Leírás:
Igen, 3 gyerek, meg akkor is, ha tobben szemoldokuket huzigaljak, amikor meglatnak bennunket, vagy a pincer majdnem elejti a talcajat,a "sok" gyerek lattan, vagy amikor a mela undor ul ki a meno karrierista nocik arcara.Szamtalan sok esetet lehetne sorolni, sajnos meg mindig a "nyulak" effektus jut az emberek eszebe, ha kettonel tobb gyereke van vkinek.
S Nektek, akiknek szinten 3, vagy meg tobb van, hogyan oldjatok meg a mindennapokat? Isi-ovi-boli-edzes-kulon ora?? Nagyi, vagy potnagyi??
Egyaltalan, hogyan birjatok a napi nyuzsit a faradsagot, veszodseget, s az ezzel egyutt jaro mindennapi triplazott oromot??
na, hát a jelnyelvbe én is éveket fektettem be, és százezreket, sikerült is használható nyelvtudást megszereznem, imádtam is, de ma itthon csak B1 szintig lehet eljutni (ami a régi alapfoknak felel meg, persze strukturálisan, nem tudásilag:S), utána a tolmácsképző, ami megint sok-sok idő és pénz (de nem adtam ám fel!:D)... szóval egyelőre pihenőpályán van a dolog, a tudás meg kopik:S
Én azt vettem észre, hogy sok kismama kezd valami kézműves dologba, de nyilván kevésnek jön be úgy, hogy abból pénzt is lásson.
Én is rágódom most ezen, ugyan már nem okj-s képzés, de erőst gondolkodom, hogy ősztől elkezdem a textiljáték-készítő szakmát.
Ha itthon nem is, szerintem külföldön van keletje a kézzel készített dolgoknak, nem?:$
Totál felesleges lenne, közgazdászok tömegei nem találnak szakmán belül állást, rengetegen könyvelni mentek egy ideig, de mióta az építőipar haldoklik (ami amúgy tényleg túl nagy volt, de most meg a ló másik oldala van), meg úgy általán pang a gazdaság, könyvelő is kevesebb kell, pedig az egy otthonról is jól végezhető munka (volt).
Én pár éve kinéztem magamnak egy jelnyelvi mentor képzést, a magyar szakom pont jó lett volna, de nem tudok hétvégente Miskolcra járni :/ Jelenleg én azon szorítok, h pár évig még ne rúgjanak ki, ha már nagyobbak, jobban tudok tanulni/eljárni...
3-esetleg több gyerek esetén csak az lehet értelmes opció,ha fix nappali munkaidő van-ne adj isten 6órás...picik mellett,aztán mikor már nagyobbak mehet a 8 is
nálunk csak ez jöhet majd szóba,mert férjem pl reggel 8tól este 8ig-de legtöbbször tovább van távol-bébiszitterre keresni nem fogok..azaz nem szeretnék
amúgy mivel műszaki beállítottságú emberke vagyok,egyértelm,hogy humán vonalon nem fogok elindulni semmiképpen sem :)
amit még el tudok képzelni az vmféle pénzügyi/számviteli vonal- nem egyetemi/főiskolai szinten-gyanítom semmi esélyem nem lenne felvételizni,nemhogy elvégezni ilyet (4-5év) 30on túli fejjel 3gyerek mellett...egyelőre nézegettem OKJ képzéseket,hát ha nem is a szívem csücske egy sem...de látok benne rációt...
Ápolónő tényleg kevés van, de tudnál pl. 3 műszakba járni? Egyre kevesebb helyen akarják fizetni a műszakpótlékokat, ha valami bekavar a beosztásba (pl. betegség), akkor szinte nincs, aki tud helyettesíteni, gyógyszerek alig vannak, nagyon sok beteg/fő. Hacsak nem külföldre akarsz menni vele vagy itthon valami nagy mákkal magánkórházba/otthoni beteg mellé, most elégé rémálom szakma és nem is megfizetett.
Nem tudom Te hol végeztél, de itt és még másik két egyetemen simán úgy tolják ezt a szakot, hogy a leghalványabb segéd fogalmuk sincs az oktatóknak a felnőttképzésről, soha életükben nem szerveztek meg egyetlen felnőttképzési tanfolyamot sem... 16 évet dolgoztam a felnőttképzésben, jöttek hozzánk gyakorlatra innen és másik két egyetemről is. Akkor döbbentem le, amikor a gyakorlatokhoz összeállított feladatsorokat megláttam. Kapásból látszott, hogy akik összeállították, soha nem láttak két lábon járó tanuló felnőttet. Erre csak ráerősített, amikor meghívott előadóként tartottam órát végzősöknek.
A felnőttképzést egyébként 2007 óta visszaállamosították, ami azt jelenti, hogy a magán felnőttképző intézmények kb. 80%-a tönkrement. (A miénk is.) Tavaly kellett volna megújítaniuk az akkreditációjukat azoknak a felnőttképzőknek, akik a Fktv. megjelenése után azonnal akkreditáltatták magukat. 100 lejárt akkreditációjú intézményből csak 13 újította meg. (A FAT-tól származó adat.) Szóval ez a piac gyak. halott.
á, ne is mondjátok, én most záróvizsgázom egy olyan szakon (andragógia), ami normális piaci viszonyok mellett jó végzettség, hiszen élethosszig tartó tanulás blablabla, de pillanatnyilag semmi esélyem vele elhelyezkedni :S
nekem is sok minden megfordult persze a fejemben...bár egyéniségemből adódóan inkább olyasmi az én irányom,amihez nem kell kiállni senki elé...nem vagyok egy szereplős alkat-nekem az stressz
amúgy szerintem nincs is képzés már ingyen...pláne másod-diploma (mármint ha nem az első diplomaszerzésről van szó)
műszaki-ellenőr,és tsai témakört is megnézegettem,erre még egyetemen belül van is szakmérnöki képzés...kb 250/félév szintén-viszont nem hozza vissza az árát,mivel ha nincs építkezés,nincs mit ellenőrizni...hivatalnoki állás is felmerült-gyerekbarát is lenne...de szintén ue a gond vele
:(
egyszerűen jelenleg az van,hogy nincs kereslet erre az ágazatra-túlképzés is van belőle-és akik már végeztek,sőt 10-20éves gyakorlattal rendelkeznek sem találnak állást
na igen, én is rárepültem a témára, de 300E Ft/félév (!!!), ami azért felháborító, mert ehhez tényleg csak az előadó tanár és egy tanterem kell erőforrásként, és nem is fogsz vele csilliókat keresni végül, úgyhogy ez nekem kicsit megint pénzbehajtás (egy fogorvos fizessen ennyit, ha már muszáj, ő úgyis tud majd vele pénztkeresni, meg ugye használja az eszközöket, gyógyszereket, betegeket...:D na de egy etikatanár???:O)
Én tanár vagyok, de teljes melléfogása az életemnek, nem szívesen folytatnám (bár ugye vannak a szünetek, ami ennyi gyereknél nagy húzóerő), legalábbis nem azt a szakot, amit végeztem, mert szerintem messze a legbőrnyúzósabb (magyar...), de ötletem sincs, hogy tudnék valami másba vágni ennyi idősen, ennyi gyerekkel.
Nekem kornyezetmernoki diplomam van, dolgoztam is par evet ilyen minosegben. Nem szerettem, rajottem, hogy a szamitogep elott ulos munka nem nekem valo (a franc se tudja eldonteni 18 evesen, mit akar...). Aztan laboratoriumban dolgoztam, mielott terhes lettem az elsovel, az szuper volt. 4 eve (akkor ketgyerekeskent) elkezdtem gyogyszertari asszisztensnek tanulni, mert akkor hianyszakma volt. Kozben szultem, halasztottam, tavaly vegeztem. Vegre ugy erzem, hogy ertek valamihez, szivesen dolgoznek. Iden nyaron, ha minden jol megy, szakasszisztens leszek (akik ott allnak a pultnal es gyogyszert adnak ki). Csak epp kozben elkezdtek csodbe menni a gyogyszertarak, es nem egy ismerosom van, aki 10-20 ev gyakorlattal keres allast es nem talal. Szoval passz... Az a baj, hogy tudom magamrol, hogy apolononek nem lennek alkalmas, kulonben elmennek annak.
jaja,jóideje kattog az agyamban,hogy mihez kezdhetnék...építészmérnök végzettségem van amúgy
ez annyira behatárolt irány,hogy vagy teljes pálfordulat-ezt most kiegészítgetni sincs sok értelme...semmiféle építőipari irány szóba sem jöhet-egyszerűen nincs állás,nincs kereslet ilyen vonalon
vk-nek ötlet,hogy milyen területen könnyű elhelyezkedni? :D
Úgy van, ahogy Lovászi mondja. Már most el kell kezdened képezni magad/frissíteni a tudásod, illetve hamarosan munkát keresni, akkor talán mire lejár a gyeded, addigra lesz munkád.
Nem nagyon tudsz mást csinálni, mint előre menekülni...
Ha a meglévő tudásod nem piacképes, ki kell egészíteni valami olyasmivel, ami vagy kiegészíti, vagy piacképessé teszi. Vagy szakmát váltasz, és 0-ról kezdesz valamit.
Az állam sajnos már egyáltalán nem segít ebben. Amikor én szereztem a 3. diplomámat a 3. gyerekkel voltam otthon, és az akkor ingyér volt... Az már más kérdés, hogy évek óta a szakképzettségemnek és nem a diplomáimnak megfelelő munkakörben dolgozom.
ma a legnagyobb lányom (6) elkezdett kérdezgetni,hogy mikor lesz még testvére-mert ő úgy gondolta,hogy mire a legkisebb megtanul járni és bölcsis lesz,addigra újra születik egy kistesó...
azt hiszem nálunk főként a pénz szab határt...
én is már 6.éve itthon dekkolok a gyerekekkel-az egyetemi padból kerültem a pelenkázó szekrény mellé...szinte esélytelennek érzem a munkahely találást- sokszor még a keresést is-lévén építőipari végzettségem van...az meg most elég pech és akkor finoman fogalmaztam
sokszor pánikszerűen tör rám,hogy jajj mi lesz 1év múlva amikor leketyeg a GYED...az még valamennyi bevétel a GYES-hez képest,most erre vagyunk teljesen berendezkedve...rossz érzés baromira.
Ha megfogok ilyen kicsit, akkor eszembejut, milyenek voltak, szomorkodom is egy fél percig, hogy max. majd az unoka, de vágyni, szívből, már nem vágyom.
Ezzel én is pont így vagyok, édesek a pici bébik, meg minden, de nagyon jó, hogy mások viszik haza őket :D
Nálunk is létszámstop van, így kerek a család, és ennyit bírok, kész. (mondjuk az mókás, hogy minden 2. szembejövő megkérdi, mikor jön az 5., mert nyilván, ha már 4 van, akkor nincs megállás a klimaxig)
Ja, en tudom, hogy nem vagyom ra semennyire sem. Kulonosebb indok sincs, csak az, hogy eleg ennyi.
Neha jo erzes megfogni egy csecsemot (tesomnak, baratoknak van), de kozben az is jo erzessel tolt el, hogy nem nekem ordit ejszaka :)
Én már kiszakadtam és kb. idéntől érzem azt, hogy létszámstop van. Eddig kacérkodtam a gondolattal, a férjem még mondja a 4.-et; de ha azt mondom, hogy ok, rajta, akkor már ő is bevallja, hogy ááá, csak jó lenne, de nem most. Szerintem mikor az indokok jönnek, miért ne, akkor nem vágysz rá igazán.
Gratulálok! :) Ha mmég egy év múlva is úgy érzed, hogy kell az a negyedik, akkor hajrá! :) (Anno mi is négyet szerettünk volna, de közbeszólt a természet, így marad három)
"Én már inkább most kicsit kiszakadnék az itthoni létből."
Ugyanigy vagyok en is. Mondjuk nincs hova visszamennem dolgozni, es kevesse valoszinu, hogy a munkaadok egy 9 eve otthon levo 3 gyerekes nore vagyjanak :/
