A március havi Hihetetlenben két rövidke cikk a hatodik oldalon, az egyikük a nagylábú, a másik az ogopogo ismételt felbukkanásáról ad hírt. A 70-71 oldalon viszont Dinoszauruszok Afrikában címmel kétoldalas cikk, van, ebben szó esik a mokele-mbeléről, illetve egy szárnyas hüllőről Zanzibárban, ami a szép popobawa nevet viseli.
Egy friss, 2017-es hír szerint kongói bennszülöttek valami raptorhoz hasonló élőlényt ejtettek el, fénykép is van róla. Igaz, ez utóbbit nem közölték. Ha ez igaz, bátor emberek és jól felkészült vadászok lehetnek!
Pótlom a mulasztásomat: a február havi Hihetetlen két cikket is szentel a témánknak, a 64-65 oldaloin az Ördög-tó lényei, a 70-71 lapon pedig Barlangi bestiák címmel van egy kétoldalas cikk. Plusz egy rövidke is, ebben a molyember tesz tisztelgő látogatást Chicago külvárosában.
Tegnap kétórás tévéműsort láttam régi barátunkról, Nessie-ről. Mutattak néhány újabb felvételt, nem túl meggyőzőek, de érdekesnek érdekesek.
Ott is volt egy kedvencem, egy angol űr, aki 28 éve él a tó mellett, egy lakókocsiban, és figyeli a vizet. Egyszer, jó régen, látott ez fura buboréksort, azóta bízik abban, hogy valami többel-jobbal is találkozik. Igazán megérdemelné!
Viszont, ha meggondolom, valahol megtalálta a számára megfelelő életformát. Csodaszép helyen lakik, és azzal foglalkozik, ami érdekli. Ha ma nem talált semmit, bízhat abbna, hogy holnap-holnapután rákacsint a szerencse.
A január havi Hihetetlen negyvenedik oldalán Az ördög lakhelye címmel írnak a New Jerseyben lévő Kék Lyukról. Ez a mi szempontunkból azért érdekes, mert ez lenne Jersey-i Ördög lakóhelye. Számomra újdonság volt, hogy Joseph Bonaparte (a császár testvére) is látta. Nem volt valami elszánt ember, mert amikor meglátta-meghallotta, elfeledte, hogy puska lóg a vállán, és elszaladt. Persze lehet, hogy jól tette.
A December havi UFO-magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. A Hihetetlen-ben egy nyúlfarknyi cikk, miszerint Colorado államban tóbben látták a nagylábút, konkrét helyszín és időpont megjelölése nélkül. Már-már azt hiszem, hogy az a ritka ember, aki nem talállozott vele.
A rejtélyek világa legújabb száma jó pár oldalt szentel a big foot-nak. Azért írom így, mert a többi kollégájáról kevesebb szó esik.
Sok újdonságot nem tudtam meg belőle, de azért végigolvastam.
Külön bosszant az idejétmúlt szemlélete, folyton szörnyetegnek nevezi, holott pillanatnyilag az emberek akarják levadászni, és nem fordítva. Bár ez az irányzat változófélben van.
Elnézést, hogy eddig nem reagáltam, de nehéz volt rábeszélnem a gépemet, hogy hangot is adjon, végül hosszas kérlelés után sikerült. Ami a lényeget illeti, nem nagyon tudom, mit láthatott a szemtanú, és ennyi idő után az emlékek is torzulnak. Ha tényleg tobzoska volt, nem tudom, hogy kerülhetett oda. Ezt az állatot nem könnyű táplálni és tartani, viszont miután erős karmai vannak, simán kiáshatja magát egy föld talajú, elkerített részről.
A szeptember havi Hihetetlen-ben két rövidke cikk, az egyikben letartóztattak egy nemzeti parkban lövöldöző férfit, aki azt állította, hogy a nagylábúra lőtt, a másikban a molyember Pakisztánba látogatott.
A Hihetetlen 6-7 oldalán két rövidke hír. Az egyik szerint az Észak-Karolinai Shelbyben élő Vicky Cook azt állítja, hogy a hátsó kertjét rendszeresen látogatják a nagylábúak. Remélem, hogy jól érzik magukat!
A másik hírben a kanadai Okanaga-tóban újra látták ogopogot, mi több, le is fényképezték. Ez utóbbi nem túl meggyőző. Elgondolkodtam, Ogopogo népszerűsége egy részét annak köszönheti-e, hogy palindrom, azaz hátulról olvasva is ugyanaz.
A harmadik hír nem tartozik szorosan a témához, de érdekes. A Krím-félszigeten egy óriásmadár csontvázát találták meg. Az állat három méter magas volt, és valószínűleg jól futott.
Ami késik, az nem múlik, íme, az e havi sajtószemlém.
A Hihetetlent nem olvastam, majd igyekszem pótolni.
Az UFO-magazin 14-16 lapján kétoldalas cikk, amiben a szomszéd Ukrajnávl, illetve az ott talált „szörnyekkel” foglalkoznak. Van egy fura kinézetelű hal, ami állítótag visított, egy rákszerű nemtudommicsoda. Továbbá egy kígyóféleség, ami a Dédai-tóban él, ő a helyi Nessie. Róla is van fényképe nem túl meggyőző. Igaz, nem is állítják, hogy a fotó ezt a lényt ábrázolja. Feltűnik közös kedvencünk, a csupakabra is, két különböző helyen egyet-egyet megölt a méltán felháborodott gazda, közlik a fényképüket, de nekem kutyának tűnnek. Jó pár újságíró is megtekintette, még a Duna tévé is beszámolt róla. DNS-mintát vettek tőle, az eredmény nem ismeretes.
Megvettem a Rejtélyek világát is, mert ebben is van két olyan cikk, ami érdekelt. A 28-31 oldalon hat rejtélyes macskafajtát említenek.
Cigau. egy nagytermetű, fekete színű, sárga szemű macskaféle Szumátrán. Roppant agresszív, rögtön támad. Lehet, hogy mostanra már kihalt. Nevet nem adtak szegénynek. Illusztrációja egy morcos kardfogú tigris.
Tanzánia rejtélyes macskája, a numda. Nagytermetű, szürke alapszínű, csíkos. Utoljára az ötvenes években látták.
A marozi, ikimizi, ő Kenyában ijesztget. Fekete színű, az átlagnál kisebb oroszlánféle. Ezt el tudom képzelni, egy melanisztikus, kistermetű oroszlánfajta nem teljes képtelenség.
Warracaba, Venezuela. Kisebb testű, macskaszerű állat, falkában él. A rajzon inkább kutyának tűnik.
Onza, ezzel már többször foglalkoztunk.
Angliai nagymacska, többen látták. Elképzelhető, hogy cirkuszból szökött feketepárduc.
A 34 oldalon arról írnak, hogy Ontarióban 20025-ben egy nyaralót nagylábú tett tönkre, Egy tévéstábot, ami a helyszínen forgatott, valaki-valami megdobált Állítólag jó pár ilyen eset volt, de nem hibáztatom jeti barátunkat. Ki szereti, ha betolakodnak az életébe?
Bocsánat, kissé hosszú voltam, de adott volt a téma.
Most olvasom a Galaktika 353 számát. A vastundra ímű elbeszélésben futólag említik a mamutokat. Az 58 oldalon megemlítenek egy bizonyos, Rettegett Iván idejében élő kozák hetmant, Jermákot, aki megemlíti, hogy a katonái nagy, szőrős elefántokat láttak, ezeket a helyiek megölték és elfogyasztották.Egy Gallon nevű francia utazó 1918-ban, Vlagyivosztokban beszélgetett egy öreg vadásszal, aki azt állította, hogy hét napon át követte egy hatalmas állatpár nyomát. A lábnyomok hatvan centi átmérőjűek lehettek. Amerre jártak, utat törtek maguknak a rengetegben, a fák ágai vagy három méter magasan letöredezek. Amikor utolérte őket, szőrös elefántokat látott, barna szőr lógott rajtuk, elől rövidebb, hátul hosszabb, és óriási agyaraik voltak. Azöregeg vadász, aki egész életét az erdőben töltötte, fiatal korában látott egy képet az elefántokról, ezért tudta így leírni őket.
Igen, könnyen lehet, hogy ez történt. Nemcsak az élő, hanem a kihalt álltok között is bőven akad olyan, amit még nem azonosítottak, illetve senki nem ásta ki őket, holott egyik-másik szép nagy volt, lásd Argentosaurus.
Az is lehet, hogy a mokele már kihalt, de a legenda tovább él. Én nem hiszem, hogy minden ilyen bennszülött esetnél csakis hazugság/mitikus lény. Bár érdekes, hogy az afrikai régiókból elég sok "ős"lényszerű állatról beszélnek, vagy nagy testűekről.
A könnyebb végén kezdem: a magyar kriptideket valószínűtlennek tartom. A mokele-mbele létezése elképzelhető, de elgondolkodtató, hogy ha egy állati populáció száma bizonyos darab alá csökken, szinte biztos, hogy kihal, ha másért ne, a beltenyésztés miatt. A tengerek is jó néhány meglepetést tartogatnak, a DNS-vizsgálat megkönnyítheti az állat meghatározását.
A más dimenziók létét nem tagadom, hiszen nem vagyok fizikus, csak érdeklődő laikus. No, az lenne csak az igazán érdekes! Ráadásul a másik része is érdekes lehet, meg kéne írni: az n+1 dimenzióban felbukkan egy strucc. Vajon mit szólnának hozzá?
