"Tíz évvel ezelőtt a felnőtt magyar lakosságnak több mint 20 százaléka "nagyon vallásosként" határozta meg önmagát. Ez a szám ma kereken 15 százalék. Ennél is nagyobb mértékben csökkent a rendszeresen templomba járók aránya: 26,5 százalékról 19-re. Egyúttal 30-ról 35 százalékra nőtt azok száma, akik soha nem mennek templomba."
"Pl a papok nőtlenségi fogadalma nyugodta elhagyható lehetne. "
Na, ezzel teljes mértékben egyetértek. A papi nőtlenség rengeteg problémához vezet. Például egyik faluban van egy pap, akinek mindenki tudja ki a szeretője, és elfogadják, hogy ez így van jól, mert ő is férfi, legalábbis így gondolják a templomba járok, viszont ez komoly támadási felületet biztosít. Az atya simán elvenné feleségül, ha el lehetne. Szerintem pont amiatt annyira jó pap ő, mert nem folytja el szerelmét. Ellenben sokan meg pont amiatt mennek papnak, mert pl. pedofil vágyaik vannak, és úgy gondolják, akkor már jobb papnak menni. Szerintem jelentős mértékben visszaszorítaná ezt a problémát is, ha eltörölnék a papi nőtlenséget.
"A keresztény hitből ez egyáltalán nem következik (vagy majdnem inkább ellenkezik), míg sok házas embert távol tart a papi pályától (közben meg nincs elég pap)"
Az említett atya majdnem 20 falusi templomban tart misét, mert nincs elég pap...
Papból én ismerek ilyet is, olyat is. Fiatal papot, aki cigizik, iszik, nőzik, és imád prédikálni, utál hittan órát tartani, mert nem szereti a gyerekeket. Aztán idős papot, aki képtelen megérteni a fiatalokat, és inkább eltántorítja őket a vallástól. De ismerek olyant is, aki rendszeresen kerékpár túrát szervez fiataloknak Rómába és Rómából(iskolaigazgató is egyben), ezzel a vallásosság mellett egészségre is nevelve őket, és mindezt hitelesen, ő oda és vissza is le szokta tekerni az 1100 km-t, valamint rendkívül jóindulatú, hiteles ember.
"Ha ui. az objektív valóság megfoghatatlan, akkor nem lehet racionális döntés eredménye az isenthit vagy az istentagadás."
Ugyanígy nem lehet racionális a kétkedés sem. Nem alapul semmin, csak a saját elképzelésen, illetve a fiatalkori szocializáció során elsajátított és rögzült hozzáállások kombinációján. Akárcsak a másik kettő.
De a válasz nem is erre a kérdésre volt szánva, hanem arra, hogy vajon ti miért mindig a katolikus egyházat találjátok meg.
Egyrészt: körülnéztem, tükörbe néztem, és megállapítottam, hogy egyedül vagyok, valamint sziámi iker sem vagyok. Én metisztelem azzal a vitapartnereimet, hogy egyénnek tekintem őket. Ha nem ezt tenném, az már agitprop. Engem viszont az nem érdekel.
Másrészt: megtennéd, hogy idézed azt a hozzászólásomat, amelyikben kiemelem a katolikus egyházat, avagy bármelyik másikat? Köszönöm.
sokan szeretik ha megmondják nekik mit csináljanak, másrészt a teljesen az individualizmusra és szabadságra épülő közösség - megkockáztatom - törvényszerüen elbukik Ez egy eléggé vulgarizáló megközelítés, mintegy végletes karikírozása a liberalizmusnak, holott. Holott a lényeg valójában a hangsúlyokban van. A közösség épülhet többféleképpen, például úgy, hogy szabadelvű, individualista egyének racionálisan belátják, hogy az életük könnyebb lesz, ha bizonyos tevékenységeket közösen végeznek és erre közösséget hoznak létre. Ennek a pandantja a mindenféle diktatorikus közösségek, ahol egy felső hatalom monopolizálja a közérdek fogalmát, ő határozza meg, hogy mi is az és a népnek tessen igazodni. Az Egyesült Államok az előbbire a példa, Kína az utóbbira. A hazai klérus hogy is van ezzel? :-)
Ezzel csak az a bibi, hogy a keresztény vallás nem tűr meg semmiféle kételkedést, vagy tamáskodást. Hinni kell és pont, hiszen mindennek ez a sarkköve, kételkedésnek, megkérdőjelezésnek itt nincs helye.
"Akiben ez a megkérdőjelezési folyamat nem történik, meg, az nem lesz igazán felnőtt."
Ezzel csak az a bibi, hogy a keresztény vallás nem tűr meg semmiféle kételkedést, vagy tamáskodást. Hinni kell és pont, hiszen mindennek ez a sarkköve, kételkedésnek, megkérdőjelezésnek itt nincs helye.
Ebből viszont az következik, hogy egy pici gyemekkortól vallásosnak nevelt ember - aki mélyen hívő és sohasem kételkedett - nem is tekinthető felnőttnek.
Pedig van. Csak nem árulod el, ugye? Nézd, kurvaegyszerű dolog ez amúgy: én kijelentettem, hogy nem látok ellentmondást. Ha te látsz, akkor három közepesen bővített mondatban rá is világíthatnál, hogy itt és itt, ez és ez. De nem. Te, mint egy durcás ovis idelököd: pedig van! Hozzátehetted volna, hogy bebeeeee..!
Előfordulhat ugyanis, hogy a képviseleti demokrácia nem a te nézetedet pártfogolja - akkor mi lesz? :) Azt csak a nagyon sötétek hiszik (polidilis nickek 75%-a), hogy a képviseleti demokrácia csak akkor működik, ha mindig az történik, amit ők szeretnének. Ha nem az van, az már nem is demokrácia. Erről van vagy kéttucat topik, keresd meg őket. Tehát: ha a képviseleti demokrácia szabályai szerint dönteni kell, akkor biza abban a döntésben benne van az én akaratom is, olyan részben, amennyiben. A kimenetel szempontjából pedig többesélyes: vagy egyáltalán nem az én nézetemet pártfogolja, vagy teljesen azt, vagy csak részben. Például úgy, hogy a hitéleti támogatásra szánt pénzek elosztását újragondoljuk. Mintegy kompromisszumként az általam favorizált egy fillért se és a klerikálisok által elvárt ide a világ pénzét is szélsőségek között. Eddig fogod?
A keresztény hitnek, erkölcsnek önmagában is elfogadható értékei vannak. A mindenki egyenlő szemlélet, az önálló akarat, a szeretet hangsúlyozása stb önmagukban is megállják a helyüket, nem kell ehez dogmatikusnak lenni.
2.
A mai világban egyre nagyobb lelki nyomás nehezedik az emberekre, komolyabb szakmákat nem lehet megfelelő mentálhigániai állapot nélkül végezni. A megfelelően megélt vallás is növeli ezt.
3.
A keresztény egyházon is sok múlik. Az egyháznak lehetősége van a saját hitének ,vallásának tiszteletben tartása mellett megújulni. Ha ezt megteszi, akkor növekszik a társadalmi elfgodaottsága. Pl a papok nőtlenségi fogadalma nyugodta elhagyható lehetne. A keresztény hitből ez egyáltalán nem következik (vagy majdnem inkább ellenkezik), míg sok házas embert távol tart a papi pályától (közben meg nincs elég pap). De ez csak egy dolog a sok közül.
Nekem sem hitelesek. Sok olyan "hívőt" láttam, aki áhitattal ült a vasárnapi misén, a hét többi napján meg egy utolsó szemét volt. A papokkal már egy fokkal jobb a tapasztalatom. Az a kevés, akit ismertem/ismerek, általában rendes ember.
Én például most vallásos katolikus lennék, ha hitelesnek találtam volna a katolikusok életvitelét. Egy egyház arculatát a papjai és hívei határozzák meg, és kevés közülük aki hiteles, sajnos.
Igen, lecsökken aztán megáll ott ahol ténylegesen van társadalmi alapja. Azt nem tudom, hogy ez milyen mértékű, az emberek hányszázaléka vallásos ha letisztulnak a dolgok.
