Több topikban jelezték nekem, hogy ez a téma off, én viszont szeretnék róla beszélni, mert úgy látom, igen nagy tudatlanság uralkodik a közvéleményben erről a témáról. Ezért nyitottam neki egy külön topikot.
A probléma ismert: az ember házi- és haszonállatai elkóborolva, elvadulva hihetetlen károkat képesek okozni az érzékeny ökológiai rendszerekben. Klasszikus példa erre az új-zélandi elvadult macskák vagy a mauritiusi majmok, melyeket az ember hurcolt be oda. Mindegyikük számlájára kihalt egyedi fajok tucatjai írhatók.
Magyarországon főleg a kutya és a macska azok a háziállatok, melyek nagy számban élnek elvadultan, komoly károkat okozva vadállományban és az ökoszisztéma más részeiben. Ezeket az 1900-as évek elejétől (vagy még régebben) a vadőrök, erdészek hivatalból kilövik, ha találkoznak velük. A jelenleg hatályos magyar törvények meglehetősen nehézzé teszik ezt a munkát, azaz jelenleg papíron csak akkor szabad kóbor kutyát kilőni, ha az éppen vadat űz.
Azt,hogy én mihez értek és mihez nem azt te nem tudhatod. Látod már rögtön az agresszevitás beszél belöled. Nos ilyen hozzád hasonlokbol álnak Magyarország nemes vadászai.
Azok az emberek, akik gerinces élőlények elpusztítása céljából lőfegyvert vesznek magukhoz, majd rendeltetésszerűen használják is azt, valamint azok az emberek, akik az előbbi személyek nevezett tevékenységét helyeslik, sőt a tevékenység minél sikeresebb voltában reménykednek, az esetek legnagyobb részében szívesen ringatják magukat abba a hitbe, hogy az említett tevékenységet valamely magasztos, magasabbrendű cél érdekében művelik. Tévedés. Bármennyire is szükséges mind gazdasági, mind ökológiai okokból a vadászat, nagyon kevés az a vadász, aki a ravasz meghúzásakor tettének hasznos voltára gondol. Kivétel ez alól a sebzett vadnak adandó kegyelemlövés, valamint az elvadult háiállatok lelövésének gyomorforgató, néha torokszorító de mindenképp szükséges munkája... Újra és újra előkerül a hivatásos és sportvadászok megkülönböztetése. Hiba. Valójában sokkal kissebb a különbség az indíttatás dolgában, sőt, feltételezem, az igazi hivatásosban sokkal erősebb a vadászösztön, mint sok sportvadászban. Igaz, hogy nekik ez a munkájuk, de olyan rosszul fizetett, temérdek lemondást, áldozatot igénylő kemény munka ez, amit vadászszenvedély nélkül senki se vállalna el.
Azt se tudod, mit beszélsz... Most akkor a kissebbségi komplexusa hajtja a vadászt, vagy az ösztöne? Egyébként mire alapozod a 80 százalékot? Miért nem hatvan? Miért nem kilencven? És ha valaki teljesen hülye valamihez, akkor miért dumál bele, miért állít róla tényeknek tűnő ám teljességgel megalapozatlan dolgokat?
Végig olvastam a topikot,és nem tudtam megálni,hogy ne irjak. :-)
Véleményem szerint a vadászok 8O%-a kisebbségi komlexusba szenvedö ember,aki abba lel örömöt,hogy a neki kiszolgáltatott élölényt megölhesse,bánthassa!Ahogy itt egyesek irták,hogy a kobor kutyát a vadász ösztöne hajtja,és azért mészárolja le a vadat,ez sajnos szorol szora igaz a vadászra is!
Tudod, a nyelv annyira bonyolult rendszer, hogy nem is igazán lehet a gépi logikát egy az egyben alkalmazni rá. Ezért van az, hogy pl. az "aki.. az.." sémájú mondatok gyakran általánosítást, egy jelenséggel kapcsolatos véleményt fejeznek ki. A közmondások egy csoportja is ide tartozik, pl. az, hogy "Aki másnak vermet ás, (az) maga esik bele", könnyen megcáfolható, én magam is ismerek olyan gyereket, aki a homokozóban nem esett bele a másiknak ásott lukba. Mégsem állítanám, hogy ezzel bizonyítottam a mondás hamisságát.
De, hogy érezd, milyen komolyan veszem, hogy mindenfajta félreértés lehetőségét kizárjuk, átfogalmazom a mondatot:
Azok az emberek, akik gerinces élőlények elpusztítása céljából lőfegyvert vesznek magukhoz, majd rendeltetésszerűen használják is azt, valamint azok az emberek, akik az előbbi személyek nevezett tevékenységét helyeslik, sőt a tevékenység minél sikeresebb voltában reménykednek, az esetek legnagyobb részében szívesen ringatják magukat abba a hitbe, hogy az említett tevékenységet valamely magasztos, magasabbrendű cél érdekében művelik.
"egy kutya is kényelmesen megöl akár egy őzet vagy süldőt is." Ha mutatok egy olyan kutyát, amelyik nem öl meg egy süldőt, akkor Te nem mondtál igazat? : )
(A magyar nyelv valóban szép és bonyolult, ez nekem is többször eszembe jutott a hsz-aid olvasása közben.. : ) )
Hja, a törvény. A törvény arról is rendelkezik, hogy ki milyen embernek számít.
kivonat az 1942 évi XV. törvénycikkből:
1. § (1) A jelen törvény alkalmazása szempontjából annak megállapításában, hogy ki a nemzsidó és ki a zsidó, az 1941:XV. törvénycikk 9. és 16. §-ának a rendelkezései az irányadók.
... ennyi, kész. És mindig van, aki megtartja és komolyan veszi az ilyesfajta törvényt. És rendszerint az ilyenek használnak fegyvert.
Akinek puska van a kezében, (vagy drukkol a puskásoknak), az szereti azt hinni, hogy ő nagy és nemes célok érdekében cselekszik, mikor meghúzza a ravaszt..
A magyar nyelv van olyan szép, és bonyolult, hogy ki lehessen pontosan fejezni magunkat. Ha mutatok egy embert, akire nem igaz, akkor ugyebár te sem igazat mondtál, hanem általánosítottál. Ugye nem ezt szereted volna kifejezni, csak pontatlanul fogalmaztál?
A hivatásos, akit ti gyakran a sportvadásszal mostok össze, erősen csúsztatva, a munkáját végzi. Ennek a munkának meg vannak a maguk törvény által behatárolt, és előírt szabályai. Nem kell azt hinnie, hogy nagy és nemes célokért küzd, hanem a munkáját kell elvégeznie, mint ahogy egy cipő felsőrész-készítőnek sem kell, hogy olyan gondolatok forogjanak a fejében, hogy valahol ő teremti meg a világ mobilitását.
Akinek puska van a kezében, (vagy drukkol a puskásoknak), az szereti azt hinni, hogy ő nagy és nemes célok érdekében cselekszik, mikor meghúzza a ravaszt..
Mindenhez ennyire értesz, mint az emberismerethez?
Két éve ittam utoljára alkoholt, fegyver három éve volt utoljára kezemben, koronglövészeten.
Különben teljesen felesleges a szájtépés, ugyanis a vadászati törvény kimondja, hogy
36.§ (1) A jogosult a vadállomány védelme érdekében a vadászterületén elpusztíthatja: a) a gazdája hatókörén (irányításán és ellenőrzésén) kívülre, de attól legalább kettőszáz méterre került, vagy az egyébként vadat űző kutyát, valamint b) a legközelebbi lakott épülettől kettőszáz méternél távolabb kóborló macskát.
Ó, nem gondolom én sem, hogy egyszerre csak a homlokukra csapnak, és megvilágosodnak.. : ) Akinek puska van a kezében, (vagy drukkol a puskásoknak), az szereti azt hinni, hogy ő nagy és nemes célok érdekében cselekszik, mikor meghúzza a ravaszt.. : ) Thick, a "Ne féljünk a farkastól"-t (Farley Mowat-tól, tudod, a múltkor ajánlottam : ) ) olvastad azóta?
Szégyelld magad a sértegetéseid miatt. A te lelkivilágod tényleg alkalmas az ölésre. Az aktív kutyázás bizony aktív kutyázást jelenti nálam. Kutyaiskolával, rendszeres kirándulással és sok kutyás ismerőssel.
De te nem érdemelsz beszélgetőpartnert, legfeljebb ivócimborát. Gondolom, te is vadász vagy...
Azt véletlenül pontosan tudom, hogy ők a mezőszélen éhenhalnának, mert nagyon közel voltak már hozzá, mikor befogadtuk őket. Nyomorult, csont és bőr szemüveges könyvelők voltak.
És ebből ugyanilyen tárgyilagosan le mered vonni azt a következtetést is, hogyha egyedül lenne a két kutya egy mezőszélen, éhesen, akkor sem próbálnának vadászni? És ha rákaptak a vér ízére, nem ölnének szórakozásból? Igen, vagy nem?
Semmi sem bizonyítjal hogy az erdőben bóklászó kutya kóbor kutya.
Egy vadat üldöző kutyánál nem kell mérlegelni, hogy a szerető gazdi várja-e otthon. Annak a kutyának nem szabad ott, és azt tennie. Kész, ennyi, fel tudod fogni?
Én több mint húsz éve kutyázom aktívan - van némi fogalmam az ebekről.
A kor nem érdem, hanem állapot. Lehet, hogy eltyütyörögsz az udvaron a kutyákkal, de a természetben való viselkedésükről fogalmad sincs. Ez nem lenne baj, ha nem próbálnál úgy tenni, mintha lenne.
Nem is vitázom tovább, mert neked egyedüli célod, hogy az ölés szükségességét győzködd.
Hozzászólásszámot, vagy ismét meg kel állapítanom a hogy hazudsz. Én csupán megállapítottam, hogy a vadorzó kobor állatok kártételének, azaz az ölésének megakadályozásának egyedüli reális módja a kilövés. És egyáltalán nem célom, hogy meggyőzzelek, ha mondasz REÁLIS alternatívát, máris melléd állok. De reális, megvalósíthatót mondj, ne azt, hogy hetekig kövessünk száz-ötszáz méter távolságból egy kutyát, míg az hozzánk nem szokik, és vigyük be az erdőszélén lévő menhelyre, ahol hízlaljuk fel, majd egy ejnye-bejnye kíséretében adjuk vissza a gazdinak.
Viszonylag tárgyilagosan próbálom levonni a következtetést abból a tényből, hogy Emma vígan rohangászik a labdája után egészen addig, amíg meg nem lát pár futó őzet - akkor viszont esze nélkül hozzám lohol, és igyekszik elbújni a hátam mögé. : ) Dömötör meg futólag megállapítja, hogy ott vannak, aztán szaglászik tovább.
Semmi sem bizonyítjal hogy az erdőben bóklászó kutya kóbor kutya. Erről nincs meggyőződve az a vadász, amelyik csak ész nélkül lő. Én több mint húsz éve kutyázom aktívan - van némi fogalmam az ebekről. Nem is vitázom tovább, mert neked egyedüli célod, hogy az ölés szükségességét győzködd. Nálam nem tudod elérni ugysem, tedd ezt azzal, akit szintén nem érdekel az élőlény élete és halála, csak a haszonelvűség. Én tényleg be szeretném fejezni itt.
