Elég rég rájöttem, hogy ha sikerül kikapcsolni -akkor még nem volt divat az "alfába lenenni" önhülyítés- nem a problémával foglalkozni, a legváratlanabb pillanatokban ugrik be a megoldás.
Egy nagyüzem élő rendszereinek folyamatos kísérése, felgyelete, ellenőrzése, beavatkozás igen komplex gondokoldást követel, mind ezt még emebri tényezőkkel megspékelve, nem könnyű folyamatosan kézben tartani.
No ezeket a rendszereket, folyamataikat kell számítógépes műveletekkel segíteni.
Gondolhatod, a megoldások nem egy nap alatt pattantak ki úgy, hogy a fölhsználó ne seperc alatt útálatos korbácsot, többeltmunkát, hanem támogatást lásson benne -és úgy működtethesse, hogy véletlen, szándékos rongálás ne okozzon károkat.
Hosszú évek tapasztalata lett, hogy a legváratlanabb pillanatokban jöhet az ihlet, a megoldás. A napi problémákat én is álmaimban dolgozom föl.
A napközbeni ismeretket akkor rendezi, szelektálja agyunk, és eltárolja, vagy kisöpri.
Ezt az apróságot már középiskolás tanulmányaim során is kihasználtam!
Egy olvasmánynaplót pölö úgy készítettem el, hogy 2 nap múlva be kellett volna adni, de én még a könyvtárban sem jártam a műért.
Naná, hogy nem hagyott nyugton, azután megálmodtam az ötletet. Elolvastam a tankönyv erről szóló írásait, fogtam a szöveggyűjteményt, és saját sükettel fölhígítva leírtam vagy 4 oldalnyit.
Nem,tőled! Ugyan is eddig elég szkeptikusnak tűntél mondjuk az archetipusok létét illetően. Pedig a létezésűeket nem lehet kétségbe vonni. Semmi közök a szuggesztióhoz,sokkal mélyebb rétegéből származnak a léleknek!
Nagyon sokk érzékelhető dolog van és megismerhető!:) Az eredmények komolytalanok?Gondolj csak a telepátia kisérletekre,távolba látokra, azokra akik vissza tértek a klinikai halálból,stb!
"Annál inkább nem, mert voltak évek, amikor ceruza-papír volt ágyam mellett, és soxor fölriadva álmomból gyorsan leírtam, rajzoltam azokat a képsorokat. Rengeteg fölvetődött probléma magoldását találtam meg így!"
Ez nem semmi ! Talán tudatosan is készültél előtte rá ? Elalvás előtt magadban felvázolva a problémát ? Netán a munkáddal kapcsolatosakat is ? Vagy csak úgy spontán jött a megoldás különféle képekben amiből álmod után kifejthetted egy feladat megoldását ??
A lelki megtapasztalás nam azonos a létező valósággal, abszólút személytől-személyiségtől függő látomások csupán.
Mások által hasonló -csak hasonló!-, szuggesztióval létrehozható élmények, nem pedig bárki által érzékelhető, megtapasztalható, mérhető, azonos fizikai valóságok.
Rendkívül kedvelem a Sci-Fi irodalmat, művészeteket, és rendszerinformatikus vagyok.
Bár az iparban dolgoztam, mert ott sokkal jobban fizettek, mint a kutatásban, kezdetektől fogva folyamatosan követtem a WWW kialakulását, elég régen rávettem cégemet az alkalmazására, bár eleinte nagyon óvakodtak tőle.
Az innováció annyira érdekelt, hogy saját oprendszerem 1995 őszén a Win-'95ös magyarországi bevezetésekor lett, de gép hozzá csak 3 évvel később, viszont az akkor rendszer Atyaúristen engedélyezte a céges gépen annak használatát, sőt 5 éven át a különböző fejlesztések W-O tesztelője is voltam, így azóta minden progim regisztrál a gépeimen.
Magam a NET-en jó 16 éve lógok.
Azaz, az óriás tudásbázissal kapcsolatom több évtizedes.
Gondold, hogy ez kimaradhatott volna álmaimból?
:o)
Annál inkább nem, mert voltak évek, amikor ceruza-papír volt ágyam mellett, és soxor fölriadva álmomból gyorsan leírtam, rajzoltam azokat a képsorokat.
Rengeteg fölvetődött probléma magoldását találtam meg így!
Ez addig fejlődött, mígnem a buszon hazafelé menve is le tudtam merülni gondolataimba, és volt, hogy -méretesen elbambulva- a város túlfelén szállva le a járműről, mohón körmöltem.
Abszolitultima nem akartalak ...nem tudom mi lett veled, de boc... s mégis, (pösze nemcsak neked irtam hogy ...) ha van alkalmatok rá, nézzétek meg azt a filmet, amit emlitettem, mert roppant érdekes, annak ellenére hogy nem volt nagydobbra verve?
Vedd ugy, hogy nem mondtam semmit!
Puszi...
u.i. arról szól, hogy ez is vagy, meg most azzal alszol? - álmodsz, s álamid itt, kiélheted? - de mindenért végül, is fizetni kell, az ál - lomokért?
Szerintem vannak. Minden rejtélyesnek tűnő dolog addig rejtély, amíg meg nem ismerjük a mibenlétét. És mindig jönnek újabb "rejtélyes" dolgok, amik felfedezésre várnak. Amiket meg már felfedeztünk, és megismerünk, megszűnik rejtélyesnek lenni.
Attól rejtélyes valakinek valami, hogy nem tud róla szinte semmit, és nem tudja besorolni az eddigi ismeretek kritériumai alapján semmilyen ismert "halmazba". Szerintem.
Ez a topic nem az álomfejtésről, magyarázásról szólna, hanem csupán az álomfilmek maradványainak leírásáról.
Sajnos magam is bele-bele csúsztam az értékelős gödörbe, noha semmi szándékom nem volt rá.
Megfejteni, értékelni kizárólag saját álmaimat tudom, másokénál max. annyit teszek-tehetek, hogy a misztifikációtól, hittel teli önámítástól óvom az álomírót.
A személy közvetlen, mélyebb ismerete nélkül álomértékelni, álomfejteni sarlatánság, csalás!
Csodás olvasmányok lehetnek az "Álmoskönyv"ek, de semmi több, mint jó derültség forrásai.
Nem, nem tévedsz, én is csupán azt írtam, többet elárulsz, mint amennyit eddig.
Én sem írtam mást a további két bekezdésben sem, csupán halkan figyelmeztettelek a szimbolizmus bevonása az álmok értelmezésébe könnyen zsákutcába vezethet.
Lám, ebben az írásodban is többet árultál el magadról, de én nem írtam hozzá semmi rád vonatkozó jellemzést.
Vagy igen?
:o)
Tudom, én túlzottan is -ólomlábakon- földhözragadt szemléletű vagyok.
Ilyen a neveltetésem, ilyenné tett eddigi életem, munkám, tapasztalataim. Az elmúlt több, mint 21 300 álmom értékelésére kb. 11-12 e-vel ezelőtt szoktam rá. Azóta is volt sok krízis, tragédia életemben, melyekből csak és kizárólag önmagam elemzésével, szeretteim, barátok segítségével lábaltam ki.
Csak rájuk számíthatok, mint ahogy ők is mindenkor számíthatnak rám.
Főként nyers, szókimondó igazságszeretetemre, amely igen gyakran fájdalmas, sőt sértő is lehet, de eddig soha senki nem vonta kétségbe. Még ha kemény harag lett is belőle, előbb-utóbb mindenkor kiderült, igazam volt.
Az igazság kegyetlen, soxor fájdalmas az ember életében.
Nem láttad a filmet, de állítod, hogy nem azt írta le?
Én koránt sem lennék biztos benne!
Évek óta rendszeresen álmodok egy Csillaghajóval. Félig-meddig generált álom, mert kedvelem, és szép, izgalmas világokba röpít.
Vagy nem.
Nos, akkor lepődtem meg, amikor az Avatar-ban fölismertem a bolygót átfogó óriási "Tudatot", amely pontosan azt a működést írja le, amelyet és a Csillaghajóban álmodok több éve már.
No, ezt magyarázd meg, mi a rémálmokban a terelés?
Azokat ugyan is mindenkor valamiféle napközbeni negatív élmény, sok esetben épp az elfolytott indulat váltja ki!
A nem létező szellemvilág a vallások hazugságának alapja. A spiritualitás ennek egyik, bizonyítékok nélküli megfogalmazása karöltve a többi misztifikációval, metafizikai halandzsákkal, parajelenségekkel.
Az itt fellelhető indulat nem más, mint a hamisságok elvetése, mások hiszékenységét kihasználó cselekedetek elítélése.
Sokan, nagyon sokan élnek vissza vele a net-en is, és a mindennapokban is.
Tudom, vannak akik úgy hiszik, bizonyítatlan állításaik, bizonyíthatatlan képzelgéseik telve jószándékkal a helyes út.
"A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve!"
Láttam életem során jónéhány nagyon szomorú esetet, ahová az ilyen hittel telített jószándék sodort jobbsorsra érdemes, de bafolyásolható, gyengébb akaratú embereket.
Elgondolkodtam kicsit, nekem miért nincsenek ilyen "élethű kerek történet" álmaim, amit te pl. leírtál. (Lenyűgöző és jó lehet ilyeneket álmodni, jó volt olvasni, köszönöm, hogy leírtad:)). Bár élethű álmaim vannak, annyira, hogy sokszor olyanok, mintha ugyanaz lennék ugyanavval az élettel, mint ébrenléti állapotban, csak más hétköznapi dolgok történnek. Igen, én is úgy hiszem, mindenki "tevékenykedik" álomállapotban az "álmok világában", csak sokan nem emlékeznek rá. És azt gondolom, mindenkinek személyre szabott, aktuális területeken, módokon zajlik az "álomüzenet" jó része.
(Egyébként azt írtad, egyáltalán nem foglalkozol a halál kérdésével, visszaolvasva a topikot viszont elég sokat beszéltetek épp erről a kérdésről:))
Engem például foglalkoztat a jelen valósággal párhuzamos valóságok léte, milyensége, és sokszor ilyen jellegű álmaim vannak, nagyon érdekes, változatos formákban.
Egyszer pl. egy álom-szuggesszió hatására még soha nem tapasztalt, több, egyidejű álommal ébredtem. Az egyikben egy fehér galamb voltam, és leírhatatlan, amit átéltem ébredéskor a galamb-létezésből való "kijövetel" folyamatában.
Szóval, azt gondolom, a belső "részünk"/belső énünk/a mi nézőpontunkból "tudattalannak" nevezett részünk a legjobb barátunk és szövetségesünk és támogatónk, sokkal kiterjedtebb és bölcsebb régiókban tud elvezetni minket, mint gondolnánk és leginkább álomállapotban tudunk kapcsolatba kerülni vele. Csak meg kell tanulnunk a nyelvét.
A hozzászólásod azt sugallja, hogy beírásommal olyan dolgokat árultam el magamról, amire válaszok az álmaimban vannak, illetve az álmaim történéseire az életem. Ebből a rövid leírásból nem jöhet le az egész életem és személyiségem. Ebben biztos vagyok. Márpedig egy embert csak megnyilvánulásainak egységes egészével lehet megérteni. De lehet, hogy tévedek.
Hogy az álmaim közel vezetnek önmagamhoz, ebben igazad van, minden egyes emberre igaz lehet. Mert álmainkban mi magunk vagyunk a főhős, igaz! Minden, még a nem főhős is.
Gondolod, hogy ha ilyen álmaim vannak, akkor zárva tartom a fantáziám határait? Elszállni soha nem sikerült és bizonyos vagyok benne, hogy már nem is fog ilyen bekövetkezni. Ha eddig a földön tudtam maradni két lábbal a realitások talaján, közben mégis megajándékozott a teremtő egy csodálatos képzelőerővel, (mindegy hogyan nevezzük!), én ezért nagyon hálás vagyok!
Az életem nagyon boldog. Kiteljesedett és nagyon boldog! Soha nem mondtam, hogy boldogtalanságtól szenvedek. Hogy elszálltam. HOgy nincs képzelőerőm. Egyszerüen csak leírtam szó szerint az álmaimat, ahogyan láttam és megmaradt a nappali tudatomban.
Ahol indulat van élet is van.Csakhogy ebben az esetben,ez részedről terelés a lényegről.Ha az ember becsületes önmagával szemben akkor meg kell,hogy vizsgálja az ilyen indulatok hátterét.
Azért használtam ezt a szót a vallás helyet,mert a vallás sok ember szemében merev dogmatikus,az egyén jóindulatán múlik,hogy elhiszi vagy nem. A spiritualitás szerintem olyan,amikor az egyén személyes,lelki kapcsolatban van a szellemi világgal,isteneivel,ősei szellemével,stb.Amikor mindezt elevenen éli meg nem mint egy dogmatikus tanítást.Természetesen egy vallást is meg lehet így élni. Másképpen fogalmazva,amikor a tudattalan tartalmak,archetípusok megelevenednek /bizonyos hatásokra/és így személyes megtapasztalássá válnak. Ami sokszor meghatározó az egyén számára.
Kedvesem, ha megnézed Bruce Willis-sel a Surrogate c. filmet, akkor az álmod 1 az 1be? -sőt láttam a dus fekete hajut (nőt) a végén, még az is spasszól?
Amit mindenkinek ajánlanék, próbáljál emlékezni minden álmodra, mert előbb utóbb, rájössz, hogy ez a machina, mig ez meg nem az eném, mig hol van az én almám?
Uggan édes, pránám csuccsa, mit álmodtáááááá... az éccaka...
Nem térítettem hitet,csak elmondtam a tapasztalataimat! Nekem nincs problémám a hittérítőkkel se,ateistákkal se. Mind a kettő közül vannak jó barátaim és nem jövök indulatba egyiktől sem. Láthatod az Én példámon is,hogy az önmagunk és nehézségeink elfogadása nem hitbeli kérdés!Sőt a hit segít ebben,normális,harmonikus emberi lényé válni. Ahol indulat van,ott önmagunkkal szembenézni képtelenség van,ott valami titok van.
A természeti népek mind rendelkeznek valami féle spiritualitással de legalább az ősök szellemének tiszteletével. Mert az ember természetes ösztönénél fogva törekszik a spiritualitásra. Ugyanis szellemi lény és mint ilyen igyekszik megtalálni a helyét az univerzumban. Tehát a természetes ember,az ember tiszta mivoltában,rendelkezik valamilyen vallásos irányultsággal.Ez köti össze a világgal. Ettől igazán ember a szó teljes értelmében. Nekem ez nagyon szimpatikus és ép ezért igen kedvelem ezeket a népeket. Őszintén szólva az ateizmust a modernkor aberációjának tartom, a maga természet ellenes vadhajtásaival együtt.Kiüresedett,céltalan,elburjánzott hedonizmus,anyag elvűség,kommunizmus,stb,biztos tudod! Persze ezt az ateista barátaimmal sosem érzékeltetem,hisz képes vagyok megadni az alapvető tiszteletet a másik embernek.
