ezeket a helyezéseket, Négysáncon úgy lett ismét összetettben a 2. Ahonen mögött, hogy bischofshofeni győzelmével a finnek ászát fosztotta meg a Hannawald-féle Grand Slam sikertől. Ez volt utolsó győzelme a Vk-ban. Az oberstdorfi VB mindkét sáncán aranyérmet szerzett csapatban. 2008-ban fejezte be karrierjét Vancouverben a COC keretén belül, ahol ezüstéremmel búcsúzott sikerekben gazdag pályafutásától. Höllwarth 307 Vk versenyen 29 érmet (8-6-15) szerzett, 6358 pontot gyűjtött össze hazájának. 8 egyéni győzelme mellett 6 csapat sikert aratott, egyéni legjobbját 2005-ben érte el Planicán, ahol 222,5 m.-ig repült. 2008 ápr.-ától edzőként tevékenykedett, az észt nemzeti csapatot irányította 2009 szept.-éig, viszont pénzügyi okok miatt meg kellett válnia az Észt Sí Szövetségtől. Höllwarth katonaként az osztrák Sporthadsereg tagja is, 2001 ápr.-ától házas, 3 gyermeke van. Isten éltesse sokáig! :)
