Egyetértek veled. Sok benne a logikai bukta, de azért van benne sárm, és nem fog megártani a tiniknek, főleg, ha angolul olvassák.:) Ami nekem még a kölöcsönös vonzalom dologban logikailag nem stimmelt: a fiú elmondja - bár ez lehet, hogy csak a filmben hangzott el - , hogy milyen fura, a farkas beleszeret a bárányba. Nekem inkább olyannak tűnik ez, mint amikor a hamburgerünkbe szeretünk bele - kb annyira lehetséges ez a fajta vonzalom. És fordítva: amikor leírják, hogy a lány hozzásimul a fiú jéghideg, szoborszerű testéhez... brrrr. Nem tűnik éppen vonzónak ez a kép. Ugyanakkor valamennyire ezt is magyarázza a vámpírokhoz kapcsolódó klisé: a vámpírok szinte valamennyi ilyen történetben fizikailag vonzóak az áldozat számára. A klasszikus vámpír történetben ugyanis az áldozatnak meg kell hívnia a vámpírt, tehát valamennyire önkéntes a dolog, ezért próbálja megbűvölni az áldozatát. Ez a bűvölet végig ott van a Twighlightban is (lásd, gyorsabb szívdobogás a fiú látványára, stb.)
Majd a Breaking Dawn-nál fogtok nagyot nézni. Nem mondok spoilert, de a rajongóbázis több mint a fele szerint Meyernek elment az esze, mikor írta. Mindenesetre annyit mondanék, hogy nem kisgyerekeknek való az a könyv, 13-14 év alatt nem lenne szabad senkinek engedni, hogy elolvassa. Teljesen más a stílusa, mint az első három könyvnek. Mondjuk szerintem egyik könyv se egy nagy szám, de a Breaking Dawn még a legfanatikusabb rajongókat is megingatta Meyerbe vetett hitükben.
A gyerekeim új angoltanárja a gimnáziumban olyan gyatra, hogy ősszel megfogadtam, bármit megveszek nekik, amit hajlandóak angolul olvasni -nézni. Nekem tökmindegy, hogy a Supernatural DVD-n tanulnak angolul vagy a New Moon-on. Anne Rice jobb, de azt nem tudja a gyerek könnyen olvasni.
Ha valaki látta a Twilight filmet és ezt még nem ismeri, akkor jól fog szórakozni :
Én élveztem a Twilight könyveket olvasgatni. A Harry Potter könyvek sokkal szinvonalasabbak ( azokhoz folyton néznem is kellett a szótárt meg töprengeni ) , de
nincs olyan törvény, hogy csak komoly irodalmi alkotásokból lehet sikerkönyv.
A húgom kíváncsiságótl hajtva az első részt kérte karácsonyra, és „na jó, lássuk, mitől olyan nagy szám”-jelszóval meg is kapta tőlem. (Azóta elolvasta a Midnight Sunt, a New Moont és most kezdett bele az Eclipse-be. Legalább gyakorol; a puhaborítású 2. kötet úgyis csak ősszel jön ki, a keményborításút plusz összegért meg egyikünk se hajlandó megvenni, nyuszi ide, névnap oda...) És hogy nekem mi a véleményem a könyvről? :D Kezdetben úgy álltam hozzá – és fenntartom –, hogy nekem egy vámpír ne rohangásszon napvilágnál. De elismerem, hogy ide kell, különben nem lenne sztori. A különleges képességeken kicsit megütköztem, a többi spéci tulajdonság mellé már soknak gondoltam, de belátom, megvolt a helye a történetben. (Ahogy annak is, hogy Bella gondolataiban miért nem lehet olvasni, de nem ártott volna valami magyarázat, hogy miért ő az egyetlen kivétel.) Bella-Sue-ra fel voltam készülve, mikor olvasni kezdtem – a legidiótább helyeken sikerült korábban felcsapnom – lásd a csillogó Edward; vagy Edward ruházata, ami tökéletesen feszül, tökéletes testére –, így fele annyira se sikerült felidegesítenie, mint számítottam rá. Néha tulajdonképpen egészen jópofa volt, Edward meg főleg. :D De amitől mégis a falat kapartam: ha százzal kevesebb alkalommal hangzik el, hogy a kis vámpír tökéletes, akkor is felfogom; ahogy viszonylag hamar megértettem azt is, hogy Bella odavan a csibészes mosolyáért, és mivel úgy tűnik Edward a közelében genetikailag képtelen máshogy mosolyogni, nem kellett volna milliószor ugyanazt leírni. (Ugyanígy sok volt az isten-jelző, meg a kiskutya, illetve juhászkutya, amit az elején Mike kapott meg szinte oldalanként.) A másik: csűrhetik-csavarhatják, de vámpírnak lenni akkor is szívás, és hogy valakinek az legyen a rögeszméje, hogy márpedig azzá szeretne válni, az nekem elfogadhatatlan. (És nem tudok nem arra gondolni, hogy Edward majd talál egy másik embert, akinek jobb illata lesz mint Bellának – volt; mert vámpírként gondolom, már nincs, hisz vére sincs, amit kívánhatnának.) De hát... nem tudom, még nem voltam fülig szerelmes egy vámpírba se. Viszont vannak alapvető dolgok, amikről azért (az idők végezetéig szólóan) nem szívesen mondanék le: szeretek aludni – rém unalmas és idegőrlő lehet egy végtelen életet ébren tölteni –, szeretek enni – csoki, csoki, csoki –, érezni az ételek ízét, szeretek a napon lenni... ja és nem vágyom örök életre. Úgy tűnhet, hogy nem tetszett a könyv... pedig de. :-P Tökéletes volt könnyed kis olvasmánynak, levezetni a vizsgák feszültségét, és voltak ötletek, amiken jót mulattam, vagy amik megfogtak. Edwardot például nagyon bírtam, bár ha Bella Mary-Sue, akkor ő Gary-Stu... Vicces volt az „egy vámpír, mint orvos”-ötlet, a jó nagy kereszt a vámpírtanyán... egyáltalán: szívesebben olvastam volna többet Cullenékről. Jó, persze, Carlisle kapott most egy fejezetet, és a többieknek is jut majd a későbbi könyvekben, de néha, elvétve érdekesebb lett volna ilyesmiről hallani, Belláék enyelgése helyett. (Ez olykor dühítő az E/1-es mesélésben; nincs jelenet a főszereplő nélkül, pedig van, hogy nagyon nem hiányozna oda.) Szóval aranyos volt, üdítő volt, de elviseltem volna több történetet és kevesebb szerelmet – maradt volna úgyis elég. (Ui.: nem tudom látott-e valaki legalább néhány epizódot az Inuyasha című animéből. Ha igen, biztos találkozott olyan jelenettel, hogy Inuyasha a hátán viszi Kagomét. Ő, ha jól emlékszem többnyire inkább ugrál, nem simán fut, de akkor is mindig ez ugrik be az „Edward a hátán utaztatja Bellát”-részekről. :D)
Ha tud irni , ha nem tud irni ( mármint Stephenie Meyer ) akkor is bestseller a könyv. A tizenéves fanok hátborzongatóak, de szerintem elsőkönyves irótól egész jó a végeredmény.
www.stepheniemeyer.com honlapon van linkgyüjtemény, vannak hirek a filmekről és a könyvekből kimaradt részek meg egy Midnight Sun cimü draft is fennt van.
Én az amazonról rendeltem meg a könyveket, mert akkor az volt a legkedvezőbb árú, de az egyre rosszabb árfolyamok miatt meggondolandó. A bookstation szokott lenni a legolcsóbb, de azért össze lehet hasonlitani bookline-nal,librivel stb. Hátha árulnak twilight saga összest is kedvező áron.
A port.hu-n is van egy nagyobb fórum, de ott kicsit sok volt a "nemtudokangolulvalakiküldjeelmagyarullécci" jellegü tizenéves fan, ezért páran angolul olvasgató nagykorúak csevegünk a twilightspoiler.gportal. hu fórumon is, bár egy ideje offtopic női mozi klubfórummá váltunk....
Én végigküzdöttem magam rajta angolul (legalábbis az első részen), de csak mert kíváncsi voltam, mi ez a hype.
Hát régen olvastam már ilyen rossz könyvet, jó kis Mary Sue fanfic-feelingje volt. A csillogós fiútól meg röhögőgörcsöt kaptam - csak nem tudom eldönteni, hogy kínomban röhögtem vagy tényleg vicces volt.
A főhősnő tipikus Mary Sue - ja, hogy ügyetlen tornából? Na és? Ez a szokásos "bájos hiba" - én is szeretem a kétbalkezes főhősöket.
A srác abszolút klisé-vámpír, ha nem írna Anne Rice 600x jobb történeteket, azt mondanám, hogy Anne Rice rip-off, de nem akarom Anne Rice-t megalázni az összehasonlítással.
A szerelmük meg egy vicc, a srác teljesen uralkodik a csajon, ráadásul van jópárszáz év fórja, ami nem lenne gond, ha a csajszi is érett lenne, de még csak egy buta kamasz.
Fogtam ám a fejem olvasás közben, és csak azért szenvedtem végig, mert nem hittem el, hogy ilyen van. De szerencsére a napfényben ragyogó jeleneten kívül nem nagyon emlékszem már semmire, szóval nem okozott nálam semmi lelki retorziót a történet :-)))
Az idegen nyelvű könyvek közt keress rá angol címen és nem a magyar fog kijönni. Amúgy szerintem Meyer nem valami jó író, nem olvastam a műveit, csak pár részletet tőle, de már maga a megfogalmazás úgy tűnt mintha egy tizenéves írta volna.
Köszi! Csak ez mintha magyar fordítás lenne. Attól pedig brrrr.... Egyébként nekem tetszett, igaz, inkább tiniknek való. A film is jó volt, csak a női főszereplőtől kaptam kicsit idegbajt. A fiú viszont tökéletes volt, és a vámpírcsalád tagjait is jól elkapták. Nem beszélve Cápasrácról (itt farkasember, de tényleg olyan arca is van). A könyv természetesen többet megmagyaráz, de őszintén szólva nem sokkal többet.
