Gondoltam, bemásolom a blog idevonatkozó részét, csak hogy lássuk is, 150 hozzászólás után, miről beszélünk:
"Tegnap estére hivatalosak voltunk a Da Vinci-kód magyarországi premierjére. A könyvet valamikor egy évvel ezelőtt olvastuk, épp olyan nehezen tettük le, mint gyanítom sok-sok ezren Magyarországon, vagy szerte a világon. Sodró lendületű, izgalmas, rejtélyes könyv. Fikció. Természetesen arra való, hogy szórakoztasson. Ugyanakkor nem kétséges, hogy a könyv alapkonfliktusa olyan kérdések körül bontakozik ki, amely a kétezer éves katolikus egyház fundamentumait érinti. Nem volt kétséges már akkor sem amikor olvastam, hogy a könyv sokakban rossz érzést kelthet. Talán úgy fogják megélni, hogy vallásos hitük pilléreit karcolja, repeszti a könyv, és hogy bármennyire is fikciós műfaj a regény, ez nem engedhető meg, mivel még a fikciónak is tiszteletben kell tartania a vallásos meggyőződést. Bizony a könyv értelmezhető akként is, amely ezt a kötelességet, ezt a tiszteletet, annak gyakorlásának kötelezettségét sérti. Ezzel együtt persze én is kíváncsian vártam a filmet. És amikor meghívót kaptam a vetítésre, mit sem tartottam természetesebbnek, hogy - ha egyébként nincs késő esti program - menjünk el rá. Aztán ahogy a hét elején ránéztem a heti programra, az jutott eszembe, hogy én ezt a meghívót nyilván nem magánemberként kaptam, nem Gyurcsány Ferenc, második kerületi lakosnak küldték, hanem a miniszterelnöknek.
Azaz, akarva-akaratlanul én ott nem közjogi szerepemtől függetlenül vagyok. A film pedig nyilvánvalóan bántó, sértő lehet hívő, vallásukat gyakorló vagy nem gyakorló polgárok sokasága számára. Alig kikerülhető, hogy Magyarországon ne folyjon le ugyanaz a vita, amely folyik egyébként szerte a világon, hogy vajon meddig mehetnek el ezek a filmek? Meddig terjed az alkotónak az egészért viselt felelőssége? Van-e egyáltalán ilyen? Politikusként ebbe a vitába nem érdemes belemenni, de azzal számolni kell, hogy ilyen vita lesz. Szabad-e, hogy tárgya legyen a vitának, hogy a miniszterelnök ott volt? Bár félhivatalos szerepben, de mégis.
Valószínűleg nem jó ez. Ezért végül nem mentünk el a bemutatóra, persze rendes mozilátogatóként valamikor a következő hónapban nyilván megnézzük majd a filmet. Mindezt csak azért mondom el, mert ami annyira természetes tud lenni magánemberként, az időnként előre nem látható csapda-helyzetet teremt a politikus számára. Ez ráadásul egy felemás helyzet, nem tiszta szituáció és nem pontosan lehet tudni, hogy mi is a helyes magatartás. Mert vitatható, mert képlékeny, mert éppen abban a zónában van, amikor lehet így is vagy úgy is gondolni. Nem egyszer nem is vesszük észre, csak utólag, amikor helytelenítenek egy magatartást. Így aztán tegnap nem moziban voltam késő este, de ez még nem jelenti azt, hogy korán haza tudtam menni."
Te sem akarod megérteni, hogy a szóhasználat Wic kollégáé, arra reagáltam, s egyet nem értésem jeléül tettem idézőjelbe az ő szóhasználatának központi elemét, a "fikázást"?
Szvsz ne félj te attól, hogy Wic megérti-e amit írsz (bár ez sokszor valóban nem egyszerű feladat:))
Szerintem az eredeti szóhasználatod jobban fedte a valóságot, bár néha valóban előfordul a határozott és elvszerű, következetes és radikális bírálat is.
(a klerikalizmus és a reakciós kifejezések) XIX sz. Franciaországából származnak, egyáltalán nem kommunista, hanem liberális-szabadelvű gyökerűek, és egészen pontosan tükrözik a leírni kívánt jelenségcsoportot. -- nem.
egészen és pontosan tükrözik a kommunisták gyökereit. és azt is kinek a köpönyege alól bújtak ki a bolsevikok.
Tudatlan vagy, kedves waxablaze, hát segítsünk a dolgon:
"Le cléricalisme voilà l'ennemi", s'écriait Léon Gambetta 1.
Le cléricalisme, dans un sens général, est une entreprise de domination des consciences. Ce fut longtemps l'oeuvre des "clercs" qui, dans le passé, utilisaient l'ascendant que leur conféraient le savoir et leur fonction pour imposer à toute la population les règles de l'Église concernant les moeurs et la vie de tous les jours.
Actuellement, cette pratique est poursuivie par les membres du haut clergé (en général les évêques mais aussi le pape) qui se servent de la dignité de leur charge pour intervenir dans le débat politique et tenter de modifier les lois dans le sens qui leur convient.
(1) Discours de Léon Gambetta à la Chambre des députés, 4 mai 1877.
Réactionnaire : terme qui désigne la politique d'un régime ultra-conservateur et une personne défendant un tel régime. Le fondement de toute pensée réactionnaire est le rejet du présent perçu comme "décadent" et la volonté de retourner vers un passé idéalisé. Ce terme serait apparu au cours de la révolution française de 1789 pour qualifier le mouvement qui s'opposait aux changements initiés par les révolutionnaires. Le régime de Vichy, par exemple, était une forme de régime typiquement réactionnaire.
"Szerinted normális, aki politikusok bulvárszerepléseit figyeli..?"
Nem normális. De: nekem pl. eszembe sem jut, hogy figyeljem, viszont Bulvár Fercsi annyira nyomul minden bulvárvízcsapon, hogy még a magamfajtákhoz is eljutnak bizonyos hírmorzsák. Egyszerűen nem lehet védekezni ellene.
Amit az SZDSZ-ről (amely párt persze rendesen rászolgált a bírálatra, még ha nem is olyannyira, mint a többi) állítasz, azt tökéletesen tájékozatlanok vagy kifejezetten nyilas érzelműek szokták mondani.
Mindenesetre - bár én jeleztem, hogy elválasztom egymástól az elválasztandókat - éppen te vagy, aki keversz dolgokat.
Kevered a pártokat (illetve az egyes pártok által kisajátított eszmei irányzatot vagy címkét) a közélettel. Nem kéne.
"Igen, liberalizmus van"
Abban a pártban, amelyik kisajátította magának a jelzőt, írmagja sincs. Az egy kis kirekesztő, akarnok, hataloméhes, szélsőséges társaság gyűjtőhelye.
"valószínű, hogy szociáldemokrácia is van."
Szavakban valószínű. A gyakorlatban semmi sem látszik belőle, csak a korábbi nómenklatúra, amelyik szétverte azokat, akik az igazi szocáldemokráciát próbálták feléleszteni.
Idegen vagyok az ügyben, csak okosodni akarok. Mindössze az elvről van szó. A jogalkotásról szóló törvényre gondolsz? Emlékeim szerint ezen törvény nem korlátozza a képviselő (és az előterjesztést tárgyaló bizottság) érintett jogait, csak a kormányt.
[Maga az ügy egyenlőre nem teccik, mármint az a módszer, ahogyan Gyurcsány (és nem mellékesen a szadesz) elképzeli a "reformok" előkészítését és hozzá a társadalmi támogatottság megszerzését.]
Igen, liberalizmus van - mégpedig jól érzékelhetően, világosan.
(Nem föltétlenül az SZDSZ-re, hanem általában a közéletünkre gondolok.)
Igen, valószínű, hogy szociáldemokrácia is van.
Európai konzervativizmus, kereszténydemokrácia - érzékelhetően - nem létezik nálunk. Ha mégis, akkor szinte kizárólag a KDNP-n, a Fideszen és (sajnos) az MDF-en kívül.
egyszer maga Gyurcs dicsekedett el vele a bulvársajtónak, hogy Klárával egymás kezéből kapkodják ki A Da Vinci-kód c. könyvet. --- az rég volt. most be kell nyalni máshová.
XIX sz. Franciaországából származnak, egyáltalán nem kommunista, hanem liberális-szabadelvű gyökerűek, és egészen pontosan tükrözik a leírni kívánt jelenségcsoportot. -- nem.
egészen és pontosan tükrözik a kommunisták gyökereit. és azt is kinek a köpönyege alól bújtak ki a bolsevikok.
"Tök fölösleges gesztus, a film és a könyv egy marhaság."
Marhaság? Ha jól emlékszem, egyszer maga Gyurcs dicsekedett el vele a bulvársajtónak, hogy Klárával egymás kezéből kapkodják ki A Da Vinci-kód c. könyvet.
Ezek szerint marhaságot szokott olvasni a kis művelt?
"Jobb lenne, ha Gyurcsány maradna annál, amit jól tud, a gazdaságnál."
Mit tud jól? Mi győzött meg arról, hogy egyáltalán övése van a gazdasághoz?
Hát akkor értelmezzük vissza. Igen alaklamas közegben élünk ehhez. Fosszuk meg a kifejezést az ideiglenesen rátapadt rákosista felhangoktól (bár szerintem lényegileg pontosan, csak túlterjesztve használták a kifejezést az 50-es években is).
Nézzünk körül, hallgassuk meg Gyulayt, Tőkés püspököt (hogy egy református is legyen köztük), Veres Andrást és Bús Balázst, idézzük fel Mindszenty alakját, és a fogalom megtestesülve áll leőttünk, teljes vértezetében.
