Hasonló okból késlekedik a Tsúszó Sándor-reneszánsz kiteljesedése. Amikor ugyanis a Kék Róka fedőnevű herminamezei Szadesz-kommandó felrobbantotta a legendás felvidéki magyar költő (1907-1941) emlékművét, a szobor valamennyi darabját sikerült megtalálni, az orra (!) kivételével. Minthogy az alkotóról különös módon nem marad fenn hiteles fénykép, az orr restaurálása lehetetlen, és ez annak a gyanúnak ad tápot, hogy Tsúszó nem is volt buddhista.
Bivalybasznádon ellehetetlenítették a kivégzett mártír költô, a Nemzet gondolkodójának, Zborovszki Kazimir mellyszobrának felállításat. Egynehány reakciós culáger megfúrván a talapzatot, abban zsidó karvalytôke által pénzelt dinamitot helyezett el. Az explodáció után az alig néhány órával korábban leleplezett emlékmû darabjai szétszóratásba kerültek, a mentési munkálatok jelenleg is folynak.
A mellszobor bal fülét még keresik, rekonstruálásáról késôbb intézkednek. Az alkotó elmondotta, hogy a bal fül elvesztése voltaképpen szimbolikus aktusnak is minôsíthetô, melyet az élet írt. Ezért erôsen gondolkodik a büszt fejének egyszerû gyolccsal való átkötözésén. Mûvészettörténészek az erôs Van Gogh -párhuzam miatt még tanácskoznak.
és Ady mindazok után, hogy látta mi történt itt halát követően, megtorlatlan emberiségellenes bűnök fedezőinek a pártjára állna, és szembeköpne, úgy, nem tudná egykönnyen letörölni azt, amit tőlem kapna...
1.jelenet: Kázmér plakátot ragaszt a zsidó vagyonbeszolgáltatásról. A színen megjelenik Ady, szemenköpi. Kázmér megtántorodik, belelép a ragasztós vödörbe, megpróbálja azt lerúgni a lábáról, de közben bal könyékkel felragad a hirdetôoszlopra. Jobbjában a pemzlivel hadonászva ordít:
- Ejj, Korrobori-tánc mákonya, mi ôrült spirálba teker turult, s fajmagyart, halljátok regôs énekem, nézzétek béklyózott testem, mit idegenszívûek rabláncra vertek! a szín elsötétül
2.jelenet: Feljön a nap. Kázmér a hirdetôoszlopra ragadva kapálózik. A színen felbukkan egy nyilas alakulat, körbeveszik: - Nem végzed a dolgod rendesen? - megpróbálják lerángatni a hirdetôoszlopról, de mivel nem sikerül, vezetôjük bosszúsan Kázmér nyakába húz egy plakátot, tökönrúgják és otthagyják. Az alakulat elvonul, Kázmér tekereg. A fején áthúzott plakát 'ZSIDÓ' szövegrészlete épp a gigája alá esik.
3. jelenet: Csaholó kutyák hangja, majd felbukkan 8-10 németjuhász, maga után húzva egy partizánvadász alakulatot. Körbeállják Kazimirt, akin jól láthatóan díszeleg a ZSIDÓ felirat. A kutyák abbahagyják a csaholást, körbeszimatolják Kázmért, majd egyenként felemelik a lábukat. -Ez mégicsak tiszta- szól oda az alakulat vezetôje a többieknek. Megvárják az utolsó kutyát is, majd továbbvonulnak. Kázmér Szálasit élteti.
4. jelenet: Kázmér a hirdetôoszlopon lóg. Egy arrajáró civil cédulát ragaszt a homlokára: Keresem XY-t Egy másik civil is felbukkan, ô is keres valakit, újabb cédulát ragaszt Kázmérra: Nem látta valaki...? Egyre több civil jön, ki-ki a maga cédulájával. Kázmér lassan egybeolvad a hirdetôoszloppal, eltûnik a cédulák alatt. A háttérben tankok zaja, amely fokozatosan elhalkul. A szín kivilágosodik, egy plakátragasztó tûnik fel a színen. Fütyörészve keni le az oszlopot, egy hatalmas plakátot ragaszt fel: Ady centenárium.
Ejj, nyilaspalanta, ha egy eldugott sarokban, vagy a tieid kozott szopogatnad Szalasi nemzetveszto testver faszat, akkor nem szolna be senki. Ha nem birod a kikepzest, akkor inkabb maradj a magadfajtaknal; ok biztos nagy lelkesedessel csungenenek az ajkaidon.
te igennagyon beteg elméjû, szerencsétlen Kázmérka.
Idemásolom, ha már volt pofád korcsan beidézni:
Krónikás ének 1918-ból
Iszonyú dolgok mostan történûlnek, Népek népekkel egymás ellen gyûlnek, Bûnösök és jók egyként keserûlnek S ember hitei kivált meggyöngûlnek.
Ember hajléki már rég nem épûlnek, Szivek, tûzhelyek, agyak de sérûlnek, Kik olvasandják ezt, majd elképûlnek, Ha õ szivükben hív érzések fûlnek.
Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörnyûlnek, Jaj, hogy mindenek igába görnyûlnek, Jaj, hogy itt most már nem is lelkesûlnek S mégis idegen pokol lángján sûlnek.
Itt most vér-folyók partból kitérûlnek, Itt most már minden leendõk gyérûlnek, Itt régi átkok mélyesre mélyûlnek: Jaj, mik készûlnek, jaj, mik is készûlnek?
Hegedûs fickók többet hegedûlnek, Olcsó cécókon ezerek vegyûlnek, Rút zsivány-arcok ékesre derûlnek S ijjedt szelidek szökve menekûlnek.
Lámpás, szép fejek sután megszédûlnek, Emberségesek igen megrémûlnek, Ifjak kik voltak, hoppra megvénûlnek S a Föld lakói dög-halmokba dûlnek.
Bús kedvû anyák keservesen szûlnek, Labdázó fiúk halálba merûlnek, Õs, szép kemencék sorjukba elhûlnek S kedvelt szûzeink uccára kerûlnek.
S szegény emberek mégsem csömörûlnek, Buták, fáradtak és néha örûlnek, Szegény emberek mindent kitörûlnek Emlékeikbõl, mert csak ölnek, ölnek.
Szegény emberek ölnek és csak ölnek S láz-álmaikban boldogan békûlnek S reggelre kelvén megint megdühûlnek, Kárhoznak, halnak, vadakká törpûlnek.
Halál-mezõkön bitófák épûlnek, Nagy tetejükre kövér varjak ûlnek, Unják a hullát, el- s vissza-röpûlnek, De az emberek meg nem csömörûlnek.
És miért nem olvassák ezeket a remekműveket a szakmabelieken és az angol szakosokon kívül mások?
Tökmind1. Ezt már megtárgyaltuk valahol korábban: a "rangot", s remekművi besorolást, a kánonban elfoglalt helyet nem a példányszám, hanem a "szakma" és igen, az egyetemi tanszékek döntik el. Lehet nem szeretni, meg tiltakozni ellene, meg szabadságharcot indítani, de akkor is ez van.
Ha mondjuk Wassnak több olyan apostola lesz a tanszékeken és a nívós folyóiratokban, mint Láng Gusztáv, akkor ő is "nagy" író lesz. Addig nem.
Ez a Láng-dolgozat egyébként is tanulságos. Egyrészt jellemző, hogy még egy ilyen kiváló koponya is "a baloldali szellemű irodalomhoz szoktatott olvasó"-ról beszél. Nem tudom, hogy mitől lenne "baloldali szellemű" mondjuk Ottlik Géza, Mészöly Miklós vagy Esterházy Péter. Vagy teszem azt Kertész Imre. Vagy a szintén emigráns, de a kánonba (csodák csodája) befogadott Márai.
Másrészt miután szépen körülírja, hogy tulajdonképpen a maga korában is avíttas, hullámzó színvonalú szerzőről van szó, csak-csak elárulja megát: "Ha kortárs-rokont keresünk, talán Hunyady Sándor és Zilahy Lajos prózája mellé állíthatók e regényei; kivételes stiláris képességei is állják velük a versenyt." Még ez is "talán". Ugye, egyik nevet sem sorolják az első vonalba. Én nagyon szeretem Hunyady Sándort, dehát akkor is egy szeretni való kismester, senki sem mondott mást. Csakugyan kiváló stiliszta, de tök másmilyen. Zilahy meg ugyanúgy tántorog a lektűr és és a komoly irodalom határán, mint Wass. Egyébként nekem külön érdekes a példa, mert pl. kamaszkoromban zabáltam a Dukay családot, most meg egy kommersz pletykagyűjteménynek tartom. Úgyhogy meg tudom érteni, ha valaki rajong egy olyan íróért, aki szerintem eléggé gagyi, de a szerinte való értékeiről meggyőzni sohasem tud.
