Május 21-én ötödször is POLAR Kaptárkövek Trail, lehet bükki skalpokra vadászni, a bükkalján a dűlők között szaladni és a végén fröccsözni, gyertek a hippi piknik folytatódik.
Egyfelől csak semmi pánik, biga megvédi magát, másfelől a versenyek számomra, sőt mondhatom, hogy többek számára nem csak abból áll, hogy leszegett fejjel, vörös fejjel toljuk. A Fun Run-on kifejezetten jó volt találkozni és együtt futni azokkal akik ott voltak. Habár a táv nagy részén csupán Tomival tudtunk beszélgetni, a rajt előtt és a célbaérkezés után volt lehetőség dumálni az ismerős arcokkal és megismerni újakat. Ja, hogy a Bükk mindig lenyűgöz és el lehet mélázni rajta még futva is? Igen. Sőt Döme, Téged pedig kifejezetten jó volt látni még ha csak kamilláztál is. :)
Értettem, persze. Megvédeni se akarom, csak féltem, hogy az öregkori együttsörözéseinken ott leszünk-e még vajon kehes izületeinkkel a Zöldtavi-hauz teraszán kiülve és pipázgatva, anekdótázva..
de azért azt is kell látni, hogy bigáék nagyon nagy elszántsággal, akarattal, célirányosan készülnek, hogy jobbak legyenek, fejlődjenek, versenyezzenek, ahogy te is írod, sok munkát tesznek ebbe bele stb. a nagy többség nem ennyire tudatos, de azért versenyezne.
illetve pont ezt feszegettem, hogy ez lesz-e az eredménye annak, hogy nagyobb a mezőny, többen futnak, megjelennek gyorsabbak is, nemcsak olyan magunkfajta ultrás csoszogók.
Bocs, hogy megint beletrollkodom, de Bigából például pont azért lehet kiindulni, mert általa látható, milyen borzalmas munkát kell belevinni egy magunkfajta, vagy azért kicsit tehetségesebb, de nagyon szorgalmas embernek is a csöppnyi eredményekbe, szemben azokkal, akik gyerekkoruktól kompetitíven készülnek.
a tavalyi rajtszámommal elindulhatsz, ingyen sonka és ehetetlenül kemény sajt.
plusz készül rólad egy csomó kép, mondjuk azt ne oszd meg..
primaveran havasi pásztornak öltözöl?
amúgy igen ez a monti-terepfutás evolúció jogos. ez azért van, mert egyre többeket vonz ez a sport és az emberek nagy része nem vonzódik a mazochizmushoz, az ultra távokhoz. tehát nem gondolom, hogy az ultrás indulók száma fog csökkenni, hanem éppen a rövidebb távokon versenyzőké fog nőni.
az már egy más kérdés, hogy a versenyzés, mint olyan nagyobb szerepet fog-e kapni? montiban mi a tapasztalat?
bigáékból azért ne induljunk ki..
nyilván az lenne a jó, ha ezzel a versenymezőny is erősödne, mert így tud fejlődni a sport..
ebből a szempontból a magyar terepfutás fejlődése nem klasszikusan organikus, azaz ebben az értelemben fokozatosan a rövidebbtől a hosszabb távokig halad (az utcai futásokkal szemben), ellentétben pl. Franciaországgal, ahol inkább jellemzőbb ez (még akkor is, ha a nagy ultra versenyek ott vannak már régóta).
Lehet, hogy ez azért van, mert nálunk a gyökerek a ttúrában vannak, azok pedig - régebben - nem a rövidtávokról szóltak.
Ja utolag mosdatom ezert itt sem dugokaztam sehol,akarcsak a Kiss Petin. Primaveran sem szandekozom mert oda is csak a tajert,elmenyert megyek.
Szolok elore terepfutasban idehaza is az fog bekovetkezni ami a montinal.10-15kilis versenyeken tomeg,30-40 kiliseken kisebb tomeg a hosszu tavok lecsokkenek majd 60-70 kilire es oda mar lasszoval fogjak az embereket.
Magam is azzal a felhanggal reagáltam hirtelen, hogy testközelből kéne már érzékelni, hova elszállt a felkészülési időszak tempója is. Talán lassan kopírozva közelítünk a montis hőskor "elprofizálódásához"?
Ellentetben veled en azert azokat is batoritom eme rendezvenyre akiknek eszukbe sincs verenyezni.Egyszeruen akarnak egy jot futni egy remek rendezvenyen.
Bükki Fun Run - a fél virágszirom esete A verseny az verseny akkor is ha a terepfutó minden hangzatos dolgot kitalál és ki is mond annak érdekében, hogy ne az legyen. Persze, edzeni megyünk. Nem nyomjuk. Nem vállaljuk fel a vezetést. Csak az utolsó emelkedőt... esetleg. Majd dumálunk a többiekkel közben. Nos ezeket a rajt pillanata felülírja és a versenyszellem tör utat. A Váci Jedik ellen nem mehetsz biztosra, Allaga Tomi a skalpunkra hajt, Oli is ott csipog mellettünk. El kell ismerni, remek társaság, élmény ilyen csapatban futni. Természetesen az első nagyobb emelkedőn megdől a fogadalom és Carlos diktálja az ütemet, nyugodtan haladunk. Őr-kő háznál az első frissítő, innen a köveket végigbeszélgetjük egészen a Tar-kő alatti dózerig. Lehet rajta haladni, majd Hereg rét előtt Carlos feljebb kapcsol és megindul a menet. Tamás-kút és Lök-bérc közötti szakaszon nem spórolunk, meggurítjuk rendesen. Tomi kicsit leszakad de nem sikerül jelentős előnyt összerakni. Barát réten a harmincas pontnál is ott van a nyakunkon. Még két kili emelkedő, itt Carlos felkocog én pedig megadom magam a meleg és a kevés folyadék okozta gyengeségnek. A tetőn még próbálom fokozni a tempót, de meg kell elégednem a harmadik pozícióval. Lekocogok a tóhoz, szánsájn, víkend. Ez egy igazán jó verseny. Sokan leírták már, de úgy gondolom nem elegen, hogy egy rendkívül családias hangulatú rendezvény, remek útvonallal, remek futókkal. Valamint egy fontos mítoszt törnék darabokra. Nem lehet fél virágsziromból versenyezni... Ha egy versenyen Carlosnál is kevesebbet eszel-iszol az nem jelent jót.:)
Júliusig ki kell használni a lehetőségeket :D Azért utána sem adom fel, csak alkalmazkodom. Most megy a hangolódás az akkor és annyit futok amennyit lehet koncepcióra, meg ugye fél éves kortól használható a futó babakocsi. Nem kerülheti el a sorsát a gyerkőc :)
Várhatóan április végén Anitával lenyomjuk párosban a Kört, aztán még meglátom, hogy belefér-e még a Vércse/Budai térképkőr/Vérkör full gázon. A szent Mátra 115 az utolsó fix program. Bíztatok mindenkit, hogy jöjjön, akár csak lötyögni is,csak vigyázzatok, mert könnyen függőséget okoz :)
Köszönjük a Mátra 115 beszámolót, ezért megérte ennyit várni :-).
Elindult az előnevezés az idei rendezvényre.
Bréking nyúz, hogy a hosszútáv kicsit hosszabb lesz (sokak kérésére :-)), a végére újra fel lesz fűzve a Havas (így az elmúlt két évben folytatott Havas oldali útkeresés véégre pont kerül).
Nekem Kiss Peti volt ilyen ólomlábú szaladás. Én szívvel-lélekkel odatettem magam, de állva hagyott a társaság. Éreztem is, hogy ideje átstruktúrálni az edzéseket, mert a télnek és az alapozási időszaknak lassan vége (igaz én 1,5 éve gyakorlatilag alapozok). A LeFaGySz-on már éreztem is némi javulást a dinamikában hasonló nehézségű pályán ~20 perccel jobbat mentem, pedig önellátós túra volt. Ami igen érdekes, hogy a technikám a gyorsításokkal összeszedettebb lett.
Egyrészt a Vulkánon voltam legutóbb nem edzésen, másrészt meg mindig nagy örömmel megyek Imaro versenyére. Már akkor volt hozzám pár jó szava futásügyben, amikor még azt sem értettem amit kérdeztem. Öröm látni, hogy ugyanolyan lelkesedéssel, jó szándékkal dolgozik, mint tizenjópár évvel ezelőtt.
A robotolós, javarészt a szigeten és betonon átalapozott december-január-február után nagyon vártam már a tavaszi Bükk illatát, a futótársak közötti félszeg tipegést. Utolsó előtti pillanatban írtam zserzselinek, aki volt oly kedves és elfuvarozott a rajtba. Igaz így maradt 1,5 órám a rajtig, de ez a bambulásidő is jól esett.
A rajt után újra megtapasztalhattam milyen az élmezőnyben futni. Az illúzió az első kilométerig tartott, amikor is elértem a 160-as pulzust, és beálltam a saját tervezett tempómra. Régen futottam ilyen intenzitáson, és most három és fél óra várt rám, úgyhogy nem akartam az első emelkedőn vagánykodni.
Minimálban indultam, egy kézikulacsnyi sponser, és egy tasak tartalékkokó volt az ellátmány. Hosszút vettem, izzadtam is mint a ló felfelé. Szépen egyenletesen, ütemesen haladtam felfelé, akire számítottam az elhagyott, és még vagy 3-4 számomra ismeretlen spori is állva hagyott. Legalább lesz valami izgalom, mert mondjuk a Biga-Carlos-Allaga Tomi-Jakus-Veriga-Oli csapatra nem számíthattam verseny-szempontból. Szokásos légüres teremet aztán Olivér közelsége törte meg, akivel az Őrkő házig együtt rakkoltunk. Hát ez is eljött, ott vagyok a mester nyomában:-) Ott aztán engem megfogott az ördögszántás lendületileg. Egyedül maradtam, és ezt nagyon élveztem. Jó erőben haladtam, lefelé igyekeztem szaporázni, jó tempót menni, hogy azért utolérjem akit lehet. Szépen lassanként fel-feltünedeztek az emberek, látótávolságba került újra Olivér is. Csodaszép volt az erdő, puha, kicsitsaras a talaj, optimális volt minden. Éreztem, hogy elég lesz a frissítés, hogy ma ez egy egyenletes, erős, gond nélküli futás lesz végig. Szépen behoztam a 2-3 előttem lévő sporit, a lefeléken egyértelműen gyorsabb lettem, amikor ők kezdtek kicsit fáradni.
Az utolsó mért szakaszt megnyomtam kicsit, nem sétáltam egy métert sem, gondoltam kicsit lélekben Imaro ismeretlen ismerősére, akiről reggel beszélt, és kicsit a saját veszteségeimre is. Az uccsó lejtőt gurítottam ahogy tudtam, jól is ment a szakasz, a végső helyezésemnél jobb részidőt mentem itt is. A tónál már a kiscsaládom várt, akik utánam jöttek Pestről egy délutáni fürdőzés reményében. A kört még lesprinteltem, de nem lett meg a 3:30, két perccel kicsúsztam. Nem gáz, így volt perfekt a verseny.
Kis tollászkodás, gulyásozás, ténfergés után elköszöntünk. Gyorsnak szánt lassú pizza után a Demjéni fürdőben áztattam a csülkeimet. Parádés nap volt!
1,3 l sponsert ittam, nem hiányzott semmi más. Kézikulacs bőven elég volt.
A szervezés, a rajt-cél helyszín, az ellátás szuper volt.
Mivel a kedvenc hazai rendezvényem, ezért fontosnak tartom, hogy írjak róla :)
Bükki Hard '17
Sorban a 6. részvételem, eddig mindegyiken ott voltam, és ezt lojalitást Imaro, a főszerv, a különleges 1-es rajtszámmal mindig meghálálja, köszönet érte. Minden évben olyan, mintha az előzőt én nyertem volna, hehehe..
Idén tavasz volt a pályán egyértelműen.
Hiába, hogy egyesek szerint nincs global warming és this is a fact, mégiscsak lehet valami klímaváltozás, mert emlékeim szerint minden évben egyre melegebb van ezen a jeles napon.
Nedybalival beszéljük meg az együtt mozgást, a 3 héttel ezelőtti aszfalt 100-ason bevált, így most is bízunk benne, hogy jól elütjük az időt.. A rajt kicsit váratlanul ér, hátulról mozdulunk és elintegetjük a mezőny elejét gyorsan, including az ügyeletes Wonder Womant, akit, előre sejtjük, majd csak a célban látunk újra.
Balázsnak mondom előre a pályát, kicsit nosztalgiázom, ami valljuk be, elég jól megy, közben próbálom beszívni a Bükk levegőjét és varázsát. Örkő házig ez szinte zavarrtalnul megy, pont úgy, ahogy a pulzusom felfele.
Összeakadunk montis Attilával és egy másik sporival, előtte még visszakiabáljuk Takit egy benézett elfordulónál, majd együtt rongyolunk Szilvásvárad felé. A nagy kapkodásban nagyot perecelek, húúú évek óta nem estem. Érzem, hogy magas a pulzus, ez egyértelműen ennek a jele. Szerencsére ügyesen kigurulom.
A pont előtt váltjuk egymást JB-vel, Wonder Womannel és gardedamjával Áronnal. Mi azért elidőzünk a kólaivással, beszélgetünk a kezdetektől fix, igen kedves és csinos személyzettel, majd gurulunk tovább. Az aszfalt a beszállóig egészen jól megy, visszajön a remény, hogy összeáll itt a mozgás, nem lesz ez ma olyan rossz. Ez az érzés az istállóskői mászás alatt szertefoszlik. Az elejétől kezdve érzett ólmos lábak, nehézkes mozgás, csetlés-botlás újra beköszön.
Télnek nyoma sincs egyébként, a pont előtt néhány jégfolt emlékeztet csak a tavasszal szemben vesztett csatára.
Attila ellép, mi Balázzsal tovagördülünk a második Őrkőig. JB-t szokás szerint itt fogjuk be.
Innentől, ha jól van az ember, egy jól futható, haladós rész jön, itt lehet sokat veszíteni és hozni. Közepesen sikerül, azaz inkább nem. Közben megdumáljunk az élet nagy dolgait, elcsattan egy-két szelfi Tarkőn, ki nem hagynám Magyarország számomra legszebb panorámáját.
A síház előtti aszfalt hosszú, nyögvenyelős, a ház előtt jönnek Áronék, viccelni próbálunk, de a szuperhősség komoly koncentrációt és feszült arcot kíván, így csak Áron veszi a lapot. Innen megint csak futható rész, érzésre nem is mozgunk rosszul, mégis csak összességében lassan, ahogy a célidőn látszik. Közben kiesik az egyik kontaktlencsém, megpróbálom visszavarázsolni, de feladom. No worry, a terepfutás amúgy is flow, összeérünk itt a természettel, harmony, flyby.
Ódorvár még megforgatja a kést bennem, a gyomrom eléggé felfordul, amit Balázs kandírozott gyömbérje orvosol. Völgyfő házig sajnos még kitart a holtpont. Újra a kedvenc pontőrjeim :), majd jön a fekete leves, a Török Út.
Tűrhetően sétáljuk-kocogjunk, majd végül leszaladunk a célig. Az első két helyezett már lefürdött megvacsorált és kiolvasta az aznapi Népsportot.
Kicsi ólomkatonás lábaim nem engedtek ma egy jó, dinamikus futást, harmadik legrosszabb eredményemet hoztam, mégis szuper élmény marad a tavaszi Bükk, a jó verseny, a kulturált versenyközpont, a családias eredményhirdetés, az isteni minestrone, a baráti társaság, a tökéletes szervezés. Köszönet mindezekért.
Balázs kérdezte közben miért nincsenek ezen a versenyen többen. Nem tudtam rá a jó választ. Talán, mert azt gondolják Hard, meg messze van, meg kevés a marketing. De közben azt is gondoltam, így szeretjük, kompaktnak, családiasnak, barátok közt :)
Szerintem olyat ne vegyél, amiben itatós zacskó van, mert egyrészt hosszadalmas a megtöltése, mindegyik máshogy nyit-zár, és a pontokon nem biztos, hogy értik (az én camelbak-om rácsavarósa nagyon figyelős, mert amúgy ereszt. A deuter behajtósa szintén melléhúzható). Szopás a takarítása, kiszárítása, és télen a cső valahol befagy. -5-ig még póló alatt elmegy, de -10körül a zsáknál fagy el a cső eleje. Én egy síversenyt ezen nagyon beszoptam, a tortúrán épphogy működött. Pedig a csövön volt szigetelés, a zacskaját pukanósnyilonba betekertem.
Tényleg, ha már ez a táma:
Camelbak Marathoner 70 itatószsák eladó, nem kell véletlenül valakinek? Szuperjó kényelmes itatóstáska! 15e!
