Baráti üdvözletem minden kedves érdeklődőnek.
Pszichológusként azt tapasztalom, hogy a mai világ egyik legnagyobb konfliktus-forrása a párkapcsolati frusztráció. „Nincs megfelelő hely az ismerkedésre” mondják a szociológusok, bár ha körülnézek, azt látom, hogy talán ez lehet a legkisebb gond.
Nézzünk csak meg pl. egy metró szerelvényt, amikor üresen beáll a megállóba, és elkezdenek az utasok beszállni…
Az első leül az egyik korlát melletti helyre. A második ettől a helytől lehetőleg a legtávolabbit választja. A harmadik vajon hol foglal helyet…?
Természetesen a két, már foglalt hely között, egyenlő távolságra mind a két utastól…
Az ember, társas lény, de ha beszállsz egy liftbe, mégsem vagy hajlandó beszélgetni az útitársaiddal. Ha már valaki köszön, az csodaszámba megy…
Vagyis nem hiszem, hogy a párkapcsolati problémák kialakulásának és a nem megfelelő működésének a külső körülmények lennének az okai, sokkal inkább vélelmezem, hogy belülről fakadó, tévesen értelmezett „énképek” kisebbrendűségi komplexusok azok, amelyek torzítása miatt kerülnek kapcsolataink sok esetben zsákutcába.
Ezt a fórumot azért hoztam létre, hogy megteremtsek egyfajta „virtuális” önismereti klubot, egy olyan helyet, ahol mindenki őszintén beszélhet párkapcsolati problémájáról.
Őszintén, hiszen a nicknév teljes ismeretlenséget biztosít mindenki számára.
Hiszem azt, hogy az ide bejelentkező „klubtagok” birtokolnak akkora élettapasztalatot, amelyek egy valóságos önismereti csoport működésének megfelelően át tudják segíteni a gondokkal küzdő társaikat a párkapcsolati, önismereti, vagy akár szexuális természetű problémáikon. Olyan „tagok” írásait várom, akik valós gondokkal küzdenek, de – akár idő vagy bátorság hiányában – ezidáig még nem kérték szakember segítségét.
Nos, kedves Barátom, itt az alkalom, élj vele…
Tudod, ott - számomra ez jött át - általános problémákat feszegettetek. Ezért is írtam, hogy egy - egy konkrét probléma inkább adna segítséget az előrejutásban.
Érdekes kezdeményezés. :) Én (is) arra vagyok elsősorban kíváncsi, hogy hogyan oldod meg a nemverbális kommunikáció hiányát. Nekem sokáig nagyon hiányzott a fórumról, és bevallom, sokszor úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett..
Hiánypótlásnak szánom. Valóban, abban igazad van, hogy nem tud majd olyan eredményt fölmutatni, mint egy személyes konzultáció, de azokban az esetekben, amikor valakinek még nincs meg az elszántsága, hogy - fölvállalva saját magát, arcát és problémáját - direktben szakemberhez forduljon, legyen ez egyfajta hiánypótlás, akár a régi időket idéző Veres Pali bácsi-féle "orvos válaszol" rovat, némiképp fölülemelkedve a megfellebezhetetlen igazság kinyilatkozásán, és helyette inkább a népi bölcsességre alapozva.
De azt gonolom, hogy ehhez hasonló gondolatokat fogalmaztam meg a bevezetőmben is.:)
Köszönöm a segítségedet. Látom Te gyakorlott topic-ozó vagy, ha ezt itt így kell mondani.
Én most ismerkedem ezzel a műfajjal..
Célom, hogy mint gyakorló pszichológus, szakmailag segítsek olyan embereken, akik nem szívesen mennének el egy "agyturkászhoz", viszont érzik, hogy egyhelyben topog a társas kapcsolatuk, vagy akár szexuális gondokkal küzdenek.
Ezért hoztam létre euz a fórumot, mintegy virtuális rendelőt, és alapvetően ilyen indittatású megkereséseket várok...
De minden egyéb építő megjegyzést is szívesen fogadok, ami a munkámat segítheti.:)
Rosszul értelmezted, ez mást jelent. Azt, hogy itt a Fórumon van egy nullázásnak nevezett szokás, ami arról szól, hogy a topikindító hozzászólás utáni első - a nullás -, hozzászólásba bele szokás fűzni valamilyen módon a 0-t. :)
De azért érdemben is: vannak normaként elfogadott viselkedési szokások, amelyeken ha változtat valaki, az kellemetlen érzéseket okozhat a környezetének és neki is. Csak egy példa: amikor még nem voltak elterjedve nagyon a mobiltelefonok, engem (is) nagyon zavart, ha valaki tömegközlekedésben, járművön telefonált. Ma már általános, elfogadott szokás. Nem zavar, legfeljebb az, ha valaki hangosan beszél, és ezáltal az életét osztja meg a többi utassal. Racionálisan nézve ez sem kellene, hogy zavarjon, hiszen semmilyen kárt nem okoz vele. Bár nehezményezem, hogy elvonja a figyelmemet a saját gondolataimról.
Baráti üdvözletem minden kedves érdeklődőnek.
Pszichológusként azt tapasztalom, hogy a mai világ egyik legnagyobb konfliktus-forrása a párkapcsolati frusztráció. „Nincs megfelelő hely az ismerkedésre” mondják a szociológusok, bár ha körülnézek, azt látom, hogy talán ez lehet a legkisebb gond.
Nézzünk csak meg pl. egy metró szerelvényt, amikor üresen beáll a megállóba, és elkezdenek az utasok beszállni…
Az első leül az egyik korlát melletti helyre. A második ettől a helytől lehetőleg a legtávolabbit választja. A harmadik vajon hol foglal helyet…?
Természetesen a két, már foglalt hely között, egyenlő távolságra mind a két utastól…
Az ember, társas lény, de ha beszállsz egy liftbe, mégsem vagy hajlandó beszélgetni az útitársaiddal. Ha már valaki köszön, az csodaszámba megy…
Vagyis nem hiszem, hogy a párkapcsolati problémák kialakulásának és a nem megfelelő működésének a külső körülmények lennének az okai, sokkal inkább vélelmezem, hogy belülről fakadó, tévesen értelmezett „énképek” kisebbrendűségi komplexusok azok, amelyek torzítása miatt kerülnek kapcsolataink sok esetben zsákutcába.
Ezt a fórumot azért hoztam létre, hogy megteremtsek egyfajta „virtuális” önismereti klubot, egy olyan helyet, ahol mindenki őszintén beszélhet párkapcsolati problémájáról.
Őszintén, hiszen a nicknév teljes ismeretlenséget biztosít mindenki számára.
Hiszem azt, hogy az ide bejelentkező „klubtagok” birtokolnak akkora élettapasztalatot, amelyek egy valóságos önismereti csoport működésének megfelelően át tudják segíteni a gondokkal küzdő társaikat a párkapcsolati, önismereti, vagy akár szexuális természetű problémáikon. Olyan „tagok” írásait várom, akik valós gondokkal küzdenek, de – akár idő vagy bátorság hiányában – ezidáig még nem kérték szakember segítségét.
Nos, kedves Barátom, itt az alkalom, élj vele…
