én most a Concerto Budapest Beethoven koncertjét nézem. Nagyon fura volt, hogy a vonósnégyes a teljesen üres nagy teremben az orgona alatt előadta a darabot, összecsukták a kottát, kis tanácstalanság után meghajoltak a kamera felé, majd csöndben eloldalogtak a hangszereikkel. Pedig megérdemelték volna a tapsot.
Sajnos nem. Garancat csak most fedeztem fel. Mindenben tetszett, a hamupipőkében is, a samson és Delilaban is. A jövő hétvégi Carmen is ő lesz. Kíváncsi vagyok.
Müpából néztem meg egy koncertet, élő koncert nézők nélkül. Dohnányi zenekarral. Mozart művek, amelyek valahogy kapcsolódnak a Don Giovannihoz, a nyitánnyal kezdtek és az I. felvonás fináléja volt a végén. Szép volt. A zenekar megtapsolta az énekeseket az énekesek a zenekart.
Örüljünk neki, hogy ez legalább van.
A műkorcsolya versenyen amit délelőtt láttam Japánból voltak nézők, minden második ülésen.
Walkür. A legkedvesebb részem az a zene, amikor Brünnhilde megjelenik Sigmundnak és megmondja neki, hogy meg fog halni. Hihetetlenül gyönyörű.
Bécsből nagyon sok Richard Strauss művet adnak. Szinte csak azt. Biztos bennem a hiba, de vele valahogy nem tudok kibékülni. Múlt héten megnéztem az Aradnet Naxoson. Az benne a fő probléma, hogy a zeneszerző komoly művet akar írni, a közönséget pedig csak a szórakozás érdekli. A Capriccioban pedig az, hogy mi a fontosabb a zene vagy a költészet. Az elsőt 1916-ban írta, a másodikat 1942-ben. Megértem, hogy a művész elvonulhat az elefántcsont tornyába, de az első idején milliók, a második idején pedig tízmilliók pusztultak el és az életben maradottaknak is iszonyatos szenvedéseket kellett elviselni. Egyszerűen nem tudom ezt a zenét úgy hallgatni, hogy nem erre gondolok.
Konkrétabb élményem az Elektra operaházi előadása néhány éve, facsemetéket dobáltak egy medencében. Egyedül a Salomet kedvelem. Az Operaházban is tetszett, idén is már láttam kétszer. De azért harmadszor már nem nézem meg.
Jövő héten csupa olyan mű lesz, amit szeretek. Sőt már holnap is Walkür van.
A zene és a képzőművészet valóban mindenkié, mert nyelvtudás nélkül is érteni. Az Álarcosbál sikeréhez az is hozzájárul, hogy Verdi opera, ezért valóban sokkal jobb a marketingje, mint egy nemzeti operának. Ha az Álarcosbált egy svéd zeneszerző írja meg, svéd nyelvű librettoval, nem biztos, hogy világsiker lett volna. Szóval igazad van, hogy nem jó a PR-unk. Azért ott a vigaszdíj, hogy legalább a Kékszakállú világhírű lett:-)
Az hogy remek festőink képei nem lettek világhírűek, tényleg szomorú. Azokat bárki meg tudja érteni, abban tökéletesen igazat adok, hogy Csontváry csodálatos, világraszóló művész volt. Csak nem Párizsban, mint mondjuk Chagall.
A Bánk is egy alap story. Király távollétében az idegen neje erkölcstelenül kormányoz, ráadásul segít az öccsének elcsábítani a helyi nagyúr tiszta nejét, és a nagyúr lesújt. Annyira összevissza pakolják az operákat tértől és időtől is függetlenül, hogy ezt is lehetne. Biztos, hogy az Álarcosbál nézőinek óriási többsége nem is tudja, hogy tényleg volt egy Gusztáv nevű svéd király, akit megöltek. A szerelmi szál ugyanúgy tiszta kitalálás, mint a Bánkban. ( Ackerströmöt persze kivégezték, miután három egymásutáni napon megkorbácsolták Stockholm főterén) Sőt, az Álarcosbál hallgatóit/nézőit ez nem is érdekli. A Bostonos változatot is játszották ( a mi 1955-ös Operák Könyve példányában még ez van), és az is népszerű volt. Szóval szerintem rossz a PR-unk.
( Ahogy a festészetnél is. Nyáron, amikor kicsit normálisabb viszonyok voltak,felmentünk a Nemzeti Galériába. A múlt század első felének festészete volt a főcsapás. Zseniális képek tucatjai. Nyolcak, vadak, nagybányai iskola. Ha a képek mellett valamelyik ismert francia festő neve van, akkor ezek nemzetközileg is ismert képek. Én külföldön sokat járok múzeumba, modern képtárakba is. Két magyar festő képei láthatók sok helyen. Moholy -Nagy és Rippl Rónai. Előbbihez nem értek,a gyűjteményes kiállításán akkor vesztettem el a fonalat, amikor világhírű lett. Tudom, hogy a festészet még a zenénél is szubjektívebb, de a Galériában számos festő képei nagyobb hatással voltak rám, mint Rippl Rónai művei. De ő élt Párizsban a festészet akkori fővárosában, az ő képeit ismerték a francia festők/képkereskedők/galéria tulajdonosok. Jókor volt jó helyen. Még Csontváryt sem sikerült nemzetközileg elismertetni, pedig ő tényleg zseniális volt)
Egy csodálatos, gyönyörű koncert felvételét szeretném meghallgatásra ajánlani a fórumtársaknak. A szegedi dómban felvett koncerten orgona és rézfúvós zenét hallhatunk. Az orgona minden hangszerek közül a legcsodálatosabb, én nagyon szeretem, ahogy a rézfúvósokat is. A kettő együtt az utóbbi idők legnagyszerűbb koncertélményét hozta el számomra. A koncerten elhangzik Bach d moll toccata és fúgája. Számomra ez a zeneművek zeneműve, a legszebb, amit életemben hallottam. Sok oka lehet ennek, az orgona magával ragadó zúgása és az, hogy ez a mű megvolt nekünk gyerekkoromban lemezen, és nagyon, nagyon sokszor hallgattam.
Azt hiszem az a baj nemzeti operánkkal, hogy bár nagyon szép, nagyon hozzánk, magyarokhoz kötődik. Nagyon gyönyörű zene, nekem különösen Melinda szólama tetszik. Az Ölj meg engem Bánk, vagy a Tisza parti jelenet szerintem van olyan szép, mint Lucia őrülési jelenete a Lammermoori Luciában, vagy Elviráé a Puritánokban. De az első alapja egy európai hírű romantikus regény, a másodiké pedig egy ahhoz hasonló történet. A Bánk bán olyan történelmi dráma, ami hozzánk szól, mi értjük meg, más nemzetbeli számára annyi világos belőle, hogy egy magyar nagyúr bosszúból meggyilkol egy német nőt, az ország törvényes királyának a feleségét. Szerintem ahhoz, hogy valaki a Bánk bánt megértse és szeresse, magyarnak kell lennie.
A Kékszakállú, ami egy francia történeten alapul, és általános, mindenkit foglalkoztató kérdést jár körbe, már világhírű tudott lenni. A Rusalka egy szomorú, de mindenki által ismert mese, amit Andersen is feldolgozott. Az Eladott menyasszony egy jellegzetes cseh humorral megfogalmazott, de mindenki számára érthető szerelmi történet. Helyzeti előnyből indulnak szegény politikailag és erkölcsileg megsemmisült Bánkkal szemben.
Eredetileg az Urániában láttuk. Ott is hatásos volt, de a nagy kivetítőn a Kossuth téren még hatásosabb.
Igazából nem értem, hogy miért nem sikerült nemzetközileg elismert operát csinálni belőle. legalább annyira, mint a Rusalka vagy Eladott menyasszony. Lehet, hogy az a baj, hogy hogy pont abban a korszakban íródtak a leghíresebb operák is?
Most Bécsből is adnak újra előadásokat. Októberben a bemutatókat adták, élőben. De néhány napig vissza lehetett nézni. November 12,-én volt az utolsó élő előadás, az már nem bemutató volt. Parasztbecsület- Bajazzók. Kijött az elején az igazgató. Elmondta, hogy a Bajazzók azzal végződik, hogy "La comedia e finita" és most tényleg ez a helyzet. Ők mindent megtettek az elmúlt hónapokban, 1000 néző volt az előadásokon, más operaház ezt nem tette meg, betartottak inden előírást. Tartottak három bemutatót. Az Elektrat nem láttam, a francia változatú DonCarlost Kaufmannal igen. 120 fős kórus volt a színpadon. A rendezés rettenetes volt, de csak annyira, hogy a zenét még lehetett élvezni, a Szöktetés rendezées annyira rettenetese volt, hogy már a zenét sem lehetett élvezni. Végül azt mondta, hogy a függöny bezárul, a kérdések nyitva maradnak. A közönség persze búzott. Viszont az előadás nagyon jó volt.
Én a Bánk bán filmet csak a you tube-on láttam, de még ott is hatásos volt. A Tisza parti jelentet nem tudom hányszor néztem meg, de nagyon sokszor.
A film erejét mutatja, hogy a fiam 16 éves volt, amikor bemutatták. A zenei ízlése arra korlátozódott, hogy amikor hazajött a gimiből, leült a tévé elé, nézte az extrém sportok csatornáján a downhill versenyeket, és hallgatta az alattuk futó zúzós metált. Nos az iskola úgy gondolta, hogy hadd művelődjenek a gyerekek, elviszik őket a Bánk bánra. Legnagyobb meglepetésemre a gyerekem azzal jött haza, hogy ...va jó volt, nagyon tetszett neki, jó volt zene, látványos a rendezés. Ma is azt mondja, hogy mindazokból a filmekből, amit a sulival láttak, a Bánk bán tetszett neki a legjobban.
Én emlékszem arra a Toscara, amelyet az eredeti helyszíneken és időpontokban adtak elő. Hajnalban felkeltünk az utolsó felvonáshoz az Angyalvárban. Talán 1992-ben lehetett. Utána volt egy hasonló próbálkozás a Traviataval is, de az már nem volt olyan sikeres.
Az a Bánk bán film nagyon jó volt. Marton Éva még a csúcson volt, Rost Andrea pedig már ott volt.
Valamelyik nyáron ( 2000-es évek eleje) a Kossuth téren voltak vetítések, koncertek, színházi előadások stb. Óriási kivetítőn nagyon hatásos volt ez a Bánk Bán.
A rádió és on line közvetítések világában se feledkezzünk meg arról, hogy régen voltak opera filmek is. Rendesen moziban mutatták be őket, jó régen volt, szerintem nálunk az utolsó 18 éve készült Bánk bánk volt. Eszembe jutott az operafilmek királya, egy történelmi korszak megtestesülése, a hetvenes, nyolcvanas évek legjobb énekesei egy vásznon: Figaro házassága
Nekünk olyan sok volt, nalunk en szerettem a komoly zenét, de az igaz, hogy Székely Mihaly, mint Sarastro meg volt otthon is. A 85 eves nagynenim épp néhány napja meselte, hogy amikor '57-ben, a forradalom után visszament az egyetemre, a nagynénjetol kapott egy operaberletet. Az első előadás a Bank ban volt, amikor Simandy belefogott a Hazám, Hazamba mindenki felállt, és sírt. Nagyon megrázó emleke volt, mert most is sírt, ahogy a telefonba elmesélte. Sirattak az emberek a forradalmat, ahogy mondja. Valószínűleg ezert van, hogy nekünk magyaroknak Simándy s hostenor.
Fülöp és Sarastro. Nekünk elég sok komolyzenei lemezünk volt. Biztos nektek is. Az egyiken Székely Mihály énekelt. Nekem Sarastro és Fülöp is Székely Mihály, az ő basszus hangja. Ez van a fülemben. Pepe hangja nem elég mély nekem.
Ugyanígy meghallgattam Bánkot Molnár Leventével. Persze szép. És elolvasta, hogy ereedtileg bariton és Palló Imre énekelte. De az én fülemben Simándy hangja van. Nekem mindig ő lesz Bánk.
John Relyea jelmeze ugyan csúnya volt es teljesen eltakarta, de nem volt öncélú, vagy polgárpukkasztó. Egy vízi manót jatszott, es valóban egy mesebeli viziembernek is látszott. Persze, amikor Germin herceg volt, díszegyenruhaban, azt rádióban hallottam. Hatha szerncsem lesz egyszer, es szep jelmezben is lathatom.
En is nagyon szeretem Germin áriájat.
En is most lattam ezt a Traviatat. Nekem a regi is tetszett, a piros divannyal, mert azt Netrebkoval lattam, de ez is. Főleg Germont papa:-)
Rene Papet en is kedvelem. Egyszer hallottam egy don Carlos rádió közvetítést San Franciscobol. Michael Fabiano volt don Carlos, Pape volt Fülöp, Kwiecien Rodrigo, nagyon jó előadás volt, Pape es Kwiecien duettje úgy szólt, mint egy bőgő es egy cselló.:-)
Zöld hínár és hasonlók. Néha elgondolkodom, hogy mit gondolhatnak az énekesek vagy akár a kórustagok, amikor meghallják a rendező "zseniális" ötleteit. Nem mondhatnak nemet? Benne van a szerződésben, hogy bármit és mindent meg kell csinálni? Vagy van annyi pénz??
Beszélnek róla egymással, hogy egy-egy ilyen ötlet mennyire abszurd?
A Met előadások között a legszörnyűbb a Varázsfuvola volt. Szörnyű ruhákban, olyan sminkben/maszkban, hogy még Miklósa Erikát sem ismertem meg. Szegény Rene Pepe ( aki szerintem még most is jó pasi, jobb mint Kaufman) valami sárga bohócruhában volt Sarastro.
Szép volt a Traviata. Még nem láttam ezt az előadást. Csak azt,amelyikben kevés díszlet votl, de volt egy piros kanapé és egy óra. Ez jobban tetszett.
A mai műsor egy 2018-as Traviata. Az én kedvenc részem ebből az operából Violetta és az öreg Germont kettőse. Ez az jelenet Diana Damrauval és Quinn Kelsey-vel nagyon tetszett. Igazán lehengerlő volt. Mondjuk Kelsey szerintem akkor is lehengerlő lenne, ha bejönne a színpadra és recitativoban elzúgná a napi időjárás jelentést. Azért Verdi jobban áll neki:-)
Sajnos nem tudtam végig nézni, mert közbe jött valami. A harmadik felvonás elejéig láttam, amikor Rusalka és a Boszorkány találkoznak a tóparton. Az addigiak nagyon tetszettek. Jó kis, régi módi rendezés volt, hagyta élni a szöveget és a zenét. A zene tényleg nagyon szép volt, érdekes, hogy cseh nyelven is milyen szépen lehet énekelni, ha dallamos, kifejező a zene. Rene Fleming nagyon is nagyon tetszett, de az én számomra a két mélyebb szólam volt a nagyobb élmény, Dolora Zajick, mint boszorkány, és John Relyea, mint vízi ember. Számomra ők nyújtottak igazán emlékezeteset. Dolora Zajickot még nem hallottam énekelni, de most már tényleg meg fogom nézni a Trubadúrban, ha legközelebb adják. Lenyűgöző volt. Relyeat hallottam a tavasszal Germin hercegként a rádióban, az is nagyon megfogott, de itt is nagyon érzelem gazdagon énekelt, jól is játszott.
Alagnanál ez főként azért is érdekes, mert a szülei Szicíliából származnak, és Alagna a mai napig énekel szicíliai tánczenét, eredeti nyelvjárásban. Az igaz, hogy a francia nyelvű operákban a leglenyűgözőbb. Alagna számomra egyébként olyan, mint Netrebko, valami hihetetlenül lehengerlő, magával ragadó jelenség a színpadon.
Az a Parsifal rettenetes volt. A második felvonásban tapicskoltak a piros lében. Először azt hittem, hogy piros cipőben táncikálnak a lányok. De egyre feljebb csúszott a piros vonal és Kaufmannak is piros lett a cipője. Sokkoló volt, amikor rájöttem, hogy mi van..
Alagnanál éreztem először, hogy még ezen a szinten is számít, hogy az anyanyelvén énekel. Jó ő az olasz operákban is (Cavaradossi, Pinkertonstb) de Don Joseként, Sámsonként és Rómeoként volt valami extra érzelmi plusz töltet. Netrebko is jó mindenben, de az Anyeginben volt egészen különleges.
Garanca tüneményes volt a Cerentolaban.
Most éppen a Rusalkat nézem. Még sosem láttam, sem élőben, sem így vetítésben. Gyönyörű zene, kicsit Wagneres.
Kauffmannal kapcsolatos összes élményem az a borzalmas 2018-as Parsifal, es az idei karanten koncert. Őszintén szólva nem tett ram olyan hatást, mint Roberto Alagna don Jose szerepeben.
A Boleyn Annabol en csak reszletek láttam, Netrebkoval es Garancaval, az nagyon tetszett. Ugyhogy kivancsian várom, hogy milyen volt az egész mű, egyben.
A legtöbb operát már korábban is láttam. Az Operában ( 5 percre lakom tőle), az Erkelben, a Müpa szcenírozott koncertjein és a Met és a ROH vetítésein. A legtöbbet csak 1-2 alkalommal. Persze néhányat a hosszú évek alatt többször is.
Elkezdtem nézni a közvetítéseket és többnyire a második vagy a harmadik alkalommal jutottam el a " szép, szép" szintről a " jajj de gyönyörű" szintig. Teljesen váratlanul. Három ilyen előadásban benne volt Kwiecien. A Don Giovanni ,Anyegin, Don Pasquale. De ugyanígy új kedvencem a Simone Boccanegra, a Cerentola, a Falstaff. Az Ory grófját és az Ezred lányát korábban nem láttam, de azonnal kedvencek lettek. Tegnap végigbőgtem az Anna Bolenat, szintén teljesen váratlanul
Munka ügyben is elég sokszor voltam Operában is és koncerten a Zeneakadémián és a Müpában is. Az összes kolléga és az irodák is tudják, hogy engem érdekel és nekem az előadás után egyszerűbb hazajutni, mint a messzebb lakó kollégáknak. Munka ügyben látott előadásként a legnagyobb élmény a Varázsfuvola volt Bécsben, a Staatsoperben.
Kaufmann. Ma végignéztem a Faustot, azóta hízott és megőszült. Tesóm szerint most úgy néz ki, mint egy cigányvajda. Az operaszakértő kollégám szerint pedig nem is jó igazán, csak fotogén és fonogén. Én kedvelem.
