Keresés

Messze úsznak már a kalasnyikovval szétlőtt népek, már csak képek.

Ne bánj semmit, én sem bánok, szállongó hópihék alatt.

Jer Manyi, füröggyünk, minn a nehéz lovak, a szépek!

Hugyozzunk a hattyúk közé, íty vihar elött!

A tsóknak van csak hatalma, a múltnak

és az ingnek, amit varrtál, hogy elégjek.

Annak dalójunk, kinek nyakára ráhurkolta magát nyelvével a szél.

Magányos Médeám harapj a számon tengerízű, véres tsókokat!

Betérünk elöbb a kisbótba, vágtázunk a zivartarban, haza?

Messze úsznak már a kalasnyikovval szétlőtt népek.

Ne bánj semmit, én sem bánok, szállongó lóópihék alatt.

Gyere kislány, füröggyünk, minn nyáron a lovak!

A tsóknak van csak hatalma,nem a múltnak,

és az ingnek, amit varrtál, hogy elégjek.

Messze úsznak már a kalasnyikovval szétlőtt képek.

Ne bánj semmit, én se bánok, szállongó hópihék alatt.

Gyere Medea, füröggyünk, minn nyáron a lovak!

A tsóknak van csak hatalma, csak a múltnak.

Az ingnek, amit varrtál, hogy égjek.

Komposzt-sók,kövér giliszták gőze:

Tsókolhat e még,ügyünk Karagőze?

A gyöngyszínű égre már nem várunk.

Hívnak a zölden villogó fények.

A színek lassan kimúlnak.

Meghalnak a képek.

Messze úsznak -

sörösdobozok.

Gyere Jason, füröggyünk,

minn nyáron a lovak!

Ne bánj semmit, én se bánok

szállongó hópihék alatt.

Asz jézusmária-

tsókoltatom a Királynét!

Magammal megyünk a hídon...

Nem bánok semmit szállongó hópihék alatt.

A gyöngyszínű égre már nem várunk.

Hívnak a zölden villogó fények.

A színek lassan kimúlnak.

Meghalnak a képek.

Messze úsznak -

sörösdobozok.

Tsókolj ki belőlük!

Ez a kép benned maradt?
Érzed fehér tsókomat?
Érzed a képek halálát?
Ahogy a színek lassan kimúlnak?

Nem bánok semmit,

szállongó hópihék alatt.

Majmék csiszóni kööö

Tsókos költészet lesz itt máma?

Tapperolós dráma?

Vaty tenger fojtó hínárja?

Hebegve várod a tegnap ölelését?

A tsóknak felettünk nincs hatalma, csak a múltnak.

Tsókód ki belőle gyöngyszínű mérgét!

Ez a kép benned maradt_?

Nem bánok semmiccsem,szállongó hópihék alatt.

Megbánod tsókomat, megládd:

hirtelen jön a _{nyár, Szívem!}

B***atod az átmenetet.

Tavasz

Ríjj, ha ajakamé csücsörícc

szállongó hópihék alatt,

különben megbánod tsókomat, megládd:

hirtelen jön a nyár, Szívem!

B***atod az átmenetet.

Ne csücsöríjj, ha tsókolsz

és soha ne ríjj szivem.

Nem bánok semmitsem,

szállongó hópihék

alatt. 

Pest felé szökött a nyár.
Álltam a hídon.
Hogy is volt csak?
Belémjöttél a nyárral.
Ez a kép bennem maradt.
A tsóknak felettünk nincs hatalma,
csak a múltnak.

Messze úsznak már a
kalasnyikovval szétlőtt képek.
Magammal járunk a hídon,
cigarettámat szívom,

gyere még közelebb

én hozzám.

http://www.youtube.com/watch?v=dCCf1YYoUcA

Ne ott keresd Medea!
A mélyben találod meg égi Csillagod!
Feszíts szét!
Még ott lenn
tsókold ki belőle
gyöngyszínű mérgét!

Legyen a tenger hínárja

kibontott hajad!

Lebegve várd

a tegnap ölelését.

Tsókos költészet

Tapperolós dráma

Mi lesz itt máma?

...Búbánat-tenyészet.

Itt nincsenek csillagok sose, Medejjám, hidd el Jasonodnak!

Tsókok sincsenek a gyöngyház-egek alatt, csak sötét fenyvesek.

Annak, kinek nyakára ráhurkolta magát nyelvével a szél.

Annak, aki fázott kurvára, ha nem járta a hangamezöket.

Hogyozz a pofájába, úgy melegícsd kedvesem!

Mint a nehéz lovak hogya a vastag jeget!

Illatos...izé... vize!

Lóhogy.

Jóhogy!

Tsókom tehénlepény-tsók.

Mer én ollan legény vok -

átható, büdös, gátlástalan,

minn a Pittrallan.

jogos a munkaadó tsókja

ha máshol serény a

dolgozó kacsókja

Úgy megtsókol mingyá a munkaadóm,

hogy a fal adja a másikat.

milljó tsókokat-

-bimmbaja csak annak mered

vágyakozva,

kinek szerelmese

nyálaz rá

hegyes bókokat.

Meg annak, aki fázik kurvára.

Hallode Rozika, Te?!?

Számban mozit tartogatok.

Tárd fel csipkével díszített vászonodat!

Engedd, hogy szelíd képeket tsókoljak Neked!

Csálén hogyoznak száraz csicserire,

a jövő tavaszon vajjon majd

ki nyeli le?

Nemsoká okádnak a kertek alján,

inkább ezer talján a Tevere

bűzölgő partján.

Tsók!

Amikor torkomra nyomott

kalasnyikovodat tsókolom,

akkor fog tsókos költészet születni.

Életképes!

(De ezt má nem én írtam, hanem a Manyi.)

Vigyázzatok medeák!

Van egy Medea, aki csendben vár.

Vérrel festeni tsókokat.

A magány ízével szánkban

suttogunk égre, tsókokat.

Szomorú, száraz imák.

Nézd Jason a felhőket!

Otsd végre szomjadat!

Ordíts szerelmet nekik!

Esik!

Jasonom,

jászolodból gyere!

Márijád bimbaja

fogadra mered!

Szelíd ölét

csukott szemmel őrizd,

tsókold a langyos tejet,

melyet szívében Neked melegít!

Hogyoznak= Hugyoznak

Médea nézd!

Hogy fürönnek a lovak a tengerben!

Nézd, hogy tsókolják a hullámokat!

Hogyoznak is néha,

jóhogy!

Médek és jászok csillagai:Médea És Jászol!

És te költő, ki tudod mivel jáccol:

Halljátok szavamat!

Én letsókolok minden szájról minden...

...nyakakat?

...szarvakat??

...darvakat??? 

Jason!

Magányos Médea 

saját száján harap

tengerízű,

véres tsókokat.

Nyakára ráhurkolja

magát nyelvével a szél.