Mintegy 100-150 ember részvételével tüntetést szervezett több civil szervezet a terhességmegszakítások és az abortusztabletta esetleges bevezetése ellen csütörtökön, Budapesten.
Nem gyalázkodtam, kérdeztem valamit.A gyalázkodást rád hagyom.
OFF
Azt hiszem, az utolsók egyike lennél, akire bárminemű hatást szeretnék gyakorolni (néha kénytelen vagyok elolvasni, miket írsz kioktató stílusban itt-ott), de nem szeretem, ha valaki tévedhetetlennek hiszi magát és erkölcsről nyafizik más topicokban folyamatosan, aztán meg érzéketlenül beleüti az orrát olyasmibe, amiről halvány gőze sincsen - ezért szóltam.Nem mellesleg még mindig nem érted, mi a gond az írásoddal, pedig az én beírásom óta még legalább ketten próbálták meg felhívni rá a figyelmedet...
Kívánom, egyszer legyél áldozat valahol egy kicsit, és csináltassák veled végig a rendőrségi és a bírósági procedúrát, aminek a végén a tettes esetleg "bizonyítékok hiányában" szabadon távozik.
Elsődlegesen arra, és az esetleges meglévő ellenvééleményeket pedig ezekkel az ún. érvekkel, amelyek álérvek, igyekeznek elhallgattatni. Ha nem tetszik, amit ők mondanak, akkor igyekeznek azt láttatni, hogy te nem csupán az önrendelkezést vitatod, hanem az összeset.
Erre példa az, hogy adtam egy linket, amelyen az volt látható, miképpen is vélekednek az emberek (közvélemény) a 2-3%-nyi szerencsétlen körülményekből adódó abortusz lehetőségét illetően, valamint miképpen a kényelmi szempontokat (ti. önrendelkezés eufemisztikusan) szem előtt tartó megoldási módozatokat illetően, és ebből egyértelműen kiderült, hogy a 2-3%-nyit tekintve majdnem teljese konszenzus van, amiből az következik, hogy a vita elsődlegesen a maradék önrendelkezési abortuszról szól.
Amikor a kartácsnő berakta ide a saját szituját, erre hívtam fel a figyelmet, amire evangeline ugrott, mint mókus a dióra, hogy milyen kegyetlenség is eképpen írni. Mintha arról írtam volna, hogy a példálózó megérdemelte ami vele történt, és mintha érzéketlenül viseltetnék vele szemben.
Ez pedig merő hazugság és visszataszító viselkedés. Még evangeline-től is. Sajnálom is miatta.
Nincs semmi érzelmi kitörés, csupán felemlegetem, hogy a topic nem erről szól. de neked könnyebb egybemosni, hogy nyugodtan tudj gyalázkodni és követelőzni. Sajnos, nem jön be azt efféle nagyon gyenge és álságos kamu nálam. Majd próbálkozz másnál, akivel el tudod hitetni az ostobaságokat.
(Az érzelmi kitörést pár hsz-sal alább kellett volna produkálni, ott helyénvaló lett volna, ahelyett, amit írtál a személyes tragédiáját elmesélő nicktársnak.Mindössze erre céloztam, feleslegesen személyeskedsz.)
ők nem átallják magukat egybemosni veletek. Ők azok, akik titeket maguk előtt tolnak és hangoztatják, hogy akik nem komálják az abortusz liberalizálását, azok tulajdonképpen veletek tolnak ki. Ez így nem igaz, mivel a ti példáitok csupán álcaként szolgálnak. Fel vagytok használva "nemes" célokra. A ti példáitokkal igyekeznek terrorizálni és ellehetetleníteni azokat, akik az ő megoldásukkal nem értenek egyet.
hm. úgy érzékeltem itt a fórumon is, hogy az abortusz liberális felfogása melletti érvelés alapjában nem az erőszak áldozataira, ill. az anya életének veszélyeztetésére hivatkozik, hanem az anya önrendelkezési jogára. A két dolgot összemosni nagyon veszélyes - mindkét oldalról.
(még egy megjegyzés: az erőszak áldozatai a fizikai mellett nagyon nagy lelki sokkot élnek át, nem beszélve a társadalmi - negatív- megítéléstől (ezt Almíra kifejtette). Nem olyan könnyű azt mondani, hogy "nem érdekel ki mit mondd, megyek és feljelentem". A valós helyzetek ennél árnyaltabbak. )
A forgatókönyv reális, de nem biztos, hogy eképpen ment volna végbe. Ha az orvos tudta volna, akkor kötelessége lett volna jelentenie.
Megértem, hogy marha nehéz helyzet lehetett, de szerintem mégis meg kellett volna próbálnod. És tudod miért? Mert az efféle esetek eltusolásával továbbra is megmarad azoknak a sérült lelkű egyedeknek a hite, hogy ilyet meg lehet tenni. És meg lehet úszni büntetlenül.
Amúgy viszonylag jó dolog hallani, hogy végül is sikerült a törlesztés. Csak keveset kapott vissza a sok rosszból.
De a topicra visszatérve, jelezném neked, hogy ez a topic nem annyira azokról szól, akik hozzád hasonlóan szörnyű dolgokat éltek át, és nem is azokról, akiknek veszélyt okoz a magzat, hanem azokról, akiknél ez a két dolog nem áll fenn, és ők nem átallják magukat egybemosni veletek. Ők azok, akik titeket maguk előtt tolnak és hangoztatják, hogy akik nem komálják az abortusz liberalizálását, azok tulajdonképpen veletek tolnak ki. Ez így nem igaz, mivel a ti példáitok csupán álcaként szolgálnak. Fel vagytok használva "nemes" célokra. A ti példáitokkal igyekeznek terrorizálni és ellehetetleníteni azokat, akik az ő megoldásukkal nem értenek egyet.
Evangeline beírása a remek példa erre. Nem olvas, de a prekoncepcióit villámgyorsan kivetíti, és ehhez segítségül hívja a te példádat.
Ő tagadja, hogy erőszak volt. Azt mondja, én is akartam, sőt, én csábítottam rá.
(Azt nem úgy csinálta, hogy erőszakra utaló nyomok maradhattk volna utána. A félelemtől megbénulva feküdtem. ) Az orromhoz, fogamhoz semmi köze, biztosan elestem, az is lehet, hogy direkt (!!!), csakhogy őt besározzam.
Meghallgat egy bizottság, benne túlnyomó többséggel konzervatív urak, akik szerint ha egy lány térden felüli szoknyát húz, az már maga az ördögi csábítás és magzatvédő lestrapált háziasszonyok, akik mindent ellenszenvvel fogadnak, ami szép és fiatal.
Ők majd töviről hegyire kikérdezik, hogy történt, eleve engem tartva bűnösnek. A pasi végül megússza.
Tegyük fel, mákom van, és elítélik.
Ez akkor sem marad titokban.
Én leszek a megerőszakolt lány a gimiben (nem tudom, van-e fogalmad róla, hogy milyen farkastörvények uralkodnak ott), aki még úgy is maradt. Mindennel, ami ezzel jár.
Az apám fogja a puskáját és lelövi a pasit. És ő kerül börtönbe.
Vagy csak simán félholtra veri, és nem megy börtönbe. De a családunk akkor is szétesik.
Különben bosszút álltam a magam módján. Egy pályázata, ami megmenthette volna a csődtől a vállalkozását...hát nem az én kezembe került? Szemétség? Törvénytelen? Lesz@rom.
(Még egy kérdés - nem kívánok intimpistáskodni, de mégis: az orvos tudta a dolog hátterét?)
Szerintem pedig nem kellett volna félned. Az efféle gazemberek megérdemlik, hogy velük ugyanazt tegyék a börtönben, mint amit ők tettek másokkal. Az efféléknek nem szabad engedni, hogy szabadon mászkáljanak.
Mint írtam régebben, az illető felhozott példája - legyen bármilyen fájdalmas is - azon példák közé tartozik, amelyek esetében a társadalom legnagyobb része egyetért. Ebből következik, hogy ennek itteni felemlegetése nem ideillő. Nagyon szép, meg minden, de egyáltalán nem arról van szó, hogy annak a 2-3%-nak ne legyen lehetséges (ezt igen marginális létszámú csoport tiltaná csak), hanem arról van szó inkább, hogy a maradék 97-98%-nak ne ezekre a szerencsétlenül járt emberekre kelljen hivatkozniuk, ha a saját kényelmességük és egyéb mondvacsinált dolgaikra kívánnak támogatókat szerezni.
Ez a legnagyobb képmutatás, mivel annak a 2-3 %-nak a szenvedéseit saját kényelmük szempontjából nem átallják felhasználni, és ugyanakkor pedig igyekeznek a saját ügyüket és az övékét egybemosni. Ez pedig szemét dolog, mivel annak a 2-3%-nak VAN nyomós indoka, a többinek meg NINCS. Mondom inkább úgy, hogy bebújnak a szenvedők háta mögé.
Te meg az ilyeneknek szurkolsz?
Miért kellene szégyellnem magam? Milyen indokot tudsz erre felhozni? Hol állítottam én azt, hogy nekik nem szabad? Sehol.
Neked kellen inkább szégyellned magad, mert nem tanultál meg olvasni, és nem tanultál meg szöveget értelmezni sem. Egyik sem nagy büszkeség, de hogy még villogsz is vele saját kis szemét céljaid érdekében, az visszataszító. Még neked is. :(
Gondolom nem csak a neved férfi, hanem az is vagy.
Nem, nem jelentettem fel.
Féltem tőle. Féltem attól, amit az apám és a testvérem tenne vele.
Nem akartam, hogy a családom is rámenjen.
Eleget szenvedtem, nem akartam, hogy nyilvánosan is megalázzanak.
A férfiak többsége eleve nem hiszi el, hogy erőszak áldozata lett egy nő.
A megerőszakolt / akaratuk ellenére szexre kényszerített (ilyen is van ám!!!) nők csak kis százalékban tesznek feljelentést.
Ne a statisztkai adatokból indulj ki!
A valóságban azok vannak kevesebben, akik a következményekre nem gondolva szeretkeznek, a megszokott kényelmes életükre veszélyt jelentő következményt pedig megszüntetik.
Ha valaki tudja ennek a filmnek címét írja meg... a sztori: II vh előtt zsidó(?) szerelmespár. Zsidótörvények, háború, a fiú elmegy katonának, a lány marad, de begyűjtik. Egy német tisztnek megtetszik, aki kiemeli, de ennek fejében az ágyasa kell lennie. Ezt a a tisztet a fiú is ismeri-ismerte, valami helyi parancsnok(?) volt ott. A fiú túléli a háborút, a tiszttel nem emlékszem mi lesz. A lány megszüli a tiszttől fogant gyereket, aki egy echte árja gyerek lesz. Mikor a háború után több évvel a fiú - már férfiként valahogy rátalál a lányra, és felmegy hozzá, akkor az árja fiú - aki kiköpött az apja - nyit neki ajtót.
A végére nem emlészem pontosan, de javaslom gondolkodtató feladatnak megnézni a filmet. Kinek ezért, kinek azért.
Értelek ám. Csak azt nem veszed észre, hogy az alapelvet fordítgatod ki-be.
Védjük az emberi életet? Védjük. (Alapelv) 1. Akkor is, ha nyugdíjas? 2. Akkos is, ha dobálja a macskákat? 3. Akkor is, ha házsártos vénség? 4. Akkor is, ha neveletlen kölyök? Igen. Akkor is. Minden esetben.
Védjük a magzati életet? Mondjuk, hogy védjük. (Legyen ez az alapelv) 1. Akkor is ha nem kívát terhesség? 2. Akkor is, ha védekezés mellett fogant? 3. Akkor is ha erőszak esete áll fönn? 4. Akkor is, ha az anya élete veszélybe kerül? Igen! Minden esetben! HA VALÓBAN a magzati élet védelme az alapelv!!! A magzat NEM TEHET róla, hogy erőszakot tettek az anyján, vagy hogy az ő léte az anyja letét fenyegeti. (Míg a házsártos lehetne éppen kedves is, és a neveletlen kölyök éppen lehetne ranyos is.) Ha az _alapelved_ a magzati élet védelme, akkor nem lehet kivételeket tenni.
Ezért én azt mondom, hogy a magzati élet egyféleképpen legyen védett:
Védje minden anya a saját magzatát.
És ha úgy érzi, hogy nem tudja megvédeni, megóvni, szeretni, megszülni és fölnevelni, akkor legyen lehetősége megszakíttatni a terhességet, mert akkor az neki nem áldott állapot, hanem valóban terhesség, és nem lesz jó vége, ha kényszerből kell vállalnia a gyereket. És ha már megszakítás, akkor elfogadott kell hogy legyen a "kíméletesebb" megoldás, az orvosok alapvetően nem büntetésvégrehajtók, és a nő szervezetét kímélő megoldás egy későbbi gyerek lehetőségét nagymértékben növeli.
Az a magzatvédő, akik kötelezné a nőket arra, hogy megszüljék a nem kívánt terhesség gyümölcsét, jelentkezzen nálam, és én találomra kisorsolok neki egy TBC-s hajléktalant, aki odaköltözik hozzá, legkevesebb húsz évre. És ez még a könnytett verzió, mert még pelenkáznia sem kell...
Az így megfogant gyereket szerintem az apja már a születése előtt megölte ezzel, és ez az ő bűne, a gyermek élete is az ő lelkét terhelei, nem a lányét, akit megtámadott. A gyerek persze nem tehet róla, ez tény. Gondolj bele: ha a lányt kényszerítenék hogy szülje meg az "alien"-t, akkor milyen örömmel várná, mi? Gyűlölettel is lehet ám ölni/betegíteni, a gyerekre befolyással vannak az anyja érzelmei, ez tudományos tény. És ha meg is születik, az anyja akkor sem fogja szeretni. Ez nem olyan, hogy valakivel jól esik dugni, és "úgymaradt" a lány, mert az szabad akaratból volt. Ez nem...
Azért az nem mindegy, hogy szabad akaratból történt az "eset", vagy erőszakosan. Ha szabad akaratból, akkor vállalni kell, nincs kecmec, de az erőszak az teljesen más, ott a gyerek ugyancsak áldozat, de az erőszaktevő áldozata, nem a nőé, szerintem. Ilyenkor is van felelős a (leendő) gyermek haláláért, de az az erőszakos állat, és nem más. Milyen lehet egy nőnek világra hozni egy "alien"-t? Rámenne mentálisan, az tuti.
