Igen, könnyen lehet, hogy ez történt. Nemcsak az élő, hanem a kihalt álltok között is bőven akad olyan, amit még nem azonosítottak, illetve senki nem ásta ki őket, holott egyik-másik szép nagy volt, lásd Argentosaurus.
Az is lehet, hogy a mokele már kihalt, de a legenda tovább él. Én nem hiszem, hogy minden ilyen bennszülött esetnél csakis hazugság/mitikus lény. Bár érdekes, hogy az afrikai régiókból elég sok "ős"lényszerű állatról beszélnek, vagy nagy testűekről.
A könnyebb végén kezdem: a magyar kriptideket valószínűtlennek tartom. A mokele-mbele létezése elképzelhető, de elgondolkodtató, hogy ha egy állati populáció száma bizonyos darab alá csökken, szinte biztos, hogy kihal, ha másért ne, a beltenyésztés miatt. A tengerek is jó néhány meglepetést tartogatnak, a DNS-vizsgálat megkönnyítheti az állat meghatározását.
A más dimenziók létét nem tagadom, hiszen nem vagyok fizikus, csak érdeklődő laikus. No, az lenne csak az igazán érdekes! Ráadásul a másik része is érdekes lehet, meg kéne írni: az n+1 dimenzióban felbukkan egy strucc. Vajon mit szólnának hozzá?
Bevallom, mind a kobrát, mind a tigrist szívesebben látom természetfilmen, illetve állatkertben, mint a saját kertemben. Gondolom, vagyunk még így pár tízezren.
Nahát, nahát! Nem írja, telihold volt-e vagy sem? Lehet, hogy a Bray úti bestia látogatott el hozzánk?
Eddig már láttak kobrát (azóta sem bukkant fel, nem hinném, hogy bárki hiányolja) tigrist (egy szép nagy, csíkos kutya és egy füllentős kisfiú) úgyhogy ez újdonság.
A július havi UFO-magazin 4. oldalán egy rövidke cikk, miszerint a nepáli hadsereg egyik alapegysége április 9-én a Makulu alaptábor közelében nagyméretű lábnyomokra bukkant. A nyom 81 centi hosszú és 31 széles, le is fotózták. Sajna, a leközölt kép akkora, mint egy kröm, ebből semmit nem tudok kivenni.
A június havi UFO-magazin a mi témánk szempontjából érdektelen. A Rejtélyek világa viszont kriptozoológiai mellékletet közöl, hosszan foglalkozik a tengeri kígyóval. sok újdonságot nem tudok meg belőle, de elég jó összefoglalás.
Egy áruházban jártam, ott lapoztam bele a Hihetetlen magazinba. Egy idő óta nem veszem, kicsit túlzás nekem, amit írnak. Nos, volt egy cikk a félig-meddig mitikus állatokról, de a felsorolt lények jó része inkább mitikus volt, mint kriptid. Az egyetlen kivétel a skóciai óriásvidra története, de ezt már sokszpr és sok helyen taglalták. Volt cikk egy állítólag mesterségesen előállított állatról, de nem hinném, hogy sok valóságtartalma lenne, a húszas években nem nagyon tudtak egy ilyen lényt előállítani, no meg miért is tették volna. Ha mégis megtörtént, és elszabadult, elég gyorsan leszámolhattak volna vele. No meg annyira csak nem hosszú életű, hogy még a kétezres években is felbukkanjon.
Sikerült megszereznem a Hasznos Mulatságok sorozat Titkok és talányok kötetét. Eme kis füzetben - mely 1958-ban jelent meg - helyet kapott Nessi, az esetleges túlélő Mammutok, valamint a Yeti.
A május havi UFO magazinban két rövidke cikk is a mi témakörünkbe tartozik. Az egyik a negyedik oldalon van, az állítólagos kölyök csupakabra egy bőrbetegségben szenvedő mosómedve volt. Volt, mert már elpusztult szegényke. A neve is érdekes: Dobby, ezt a Harry Potter egyik szereplőjéről kapta.
A másik egy olvasói levél, a 47. oldalról, ebben régi barátunk, Nessie szerepel, csakhogy ezúttal kirándult a skóciai Oich folyóba. Egy másik észlelés egy Philips nevű személytől származik, ez azért érdekes, mert az illető azt állítja magáról, hogy úszott már delfinekkel és bálnákkal, tehát ismeri ezeket a lényeket. Fénykép is készült róla, de nem valami meggyőző. Tavaly, december 13-án látta a lényt, mintegy hat méter távolságból nézhette.
Nekem kissé túlbonyolítottnak tűnik a cikk, de lehet, van benne igazság.Egy idő után már kínos lehetett azt mondani, hogy megyek és lepuffantok egy csomó állatot. Viszont a tudományos kutatás, az mindjárt más. Az is érthető, hogy egy zűrös helyzetbe nem szívesen mászik be egy mégoly elszánt kutató sem. Elvégre, ha felfalja egy mokele-mbele, az legalább stílszerű. No de hogy lepuffantsa egy orvlövész, az nem.
Ami az Istár-kapun látható ábrázolást illeti, nekem inkább növényevőnek, mint ragadozónak tűnik. Ezzel persze nem kívánom lebecsülni, a kafferbivaly csöppet sem lebecsülendő ellenfél.
A legújabb UFO-magazin 21-22 oldalán Dinoszauruszok a XXI. században címmel kétoldalas cikk található. Jó néhány olyan hír volt bene, ami számomra újdonság. Például 1883-ban, Bolíviában, a Rio Beni folyó partján vadászok elejtettek egy 12 méter hosszú, furcsa alakú állatot. A hír a Sciencefic American oldalain jelent meg. A helyszínen készült rajzok és fényképek az idők folyamán elvesztek.
1907, az Amazonas egyik mellékfolyója mentén egy német utazó és társa óriási lábnyomokat láttak. Estefelé egy nagyméretű élőlányt láttak, rálőttek, el is találták, de a lény elment. A leírásuk alapján a Diplodocusra emlékeztetett.
Frissebb hír, éspedig az Atacama sivatagból. 2004-ből. Herman Cuevas és családja két óriási gyíkot látott az autóút mentén. Ugyanezen az útszakaszon mások is láttak valami hasonlót.
Most kezdtem el egy könyvet olvasni. Adam Rutheford: Minden ember rövid története a címe. A 37-ik oldalon találtam egy lábjegyzetet, kissé rövidítve írom ide.
Ejtsünk néhány szót a kriptidekről.
Évszázadokon át keringtek legendák a velünk élő, emberszerű élőlényekről, jetikről a Himalájában, a sasquatchról Kanadában, a barmanouról Délkelet-Ázsiában, a mananangallról a Fülöp-szigeteken, a yovie-ról Ausztráliában, a nagylábúról és sok más lényről az USA-ban.
Flores szigetén is van egy legenda, egy majomemberről az Ebu Gogóról. Csábító, hogy a kihalt Homo florensis maradványait összekapcsolják ezzel, de valószínűbb, hogy ez az orang pendek legendájának helyi változata.
A mai napra ennyi, ha a könyvben további olyasmire bukkanok, ami a témánkba vág, majd megírom.
A február havi UFO-magazin, illetve Hihetetlen a mi témánk szempontjából érdektelen, Igaz, e utóbbiban hosszú cikk van azon álltokról, amik kimaradtak Noé bárkájából, de a griff, az egyszarvú vagy a főnix inkább a mitológia, mint a zoológia témakörébe tartozik.
A január havi Hihetetlen 73 oldalán egyoldalas cikk. Ebben azt írják, hogy Linné látott két élő sellőt. Idézem: Egy barátomtól levelet kaptam, melyben arról értesít, hogy Leydenben (Hollandiában) két eleven sellőt őriznek és mutogatnak, amiket Brazíliában ejtettek fogságba. Azonnal a helyszínre utaztam, hogy szemügyre vegyem őket. Hosszú, selymes barna hajú, szép arcú lányok voltak, testük valóban halfarokban végződött. Fel-alá úszkáltak szűk medencéjükben, a szemük végtelen szomorúságot tükrözött. A bámészkodó emberek kenyérgombócokat és kis halakat dobáltak nekik, amiket néha elkaptak, néha hagyták a vízbe esni. A hableányok morgó, füttyögő hangokat adtak ki, hasonlókat a delfinekéhez. Az volt az érzésem, hogy társalognak. Elszorult szívvel mentem ki az épületből, kínzott a gondolat, hogy itt emberek tartanak fogságban embereket, ráadásul mutogatják is őket.
Sajnos, Linné arról már nem tudósít, mi lett sellők további sorsa.
Viszont Jütkandban találtak egy testet, amit sellőnek véltek. Linné izgatott lett, de mielőtt odautazhatott volna, már hamisítványnak kiáltották ki. Ezért aztán Linné eltekintett az odautazástól, holott lehet, hogy a részletes vizsgálat nem lett volna érdektelen.
Köszönöm a cikket! Nekem inkább mitikus lénynek tűnik a "repülő ember", no meg nem hinném, hogy egy viszonylag kis szigeten az óriáshüllők megfelelő táplálékot találjanak maguknak. Kivéve persze, ha a tengerben élnek, és csak időnként látogatnak a partra.
Ami Új-Guineát illeti, még sok érdekes állat kerülhet elő.
