Miért, szoktam? Majd meglátjuk. Aki képes meztelenül, hátrakötött kézzel, felpeckelt szájjal halálra rémíteni a lépcsőházban a szomszéd öreg nénit, az ne is fényezze magát. :-DDDD
De, észrevettem.. mert mindig direkt felhergelsz... :-) De én alapban nagyon gonosz nőszemély vagyok, ha csak felhúzol, abból nem lesz köszönet.. de nem ér ám panaszkodni rám:)
Reménykedtem, hátha bejön... de tévedtem:-D Nem okoznál nekem akkora örömet... inkább elhappolod előlem a finom falatokat:-) Valahogy azt kezdem érezni, szépen rászoktatlak a gonoszkodásra.. mintha régebben nem lettél volna ennyire gonoszka...:-)
Egészen addig, amíg bele nem élvezel a számba? :) Mindjárt gondoltam, hogy ez lesz a vége:-)
A Te kezed legközelebb nem hátrkötve lesz, hanem a radiátorcsőhöz bilincselve. A lábad pedig terpeszben kikötve... aztán élvezkedek, amennyit csak akarok:-)
Durcásan kéretem magam, csak hogy minél hosszabb ideig kérd a bocsánatom. :-) De megkapod, sőt megengedem, hogy te kösd hátra a kezem, mint az 534-en. A lehetőség a tiéd.
Szerintem a kívánósabb én vagyok kettőnk közül:-) Bár lehet, Te csak fegyelmezettebb vagy:-) Más lehetőség?????? Csak nem az, amire gondolok?? Fúúúúúúúú.... Gonosz:-p
Hergelj csak... egy idő után megmakacsolom magam és nem reagálok semmire.. tudod, milyen vagyok:-D De utána.... na azt ne akard:-))
Kérdés, hogy melyikünk lesz a kívánósabb? :D Én ráérek, mert tudom, hogy amikor úgy döntök, megkapom. Meg tudom, hogy nekem van más lehetőségem is. :DD Tehát ráérek hergelni téged.
Biztos vagyok benne, hogy állnál olyan közel:-) Egy darabig lehet, hogy bírnád.. de kívánnád a számat, az egészen biztos... :) Itt nem az a kérdés, hogy én megérdemlem-e, hanem Te akarod-e, hogy jó legyen neked:-DD Én kibírom, ha nem kapom meg... mert utána, ha elengedsz, első dolgom lesz... tudod, gerincvelőig... :-)
Szóval… ahhoz mit szóltál volna, ha hétfőn, mikor együtt ebédeltünk, az étkezés vége felé hátrabilincseltem volna a kezed, kigomboltam volna a nadrágod… majd leültem volna veled szemben, cipőmből kilépve izgattalak volna az asztal alatt.. mindeközben kezeim két-két ujjacskája játszadozott volna a mellbimbómmal… miután pedig végeztem a desszerttel, elengedtelek volna és irány hozzám…
Élvezted volna? Ennyit el lehetett volna játszani, ha kissé beljebb ülünk le… simán…bár pont akkor nem jutott eszembe semmi extra.. bezzeg most... így munka közben...
Miért van az, hogy én a nap 100%-ában állandóan, egyfolytában a szexre gondolok? De nem is akármilyen szexre??? Néha már megijesztem saját magam.. :-D