A topicot az A Year Like None Other c. fanficet angolul olvasók nyitották, hogy az eseményeket és lelküket kiönthessék egymásnak, anélkül, hogy a regényt magyarul olvasók örömét elrontanák a "poénok" lelövésével.
Hogy klasszikust idézek: és ezt így hogy...? Tulajdonképpen mi történt itt? Mit csinált Piton? Aztán mi lett a zsupszkulcsal?? Na jó, még egyszer elolvasom.
Hát, amikor azt mondja, hogy 'Hermione was acting horrible', akkor én nem tudtam nem valaki másra gondolni;) Egyébként jó fejezet volt, különösen Luna... talán egy kicsit sok volt a Doppy-talk (vagyis, hogy minden mondatot "sir, Severus"-szal zár Harry.)
Még valamit észrevenni vélek: Ebben a történetben Harry számára kb négy ember fontos: Remus, Sirius, Piton, Draco. Az ő hogylétük, véleményük, egészségük, boldogságuk, stb, fontos neki; mindenki más (Ron, Hermione, Ginny, Luna, Hagrid, Neville, stb) csak úgy létezik körülötte, eltűri a jelenlétüket, elfogadja a segítségüket, ha kérdeznek tőle, válaszol, meghallgatja/megvitatja a javaslataikat, de ő maga nem különösebben kíváncsi rájuk.
De ez az emancipált öntudat sem véltelenül ébred fel egyik vagy másik pillanatban... Egyébként érdekes, hogy az elmúlt év(ek)ben Hermione éretten és felelősen viselkedett, most viszont úgy tesz, mintha nem ő flörtölne Dracóval hónapok óta, mintha ő lenne a megcsalt fél...
Nem, Ron egy kicsit el van túlozva (Lavender is), de jó okkal: hogy meglegyen a mentség Hermione és Draco számára, hogy egymás nyakába borulhassanak, úgy téve, mintha nem hónapok óta készülnének erre, félig-meddig tudatosan...
Például, mikor Hermione azt mondja Ronnak, hogy 'Én nem vagyok a tiéd', az egyértelműen azt jelenti, hogy 'Én nem vagyok [már] a barátnőd'.
Jogos, egy vetkőztetős mondat nagy eséllyel Lucius lehetett volna... :-S
Nekem is tetszett a fejezet! Harry előtt le a kalappal a vége miatt (meg hogy eszébe se jutott visszatáncolni a barátkozásból, mikor kiderült, hogy S nem emlékszik). Szegény profot sajnáltam a végén... hogy fog ez a gigacsontváz a szekrénybe szuszakolva maradni...
Ron egy prick. :-) Bár Aspentől ez enyhén szólva nem meglepő :D
Kérdés: Draco nyavalygásának a későn leadott esszével kapcsolatban milyen dramaturgiai jelentősége volt? Vagy csak én nem figyeltem?
Oh. Igen sokáig gondolkodhattam volna, amíg beugrik. Kösz,ez szép volt. Valszeg azért nem is rémlett, mert én azt hittem, Harrynak mondta, és így nem igazán volt értelme. Kerestem az elrablós résznél, hogy hátha Lucius volt, - bár hogy mért Piton hangján hallotta akkor? - de így mostmár megnyugodtam. Érteni persze akkor sem értem, hogy mi a jelentősége, de van egy olyan érzésem, hogy kb. fél év múlva megtudjuk.
On the duelling field, Aran looked ready. "You just might be in for a surprise!" he called, sneering. "You don't know what tricks I have up my sleeve!"
"What I know," drawled Snape, "is that your sleeves are shredded. Pity you didn't come properly attired, Aaron. Shouldn't you take that off that rag of a robe before we begin?"
Több dolog feltűnt olvasás közben. Mi volt az az emlékmorzsa, ami a Dracóval való beszélgetés során ugrott be Harrynak a szétszaggatott talárujjról?! Ezt egyáltalán nem értettem. Egyáltalán: mikor volt ez? Emlékszik rá valaki? Már nem először veszi észre Harry, hogy Narcissa látványosan eltűnt. De az, hogy még csak hírt sem ad magáról, az már tényleg furcsa. Készül valamire, vagy esetleg vele történt valami? Hát igen, Teve, szépen előkészített szakítás volt ez. Nagyon izgulok, hogy vajon kivel megy Hermione a bálba? :) Ötletem sincsen.. A fejezet végén egy percig azt hittem, hogy Piton bevallja a nagy titkot, de aztán mégsem. Túlságosan respektálja a jó doktor tanácsát, hogy ne mondjanak semmit Harrynak, vagy csak egyszerűen félt? Deja vu érzésem volt a végén, amikor a Samhain-ról szóló beszélgetés zajlott. (hibás vagy, nem vagy hibás, bocsáss meg magadnak stb.) De jó volt látni, hogy Harrynek most is ugyanaz volt a véleménye Piton szerepéről, mint anno. Egy szó, mint száz: nekem tetszett a fejezet.
Azt a kupás dolgot én sem nagyon értettem. Kicsit erőltetettnek éreztem a végén ezt a hirtelen fordulatot Harry részéről főleg a korábbi dührohamához képest. De hát valahogy el kellett intézni, hogy a karácsonyt együtt töltsék....
Speciel azt, hogy kinek ki volt a kupaadományozója, és mi ezen a csalás, azt nem értettem pontosan, illetve nem érdekelt annyira, hogy belegondoljak... Elég hihetetlen, hogy Harry épp erre az árnyékra vetődött...
*irígy* Anyám, ha én ilyen értelmesen és világosan tudnék fogalmazni... (asszem ezt már a múltkor is mondtam egy másik topikban)... Tartalmilag nemigen tudok mit hozzátenni, minden gondolatoddal egyetértek... különösen haragudtam, hogy épp Neville volt az, akit most kinevezett a szerző ügyeletes rezonőrnek... 'Harry, te úgy viselkedsz, mintha jogod lenne ahhoz, hogy önálló érzelmeid legyenek, pedig hát mi tudjuk jobban, hogy mit kéne érezned, gondolnod és tenned'
Mindenesetre az érdekes lesz, amikor Harry rájön arra, hogy az a bizonyos hazugság az nem a kelyhekkel kapcsolatos kis csúsztatás.
Van egy javaslatom a fordítóknak a "részeg Piton ráveszi Harryt a keresztnév használatára"-részre. Nem valami nagy ötlet, de használható. Arwen, majd elküldöm emilen.
Én már az előző részben sem értettem, miért nem állt elő Harry ezzel az érvvel, amikor Dumbledore bekényszerítette az Etika-órára: hát akkor tűzzétek a kalapotokra a Roxfort-diplomátokat, ezennel lemondok róla. Teljesen érthető és logikus lépés lett volna, legalábbis számomra. Nincs oka arra, hogy ilyenfajta zsarolásokat toreráljon... Az ikrek is megvannak a suli befejezése nélkül, ő miért ne lenne meg?
A Piton-féle berúgás szintén érthető lépés, különösen annak fényében, hogy ő már tudta, hogy megszervezte Harry karácsonyát, amit az is megtud nemsokára, és azonnal alkalmat kap arra, hogy beváltsa a fenyegetőzését.
Végül is mi mást tehetett volna Piton?
De szépen elő van készítve egy későbbi nagyjelenet, amikor Harry emlékei végre visszatérnek:
- a hazugság nem minden esetben bűn, sőt néha kötelesség, hogy ne okozzunk fájdalmat
- egy (vagy néhány) ember feláldozása a többség megmentéséért etikus is lehet
Amit nem értek, az az, hogy miért kellett Harrynek ANNYIRA meghatódnia Piton berúgásától, hogy kérje a devoni karácsony lehetőségét. Nyugodtan mondhatta (hazudhatta) volna azt is, hogy elnézést akart kérni az orditozásáért. Miért kellett a karácsonyt egyáltalán szóba hoznia? Ez abszolút meghökkentett, amikor olvastam.
Persze Harry helyében én már sokkal-sokkal előbb kiakadtam volna Piton manipulálásain: ahogy nem árulta el neki előre, hogy Draco is vele fog lakni; ahogy elválasztotta Hagridtól, és még számtalan esetben.
Egyébként, noha halálra idegesített az utóbbi időkben a regény, és már fontolgattam, hogy nem olvasom tovább, engem nem Harry bosszantott, hanem mindenki más. Szerintem nem ő viselkedett 10évesen, hanem a többiek voltak halál bunkók. És Neville hozzáállása is (a szégyellhetnéd magad) totál feldühített. Biztos megvan az ideje, amikor szembe kell szállnunk a barátainkkal, de annak is megvan az ideje, amikor meg kell hallgatnunk és értenünk őket, és Harryt az amnéziája óta senki nem hallgatta meg, senki nem vette komolyan. Kizárólag zsarolták és kényszerítették. Még fizikailag is (amikor órára próbálták rángatni). Valami magasabb eszme (család? szeretet?) érdekében.
Igazán sajnálom, hogy nincs szerencsétlennek egyetlen olyan barátja sem, akinek ne kellene megfelelnie. Beleértve még a terapeutáját is.
