A 955-ös hadjárathoz még csak annyit, hogy az nagyon későn indult, valamikor a nyár közepén. Ebből néhány következtetés levonható. A magyar oldal nem tervezett előre katonai támadást. Olyan politikai események következtek be, amire nem számítottak és ami az érdekeiket jelentősen befolyásolta. Ez az Ottó féle bajorok elleni hadjárata lehetett. Ezután indul a magyar követség Magdeburgba az ultimátummal, amit a szász király elutasít. Egy gyors lefolyású hadjáratot terveznek, amivel a legnagyobb hatást érhetik el.-Ugyanis egy szászországi katonai akcióhoz már túl késő van,közben az elbai szlávok lázadoznak. Ezért a magyar döntéshozók úgy gondolhatták,hogy gyorsan kell cselekedni, itt az alkalom.- Ez pedig Augsburg bevétele lehet. Mivel Uldarik 953 óta Ottó hűséges szövetségese, ha nem ad segítséget a német király és a város elesik ő jelentősen meggyengül. Kiváló és előre látó terv volt Augsburg ostroma. Így a szászokat csatára kényszeríthetik, akik kénytelenek a város segítségére sietni, azaz a harc feltételeit elviekben a magyar fél diktálhatja.
Amint magad is pedzegetted Anonymussal kapcsolatosan pl. a Bodrog helynévvel kapcsolatosan a Megale Moraviás topikban, ő is helyezett át délről északra történéseket. Kézai meg a Képes Krónika már az ilyen földrajzilag megbuherált történelemszemléletre építenek, szóval nem nagyon hiszek nekik ebben.
A csehekről nem is szólva, akik pl. Belgrádból Velehradba transzformálták át a történelmüket.
Szeretném kérdezni,hogy mit tartasz elfogadható forrásnak,illetve kútfőnek?A szerinted reálisakban-elfogadhatókban- mennyire taksálják?(nem kell gyalázni,szimplán csak érdeklődöm!)
a rómaiak óta ismeretesek a boiusok, akik biztosan nem csehek voltak, viszont a nevük közvetve onnan származik, mint ahogy vsz. a bajoroké is. Következetesképpen ahol pl. a 9.sz-i vagy még kissé későbbi források "boemi" vagy hasonló nevet említenek, szerintem nem helyes cseheknek fordítani
Baiuwari és bohemi nem ugyanaz, még ha van is közös forrása a két névnek...
Maga Ottó sem kockáztatja meg a támadást, a határfolyó továbbra is az Enns. Akkor miből gondolod,hogy a csehek egészen a később Pozsonynak hívott helyik merészkedtek volna ? Sankt Gallen elég messze volt a csata helyszínétől. Részben ezért,részben mert az eseményt feljegyzők a kolostor falai között éltek csak közvetett híreket hallhattak a történésekről. Ha a boemanok egyáltalán csehek és esetleg nem a bajorok egy névváltozata,ahogy itt valaki korábban állította.
A sok marhaság helyett el kellett volna olvasni, amit Szkülitzész ír Bulcsúról, a turkok egyik vezéréről, akit felakasztottak (3406., 3410. stb.). A nyugati kútfőkkel egyezően írja, hogy nem szláv volt... A DAI is írja, hogy turk volt. Nem értem a problémádat...
-------------------------------------------
Bulcsúval kapcsolatosan mégis mindig előbukkannak a "csehek". Az én problémám azonban nem is annyira Bulcsúhoz, meg a topikhoz kötődik szorosan, hanem inkább a "csehekhez" Ugyanis már a rómaiak óta ismeretesek a boiusok, akik biztosan nem csehek voltak, viszont a nevük közvetve onnan származik, mint ahogy vsz. a bajoroké is. Következetesképpen ahol pl. a 9.sz-i vagy még kissé későbbi források "boemi" vagy hasonló nevet említenek, szerintem nem helyes cseheknek fordítani.
Földrajzilag is a balkáni térségbe kell helyezni őket. A cseh krónikák egyébként is onnan származtatják magukat.
Ennek fényében persze kérdés, miféle "csehekkel" közösködött pl. Bulcsú.
Az viszont valószínű,hogy 954-ben nagy létszámú had indult ki(ha már a csehek is),és sokan maradtak vissza biztosítani.
955-ben viszont csak a három vezér közvetlen kísérete.kb 4000 fő.
Konrád,Ottó,Bratislav,Eberhard szintén ennyi katonát vihetett magával,hisz Widukindtől tudjuk,hogy Ottó a szászaiból keveset vitt magával,mert a szlávok ellen készült.
Ez nem hadjárat volt és a németek nem szedtek össze semmi sereget a nagy leszámolásra.Itt csak Bulcsú és a lázadó hercegek és kíséreteik,kontra Ottó találkozóról lehetett szó ahol Bulcsút elárulták és kiszolgáltatták a szövetségesei Ottónak.
A daiból pedig épphogy azt tudtuk meg,hogy szavirok és nem turkok.
Bulcsú vezér, a zalai részek ura valamikor a X. század közepén járt vendégségben Bíborbanszületett Konstantin császárnál, aki más barbár nagyurakhoz hasonlóan személyesen emelte ki az erre a célra szolgáló kőmedencéből. A madridi Szkülitzész-kódex 13. századi miniatúrája érzékletesen szemlélteti azt a pillanatot, amikor a császár bennfentesei egymás sarkát taposva körülállnak egy, a medencében lubickoló szakállas fickót – ez lenne a mi Bulcsúnk.
Forrás: Kosáry Domokos szerk.: Magyarország története képekben; Gondolat, Bp., 1971, 28. o., 1. kép
Az Aja Szófiában fényképeztem keresztelőmedencét: 1803.
Kézai és a Képes Krónika alapján Bulcsú a Balaton környékén, Zalában ütött tanyát, itt lehetett a központja. Egyik őse a frankok ellen esett el:
Szabó Károly fordítása: "A hetedik sereg vezérét pedig Vérbulcsnak nevezték. Ez Zalában a Balaton tava körűl szállott meg. Azért nevezték pedig Vérbulcsnak, mert minthogy nagyatyját a krimhildi csatában a németek megölték, s ő ezt mint bizonyos tudta, bosszút akarván rajtok állani, sok németet nyárson süttetett, és a mint mondják olly kegyetlenséggel dühöngött ellenök, hogy némelyiknek vérét is úgy itta mint a bort."
Mátyás Flórián fordítása: "Azért hívták Vérbulcsúnak, mert miután ősét a krimildi ütközetben a németek megölték, boszút akarván rajtok állani, több németet nyársra vonva megsüttetett, s oly kegyetlenül bánt, mint mondják, velök, hogy bor gyanánt itta némelyek vérét."
Bollók János fordítása: "Végül a hetedik sereg vezérét Vérbulcsúnak nevezték. Ő, a hagyomány szerint Zalában, a Balaton tó környékén szállt meg. Vérbulcsúnak pedig azért hívták, mert miután nagyapját Krimhild csatájában a németek megölték, és ő erről biztos tudomást szerzett, hogy bosszút álljon, több németet nyárson süttetett meg, s állítólag olyan kegyetlenséggel tombolt ellenük, hogy némelyiküknek úgy itta a vérét, mint a bort."
Mátyás tehát az avust eltérően fordítja. Szabó és Bollók 'nagyapá'-t fordít, pedig a szó jelentése tágabb ennél. Bulcsú valamelyik felmenője ezek szerint még az avar korszakban esett el frank fegyverektől ("Krimhilda csatájában").
"A haderőben szerepelt a horkák és Lehel törzsének két hadosztálya, a törzs biztosítására hátrahagyott egyharmad leszámítása után körülbelül 7-7000 ember, a többi törzsek által küldött önkéntes kontingensek, amelyek együttesen úgy 10.000 főt tehettek ki"
Hasonló szamárság, semmi adatunk arra, hányan maradtak otthon, meg ilyesmi...
"Érdekesebb a Lél-Bulcsú-Súr szentháromság. Ezek a nevek bukkannak fel a cseh meg a horvát legedákban is kismillió változatban. Így kérdés, mennyi valóságalapja lehet pl. a magyaros változatnak, ha Lél/Lehel (Lech) épp a Lech-mezei csatában veszik oda. Ugyan mi a valószinűsége, hogy a helynév is ugyanaz? A nevek párosításai Lél..Lech Bulcsú..Cech Súr...Rus(Mech), három fivér. Néhol Súr nem is szerepel. Ha ennek a fényében olvassuk át pl. a cseh krónikákat, kiderül, hogy a magyar Bulcsú tkp. egy békés földműves volt, a csehek ősapja"
A sok marhaság helyett el kellett volna olvasni, amit Szkülitzész ír Bulcsúról, a turkok egyik vezéréről, akit felakasztottak (3406., 3410. stb.). A nyugati kútfőkkel egyezően írja, hogy nem szláv volt... A DAI is írja, hogy turk volt. Nem értem a problémádat...
"a 19.sz-ban találta ki Safarik vagy Palacky et a marhaságot"
A közhiedelemmel ellentétben Šafařík csak a németes változatokat hozta kapcsolatba Pozsonnyal Bél Mátyás nyomán, a Reichenaui Herrmanntól ismert Brezesburg/Brezisburgot próbálva megtenni a 907. évi csata helyszínéül. A Břetislava/Bratislava 19. századi szlovák írók-költők leleménye.
1039. Heinricus rex, mota in Boemiam expeditione, cum dux gentis Brezizlaus filium suum obsidem ei misisset ... 1042. Heinricus quoque rex ulturns sui iniuriam Pannoniam cum exercitu in autumno ingressus, ... civitates Heimenburg et Brezesburg evertit, septentrionalem Danubii partem ... vastavit ... 1051. ... magno cum exercitu imperátor Pannonias petit ... Welf Brezislaoque ducibus ad septentrionalem Danubii partem depopulandam transmissis ... 1052. Imperator [...] in Pannonicam itidem expeditionem proficiscitur [et] Brezisburg castrum obsedit ...
953: Lázadás tört ki Ottó német király uralma ellen. A lázadók élén fia, Liudolf és veje Vörös Konrád, Lotaringia hercege állt.
A három lázadó tartományúr, Konrád, Ludolf és Arnulf most szövetkeztek, s a szövetség a magyarokat hívta segítségül, akiknél a száműzött Eberhardt, Arnulf bátyja készítette elő a szövetséghez a talajt.
A haderőben szerepelt a horkák és Lehel törzsének két hadosztálya, a törzs biztosítására hátrahagyott egyharmad leszámítása után körülbelül 7-7000 ember, a többi törzsek által küldött önkéntes kontingensek, amelyek együttesen úgy 10.000 főt tehettek ki, a császár ellen ugyancsak fellázadt Boleszló cseh herceg részéről 4000 cseh.
Bretislav-ról biztosan nem kapta Pozsony a nevét, vagy ha igen, akkor a 19.sz-ban találta ki Safarik vagy Palacky et a marhaságot, most nem emlékszem melyik. De ez mellékes. Érdekesebb a Lél-Bulcsú-Súr szentháromság. Ezek a nevek bukkannak fel a cseh meg a horvát legedákban is kismillió változatban. Így kérdés, mennyi valóságalapja lehet pl. a magyaros változatnak, ha Lél/Lehel (Lech) épp a Lech-mezei csatában veszik oda. Ugyan mi a valószinűsége, hogy a helynév is ugyanaz? A nevek párosításai Lél..Lech Bulcsú..Cech Súr...Rus(Mech), három fivér. Néhol Súr nem is szerepel. Ha ennek a fényében olvassuk át pl. a cseh krónikákat, kiderül, hogy a magyar Bulcsú tkp. egy békés földműves volt, a csehek ősapja. :-D Mondjuk a magyar változat sem sokkal hihetőbb, hogy tudniilik a honfoglaló Bulcsú lett volna ott Augsburgnál. Ehhez még ugye jön Lehel kürtje..
Mindenesetre már 955 táján kirajzolódik egy vetélkedés körvonala Bulcsú és Lehel király területeiért. A csehek és az Árpádok nyújtottak be azokra igényt szomszédságuk okán.
Nagyobb Sankt Gallen-i Évkönyvek: "Ottó király megütközött az agarénokkal [=ungárokkal] Szent Lőrinc ünnepe napján, és Isten segítségével legyőzte őket. Számuk százezerre rúgott, és közülük sokat elfogtak Pulszi [=Bulcsú] nevű királyukkal együtt, és akasztófára felkötötték őket. Egy másik háborút a boemanok [=csehek] viseltek ellenük, amelyben elfogták Lele nevű királyukat, seregét pedig kiirtották." (Otto rex cum Agarenis pugnabat in festivitate s. Laurentii eosque Deo auxiliante devicit. Et erat numerus eorum 100 milia et multi illorum comprehensi sunt cum rege eorum nomine Pulszi, et suspensi sunt in patulibus. Et aliud bellum cum eis gerebatur a Poemanis, ubi comprehensus est rex illorum nomine Lele extincto exercitu eius.)
Pozsony környéke hemzseg a Sur helynevektől, amit különösen érdekessé tesz Tatár Sarolta megfigyelése: "Két dolog tűnik fel evvel kapcsolatban: Egyrészt a Káld, Harka és mosoni Kál közelsége az országos jelentőségű, hadiútként a középkorban is használatos római úthálózathoz. Káld a Savariából (Szombathelyből) kiágazó római út közelében, Harka pedig a Scarbantiába (Sopron) és Vindobonába (Bécs) vezető útvonalon helyezkedik el, míg Kál a Carnuntumból (Bad Deutch-Altenburg) Arrabonába (Győr) tartó római út mellett fekszik. Másrészt az, hogy a harka méltóságot viselő, Kál nevű személy területei majdnem teljesen körbeölelik a Fertő tavat, elindulva a Vas megyei aborgátai Káldtól, amely a Pereszteg patak partján fekszik, és a régi római út mentén fekszik, majd haladva tovább Sajtoskálhoz (és a Bulcsú és Ládony helynevekhez) a Répce mellékvizénél, onnan fel Harkához, amely a régi római úton fekszik, végül fel Kál faluig Moson megyébe, amely szintén a régi római úthoz közel van ... Az útvonal feltűnő, amennyiben nem a vizeket követi, úgy, mint Tétény fejedelem és mások Györffy által feltételezett útvonala. Ezek az utak a régi római útrendszerhez igazodnak ... Kál, a horka ... Értelemszerűen felhasználta a még létező római úthálózat nyújtotta logisztikai lehetőségeket, majd Bulcsú ugyanezt a kalandozások szervezésében is".
Babenbergi Adalbert írja Jámbor Szent Henrik császárról szóló legendájában: „Nagy Ottó idejében, azéban, aki, úgymond, a Lech folyónál Hitvalló Szent Udalrik idejében leverte a magyarokat, és királyaikat, tudniillik Lélt és Assurt, akasztófára köttette fel Regensburgban, mivel a hercegek kérték, hogy ott történjen meg..." (…tempore Magni Ottonis, illius, inquam, qui ad Licum lumen sub sancto Oudalrico confessore Ungaros prostravit et reges eorum, Lelium videlicet et Assur, Ratisponae, principibus hoc ieri adiudicantibus, in patibulo suspendit…)
Ez alapján még inkább úgy tűnik, hogy Bulcsú és Sur (Assur) ugyanaz a személy!
Az Ebersbergi Krónika szerint Lélt és Súrt Eberhard gróf fogta el Ebersberg váránál, és díszeikből 3 font aranyat és sok ezüstöt adott saját egyházának kegytárgyak készítésére: "Az ungrok Súr királyát és Lél vezérét más ungrokkal együtt levitték Eberspergbe, de míg a királyt és a vezért visszaküldték Regensburgba, a maradék ungrokat ... elengedik" (Sur regem et Leli ducem Ungrorum sum aliis Ungris ad Ebersperch detulerunt; sed regem et ducem Ratisponam regibus remittentes, reliquos Ungros … inmiserunt).
Ez alapján úgy tűnik, mintha a Sur Bulcsú másik neve, esetleg a valódi személyneve lenne.
Azt el kellene fogadnunk,hogy Anonymus az elveszett hagyományőrző ősgesztát mentette át.
Zolta fejedelem nem élte meg Augsburgot a DAi-ból tudjuk,hamarabb meghalt.
Se Anonymus se más krónikásunk nem tud Árpádnak,Zoltán kívül más fiáról,és nem azért mert hiteltelenek,pusztán csak azért,mert kizárták őket az Árpád-házból(a vérszerződés pontjai szellemében) épp ezért nem meglepő,hogy Anonymus,Zoltát szerepelteti,A hadjáratok amit leír az Bulcsú hadjáratai.
Taksonynak esze ágában sem volt büntető hadjáratra a gyilkosság megtorlására,hisz ellenlábasának Fajsznak támogatóit gyilkolták meg,de a minimumot szerintem megtette.Elrendelte a hazánkban lévő német hadifoglyok kivégzését.De ennyi,tovább már nyugatra nem mentek seregek.
Az örök átok kimondása miatt már korábban is módosult a fejedelmi listánk,hisz a honvisszafoglaló vezérek között szerepel Tas.
Igen ám,de Árpád fiai sem voltak törzsi fejedelmek,akkor az unoka sem lehetett.Kiátkozták azt a vezért akinek (bár fenn maradt a neve,mondái,bár korából kiragadva)helyére Tast tette Anonymus logikusan bár,de tévesen.
"De végül a bajorok és alemannok gyalázatos csalárdsága miatt Lél meg Bulcsú fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket" gesta (55)
A gesta így folytatódik:”Ugyanebben az évben Ottó német király ellenségei átkos merénnyel próbáltak életére törni. Egymagukban azonban nem tudtak ártani neki, így a magyarokhoz fordultak segítségért. Tudták ugyanis,hogy a magyarok verhetetlenek az általuk megszokott hadakozásban és haragjában Isten ostoraként sújtott le velük sok országra. Akkor Ottó király ezen ellenségei elküldték követeiket Zolat fejedelemhez.”
Vagyis a szöveg (56) fejezete szerint Bulcsú nem hadakozhat Ottó német királlyal és ő nem csalhatja tőrbe a harkát, mert Bulcsú és Lél már korábban,ugyanennek az évnek az elején életét veszti az Inn mentén. Tehát a gesta szerint az általad idézett mondat nem kapcsolható a 955-ös eseményekhez.
