Tényleg az, persze látni kell a mögötte meghúzódó világnézetet és spiritualitást is...
A muiszkáknál pl. a spanyol hódítás idején már nem voltak emberáldozatok, azonban élt közöttük egy régi szóbeli hagyomány, hogy az ősi időkben minden családnak az egyik fiúgyermekét a Napistennek kellett felnevelnie, akiket aztán 15 éves korukban fel is áldoztak a Napnak.
Mai ésszel nézve persze borzalmas, de abban a korban azok az emberek nagyon másképpen gondolkodtak...
"Ő volt az, aki munkáiban elkülönítette a dél-amerikai indiánokra jellemző egyes antropológiai típusokat, így többek között a pampai típust is, amit ő a spanyol pampido néven rögzített."
Helyesen pámpido, azaz a szó harmadéles a spanyolban.
Azonban ahogy nézem a neten, a spanyol nyelvben a pámpidos kifejezés nemcsak a pampid embertani típusra vonatkozik, hanem úgy an blokk a pampák és Patagónia őslakosságára.
Talán az indios pámpidos vagy az indios pampeanos kifejezés egyfajta rövidítése lehet.
Érdekes, hogy erről a hatalmas antropológusról, az indiánokkal foglalkozó amerikanisztika tudományág egyik atyjáról nincs a Wikipedián angol nyelvű szócikk, csak spanyol és olasz:
Az olasz születésű argentín antropológus, José Imbelloni (1885 - 1967) volt az, aki főleg a saját kutatásai alapján meglehetősen részletes fizikai leírást adott a pampai és patagóniai indiánokról.
Még éppen kellő időben, még mielőtt végleg eltűntek volna.
Már az 1920-as, 1930-as években is nagyon aktívan foglalkozott ezzel a témával.
Akkoriban komolyan tartottak attól, hogy ezek a törzsek végképp eltűnnek, beolvadnak az argentín társadalomba, ezért aztán a tudományos élet képviselői komoly gondot fordítottak a kutatásukra.
Egyes törzsek aztán valóban eltűntek vagy legalábbis úgy tűnt, de aztán kiderült, hogy mégsem teljesen, mert a legutóbbi argentínai népszámlálásokon kiderült, hogy egy sor egykori pampai törzsnek a mai napig is vannak leszármazottai.
Igaz, hogy a maiak genetikai értelemben már túlnyomórészt meszticek, azaz indián és europid keverékek.
Visszatérve Imbellonihoz, hatalmas életművet hozott létre, sokoldalú, már-már polihisztor jellegű tudós volt.
Ő volt az, aki munkáiban elkülönítette a dél-amerikai indiánokra jellemző egyes antropológiai típusokat, így többek között a pampai típust is, amit ő a spanyol pampido néven rögzített.
Volt egy olyan teóriája is, amin azóta már túlhaladt a tudomány, mégpedig az, hogy az indiánok ősei hét különböző bevándorlási hullámmal kerültek Amerkába és minden egyes bevándorlási hullám más és más rassztípusú embereket hozott Amerikába.
Látom, hogy odaát az észak-amerikai őslakos topikon Tibb2 egy időben nagyon tolta a síksági indián háború témakört.
Hasonló a dél-amerikai kontinensen is volt:
a Gran Chaco, a pampák és Patagónia harcias lovas indiánjai voltak Dél-Amerika síksági indiánjai.
Eredetileg ezek természetsen gyalogos vadász-gyűjtögető törzsek voltak, hátaslovakat a spanyol gyarmatokról szereztek, a 17. sz. végén, 18. sz.-ban tértek át a lovas életmódra.
Egyes törzseik egészen a 19. sz. második feléig nyíltan ellenszegültek az európai civilizációnak, ezek ellenállását végül az uruguayi, a paraguayi, de legfőképpen az argentín hadsereg törte meg.
Ennek egyik legutolsó fejezete Patagónia meghódítása volt, amelyre 1878 - 1884 között került sor, az argentín történetírásban ezt úgy hívják, hogy La Conquista del Desierto, azaz "A Sivatag meghódítása".
Ennek során az argentín hadsereg alakulatai több mint ezer indiánt öltek meg és kb. 15 ezert hadifogságba ejtettek.
Ez utóbbiakat erőszakkal deportálták eredeti hazájukból, sokan küzülük még éveken át raboskodtak, másokat pedig szolgáknak adtak a kreolok és az európai telepesek farmjaira, gazdaságaira.
Ezeket nem engedték megházasodni, ki nem mondott cél volt, hogy a rebellis szellemű pampai és patagón indiánokat ne hagyják szaporodni.
Máig tartó törtnelmi vita folyik erről, hogy ez vajon erőszakos hódítás és népirtás volt-e vagy pedig az argentín állam jogos önvédelmi akciója és fennhatóságának kiterjesztése az addig civilizálatlan déli területekre, azok megnyitása a latin-amerikai civilizáció és az európai telepesek előtt.
Nyilván, mint szinte mindig, az igazság valahol a két megközelítés között van.
Ha lesz időm és kedvem, majd még írok erről a témáról.
Amerika benépesüléséről az alábbi következtetést vonja le:
Our genetic reconstruction confirms that the first Americans entered around 16,000 years ago via the Pacific coast, skirting around the massive ice sheets that blocked an inland corridor route which only opened much later," says Professor Alan Cooper, Director of ACAD. "They spread southward remarkably swiftly, reaching southern Chile by 14,600 years ago."
"Genetic diversity in these early people from Asia was limited by the small founding populations which were isolated on the Beringian land bridge for around 2400 to 9000 years," says joint lead author Dr Lars Fehren-Schmitz, from UCSC. "It was at the peak of the last Ice Age, when cold deserts and ice sheets blocked human movement, and limited resources would have constrained population size. This long isolation of a small group of people brewed the unique genetic diversity observed in the early Americans."
Dr Wolfgang Haak, formerly at ACAD and now at the Max Planck Institute for the Science of Human History, says: "Our study is the first real time genetic record of these key questions regarding the timing and process of the peopling of the Americas. To get an even fuller picture, however, we will need a concerted effort to build a comprehensive dataset from the DNA of people alive today and their pre-Columbian ancestors, to further compare ancient and modern diversity."
A Cundiboyacái-fennsíkon élt ez a nép, kb. a mi Dunántúlunkkal azonos méretű területen, fénykorukban, a spanyolok érkezése előtti évtizedekben mintegy 0,5 - 1,5 millió ember.
Igen jól szervezett, tagolt társadalmakban, de az építészetük nem volt olyan fejlett, mint a másik 3 prekolumbián civilizációé, ezért nagy kőépületek nem maradtak fenn utánuk.
Emiatt aztán jóval kevésbé is ismertek, sokan egyáltalán nem hallottak róluk.
Aranyművességük viszont varázslatosan fejlett volt, gyönyörűen megmunkált aranytárgyaik láttán még a mai ötvösök szája is tátva marad a csodálkozástól.
Maradjunk annyiban, hogy a fennsíkra az 1530-as évek végén behatoló korabeli spanyolok ötvösei nem tudtak olyan kifinomult aranytárgyakat készíteni, mint a muiszka mesterek.
Erről a népcsoportról szól a spanyol El Dorado ("az aranyozott") legendája, mert a legenda szerint a királyaikat úgy avatták be, hogy aranyporral bekenték a testüket, aztán rituális fürdőt vettek az egyik szent tó vizében, közben áldozati ajándékként aranytárgyakat dobáltak a vízbe.
A 3 nagy pre-kolumbián indián civilizációt, az aztékot, a maját és az inkát legalább hallomásból ismeri a többség, de kevesen tudják, hogy a dél-amerikai Cordilleras legészakibb részén létezett egy negyedik fejlett indián civilizáció, a csibcsa (chibcha) vagy más néven muiszka (muisca) is.
Legendás volt az aranyművességük, ez okozta a vesztüket is, mert az arany híre odacsábította a spanyol konkvisztádorokat.
A muiszka kultúráról van egy rövid dokumentumfilm, sajnos csak spanyol nyelven:
Mindez egyébként azzal függ össze, hogya "középkori melegkor" nevű klímaperiódus (kb. 800 - 1.300) elején az éghajlat viszonylag rövid idő alatt melegebbre fordult, ez pedig egyes térségekben az évi átlagos csapadékmennyiség jelentős mértékű csökkenésével járt együtt.
Mégis, Györffyt mit ekézik ezért ...."Mindkét" oldalról.
Mindez egyébként azzal függ össze, hogya "középkori melegkor" nevű klímaperiódus (kb. 800 - 1.300) elején az éghajlat viszonylag rövid idő alatt melegebbre fordult, ez pedig egyes térségekben az évi átlagos csapadékmennyiség jelentős mértékű csökkenésével járt együtt.
Ez az éghajlatváltozás az északi germánoknak áldás volt - a tengerek jégmentessé válása, új hajózási útvonalak, a mezőgazdaság fejlődése és a népesség növekdése - a klasszikus maja civilizációnak viszont maga a halál...
A klasszikus maja kollapszus legjobb feldolgozása Jared C. DiamondŰ: Összeomlás c. könyvének 5. fejezetében található (161-180 oldalak).
Ez alapján a száraz, aszályos időszakon belül is megkülönböztethető 4 igazán súlyosan aszályos időszak, amik városállamok összeomlásával, tömeges elvándorlással jártak.
Az első, legkevésbé súlyosra 760 körül kerölt sor.
A második 810 és 820 között egy hosszabb időszakot jelentett.
A 860 körüli aszály három borzalmas évet jelentett, amely alatt összeomlott a hagyományos maja növénytermesztés.
A negyedik 910 körül egy szintén igen hosszú, legalább 6 évig tartó nagy aszály.
Jó kis cikk, de egy kicsit enyhén fogalmaz az alábbi mondatban:
"Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a maják igencsak túlnépesedtek - 3-11 milliósra becslik az akkori lakosságot -, könnyen belátható, hogy a rendkívül hosszú ideg tartó szárazság miatt bekövetkező élelemhiány nagy feszültségeket okozhatott a közösségben."
A nagy feszültségek itt túlságosan is enyhe kifejezés, egyszerűen borzalmas dolgok történtek ebben a korszakban.
Kezdve onnan, hogy sok városállamban a saját papi elitjüket tették felelőssé a szárazságért és lemészárolták vagy halálra kínozták őket. Továbbá fiatal leányok tömeges feláldozása az esőisten oltárán. Véres testvérháborúk a szűkös élelem- és vízforrásokért. Tömeges éhenhalás, emberevés stb... Az érintett régiókból tömeges, százezres nagyságrendű kényszerű elvándorlás.
Hát nagy feszültségeknek is lehet ezeket nevezni, de azt hiszem, hogy ez túlságosan is enyhe kifejezés.
