Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Mivel egyedülálló, nem kapna, és mint nevelőszülő is csak kamaszt kapna.
(Én nem tudom konkrétan, hogy megy ez, de ő utánajárt, és ezt mondta).
Amúgy szerintem felháboritó, hogy egyedülállóknak nem adnak örökbe gyereket. Messze jobb alternativa bármelyik gyereknek, mint az intézet. Persze ez az államot nem érdekli. :-(((
Nem biztos, hogy a magányra megoldás egy gyerek. Csak azért, mert 40 éves és nem talált olyan párt, akinek szülhetett volna, ne vállaljon gyereket. Egy gyerek nagy felelősség és rendesen felforgatja a hétköznapokat, főleg ha egyedül neveli valaki és nincs segítség a közelben. Nehéz a döntés, mert 40 évesen már nem biztos, hogy kellene a királyfira várni, ha ő mindenképp anya akar lenni. Az a lényeg, hogy igazán akarja és ne egy gyerektől várja a saját boldogságát. Egy gyerek nagy boldogság, de sok lemondással is jár.
Pár éve jómagamat is nehéz döntés elé állított az élet. Életem nagy szerelme elhagyott, magamba roskadtam, úgy gondoltam, soha többé szerelem. Majd jött egy férfi, aki szeretett, tenyerén hordozott, szóval egy kiegyensúlyozott párkapcsolatban éltünk. Közben volt két nőgyógyászati műtétem, mikor is az orvosok azt mondták, vagy most, vagy ha kiújul a betegségem, valószínű, hogy soha többé gyerek. Kevés esélyem volt arra, hogy természetes úton sikerüljön teherbe esnem. Akkor úgy éreztem, mindennél jobban szeretnék egy gyereket, van egy normális párom, aki egy biztos pont az életemben, nem akarok tovább várni se a nagy szerelemre, se arra, hogy elveszítsem az esélyt arra, hogy anya lehessek. Eltelt pár hónap, az orvosok nagy meglepetésére természetes úton teherbe estem (ezzel együtt megszűnt a betegségem is). Lett egy szép, egészséges kisfiam, egy szerető, odaadó férjem, de teljesen megváltoztam. Nagyon örülök, hogy van egy szép családom,de sokszor úgy érzem, hogy másképp kellett volna akkor döntenem. Mindenem megvan és mégis valami hiányzik és fáj is egyben. Úgy érzem, várnom kellett volna, mind a gyerekvállalással, mind a házassággal (lehet, hogy feláldoztam önmagamat és a boldogságomat is).
Ne szégyelld. Te nem csinálnál ilyet, én sem. Ha más csinál, az az ő dolga. De lássuk be, gyereket egyedül senki sem tud csinálni, ahhoz bizony kell egy hím. Hogy hogyan cserkészi be, az az ő dolga.
Egyébként mi az alternatív javaslatod az adott nő számára?
Ez már a tipikus "feminista duma" nem ám a nő a felelős a gerinctelenségéért, áááá... visszadobni a labdát arra a mocskos állatra, aki meg merészelt bízni egy nőben. Úgy kell neki!
Az lehet, hogy ott volt a pasi, de ha a nő biztosította arról, hogy ő védekezik, akkor ez egyszerűen átverés, mégpedig az egyik legsúlyosabb fajtából.
Nem írom le, hogy ha férfi lennék, mit tennék egy ilyen nővel adott esetben - de az tuti, hogy benne lenne a TVben. Menjen az ilyen spermabankba, ha már nem bír a "gyerekkell" ösztöneivel!
A pszichonőnek nem dolga, hogy döntsön a páciense helyett. Az a dolga, hogy elmondja, minek mi lesz a következménye. Ezekből választhat az illető. Ő ezt akarja választani, akkor tehát nincs mese, ez lesz a választás. Csak a következményekkel számolnia kell mindenképp.
Nem is a pasi miatt vannak elsősorban aggályaim, hanem van egy 2 éves kisfia.
Állitólag a mostani feleséggel szakitott, szétköltöztek, majd pár hétre rá a nő felhivta, hogy terhes, ezért visszament hozzá és elvette feleségül. (Immár másodszor járt ugyanigy).
De ha ez igy lesz, ahogy tervezve van, a kissrác marad majd apa nélkül, hisz egyszer ki fog derülni az új kistesó, ha lesz.
Na mindegy, azt azért én csodálom, hogy a pszichológusnő igy állt a témához.
Ez igaz, de ő szerintem csak a gyerekben látja biztositva azt, hogy legyen valaki, aki szereti, és mellette lesz egész életében.
Ahogy fogalmazta: "legalább lesz valaki, akinek eszébe fog jutni, hogy születésnapom van".
Tényleg sajnálom őt, annyi csapást mért már rá a Sors, hogy az hihetetlen. És valahol megértem őt, retteg a magányos jövőtől. Ez a totális reménytelenség állapota.
Őszintén szólva én csodáltam őt, hogy még nem roppant össze eddig.
Csak távolról: biztosan jó megoldás, h ha annyira egyedül érzi magát, arra gyógyír a gyerek? Ettől nem lesz jobban társasága, kisgyerekkel pont elszigetelődsz egy kicsit a világtól, hacsak nincs hadra fogható biztos segítség. Plusz ott a "teher" a gyereken, h van csak a maminak. Én egyébként mellette vagyok az egyedül gyerekvállalásnak is, amennyiben van a családban a másik nemből való minta, amit majd lát, mert persze sok a válás, ami után apuka/anyuka eltűnő szamár - de eleve így indulni nem könnyű és most elsősorban a gyerekre gondolok.
Ma beszéltem vele megint, azt mondta, adott magának 3 hónap gondolkodási időt, hogy végleg eldönthesse, mit akar.
Csodálkoztam, mert elment egy pszichológushoz, hogy ezt megvitassa vele; az illető pszichológusnő arra biztatta, vágjon bele, erkölcsi aggálya ne legyen túl sok, a pasik jó része már "többezer éve igy jár".
Ez a hozzáállás azért - finoman szólva - meglepett.
Mit vársz a Demokratától? Egyébként ez is szép gondolat a vén banyától:
Nem vállalni kell, hanem elfogadni, mert a gyermek Isten ajándéka.
Ja persze, és hol van isten, amikor: - a kisgyerekes anyukát nem veszik vissza a munkahelyére? - amikor apuka lelép egy 20 éves csibével, mert anyu már nem plázacica-alkatú a szülés után? És még sorolhatnám...
Egyébként meg aki ezt háborúnak tartja, az elmebeteg.
---
Ma én is foglalkoztam a témával, erre akadtam, szerintem zseniális összefoglaló, 8 részben:
Úgy tűnik, mindig van egy két hatásvadász megmondóember, aki tutira tudja, másnak mi a jó:
"Ha egy nő nem szül gyermeket, és elmarad a családalapítás, akkor számára garantált a boldogtalanság és a magányos öregség."
másik gyöngyszem:
"Mindezen túl a gyermekáldás megakadályozását szolgálja a fogamzásgátlás népszerűsítése, az abortusz liberalizációja, az abortusztabletta és az éretlen fiatalok művi meddővé tétele is. "
Csak azt nem értem, hogy ez a mama miért nem fogja fel, hogy sokan vannak, akik nem AKARNAK? Szívesen elbeszélgetnék vele, hogy legyen már egy kis tisztánlátása a szemellenzőjén kívülről is...
A helyzete nem egyszerű. Adva vagyon ugye egy pasi, aki már kétszer gyereket csinált úgy, hogy nem akarta. Most harmadjára is kinéz neki. Valószínűleg pont az a fajta, akivel ezt meg lehet tenni. Sőt, lehet, hogy meg kell tenni, mert másképp nem vállalna gyereket soha, de ez az adott nő számára csak később derül ki (addig meg hitegetve van a nő, hogy majd családja lesz).
A barátnődnek pedig nincs sok esélye: kifutott a pasizós korból, a kudarcok hatására valszeg egyre elkeseredettebben próbálkozik, ami újabb kudarcot idéz elő. Nem tudom, milyen esélye lenne etikusabb módon gyerekhez jutni, de ha ez tűnik számára a járható megoldásnak, akkor ez a megoldás. Amit ő tenni készül, még mindig kevésbé erkölcstelen, mint amit a pasi (miszerint félrekefél).
A csaj egy helyen számítja el magát: tisztességesnek tűnik lemondani a gyerektartásról, de: lesz még olyan, hogy rosszabbul áll majd anyagilag, mint most, főleg, ha rájön, hogy a GYED és a fizetés nem ugyanaz. Akkor egyetlen esélye az lesz, ha beállít a pasashoz, aki talán addigra elfelejti és rendbeteszi a házasságát, és jön a hercehurca, ami senkinek sem jó. Ezt kellene átgondolnia, mielőtt belevág.
Arra szeretnélek kérni titeket, ha van 5 percetek töltsétek ki a szakdolgozatomhoz az alábbi linken található kérdőívet. Nagyon rövid, névtelen, regisztrálni sem kell hozzá, nekem viszont hatalmas segítség lenne!
Egyetértünk. Lúzer csajnak, lúzer pasival nem sok esélye van. Klassz csajnak, lúzer pasival szintén nem sok. Menő pasinak lúzer csajjal nincs jövője. Menő csajnak, menő pasival még kevesebb a közös jövője. Az összes többi párosításnak lehet jövője.
Persze, nem mindegy, hogy a vagyon honnan származik. De. Nekem számos 40 év körüli szingli barátnőm van. Mind azt mondja, olyan pasi jöhet csak szóba, akinek minimum annyija van, mint nekik; pl. egy lakás azért a minimum.
2 is van köztük, akik évekig tartottak el 1 ill. 2 pasit. Ragaszkodnak hozzá, hogy ilyen soha többet nem fordulhat elő velük. Aki kettő ilyennel élt évekig, az pl. azt mondja, a delikvens csak jóval vagyonosabb lehet - ő már belefáradt a lúzerekbe. (Neki nincs saját lakása sem, az övé magyar sorstragédia: kiváló szakember - de az egészségügyben, majdnem-minimálbérért.)
Szia! Alapvetően egyetértek veled. Csupán azt látom hibás megközelítésnek, hogy feltétlen előnyt élvez a sok pénz. Az a tapasztalatom, hogy ez egyben csapda is. Mert többségében nem a tisztes pénzkereső, hanem a nagy pénzt megszerző a célpont. És sajnos, az is igaz, hogy többségében a nagy pénz mögött a lét és az élet bizonytalanság sokkal nagyobb mint a tisztes jövedelemmel rendelkezők mögött. Arról már nem is szólva, hogy a "könnyen jött, könnyen megy" csak később derül ki, és akkor zömében válás a vége. No persze ezt a pénzes pasik általában a nőre is érvényesítik. Addig amíg plázacica, addig kell. Aztán amikor jön a gyerek, akkor kiteszik mint a macskát... sokszor gyerekestől.
Itt szerintem egy alapvető félreértésről van szó a férfiak részéről. Az ember-nőnek ugyanaz a fontos, mint a nőstény állatoknak: hogy biztonságban hozhassák világra az utódot, és nevelhessék fel. Ezért nem szüknek akárkinek, csak olyannak, akiben ezt a lehetőséget meglátják. A nőstény elefánt pl. óriási távokat futtat le az udvarlóval, hogy lássa, milyen az erőnléte.
Ezt kell leforditani emberi viszonyokra. Normális nő nem akar egy magatehetetlen pasit, akiről neki kell gondoskodnia, neki kell eltartania (a gyereken felül), hanem olyat keres, aki már bizonyitotta, hogy feltalálja magát az életben, nem káposztalé lötyög a fejében, akire rábizhatja magát is és a gyerekeit, aki mellett biztonságban érezheti magát.
Hali! Tegnap felhivtam egy régi barátnőmet, már vagy 2 hónapja nem beszéltünk. Teljesen ledöbbentett. Elmesélte, hogy szeretője egy nős pasinak, akinek van egy 2 éves gyereke és egy ilyen-olyan házassága (állitólag a pasit úgy fogta meg a neje, hogy a tudta nélkül teherbe esett, ill. volt egy előző felesége, aki ugyanezt tette, onnan van egy kamasz gyereke.)
Szóval, azt mondta, hogy ő már 41 éves, nem birja a magányt, (még sosem volt egy igazi kapcsolata szegénynek), nem akar többet egyedül lenni, legalább egy gyereket szeretne, - igy 3 hónapja abbahagyta a gyógyszer szedését, (amit a pasi nem tud) , és reméli, hogy teherbeesik. Ugyanakkor vállalja a gyereket egyedül is, úgy is, ha a pasi nem óhajt részt venni a nevelésben semmivel.
úúúúhhhhhh... hát megkukultam rendesen. Azt mondtam ugyan, hogy ez nem korrekt dolog, de ezt ő is tudja - azt mondta, arra a pontra jutott, hogy nem érdekli, nem birja tovább az egyedüllétet. Pl. próbált a neten ismerkedni, de akik irtak neki, nem jelentkeztek többé, mikor megkapták a fotóját. Valóban nem egy szépség, de nagyon értelmes, intellugens, kreativ, igazi művészlélek...
Sziasztok! Eléggé régen jártam errefelé.. De amint látom, az elmúlt 3,5 év alatt érdekesen alakult a beszélgetés iránya. Hogy a pasi pénze mennyire játszik szerepet? Nagyooon! És nem csak a gyerek vállalás, vagy nem vállalás szempontjából.
Hogy ettől K. lenne majdnem minden nő? Ez felfogás kérdése. Van akinek és van akinek nem.
Azt ennyi éves tapasztalattal én is látom, hogy ha van pénz, akkor akármilyen görény-szemét-ronda lehet a pasi, tolonganak a cicababák vagy éppen egymást tapossák a kevésbé cicababák a kegyeiért.
Ha csóró, akkor hacsak nem valami extra dögös 'Belami', akkor le se szarkázzák. És ha dögös, akkor is inkább a nálánál 5-20 évvel idősebb csajok buknak rá.. De az valóban úgy van.., hogy csóró pasi szóba sem jöhet apajelöltként.
"ha igaz, hogy (majdnem) minden nő gyereket akar, akkor elsősorban apát keres"
Na, ez mégis hogy következik? Különösen az "elsősorban". : )))
"az apaválasztásnál ezek szerint alapkritétium a "minél pénzesebb annál jobb""
Nem tudom, nekem, ha arra gondoltam, hogy a párom milyen apa lesz, inkább az volt az öröm, hogy játékos, kedves, el tudtam képzelni, hogy élvezni fogja a majdani gyerekeinkkel töltött időt, és hogy a majdani gyerekek imádni fogják. És így is lett, és bizony sokat hallom, hogy milyen jó apa a párom.
"az pénz alapján pasifogás = kurvaság"
Én azt hittem, hogy a kurvaság a pénzért árult szex, márpedig az említett, haszonleső típusú hölgyektől lehet, hogy szex se jön mindig (sok ilyenről hallottam gyerek után... : ))) ) és a pasi kénytelen ténylegesen kurvára fanyalodni. : )))
Amúgy ne gondold, hogy a nők többsége ilyen jól felfogott anyagi érdekek mentén mozog, sok olyat láttam már, hogy a család a nő anyagi szerzeményéből élt, a pasi a sajátját elitta, elkocsmázta. : ))) Ilyen körülmények közt a nők nagy részét lekurvázni naivitás. : )))
Sajnos én is így látom, annak ellenére, h nő vagyok, és nem akarok nálad bevágódni - de vannak kivételek, csak azokat (a látottak alapján) nem tudják a férfiak értékelni.
Ó, férfiak is szívesen mondanak ilyet, a szívéből jön párnak. : ))) Nők általában csak bevágódni akarnak egy pasinál az ilyen típusú szövegekkel. : )))
