Éppen annak köszönhetően tudott Jelcin hatalomra jutni 1990-1991-ben, mert a hadsereg és rendőrség, teljes egészében (néhány hadosztály kivételével) az ő oldalára állt, és nem volt hajlandó sem Gorbacsovtól, sem a GKCsP-től elfogadni a parancsokat. Amikor az oldalára állt a Dzerzsinszkij hadosztály és az összes elit-egység, Gorbinak bele kellett törődnie a hatalom elvesztésébe.
Szerintem pedig ezeket az ágazatokat is segítette volna a reform. Pl, a belső és a táboron belüli túrizmus fejlesztése a vasúti, vizi, légi forgalom növekedésével járt volna, ami a nehéz és a gépiparnak is adott volna feladatokat. (Az Ikarusz is szárnyalhatott volna :))))))) A járműipar fejlesztése húzta volna a háttéripart. Pl a katonai terepjárók, haszonjárművek civilek számára történő eladása, exportja is jó lehetőség let volna. Ezek csak kiragadott példák, de már önmagukban is megmozgatták volna az állóvizet.
Katonai-ipari komplexum akkor se volt a harmincas éveket megelőzően, sőt tkp. a világháborúig.
A katonai-ipari komplexum meg nem volt önálló hatalmi bázis. A felső pártvezetés tényleg azt csinált az országban, amit akart, ha lett volna elképzelése, hogy mit akar csinálni. Ugyanis az erőszakszervezetek végig engedelmeskedtek a felső vezetésnek*, és a párt pedig elsősorban területi alapon szerveződött.
Abban viszont egyetértek, hogy bár a felső pártvezetés (inkluzíve a területi párttitkárokig bezárólag) hozta a döntéseket, és nekik nem sértette volna az érdekeiket egy ilyen reform, de egyfelől a "békesség megőrzése érdekében" nem akarták az alájuk beosztott ipari üzemek érdekeit se sérteni ("jó ez így is"), másfelől meg volt egy olyan - szerintem hibás, de attól még létező - percepciójuk, hogy ez nem csak az alájuk beosztott ipari üzemeknek, hanem nekik maguknak is rossz lesz.
A katonai-ipari komplexum és a hadsereg érdekeit egyébként a legdurvábban a jelcini akciók ásták alá 1990-91-ben, és mégse csináltak semmit, pont a hadsereg nem engedelmeskedett a puccsistáknak, és ezzel ásták meg a saját sírjukat. Egyszerűen nem igaz az, hogy
- az emberek mindig tökéletesen fel tudják mérni a saját (pláne közép- vagy hosszú távú) érdekeiket
- az emberek mindig ezen érdekek alapján cselekszenek.
*1991 augusztusában pont az volt a gond, hogy a felső vezetés nem volt legitim, a katonák jelentős része pedig kijelentette, hogy csak Gorbacsov elnöktől fogad el parancsokat: egyébként még a SZU effektív szétbontása után, 1991 decemberében is Jelcin - amikor Gorbacsov magához hívatta, hogy felajánlja neki a SZU egybenhagyásáért cserébe a szovjet elnöki pozíciót - többször fölhívta Gorbacsovot, és kérdezgette, hogy "de ugye Mihail Szergejevics, nem fognak letartóztatni", egyszerűen az akkor már félig szétvert erőszakszervezetek központi vezetéshez lojalitásától még akkor is ennyire kellett tartani.
Viszont a katonaságot az ipari (nagyipari) munkásság adta.
a befolyását némileg, de nem nagyon, hiszen a mezőgazdaság és a magánkisipar egész más szegmensekben termelt volna
dehogynem. ha emlékszel a versre attól a füzfapoétától, amit begépeltem, az pont erről szól. a reformok következményeképp munkaerő áramlik a magas hatékonyságú jól fizető maszek iparágakba, ami kezdetben bérfeszültséget és termelési visszaesést okoz a szocialista nagyiparban.
aztán, ha az üzemek nagyrésze átáll az új gazdálkodásra, a pártban is megjelennek a képviselőik és megindul a harc a központi bizottságon belül is.
Kinában ez nem jelentett akkora problémát, mert a vidéken, autarchiában élő 6-700 milliós népességből könnyen lehetett lelketlen kapitalista fejlődést kiépiteni, anélkül, hogy a városi (párt által kontrollált) ipar és népesség pozició romlottak volna.
de még igy is, amint beindul az ingatlan vagy a részvényárak emelkedése, azonnal beindul a Kinai KP KB is.
Munkaerő lett volna, legfeljebb mi kicsit más iparágakban vagy másképp nyomultunk volna.
Tkp. az a lényeg, hogy a kommunizmust úgy megszüntetni, hogy fokozatosan, nem egyik percről a másikra. Ez az, amit a tervgazdaságot ismerő nyugati szakemberek a kezdetektől ajánlottak nekünk és Gorbacsovnak meg Jelcinnek, de mivel ők kevesen voltak, az ideológusok meg sokan, szépen háttérbe lettek szorítva, és végül mi is meg az oroszok is a neoliberális sokkterápiát próbálták bevezetni, persze félszívvel, stb. Mindennek a következménye a magyar GDP 20 és az orosz GDP közel 50 (az ukrán GDP több mint 50) százalékának elvesztése. (Az oroszoknál és ukránoknál a SZU szétesése tett még rá három lapáttal az eseményekre.)
A katonai-ipari komplexum kezdeteit a harmincas évekre, de inkább a második világháború idejére szokták tenni. A polgárháborúban jóformán nem is volt ipar.
A párton kívül jóformán senkinek nem volt hatalma, a katonai-ipari komplexum, a hadsereg, vagy a KGB mind csak a párt függelékei voltak, a párt volt az egyetlen hatalom. Éppen ezért a katonai-ipari komplexum valójában nem volt annyira érdekes (a létét egyébként semmiképpen sem fenyegette volna a reform, a befolyását némileg, de nem nagyon, hiszen a mezőgazdaság és a magánkisipar egész más szegmensekben termelt volna), sokkal érdekesebb volt a pártbürokrácia és a magasabb szintű pártvezetés. Amelyik viszont a hatalmát és kiváltságait féltette ettől, valszeg ok nélkül, de azért biztos ami ziher alapon befékeztek minden reformot.
Kinában nem volt olyan massziv katonai-nagyipari komplexum, amely már 2 háborút is megnyert a szovjeteknek (polgárháború+második vh). Ennek a nagyvállalati komplexumnak hatalmi pozicióit rontotta volna a kisvállalati magánszektor fejlődése.
Igen, itt a dolog lényege. A reform Magyarországon igenis hozott eredményeket, de a táboron belül csak egy kis ország próbálkozása volt. Akkor szólt volna nagyot igazán, ha a Szovjetúnió is átveszi. Persze erre Brezsnevék alkalmatlanok voltak. Pedig "csak" ennyi kellett volna hozzá, hogy a Szu komoly, egészséges növekedési pályára álljon, a rendszer fejlődjön.
Igy van. A magyar joleti allam meg a kadarenal sokkal brutalisabb reformokkal sem birja a versenyt a nyugattal (ld mellekelt abra). Mig a kinaiaknak a magyar berszinvonal otodevel es 0 szocialis haloval birjak csak eltartani az allami vizfejet.
Nekem az a határozott véleményem (bár lehet, hogy túlságosan Mihail Heller befolyása alatt állok), hogy el lehetett volna kerülni, ha a cár kompetensebb, vagy legalább ha átengedi az ország irányítását egy nálánál kompetensebb személynek. Pl. ha Sztolipin még él...
Egyetértek, sőt tán elég lett volna nem háborúzni.
Miklós igencsak mérsékelt tehetség volt, finoman szólva.
A hatvannyolcas reformoknak csak akkor lett volna értelme, ha az oroszok engedik, és át is veszik azokat.
Azért felpörgette a növekedést és szvsz Kádár javára írható, h csak a szélszőséges moszkoviták kinti útja után állítatta le (ekkor indult az eladósodás).
Szvsz mindkettő. Kínában a piacgazdaság még elbír egy gyakran veszteséges állami szektort, Mo.-on viszont ilyen körülmények közt eleve bajos lett volna szert tenni kellő mennyiségű munkaerőre.
"Miért nyugatról finanszírozott? Kínát se nyugatról finanszírozzák, inkább finanszírozza a Nyugatot..."
Mo.-on a hetvenes évek elején már tőkehiány volt, a reform története nagyjából egybeesett a külföldi kölcsönök felvételének kezdetével is. Másrészt, kellő technikai invesztíció nélkül egy magyar magánipar nyugaton versenyképtelen lett volna, keletre pedig az árucserearány romlása miatt jobbára csak veszteségesen lehetett eladni.
Kínát ma már főleg nem az állami, nagyipari szektor élteti, hanem az exportvezérelt magángazdaság.
Persze, ami a magánkisiparból, magánmezőgazdaságból, és magánkereskedelemből meg magánszolgáltatásból nőtt ki harminc év alatt.
A párt hatalmának megdőlésétől ott sokan féltik az országot, a méretek miatt a káosz is hatványozottan megmutatkozhatna egy 'rendszerváltás' után; a birodalom időközönkénti széthullására legalábbis bőven volt példa a kínai történelemben.
Magyarország széthullására is volt már példa, pedig fiatalabbak vagyunk, és főleg nálunk is sokan féltek a káhosztól és a fehérterórtól. Persze ha minden szomszédunk demokratizál, akkor nem működik nálunk se a diktatúra. A hatvannyolcas reformoknak csak akkor lett volna értelme, ha az oroszok engedik, és át is veszik azokat.
Kínát ma már főleg nem az állami, nagyipari szektor élteti, hanem az exportvezérelt magángazdaság. A párt hatalmának megdőlésétől ott sokan féltik az országot, a méretek miatt a káosz is hatványozottan megmutatkozhatna egy 'rendszerváltás' után; a birodalom időközönkénti széthullására legalábbis bőven volt példa a kínai történelemben.
Mo.-on viszont viszont szvsz nem volt elegendő potenciál + politikai szándék arra, hogy féldespotikus körülmények között is működhessen egy jórészt nyugatról finanszírozott vegyes gazdaság. Kádárnak meglehetősen vulgáris, leegyszerűsített elképzelései voltak a szocialista gazdaságtanról, azokhoz viszont élete végéig tűzzel-vassal ragaszkodott.
'Szocializmus' néven, a további szükséges reformokkal együtt, valóban aligha lehetett volna megőrizni a formációt
Hogyne lehetett volna, Kínában és Vietnamban máig meg van őrizve. A kínai delegációk a nyolcvanas években egymásnak adták a kilincset, úgymond tanulmányozni a hatvannyolcas magyar reformokat. És méltatlankodtak, hogy miért nem folytatták őket, pedig még lett volna logikus folytatás, hogy a háztáji adásvételét is lehetővé teszik, meg hasonlókat...
A hatvannyolcas reformok logikája (a magánvállalkozások fokozatos engedélyezésével: először a mezőgazdaságban, kisiparban, és a kereskedelemben és szolgáltatásban) értelemszerűen a kapitalizmus irányába mutatott volna, és néhány év után a korrupt pártvezetés is beleszokik a rendszerbe (amiből neki is csurrant-cseppent volna ez-az).
Vagy inkább, egy moszkvai találkozón Brezsnyev felemlítette neki a mo.-i állami szektor leépítését és az 'egyszeri', nagyüzemi munkások rossz helyzetét, amit Kádár előbb alaposan megfontolt, majd mélyen egyetértett vele. 'Szocializmus' néven, a további szükséges reformokkal együtt, valóban aligha lehetett volna megőrizni a formációt, Kádár dilemmája jórészt e körül forgott.
Nohát.. Én akárhogy is forgatom a krónikákat, abból csak az jön ki, hogy a reformot személyesen Kádár állíttatta le, Nyerset pedig páros lábbal rúgta ki a székéből.
talaláltam számokat a vasúti kapacitásról. Tkp az idézett Stone könyvet az Amazon de facto hagyja nekem olvasni online (lehet azért, mert már rendeltem online), kis trükközéssel (oldalszámra kell keresni és akkor egyben vagy 5-6 oldalt el lehet olvasni.
A mozdonyállomány 17oooről 19ooore nőtt 14-17 közt, de a müködő mozdonyok száma 15ooore csökkent.
A nyugati vasútvonalak kb kisértetiesen annyi anyagot és embert szállitottak a frontra, mint előtte a külkereskedelem és a szeméyforgalom volt.
Viszont az országon belüli vasúti szállitások kb 3o%kal nőttek (ez volt a sokkal nagyobb szám kb 1ox annyi mint a frontra irányuló szállitás).
Viszont vhogy be kellett gyüjteni a terményt és eljuttatni legalább a vasútállomásokig. A könyv szerint ez volt a szük keresztmetszett. Mivel a pénz nem volt elég motiváció, erőszakra se hajlam se szállitókapacitás nem volt (tehát nem csak lesöpörtetni kellett volna a padlást, hanem még a paraszt saját szekerével elszállittatni 5o-1oo kmre)
Szóval szerintem ez is részben az infrastruktúra hiányára vethető vissza.
A csendőrsortüz Oroszországban biztos nem müködött volna, mert megpróbálták, de a hadsereg azonnal átállt a forradalomhoz. Ráadásul a szovjetek már 17 márc elsején átvették a kontrollt a hadsereg fölött, az ő beleegyezésük nélkül nem volt sem támadás, sem tömegbelövetés.
Mon az elején biztos nem lehetett lövetni, hisz megpróbáltál itt is, de csak olaj volt a tüzre, viszont itt a katonatanácsok nem voltak olyan erősek valszeg. tehát elképzelhető, ha a nem oszlatják fel a hadsereget egy idő után vagy kialakul egy polgárháborús helyzet, vagy a szélsőbalt kitakaritják a mérsékelt baloldaliak, mint Németországban.
Főként az vezetett a bukáshoz, hogy a politikai, ideológiai szempopntokat fontosabbnak tartották a gazdasági racionalitásnál. Ezen a problémán sikerült átlépnie a Kádár-Nyers párosnak. Hiszen a reformok által fejlődött az ország. Pusztán ezt a a technikát kellett volna alkalmaznia a Szunak is, a rendszer most is élne és virágozna.
