Mindenről,amit tudni érdemes,lehet a Magyar őshonos állatokról...és Mindenkinek,aki tapasztalatokat cserélne,vagy akik szeretnének tartani ilyen állatokat.
..."2. e.) A Kárpát-medencében felderített magyar óriás fajtajelleggel rendelkező egyedek törzskönyvezhetők, amelyeket az egyesület Bíráló Bizottsága arra alkalmasnak ítél."...
Szia, emlékezetem szerint a 27-28-dik hétig neveztük tenyész növendékeknek és utána pulyka-kakasnak vagy pulyka jércének (később tojónak) . Így arra következtetek ,hogy a 27 vagy 28-dik héttöl tenyész éret. (elötte lehet ugyan ivar éret).. és próbálkozik a "lelkem" ,de jó lenne kivárni ezt az időt. Minden jóhoz állítólag idő is kel. üdv. ,-))
Sziasztok,a pulykáknak mikor következik be az ivarérés a kakas már akarna párzani de a tojók még nem engedik meg .A kakas már gyakran sátorozik és kb egy hét múlva látszani fog azt hiszem a mellpamacsa .
nem úgy van most mint volt régen nem az a nap süt az égen nem az a nap nem az a hold nem az a szeretőm ki volt aki volt már rég elhagyott szebbre vágyott de nem kapott szebbre vágyott de nem kapott még olyat se mint én vagyok...
..."- debrecennek van egy vize kinek hortobágy a neve arra van egy kőhíd rakva kilenc lyukra van állítva azon jár át gulya ménes csikós gulyás jaj de kényes cifra szűr van a nyakába a babája a csárdába hortobágynak vize szőköl kis pej lovam ne félj tűle holnap reggel nyolc órára vigyél átal a csárdába csárda előtt kis pej lovam gödröt vágott maga előtt rúg vág kapál ágaskodik a gazdája jó bort iszik egyik iszik a meggyesből a másik a cserepesből a harmadik a morgóból gulya ménes csavargóba.." - Még a más kútjának a vize íze is külömböző, szerintem és tapasztalataim szerint. :-))
Szerbusztok. Igen érdekes megfigyeléseket írtatok a helyi takarmányokról. Valóban lehet alapja és nem kevés annak, miszerint a saját kervégében termelt kukorica információ anyaga csak közelebb állna mint pl. az amazonasz kiírtott őserdejében felnövő szójamagocskáé. Ezért is jobban szeretem a hazai lecsót banánmentesen. Még a belevaló kalbász is ízletesebb ha a saját vagy a koma spejzéből való. Bár elfogadom és semmi bajom sincsen azon véleményekkel ,miszerint a gazdaságos és átcimkézettek lennének a jobbak vagy megéri-nemérimeg alapon ... ÁÁÁ !!... nem is folytatom tovább. ,-))) Aki értette az értette,.. a többi meg "nem tudja ,hogy mit cselekszik". Szív. üdv.
A paratípus része a helyi éghajlati, környezeti viszonyok mellett az is, hogy az adott takarmányból az adott körülmények között az adott jószág hogy tud termelni, mire képes. Ehhez kell egy alkalmas genotípus és a megjelenési formája a fenotípus.
Ha Nógrádban lefagy a parlagi tyúk taraja, akkor mit mondjanak a tartók, termelők például a Viharsarokban? :)
Igen szerintem is helyes dolog a helyi termelőtől vásárolni amit csak lehet!
Viszont semmi köze nincs a röghatáshoz. A röghatást a helyi természeti, időjárási,takarmányozási viszonyok határozzák meg szerintem. A takarmányozás alatt azt értem, hogy mondjuk az Alpokalján a legelő más összetételű és eltartóképességű mint mondjuk a jászsági homokon. Két szélsőséges példa, de remélhetőleg érthető. Nógrádban sajna nem tudom hol lehet parlagi tyúkot kapni. Nálunk sokkal kevesebb az állat mint az ország más régióiban. Mindenesetre szerintem a nógrádi parlagi tyúknak nincs nagy taraja, mert mindig lefagy. A helyi röghatás.
Szeged és mondjuk Arad között szinte, hasonlat képpen alig pár falu távolság a különbség. Mégis az eltérés lehet óriási egyetlen kivétellel, amiből úgy hiszem rögtön meg is érted:
Multi hibrid cég szállít ki naposcsibét, takarmányt, technológiát, ott le is vágatja a kész broilert és behozza nekünk magyar fogyasztóknak importként...politika!
A takarmányozás regionális eltéréseinek szerintem ott van jelentősége, hogy a hibrid iparban tök mindegy hol van az állattartó telep, hol nő fel az intenzív baromfi, mert bárhol is legyen mindenütt ugyanazokat a mesterséges feltételeket, körülményeket kell biztosítani, hogy a termelés, az eredmény jó legyen!
Ilyen esetekben a takarmány összetételnek csak nyerfehérje, rost meg ehhez hasonló paraméterek biztosítása miatt jelentősége.
A háztáji, kistermelői környezet az egy más világ. Ott igenis nagy szerepe, jelentősége van a helyben termelt takarmánynak, az ottani speciális környezetnek.
Más magyarázata mi más lenne például annak, hogy vannak már forgalomban kettős hasznosítású hibridek?
Bizonyítsuk be, hogy a fajta bezárva, zártan tartva megőrül és senyved? Vagy mi?
A rózsaszín cukormáz lebomlik azonnal, ha a fajtát azonos extenzív körülmények között együtt tartod konkurenseivel. Akkor azonnal rájössz és úgy szembe tűnik, hogy ki is szúrja a szemedet.
Van igazság abban, amit írsz. Ám ettől függetlenül ragaszkodom a quázi helyi takarmány használatához, mely a jövőben is igaz lesz. Ha mélyebben bele gondolsz, nem csupán a gabona közvetlen racionális minőségéről, vagy "összetevőiről" van szó, mikor kőbe vésem a helyi gabonát. Számtalan más nagyon is racionális oka is van. Pl. lényegesen könnyebben ellenőrizhető (nyilván így is becsaphatnak ha karnak és tudnak), Mégis csak "helyi" földben termett, helyi gazdáktól,- termelőktől veszem, ezzel is támogatva a helyi gazdákat. Akikkel nem utolsó sorban jó kapcsolat alakul ki. Misztifikumnak tűnik, vagy sem, bizony ez is hozzájárul a tájfajta mivoltához.
Mindenben egyetértek, kivéve a takarmányt. Az viszont szerintem nagyon nem igaz. Persze a világnak az lenne a legjobb, ha helyi alapanyagot használnának, de ezen felül nem hiszem, hogy ez befolyásolja egy fajta alakulását. Magyarország jelentős részén hasonló, sőt ugyanazokat a fajtákat vetik gabonából. Ugyanazokat a vegyszereket használják. Hacsak nem biotermesztőtől veszel régi fajtát, ami kevesebbet terem, de jobbak a beltartalmi paraméterei- amit pedig mindegy, hogy az ország melyik szegletéből hozol- nem látom a jelentőségét, hogy hol veszel gabonát. Persze valamelyest a gabona szem beltartalmi paraméterei változnak termőhelyenként, na de ez táblán belül is megvan, nemhogy két faluval arrébb. Nem is kell elmenni 50 km-t!
A tartásmódnak viszont annál nagyobb jelentősége van!
Köszönöm Tibor a kimerítő választ! Bízom benne, hogy egyszer közelebbről is megismerem a fajtát. Érdekes, hogy pont az alföldi táj kedvezően hat rájuk, hisz pont ezt gondoltam, hogy az itteni meleg nyár nem kedvez nekik.
Az engem nem érdekel, hogy szövetségek, egyesületek hová sorolják, erőltetik bele, mert az ismert juhászoknál szinte mindegyiknél előfordul néhány jószág SZEGEDI SÁRGA néven.
Mivel szeretik, kedvelik, ezért felkutattam a "lelőhelyét" és meg is találtam :)
Abszolút megszűnhet a "rög". És ha nem tartanak be bizonyos viszonylag egyszerű "szabályt", bizony a fajtára jellemző tájjelleg is elveszhet.
Viszont ezeknek az egyszerű szabályoknak köszönhetően tartható fenn a tájfajta jellege.
Ellentmondásnak tűnhet, ám messze nem az. A "röghatás" rendkívül fontos szerepet játszik a tájfajta mivolta erősítésében.
És akkor a lényeg. Szó szerint vett déli megyékben (Somogy, Tolna, Baranya, Csongrád) egymáshoz hasonló fenotípus és genotípus jelenik meg. Gyakorlatilag szinte majdnem ugyanazon tulajdonságok jellemzik az itt tartott Baranyaiakat. Ám Baranyában mégis valamennyire egyedi úgy küllemre, mint tulajdonságokra. Nyilván ebben közrejátszik, hogy itt született a fajta. Hogy miért hasonlóak ebben a 4 megyében? Mert a környezeti viszonyok, a takarmány alapanyagok termelése - a mezőgazdasági technológia -, a föld, a fű, a bokrok minősége hasonló ezekben a megyékben. Csongrád azért eltér, hiszen az már quázi "Alföld", ám a mezőgazdasága annak is hasonló a mienkhez. Kiemelten fontos a takarmányozás. Pontosabban az, hogy a takarmány alapanyag, a gabona max. 50 km körzeten belülről származzon! Magyarul nem veszünk gabonát sem másik megyéből, sem az Alföldről. Ha sokkal olcsóbb, akkor sem. Ugyanez igaz, vonatkozik a másik 3 megyében Baranyait tartókra is! Megértették miért, be is tartják. Nem szabad, sőt egyenesen tilos zártan tartani! Legrosszabb esetben is kifutó legyen a tyúkoknak, ám a csak kifutóban tartott egyedek már nem lesznek olyanok, ami valóban jellemző a fajtára. Az igazi élettere a szabad "puszta". Itt lesznek a legerősebbek. Ezért van az, hogy a kő kemény, igazi szabad tartásban tartott baranyai mindig nagyobb, mint a azok, amelyeknek erre nincs lehetősége. Igen jól tud alkalmazkodni a fajta az egyes térségek viszonyaihoz, takarmány minőségéhez, az ottani "röghöz". Alföldön jelen lévő Baranyai állomány jelenleg a legnagyobb testű. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ott valóban kiengedik őket a szabadba Isten hírével, aztán vagy hazamennek, vagy nem. Na ez a fajtának a Kánaán. Nyilván akkor tombol leginkább valamennyi értékmérő tulajdonsága, ha tökéletesen jól érzi magát, ha az igazi életterében van. Itt tojnak a legjobban is. De az alföldi Baranyai külleme már kissé eltér a Baranya megyében lévőkétől. Már láthatóan alkalmazkodtak az ottani röghöz, az szabályozza őket. Míg a Sándorfalvai Baranyaiak olyanok, mint az enyémek, addig a mondjuk Nagyhegyesen találhatóak már kissé eltérnek. Kialakult a helyi Baranyai Tájfajta tájjelleg. Ugyanez igaz az északi megyékben találhatókra, vagy a Bakony és felső vidéke környékén találhatókra. Parlagi jelleg, sőt az egyértelmű parlagi tulajdonságok kialakulására roppant nagy hangsúlyt fektettem a fajta kialakítása során, mely a mai napig is elsőrendű prioritás. Tökéletesen öröklődik, reprodukálódik. Ezért amikor Baranyából (akár tőlem, akár mástól) quázi idegen tájékra kerül a fajtából, a genotípus igen gyorsan alkalmazkodik és elkezdi "megtanulni" a helyi viszonyokat a hasznára fordítani. Melynek folyamodványaként valamennyire módosul a fenotípusa is. Nem lesz teljesen más, de mégis az adott tájegységre jellemző lesz. Tojás termelő képességük viszont sehol sem csökken, sőt! Egyre több helyen használják már a Baranyaiakat Magyar Parlagi tyúkok frissítésére. Ebben az esetben az utódok tulajdonságai, parlagi jellege nem változik. Tulajdonképpen az utódok tökéletesen a Baranyai tulajdonságokat öröklik, ha úgy tetszik tájfajtává válnak. Erről sokan tudnának már mesélni Magyarországon.
És akkor el is értem oda miért tájfajta a Baranyai. Teljesen mindegy hazánk melyik tájékára kerül, ha betartják azokat a bizonyos egyszerű szabályokat, alkalmazkodni fog és a helyi viszonyokra jellemző tájjelleget vesz fel. Tehát a Baranyai Tájfajta az ország minden részén Baranyai marad, ám mégis a helyi röghatás fogja jellemezni. Sosem fogom engedni, hogy bármilyen sztenderdek közé legyen szorítva a fajta, vagy hogy "egységesítsék", mert az a fajta végét jelentené. Ha megértetted a fent leírtakat, akkor ezt is érted.
Hogy mik is azok az egyszerű szabályok? Fentebb leírtam már, de akkor összegezve:
- takarmányozás kizárólag helyi (max. 50 km körzet) gabonával
- zártan tartani tilos, min. kifutós tartás, de a valódi szabad tartás az igazi
- Magyar Parlagin kívül semmilyen más fajtával, vagy hibriddel sem szabad keverni
- ivarérett kor elérése után semmilyen hozzáadott takarmánykiegészítőt (fehérje, tojótáp stb.) nem igényel, akár káros hatással is lehet rá (takarmány mész, zoolit adható, amennyiben szabad tartás nem megoldható, természetes alapú vitamin is)
Vegyi anyagot, "műanyagot" tartalmazó takarmánytól elhullanak! Intenzív tápot, Brojler hizlaló tápot stb. nem ajánlatos adni nekik!
Mi a helyzet a tájfajtával, ha nem a kialakult helyén folytatódik a tenyésztése? Ha megszűnik a "rög" amin kialakult nem veszíti el a rá jellemző tájjelleget?
Költői kérdés, de ha tudsz válaszolni megköszönöm. :)
Szerbusztok, hoztam egy kis Ádventi valamicskét. "De én nem lehetek.... mért is nem lehetek betlehemi nyájat őrző pásztorgyerek Magyar földön járok.... el is múlt az régen hogy az a csillag ragyogott az égen
Van most csillag elég de úgy egy se ragyog Nem énekelnek már mennyei angyalok " Üdv. mindenkinek.
