Itt megírhatod a más helyen minimum 'fél-offnak' számító gondolataidat, legyen az bármi, ami eszedbe jut gyermekkorról, családról, közös együttlétekről, nagymama főztjéről, egyszóval az élet íz-emlékeiről.
Hatvanas években nem messze laktunk a Gundeltól. Akkoriban (is) családilag rengeteget dolgoztunk, így apám kitalálta, hogy vasárnaponként a Gundelba megyünk, tehermentesítjük anyámat. Volt, hogy oda mentünk és kezdtünk rendelni ezt-azt, de mindenről kiderült, hgy nincs. Egy öreg pincér mondta, hogy aktuálisan itt volt valami politikai nagyság valahonnan és elvittek minden kaját a konyháról. De, mondta, redneljenek bármi bélszinből, van a hűtőben és azt majd a szakácsok elkészítik frissen.
Biztos már akkor is szerény igényű voltam, mert csupa jó emlékeim vannak abból az időből.
Később mikor idegeneket vezettem, szintén több helyen ettem jókat, de a nyerő akkor a Palace szálló volt, a totál pocsék és undok pedig a Mátyáspince. Mindez 1965 előtt, mert aztán már nem voltam itthon.
Asszonyom, megfelel. A nagyon régi hentes itt a jelenlegi bevásárló központ helyén, használta. Sajnos valahogy ezt nem tanítják az iskolában és a mai fiataloknak már a szülei is a kartárs/elvtárs időkben nőttek fel.:-(
Ha tehetik tegeződnek, amit én ha fiatal lennék se tennék.
Anno mikor egy fatelepen dolgoztam és hamvasan új voltam, megjelent a párttitkár. Egy alacsony stöpszli vöröshajú ifjú és letegezett. Mire én kihúztam magam és közöltem, hogy ne haragodjék yx kartárs, de nem emlékszem hogy olyan bizalmas viszonyban lennénk, hogy tegeződjünk. A főnökömnek kimeredt a szeme én meg azt hittem most rugnak ki. A másik szobában az öregek visszafojtották a lélegzetüket. Párttitkár sarkon fordult és kiment a telepre.
Tudni kell, hogy ez a telep volt a nem kívánatos elemek gyűjtőhelye. Nem véletlenűl kerültem oda.
Ezzel a hülyeséggel a németek is kinlódnak. De pont tegnap olvastam a die Zeit c. nem éppen bulvár hetilapban, hogy ők nem fognak semmilyen jelt használni. Pedig a németeknél már van több féle is pl.? Lehrer*In, Lehrer_In stb. Sajnos a lesbikus moderátornők beszédben is csinálják.
A magyarok jobban tennék ha keresnének egy normális megszólítást nők részére, akinek nem tudják a nevét. Valami olyan természeteset mint a franciáknál a madame. Vagy legalább a Frau X. a németeknél. Férfiaknál egyszerü X Úr és kész.
